Vajon mennyire önző az ember? Hol húzódik a határ....úgy értem, mi számít érdek nélküli kapcsolatnak, ha például egy barátságról van szó? Ha jól érzem magam az illetővel, az érdekem nekem? Ha meg akarom fogalmazni, mit jelent a barátság, és miért jelenti azt, ami....akkor abban mennyi az önös érdek?
Akik körülöttem voltak az elmúlt évek (évtizedek) során...barátok, haverok, ismerősök, rokonok...soha senki sem fejezte ki az aggodalmát a kinézetem miatt...a túlsúlyom miatt. Senki sem mondta, hogy aggódna az egészségemért. Most ki tudja, miért vajon? Udvariasságból, tapintatból, vagy simán érdektelenségből? Esetleg valami olyasmi okok miatt, amiért bizonyos emberek a magukénál alacsonyabb értelmi képességű emberek társaságát keresik, mert úgy érzik jól magukat, ha kitűnhetnek közülük? Nem újság, hogy sok a túlsúlyos ember, de olyan durván elhízott kevés van, mint én voltam.
Mennyire szól a barátság, a barátkozás a sorsközösségről? Mennyire kap részt benne az irigység, és mennyire az őszinte jóindulat? Baromi nehéz kérdés. Mindenesetre szignifikáns, hogy amióta lefogytam, és 26-os bmi-vel élek, azóta érdekes módon rég nem látott ismerősök hirtelen aggodalmukat fejezik ki, miszerint nagyon rosszul nézek ki, legalább kezdjekel gyúrni. Továbbá kezdhetnék valamit a hajammal, meg a szakállammal, merthát milyen torzonborz lettem.
Ezek az emberek vajon barátaim lennének? Most kilencvenkilósan...most nézek ki rosszul? Akkor miért nem szóltak, hogy rosszul nézek ki, mikor 193 kilós voltam? Mert akkor jól néztem ki? A hajam is rövid volt, mert izzadtam mint a ló, és a majdnem kopasz haj sokkal higiénikusabb, mint a csatakos lobonc. Amiért elgondolkodtam ezen az egészen, az az, hogy ezek az simerőseim mind a túlsúlyos kategóriába tartoznak. Ezért merült fel bennem a sorsközösség témája. Ugyan nem voltunk egy sorsközösségben soha, és úgy hiszem, ha mondjuk 110-120 kilónál megállt volna a fogyásom, akkor ezek a srácok nem aggódnának sem a kinézetem, sem a hajam miatt, mert kábé akkor lennénk egy sorsközösségben.
Tehát most akkor mi az a barátság? Mit jelent a szó? van egy srác akit ismerek, neki az egyik barátja hasonló módon el van hízva, ahogy én el voltam. Többször beszélt vele, próbál segíteni neki, és kifejezi, hogy aggódik, nem lesz-e baj belőle. Nekem ilyen nem volt senki sem. Pedig ez sokkal inkább tűnik baráti gesztusnak, mint most azzal foglalkozni, hogy szarul nézel ki vazze, kezdj el súlyzózni....
Akik körülöttem voltak az elmúlt évek (évtizedek) során...barátok, haverok, ismerősök, rokonok...soha senki sem fejezte ki az aggodalmát a kinézetem miatt...a túlsúlyom miatt. Senki sem mondta, hogy aggódna az egészségemért. Most ki tudja, miért vajon? Udvariasságból, tapintatból, vagy simán érdektelenségből? Esetleg valami olyasmi okok miatt, amiért bizonyos emberek a magukénál alacsonyabb értelmi képességű emberek társaságát keresik, mert úgy érzik jól magukat, ha kitűnhetnek közülük? Nem újság, hogy sok a túlsúlyos ember, de olyan durván elhízott kevés van, mint én voltam.
Mennyire szól a barátság, a barátkozás a sorsközösségről? Mennyire kap részt benne az irigység, és mennyire az őszinte jóindulat? Baromi nehéz kérdés. Mindenesetre szignifikáns, hogy amióta lefogytam, és 26-os bmi-vel élek, azóta érdekes módon rég nem látott ismerősök hirtelen aggodalmukat fejezik ki, miszerint nagyon rosszul nézek ki, legalább kezdjekel gyúrni. Továbbá kezdhetnék valamit a hajammal, meg a szakállammal, merthát milyen torzonborz lettem.
Ezek az emberek vajon barátaim lennének? Most kilencvenkilósan...most nézek ki rosszul? Akkor miért nem szóltak, hogy rosszul nézek ki, mikor 193 kilós voltam? Mert akkor jól néztem ki? A hajam is rövid volt, mert izzadtam mint a ló, és a majdnem kopasz haj sokkal higiénikusabb, mint a csatakos lobonc. Amiért elgondolkodtam ezen az egészen, az az, hogy ezek az simerőseim mind a túlsúlyos kategóriába tartoznak. Ezért merült fel bennem a sorsközösség témája. Ugyan nem voltunk egy sorsközösségben soha, és úgy hiszem, ha mondjuk 110-120 kilónál megállt volna a fogyásom, akkor ezek a srácok nem aggódnának sem a kinézetem, sem a hajam miatt, mert kábé akkor lennénk egy sorsközösségben.
Tehát most akkor mi az a barátság? Mit jelent a szó? van egy srác akit ismerek, neki az egyik barátja hasonló módon el van hízva, ahogy én el voltam. Többször beszélt vele, próbál segíteni neki, és kifejezi, hogy aggódik, nem lesz-e baj belőle. Nekem ilyen nem volt senki sem. Pedig ez sokkal inkább tűnik baráti gesztusnak, mint most azzal foglalkozni, hogy szarul nézel ki vazze, kezdj el súlyzózni....
4 comments:
figyelj meg egy vodornyi rakot egyszer. mind ki akar maszni de a tobbiek visszahuzzak a mar majdnem sikeresen kimenekedot
Háát, erre még nem volt alkalmam, de talán egyszer majd lesz :)
Érdekes, amit arról gondolsz, hogy barát, haver nem szólt, amikor kövér voltál. Vajon tényleg barát volt? Igen, említhették volna, hogy aggódnak érted, de lehet, hogy nem akartak bántani...megbántani. Ki tudja, miért nem szóltak.De az, hogy most, amikor saját akaratodból változtattál az életmódodon, és tényleg jól nézel ki, fitt vagy és egészséges, ez egyszerűen irigység. A magyar ember már csak ilyen, nem tud örülni mások sikerének. Nem kell törődni az ilyen megjegyzésekkel.
De vagy egy hülye magyar szokás is. HA összetalálkozol rég nem látott ismerőssel, rokonnal, és azt látja esetleg, hogy felszedtél néhány kilót, nem azt mondja, hogy jaj de meghíztál, hanem hogy jól nézel ki. Nekem is mondtak már ilyet. Alan rengetegen olvassák ezt a blogot, sokan merítenek erőt itt, csak sajnos nem kommentáják, mint eddig én sem. Én magam is több embernek ajánlottam az oldalaitokat - a családi blogot is - Az akaraterőd példás, annyit mondhatok.Nagy munka volt, amit véghezvittél, a károgókkal nem kell törődni.
Köszönöm a kommentet. Ennek a kérdésnek nagyon sok árnyalata van...az élet ritkán fekete vagy fehér, ahogy mondani szokták. Jól esik amit írsz, igazából nem tudom mennyien olvassák ezt a blogot, mindenesetre nem kapok sok visszajelzést. De amikor igen, és ilyen kedveseket, az mindig örömmel tölt el :) Köszi még egyszer :)
Post a Comment