Terveim kontra valóság, a túrómizéria és az eprusz

 Kezdem a tervek-valóság témával. Erre az évre elterveztem egy súly-vonalat, ami ugye nagyjából arról szól, hogy amikor csak „élek” a hétköznapokon, akkor ugye fogyok, és amikor nyaralunk, meg ünnepelünk, meg utazunk….akkor nyilván hízok, hiszen felfüggesztem addig a fogyókúrát. Néha ugyebár fel kell gyünni a víz alól levegőért, ahogy azt szokás mondani. Azt hiszem nincs okom panaszra, mert a mellékelt ábrán látszik, hogy nagyjából követem a tervezett vonalat. Persze ennek szervesen része a napi mérlegelés, a sok újratervezés, a rengeteg lemondás, és persze a kudarcok kesernyés íze is. Szóvak nyilván nem csak úgy van, magától…jó is lenne.

A másik téma: Szóval az van, hogy sokszor jutok arra, hogy a makronutriensek közül nyilván a fehérje a legjobb, abból kéne minél többet, de lehetőleg ne ultrafeldolgozott készítményekből, vagy kitudja miből gyártott porokból legyen. Legyen természetes forrásból. Gabona nem jó, nyilván mert sok a szénhidrát….tehát maradnak a feldolgozatlan, sovány húsok, a tojás, a túró, esetleg a bab, ha nem számít annyira a szénhidrát. Ebből kifolyólag az elmúlt tizenpár évben én rendszeresen fogyasztok túrót, aminek a beszerzése itt nem olyan egyszerű, merthogy a tipikus angolszász „cottege cheese”, az sós, én meg édesen szoktam fogyasztani, édesítőszerrel, reszelt citromhéjjal.( Volt egy másfél évem, amikor minden nap 7 db tojásfehérjével (habbá verve) kevertem el, afféle túró-hab lett belőle…. Szóval a lényeg, hogy nem ma kezdtem a túrófogyasztást.) Úgyhogy a kevésbé sós lengyel vagy litván túró a nyerő, amit lengyel boltokban tudok megvenni. A mi városunkban nincs, de minden irányba max 50 km-en belül van vagy 4, szóval megoldható. Négyesével, ötösével szoktam venni, gondosan kiválogatom a leghosszabb lejáratúakat, bár volt, hogy pár napja lejárt, és úgy ettem meg, akkor sem lett bajom tőle.

Nademost….Nenagh, litván bolt, sokszor vásároltam már ott….Megvettem a négy túrót, június 15-ei lejárattal, június 5-én. Általában minden nap eszem egy csomaggal, ezek 227-275 grammosak általában….10 nap alatt bőven elfogy. 2 nap múlva, vasárnap, amikor leültünk kajálni, a többiek Jókai bablevest ettek Verus által sütött kenyérrel, továbbá aranygaluskát vaníliasodóval ... az anyjuk Úristenit ..., én meg bekavartam magamnak a túrót, ertrittel, citromhéjjal. Ebéd után másfél órával éreztem, hogy valami nem ok. Émelygett a gyomrom, olyan fura volt. Szóltam Verusnak, mondta hogy feküdjek le a kanapéra. Egyre szarabb lett minden, levert a hideg veríték, többször majdnem eljáultam, úgy pakolták fel a lábaimat Verus meg a gyerekek…Nem lett jobb. Verus hozott egy unikumot. Megittam, de nem esett jól. Majd nem sokkal később kidobtam a taccsot. Rettenetes volt, én 25 éve nem hánytam, egyszerűen nem szoktam soha. Ha túl sokat iszom, akkor sem. Valahogy ez a típus vagyok. Hasmenés az van, de hányni szinte soha. Rettenetes állapotban voltam egész nap, hoztak nekem izotóniás italokat (alig bírtam meginni), majd estefelé pár ropiperecet is tudtam enni…de életemben nem voltam még ilyen rosszul.

Namost mivel mást nem ettem egész nap, és rajtam kívül senkinek semmi baja nem volt, nyilván nem kell különösebb észlénynek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy a túró a ludas. Vagy nem tárolták megfelelően, vagy a hűtőkocsi volt rossz, ami hozta, nem tudom. De hogy romlott, az tuti. Másnap kissé összeszedettebben írtam egy emailt a FSAI (Food Safety Authority of Ireland - /élelmiszer biztonsági felügyelet/), amiben leírtam mi történt. Küldtem képet a túróról, leírtam, hogy van nálam, ha esetleg bevizsgálnák, legyenek szívesek intézkedni, mert a bolt tele van ezzel a túróval. Természetesen név cím, telefon, mindent is meg kell adni. Kedden fel is hívott egy kedves hölgy. 13 percen keresztül kérdezgetett. Voltam-e holiday-en, vannak-e állataink, Mit ettem még aznap (semmit), mit ettem előző napon, majd az azt megelező 3 napban (!)…Mondom a csajnak, adjon egy pillanatot, csekkolnom kell a naplómat….Teljesen ledöbbent, hogy naplózom, mikor mit eszek. Mondom neki, diétázom, szóval minden fel van írva, kérdezzen bátran. Oké. Szóval mit ettem…mondom neki konzervkáposztát, és 5%-os marhahúst. Minden nap? Minden nap. Meg túrót. Meg volt pár szem eper is a listán. Hogy ettem a túrót, mit tettem bele? A kutyáinknak milyen a széklete? (!!??!!). Van-e még abból, amit ettem? Megvan-e a csomagolása?

Mindenre válaszoltam neki, megerősítettem, hogy itt van a hűtőmben még 3 csomag….és még mindig szavatosak. Oké. Másnap megint felhív, betűzzem már le a túró nevét. Mondom oké, de küldtem képet. Igeeen? Ja, hát azt ő nem látja, mert az a főnökének ment, aki továbbította a panaszt, de csatolmány nélkül. Lebetűzöm a litván neveket , és elkértem a csaj emailcímét, hogy akkor neki újra elküldjem a képet.  Jön a kérdés megint: nincs abból még, ami a problémás termék volt? Mondom, de van, 3 csomaggal is! Ja, az nem ugyanaz- mondja. Abból a csomagból van-e, amit ettem. Nincs, mondom, megettem, kihánytam. Csomagolás? Hát, mondom, a kinti kukát nem fogom feltúrni ha nem haragszik, de higgye el, ugyanaz a túró volt, amiből még 3 csomag ott kuksol a hűtőmben. Jó. Elköszönt. Tegnap reggel újra felhív, és közölte, hogy hát, nem csinálnak semmit, mert nem köthető össze a rosszullétem a termék elfogyasztásával, de nagyon örül, hogy már jobban vagyok.

Egy rossz vicc az egész. Nekem tök mindegy, én biztosan nem fogok többet ott vásárolni, sőt, egy darabig túrót sem eszem …. de akkor mi a fészkes fenének van ez a felügyelet, ha nem ezért? Tálcán kínálom nekik a minden bizonnyal szalmonellás (de minimum staphilococcus-os) cuccot, csak be kéne vizsgálni, mehetne a bírság, lehetne frankó statisztikájuk, hogy jót tettek a néppel….de nem. Addig mennek, amíg nem találnak bármit, ami indokolja azt, hogy senki ne csináljon semmit. 

Na mindegy, jöjjjön most egy viszonylag új recept. Csak viszonylag, mert én ezt csináltam már mákkal és dióval is, de így is nagyon finom. Csúnya …. Az igaz, de finom, és kevés ch van benne. A neve eprusz (eper-kókusz), Kókuszvaj felolvasztva, hozzá kis eperpor, eritrit, kis őrölt kókuszreszelék, löttyintésnyi kókusztej. Lesz egy massza belőle, ezt szilikonformába rakom, lehűtöm. Szórtam rá kókuszreszeléket, hogy fotogénebb legyen LOL…a lényeg, hogy tök jól esik, amikor az ember kíván valami hideg édeset.

Táplálkozás a múltból

 

Sokszor méláztam el azon, vajon mi a búbánatos fa...héjas csigának írom mindig, már-már kényszeresen, hogy mikor, mennyit, hogyan eszek. Persze voltak időszakok, amikor nem írtam ezeket, de 90%-ban az elmúlt 14 évben (Dzsízász) igen. Ja, meg volt kb 1 évnyi anyag, ami eltűnt, amikor feltörték Pesten a kocsinkat, és ellopták a laptopomat, amin rajta volt.

Naszóval az az igazság, hogy most viszont áldom magam, hogy annyi energiát fektettem abba, hogy rögzítsem mindazt, ami volt. Mert most nagyon jó hozzányúlni egy-egy recepthez, vagy egy-egy számításhoz, amit régebben csináltam.

Annak idején nem voltam rest az éves statisztikáimból egyfajta kódot kreálni, ami megmondja, mennyi elfogyasztott kalória esetén mennyi mozgás mellett van fogyás....vagy nincs. Persze öregedtem pár évet, de ettől függetlenül nagyon jó fogódzó.

Egy ilyen régi receptem sütijét meg is csináltam a házassági évfordulónkra, stílusosan őszi, sütőtökös sütemény, amiben nincs se cukor, se liszt, se zsiradék, és mégis finom. Igaz, kókuszlisztet kellett beszereznem hozzá, ami SOKKAL nehezebben ment, mint néhány évvel ezelőtt. Volt egy időszak, amikor még a lidlben is lehetett kapni, de a nagyobb láncokban (tesco, Dunnes) mindenképpen. Ehhez képest ma egy hatalmas Dunnes stores-ban kérdeztem a kb 50 éves ott dolgozót, hogy merre találom, és közölte, hogy ő még az életében nem hallott olyanról, hogy kókuszliszt.Egy szeletben 4 gr CH és 119 kalória van.

Április - újra ketó

 

Annyi minden volt...meg van. Valahogy a fogyás nem akar menni....megint. Igaz, mindenféle bosszantó egészségügyi dolog van, amiből biztos vagyok benne hogy ki fogok lábalni, de mentálisan nagyon nehéz a diétára-mozgásra koncentrálni. Közben persze a mindennapi kis apró-cseprő gondok, tennivalók is befolyásolják az ember életét. Nem tudom más hogy van ezzel, de ahogy öregszem, egyre nehezebben hozok döntést. Sokat vívódok, nézem az érveket, és nehezen döntök. Pedig sosem szerettem a „mivanha” embereket. Akik a saját életüket is képesek nyomorúságossá tenni pusztán olyan alapon, hogy de mi van ha....? Nahát, én nem ilyen ember voltam. Régen. Azért remélem most sem, de ugyebár tudjuk, hogy csak az ökör megy változatlanul előre ugyanúgy, az emberek változnak, ahogy az idők, és az ideológiák is.

Viszont jön a jó idő, és végre tudok bringázni, aminek nagyon örülök, eddig már sikerült pár hosszabb távot beiktatnom, de ez sem megy már úgy, mint azelőtt. 60 km-nél többet egyszerre idén még nem mentem. Még. A bringámat is fel kéne kicsit újítani...de télen nem foglalkozom vele, nyáron meg hajtom, szóval....remélhetőleg ezt a szezont még végigcsinálja gond nélkül.

Újra kezdtem a ketót is, két napja. Ez nekem általában elég jól be tudja indítani a fogyást, hát remélem most is így lesz. Teszek ide fel egy szendvics receptet is, azon ritka receptek egyike, amik az instagramról jöttek, és valóban működnek. Hosszában felvágott csemiubi, amiről le kell itatni alaposan a levet (már csak azért is, mert a benne lévő szénhidrát nagy része a cukros-ecetes vízben van), és reszelt mozzarellába „ágyazva” meg kell sütni sütőben. Utána kicsit hűlni hagyni, majd ezúttal a zsírt kell leitatni róla, és mehetnek bele a töltelékek. Az instás verzióban sonka, hagyma, avokádó és paradicsom volt, én az enyémbe salátát, paradicsomot, pepperonit (ami nálunk paprikás szalámit jelent) tettem, meg egy kis mustárt-majonézt. A kapott szendvics jó nagy lett, kiadós, és CH tekintetében elenyésző (6-8 grammnál semmiképpen sem több).

Ja és tettem két fontos felfedezést is: az egyik, hogy a laptopasztalom oldalán lévő tartó nagyon hasznos tud lenni....a másik pedig, hogy a Jim Beam kávé kifejezetten jól harmonizál a Jameson-al....

Havasi beigli

 Elég ritkán írok ide kajás posztokat...legfőképpen azért, mert nem csinálok mostanában új dolgokat, a régieket meg már leírtam. Tulajdonképpen ez sem új annyira...

Kóksztejet (400ml lidl), keményítőt (cornflour 60gr), és sztíviás eritritet ősszefőztem, majd mikor besűrásödött, hozzákevertem a 200 gr kókuszreszeléket. Ezt aztán beöntöttem egy tepsibe, folpackra.

A krém, amit kisvártatva rányomtam erre a lapra, a következőböl állt: 100 gr kókuszvaj (creamed coconut), megolvasztva, eritrit, 25g kakaó, kb fél deci rum, kis lötty mocha nullás szirup....felteker, behűt.

Hogy milyen? Hát a szokásos duma jön: nem rossz, ha az ember ki van éhezve az édességre. Olyankor egész ehető. De nem lehet összehasonlítani mondjuk egy igazi keksztekerccsel. Egy szelet kb 180 kalória, és 4 gramm szénhidrát van b

enne, tehát pár szelet egy nap elcsúszhat még a keto-diétában is.

Banánkenyér

 Tipikus téli desszert, amit ma kétféleképpen készítettem el: egyet úgy, hogy fnom legyen, egyet meg úgy, hogy akár én is ehessek belőle. Kardamomos- vaníliás mindkettő, de az egyikben barnacukor, fehérliszt és étcsoki van, a másikban sztívia, teljes kiőrlésű liszt, és dió.

A dió amúgy extra kaja, hiszen van benne a többszörösen telítetlen omega3 zsírsav, ami egyébként a savlekötésben is pozitív szerepet játszik. Állítólag.

Recept:

• 120 gramm vaj
• 150 gramm barna cukor / -nak megfelelő sztívia
• 2 tojás
• vanília
• kardamom
• 250 gramm liszt / teljes kiőrlésű liszt
• kis sodium carbonate
• 4-5 érett banán

Én-féle é(le)trend, avagy az aktuális "korszakom"

Vissza is jöttünk Szófiából, ahol minden szuper volt. Én szokás szerint produkáltam az 1kg/nap hízásomat, ami visszatekintve az elmúlt évekre, szinte tövényszerű minden city break-nél. Tudom, ez kurva sok, viszont amint hazaérünk, és visszaállok a normál (épp aktuális) diétámra, ezek a kilók gyorsan is mennek le.

Elutazás előtt 8 hétig ketóztam. Meg is lett az eredménye, ugyanakkor azért, csak lettek bennem kételyek. Ez a világ olyan nagy....annyi okos ember mond annyifélét, annyi könyv ír "igazságokat", hogy az ember csak kapkodja a fejét. És hát csak egy életünk van (legfeljebb kettő :))....Éshát az élet rövid. Szóval nincs idő arra, hogy az ember kipróbálja az összes elmletet, arról nem beszélve, hogy ha esetleg visszafordíthatatlan károkat okozunk, pl. a túlzott zsírfogyasztással. Vagy akármi mással.

És tagadhatatlan az is, hogy a psziché-nek is szerepet kell osztani ebben a játékban, ami nekem kicsit új, mert eddig ezzel a tényezővel egyáltalán nem számoltam. Pedig igenis a lelkiállapot befolyásolja a hormonrendszert (kortizol, stressz), ami befolyásolja az anyagcserét, ami miatt igenis lehetünk kövérebbek.

Régebben vesszőparipám volt, hogy az orvosokhoz azért nem érdemes elmenni, mert úgyis csak annyit mondanak, hogy ne dohányozz, de igyál, ne stresszelj, és fogyjál le....mert bármi bajod van, az ebből a négy indokból van. A paciens úgysem fogja tudni ezeket mind kipipálni...vagy ha igen, akkor úgy jár, mint az öreg zsidó, aki a rabbihoz megy tanácsért hogy hullanak a libái....és 

a rabbi megkérdi: -mivel eteted őket fiam? Azt mondja a rabbi: hát kukoricával. Mire a rabbi: Hát akkor mostantól etesd őket árpával....egy hét múlva megint jön a zsidó: Rabbelében....hullanak a libák. És mivel eteted őket? Hát árpával, rabbi, ahogy mondtad! És mégis hullanak? Igen! Najó, kkor mostantól etesd őket kölessel!....egy hét múlva újra jön....ejátszák még búzával, rozzsal, majd egyszercsak szomorúan érkezik az öreg zsidó: megpusztult az összes libám, rabbi! A rabbi csóválja a fejét: és mivel etetted őket? Hát rozzsal, ahogy mondtad! És mégis meghaltak mind? Igen! A rabbi szomorúan felnéz: Kár. Pedig lett volna még pár ötletem.

Egyszóval én továbbra is azt mondom, mindenki a maga szerencséjének a pogácsa, úgyhogy az én életem, az én anyagcserém, az én testem, az én elmém....nyilván ki más hozhat jó döntéseket (meg rosszakat is) , mint én. Nem? De. Naugye.

Úgyhogy a következőket döntöttem el:

• Hétköznapokon nem eszem délután négyig semmit, csak iszom
• Heti 5 alkalommal minimum 1 órát edzek (akár kardió, akár súlyzós)
• Tartom a clean étkezést: nincs semmilyen mesterséges vagy feldolgozott étel. Nincs glutamát, nincs tartósítószer....nem eszem felvágottat, májkrémet, krémsajtokat, margarint, ketchup-ot vagy bármi gyári szószt. Nem eszem semmilen gabonából készült cuccot: nincs kenyér, liszt, cukor, csokoládé,sütemény. Nincs cukros üdítő vagy szörp, csak víz, zöldtea.
• Ha édesítés kell, maradok az eritritnél vagy a steviánál, mert állítólag ezek nem indítanak inzulinválaszt, beindítva ezzel a zsírraktározást
• Gyümölcsöket is eszem, bármit, kivéve a banánt, azt csak sportolással kapcsolatban (vagy előtte, vagy alatta, vagy utána)
• Zöldségekből bármi jöhet, kivétel ez alól a krumpli, a borsó, a kukorica, ezeket csak akkor fogom enni, ha csak elenyésző mennyiségben van jelen az ételben (pl. gulyáslevesben a krumpli, vagy chili con carne-ben a kukorica)
• Nem eszem konzerv és fagyasztott ételeket, ez alól kivétel a kókusztej, a vörösbab, a kukorica/borsó, és a tonhal(bár azt nem szoktam enni, mert nem szeretem lol)

Nyilván a krémsajtok tiltásánál a különböző ízű bekevert sajtkészítményekre gondoltam, a ricotta, és a mascarpone oké. Oké továbbá a vaj, a sajt, a tejszín, a tejföl....ezeket én természetes anyagoknak veszem, annak ellenére, hogy nyilván feldolgozva kerülnek a boltokba. A gyári szószok, öntetek között is tettem kivételt: a French mustár, ebben ugyanis cukor legalább nincs, viszont ha majonézt csinálok, akkor abba kell egy kis mustár. Üdítő-témában is van kivétel: a diétás tonik. Tudom, hogy az sem eritrites sajnos, de akartam hagyni egy kiskaput, ha esetleg higítanám az alkoholt, amit megiszok :D

érdekes egyébként, hogy a kokakólában az édességet az aceszulfám-K és az aspartame adja, de az olcsó lidl-ös zérókólában már van ciklamát is. Nem is értem, miért nincs olyan üdítő, amit eritrittel vagy steviával édesítenek cukor helyett.

A lisztet helyettesíteni lehet mondjuk valamilyen magliszttel...mandula, kókusz vagy len.....például ha nagyon ennék egy melegszendvicset, akkor tudok csinálni keto-kenyeret (tojásfehérje, és mandulaliszt), ami hasonló a kenyérhez állagban és ízben is. Tény, hogy ritkán csinálok, mert macerás....de a lehetőség ott van. Szószok helyett én magam csinálom a majonézt, tojásból, olajból, mustárból, citrommal, és nagyon finom. Ha édességre vágyom, készítek ketocsokit, vagy mákuszt (őrölt mák, eritrit, kókuszvaj, vanília, citromhéj)....de csinálhatok egy jó diós-répás sütit is, amiben a teljes kiőrlésű liszt helyett kókusz- vagy mandulalisztet használok. Vagy egy mascarponés-kókusztejszínes krémet, dióval,mákkal,vaníliával, vagy akármivel. Vagy egy cheesecake-et....vajjal, mandulaliszttel, tejszínnel, túróval, akármivel. Vagy egy kakaós-rumos kockát....szóval vannak receptjeim bőven.

A legtöbb esetben van alternatíva bármilyen stílusú étel is legyen amit az ember megkíván. Inkább két fronton van nehézség....na jó, három fronton:

1. Beszerzés: Vannak dolgok, amiért messzebb kell menni. Eritrit, túró, mák, mustár, kókuszvaj,vanília...pl.
2. Macera: Tény, hogy mindezzel extrán foglalkozni kell. Tervezni, elkészíteni, tárolni megfelelően. Múltkor például elöl hagytam a majonézt...ilyenkor kuka sajnos, hiszen nyers tojás, nyilván hűteni kell.
3. Pénz. Vitathatatlan, hogy többe kerül, mintha mondjuk nokedlit ennék meg palacsintát....

Mindemellett ott van az a fránya genetika is....ami ellen nem tudok küzdeni....és tetszik, nem tetszik, a súlyom kb 8 éve ugyanazon a sávon mozog fel-le....csakhogy nekem ez a sáv annyira nem tetszik...Jobban szeretném ha a libikókázás olyan 10-15 kilóval lejjebb történne....De benne van a pakliban, hogy egyrészt a genetika, másrészt a kinyúlt bőröm extrasúlya (az is minimum 10kg) miatt ez a büdös életben nem fog megváltozni. Minden esetre én megpróbálom most ezt a módszert, és bízom a testemben, hogyha megkímélem a műanyagoktól, és minőségi ételt adok neki, akkor meghálálja majd, és jól fog működni az anyagcserém.

Ompa

 

Bevett szokásom, hogy egyedi nevekkel ruházom fel az általam bejáratott ételeket. Mivel enni kell, ezért ugyebár az nem opció, hogy kérem, én nem eszem, ígytehát kénytelen-kelletlen az ember nekiáll alkotni. Így született meg az én kis szótáramban a túrha, a subka, az aktuál kocka, és így tovább. Nos, ez a mostani az  omlett és a sárgarépa szavakból lett összerakva.

Az alapötlet az, hogy egy jól bejáratott kaját dobjunk fel valami olyannal, ami megnöveli a térfogatát, nem módosítja nagyon az ízeket, és minél kevesebb kalóriát hordoz. Normális esetben nekem egy két tojásból készült omlett meg se kottyan. Úgy is írhatom, hogy kevés, nem elég. Nem tudok vele jóllakni. Viszont ha 15-20 deka sárgarépát finom reszelőn lereszelek, és serpenyőben lepárolom pár perc alatt, frissen őrölt borssal, frissen tört sóval....majd ehhez keverem hozzá a két felvert tojást, akkor igen korrekt adag lesz belőle.

Miután a serpenyőben szétterítve elkezd átsülni, az egyik felére halmozom az 50 grammnyi light mozzarellát, és ráhajtom az egyik felét. Fedő alatt párolom tovább, majd spatulával megfordítom, és a másik oldalán is átsütöm. Az eredmény egy kifejezetten vastag, jóízű, laktató étel lesz, pár szem koktélparadicsommal együtt sem üti meg a 400 kalóriát. 

 

    

   

A blogger képfelrakás kritikán aluli....borzalom...a képfeltöltés és a pozicionálás rettenetesen működik :-(

Akkor igaz...

 

Nagyon sok helyen sokféleképpen lehet olvasni arról a dologról, amit az előző post-omban is említettem, hogyaszongya a rizs, ha kókuszzsírral készül, és kihűtjük, akkor fele annyi a kalória benne, mint egyébként. Próbáltam utána járni, hogy akkor ez hogy lehet, és a következőt találtam:

Az ACS, vagyis az american chemical society oldalán olvastam az infókat, ami egy 140 éve fennálló nonprfit szervezet, aminek 155ezer tagja van 130 országban. Úgy gondolom, elég hiteles forrás....

2015 Márciusa, Denver - az egész világot érintő elhízás problémáját kutatva egyre többen próbálnak olyan megoldásokat feltárni, amik az ételekhez köthetők. Sudhair A. James, a College of Chemical Sciences, Colombo, Western, Sri Lanka vezetője elmondta, hogy a rizsben található ellenálló keményítő mennyiségének a növelése eredményes lehet e tekintetben. Mégpedig a hőkezelés módszerével. A megfelelő módszer alkalmazásával 50-60%-al (!!!) lehet csökkenteni a kalóriatartalmát a főtt rizsnek.

A rizs tele van keményítővel, amiből kétféle is van benne. Az egyik fajta emészthető, a másik nem. Az RS (resistant starch) típusú, ellenálló keményítő a vékonybélben (ahol jellemzően a szénhidrátok glukózzá alakulnak) képtelen lebontódni. A cél tehát az volt, hogy a rizsben lévő keményítőket minél nagyobb számban alakítsuk át RS, azaz ellenálló, és lebomlani (és ezáltal cukorrá alakulni) képtelenné. 

A kutatók 38 féle srí lankai rizzsel kíséleteztek, és felfedeztek egy újfajta főzési eljárást, amivel akár tízszeresére is lehet növelni a rizsben az RS keményítő koncentrációját. Egy kanálnyi kókuszzsírt tettek a rizs főzővizébe, és 25-40 perc (több módon is elkészítették.) főzés után lehűtötték azt. 12 órán keresztül hűtötték, és így érték el a változást. 

Hogyan lehetséges ez? James elmagyarázta, hogy az olajban lévő elemek behatolnak a főzés során a keményítő szerkezetébe, és a struktúráját úgy változtatják meg, hogy az ellenálljon az emésztőenzimek tevékenységének.. A hűtés azért fontos, mert az amylose, ami a keményítő oldható része, a szemcséket  a zselatinképződés folyamatában hagyja. A hűtés folyamán a hidrogén a rizsszemek külső részén lévő  amylose molekulák között kötést hoz létre, amiből RS keményítő válik. A felmelegítés később nem változtat az RS szerkezeten.

Szóval laikusként nem mondom, hogy teljesen értem a dolgot, de azt látom, hogy akkor ez nemcsak egy újabb "városi legenda", hanem valami olyan, ami mögött valóságos tudomány áll.

Úgyhogy én a mai natúr csirkemellemet, amit fehérborban jó mustárosan meg fogok párolni, ilyen rizzsel fogom fogyasztani, amit a tegnapi nap folyamán elkszítettem, és azóta hogy kihűlt, csücsül a hűtőben :) Juhéj.

Mindeközben...

Azért az élet megy tovább a vírus mellett is, nyilván. Szóval még az őrület előtt jól bespájzoltam eritritből, mert nevetséges mértékben le volt árazva....szerintem az emberek nem ismerik, és nem veszik elegen, talán ezért. Itt azért még ma is sok ember úgy gondolkodik hogy a cukor az egészségtelen...na de az édesítők!!! Azok maguk a pokol....na mindegy.

Szóval van itthon elég sok, és mitagadás, azért ez időnként tudja bisztergálni a csőröm, pláne hogy alapvetően édesszájú volnék. Szóval nekiálltam a marcipánnak, és tulajdonképpen egész jól sikerült is, annak ellenére, hogy nincsenek márványhengereim, amik között átpasszíroztam volna a masszát. Eritritből főztem szirupot, kis pisztácia aromával, és mandulaliszttel eldolgoztam szépen. Adtam hozzá a szuper ételfestékpasztáimból is...ha már van....

Finom lett!

Nem álltam meg itt, mert imádom a mákot, és a mandulalisztet őrölt mákkal helyettesítettem, és így megalkottam a "mákipánt". Gusztustalanul néz ki, de ez is finom lett! :)

Verus lőtt nekem egy új dinnyét a Lidlben....Ghost melone néven fut, azaz kísértet dinnye....vagy szellem-dinnye. Tényleg elég bizarr a külseje, viszont kifejezetten finom. Mintha a Galia-t és a Piel de sapo dinnyéket keresztezték volna....majd utánanézek, honnan jött...egyszer. :)

Mogyoró-mizéria, avagy a lusta ketós kognitív merengése

Ahogy annak idején a kakaó rejtéllyel sem jutottam sehová, úgy most a mogyoró-mizéria is valószínűleg csendesen elenyészik bennem...

Merthogy én most ugyebár ketózom, és számolgatom szépen a szénhidrátokat....sajnos elég egyhangú a ketós ember étrendje, már ha olyan lusta elfoglalt, mint én, nagyjából a hús-tojás-sajt-hal-magok vonalon jön-megy, néha befigyelhet egy kevés (nem sok!) kelbimbó, karfiol vagy brokkoli.

Azonban a bennem felmerülő nagy kérdés az az volt, hogy de a mogyorónak mennyi a CH tartalma...? Oké, van a földimogyoró, meg az amerikai mogyoró, és hát van a sós-pörkölt, meg a sima. Az rendben van, hogy a mézzel pörkölt, meg mindenféle egyéb cukros szarokkal megszórt, azoknak a CH tartalma 30-50 gramm, de az egyszerű, mezítlábas olcsó sósmogyinak is van olyan verziója, ami 6,7 gramm, és aminek 11 gramm a CH értéke (/100gr, természetesen)

Alapvetően tiszta sor, hogy minél több zsiradék és só van hozzáadva, annál kevesebb lesz a CH értéke, mert "hígítja" a koncentrátumot, tekintve hogy a sónak és a zsiradékoknak nincs CH tartalmuk....de ezeknek a termékeknek szinte kivétel nélkül a 90-95%-uk maga a mogyoró, tehát hogyan lehet ekkora eltérés a számok között?

Sajnos a csomagoláson általában csak annyi van, hogy szénhidrát, amiből ennyi és ennyi a cukor...de ugye a valóságban van egy olyan, hogy nettó szénhidrát (Net Carb), merthogy a mogyoró tartalmaz olyan CH-t is, ami nem emészthető, azaz rost...Van még benne protein, E-vitamin, magnézium és réz is, de hogy a full CH-ból mennyi a nettó, az nincs rajta.

Megfelelő magyarázat lenne, hogy az egyik csomagoláson a nettó, a másikon a bruttó CH van, de ez csak tipp, nem tudom, valójában mi újság. 

Talán ha lenne több időm, akkor mélyebbre ásnék az interneten, de asszem kezdem lassan elengedni.

Miért lényeges? 

Hát azért, mert adott esetben ha valaki elrágcsál egy zacskó mogyit, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy 4,5x2 vagy 11,7x2 gramm CH-t visz be. (ez a legalacsonyabb és a legmagosabb mekkora szóvicc! lol érték, emit láttam mogyorós-zacsin:)) Az a 13 gramm szénhidrát lehet pont az a mennyiség, ami már elég ahhoz, hogy az illető kibillenjen a ketózisból, nem beszélve arról, hogy mi van ha elrágcsál még egy tasakkal, és akkor már 26 grammal nem tud elszámolni.

Talán sosem tudom meg a pontos tényeket, ami a nagy mogyoró-mizéria mögött meghúzódik....cserébe viszont van konklúzió:

Nem szabad sok mogyorót enni. Ugyanis nagyon magas a kalóriaértéke, ezért aztán ketó ide, intermittent oda, a kalóriadeficit ugrik, és akkor borul a fogyás :)

pohárkrém - 100 kalória alatt

Rég írtam desszertes posztot. Érdekes dolog ez, van hogy az embernek van kedve molyolni azzal, hogy alkosson valami ilyesmit, de máskor meg valahogy nem éri meg az idő, az energia, a pénz...azt a pár kalóriányi finomságot...

Namost megszállt az ihlet, pláne hogy a legifjabb ivadékom egész nap a netflixen valami sütős versenyt néz...logikus,  nyaralás utáni fogyókúra közepén mi más menjen a tévében....a gusztábbnál gusztább desszertek, torták, quisch-ek...naszóval megjött a kedvem hozzá.

A cl az volt, hogy 100 kalória alatt hozzak össze egy pohárdesszertet, persze nem nagy pohárral, de annyi mennyiség legyen azért, hogy pár kanállal az ember adhasson az érzésnek.

Az alsó réteg ízesített túrókrém...túró, édesítő, vaníliaaroma, reszelt limehéj...aztán egy réteg mákkrém, majd a mandulatejes, kókuszvajas, étcsokiaromás, eritrites zselé....a teteje pedig egyszerű tejszín, eritrittel felverve, és egy szem málna.

Bónuszkép: Kari lefotózott, "A mester alkot" címmel :):):)

Kerékvágás, lencsefasírt

Sokadszor utazzuk át a fél Európát a nyaralásunk során, és én mindig nézem, hol mit, mennyiért lehet kapni. Nagyon dicséretes, hogy az ír piac is képes a megújulásra, hiszen már itt is lehet kapni eritritet például....de azért még nagyon messze vagyunk akár Magyarországtól is e tekintetben. CH csökkentett liszt például egyáltalán nincs. Továbbra is tarol a gluténmentes hiszti, tele vannak az üzletek polcai gluténmentes mindenekkel. De például a xantan gumit beszüntették, pedig kiváló természetes adalék volt....mindegy.

Gondolom a rohanó világ miatt lehet az is, hogy méregdrágán kaphatóak -és nyilván el is adhatóak, hiszen különben nem lennének jelen a piacon- a rettentően "egészséges" fancy joghurtok (alpro és társai)....holott mindössze arról van szó, hogy a cukrot édesítővel helyettesítik benne. Amikor rá voltam állva ezekre a joghurtokra, akkor jöttem rá, hogy a legolcsóbb sima ízesítetlen natúr joghurt a Lidl-ből, megfelelő mennyiségű sodium ciklamáttal ízesítve pont olyan édes, amilyennek lennie kell, és egy löttyintésnyi vanília- vagy kókusz-, vagy mandulaolaj vagy -paszta, -aroma....képes ugyanolyan prémium ízvilágot produkálni, kábé ötödannyiért.

Persze továbbra is vannak olyan cuccok, amik számomra túl drágák ahhoz, hogy kísérletezzek velük...illetve nem is túl drágák...hanem nem éri meg a ráfordított áldozat a megnyert kalóriadeficitet. Pl. shiratake tészta....vagy más, konjak lisztes cucc. Az embernek nemcsak a pénz tengelyen kell egyensúlyoznia, hanem az idő-tengelyen is. Csilliószor volt már nálam is olyan, hogy sok minden étel belefért volna a napomba/keretembe....de nem volt időm/kedvem nekiállni szórakozni például egy cukkinifasírttal...inkább az ember legyint, és nem eszik semmit.

Nyilván itt ez megint egy elcsúszási pont, hiszen ez a dolog úgy is véget érhet, hogy az ember inkább legyint, és eszik egy szendvicset...aztán a sok legyintgetésnek a kudarc a vége. Szóval az sem mindegy, hogy az ember hogyan lusta.

Szóval idén nem gyűjtöttem be semmi extra alapanyagot, szokásommal ellentétben, mindössze két kis zacskó mákot hoztam otthonról, de azt is csak kényelemből, hiszen a lengyel boltokban itt is kapható. Viszont a lányaim isteni új kaját mutattak be: fasírt a vörös lencséből...bizarrul hangzik, de annyira finom lett, hogy rendesen harcolni kellett az utolsóért. És láss csodát: szuperkaja, kalória és CH alig, ellenben relatíve sok protein, és hát ugye nem feldolgozott, természetes étel. Egyetlen hátulütője, hogy pár óráig áztatni kell a lencsét előtte, de annyi baj legyen.

Kép nincs, mert mire lefotóztam volna, elfogyott....de szerintem beépítjük majd a családi kaja-repertoárba. 

Ketós és nem ketós kaják

Túl sok mindenről nincs mit beszámolni, telnek a napok, továbbra is folytatom a ketós étrendet, bár a fogyás eléggé lelassult, az elmúlt héten mindössze 20 dekával lettem kevesebb. Tény, hogy eléggé egyhangú az étkezés, hiszen lekorlátozódnak a fogyasztható ételek, de hát ennek is nekifutottam már többször, hogy az egyhangúság nem feltétlenül baj. Nem kell mindig mindennek az evésről szólnia ugyebár. Mindezek mellett azért időnként próbálok valami újat kitalálni, rendszeresen követem a neten, ki mit alkot a ketogén vonalon. Nehezíti a dolgot, hogy azért nem elérhető minden itt, úgymint mondjuk az USA-ban, de azért lehet kreatívkodni.

Az egyik ilyen kérdés a panírozás megoldása. Egy idő után unalmassá válik a natúr csirkemell, és a keto keretein belül a liszt meg a zsemlemorzsa nem játszhat. Létezik egy az állatok bőréből készült morzsa, megsütik és ledarálják...számomra ez nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek, hiszen életemben nem bírtam ránézni sem a csirkebőrre például....na mindegy, a lényeg, hogy ez úgysincs itt nálunk.

Viszont találtam egy olyan receptet a neten, hogy pesto-val töltött csirkemellet először tojásba, majd reszelt sajttal kevert mandulalisztbe forgatnak, és serpenyőben ez szép bundát képez a húson, ami úgy fog kinézni, mintha ki lenne panírozva.....hát megpróbáltam, de nem egészen úgy volt, ahogy a neten láttam. A csirkemellekbe zsebet vágtam, dugtam bele egy kis cheddart, meg pestót, megforgattam a tojásban, és a reszelt sajt-mandulaliszt keverékben is, de úgy pergett le róla a cucc, mint kamaszgyerekről a "rakj rendet a szobádban" felszólítás.

Úgyhogy végül egy jénaiba pakoltam a megtöltött csirkemelleket, persze azért megforgattam a keverékben, valamennyi ragadjon rá....de a maradékot rászórtam az egész tetejére. Alufólia, sütőbe fél órára. Utána levettem a fóliát róla, és sütöttem még 10 percig, de a hőmérő szerint még nem volt jó...viszont már száradt ki a teteje....úgyhogy némi szakmai konzultáció után Verussal megkínáltuk két kocka vajjal, és visszatoltuk még fél órára, kicsit lejjebb véve a hőfokot.

Az eredmény tök jó lett, még Beninek is ízlett. Azért a többieknek csináltam rántott husit, Verus meg krumplipürét, mi meg friss salátával ettük a pestós mandulás csirkét. 

Most hosszú hétvége van egyébként, lévén szent Patrick nap....hétvégeken Verus amúgy is gyakran csinál süteményt, ezúttal a hűtőben régóta kallódó nagy vödör joghurtból csinált valami barackos kevert tésztát a srácoknak, én meg hogy le ne maradjak sütigyártás terén :).....csináltam egy kókuszos cheesecake-et....ami Marci fiamat idézve: "Ahhoz képest hogy ketó, egész jó" lett...

Recept nincs, mert a srácok valami blueray-es filmet néztek délután, és csak az én laptopom elég erős hozzá, úgyhogy azt kötötték a nagytévére....szóval a hozzávalókat csak érzésre dobtam össze....de a szokásosan: alsó rész mandulaliszt, kakaó, édesítő, sótlanvaj, a felső rész pedig kókuszvaj, krémsajt, eritrit, vanília, és kókuszreszelék, kávédarálón megküldve....nagyjából ennyi.

A tortában összesen 4 gramm CH van szeletenként, a pestós csirkében 15 gramm CH az egész tálban.

Vissza a ketóhoz

A március is eljött, és nem sokat írtam ide....mondjuk az elmúlt napokban nagyon sokminden olyan történt, ami igénybe vesz, ettől függetlenül azért mégiscsak egy hónap. Szóval a ketót abbahagytam, miután megtette a dolgát. Hat hét alatt durván 12 kilót dobtam le, ami ugyebár nagyjából az elsődleges célom volt. Viszont a következő héten, amellett, hogy továbbra is alacsony kalóriabevitellel éltem (napi 1600 körül), és továbbra is ment a 2-2,5 óra napi kardió...nos, így is az egy hét alatt majdnem másfél kilót híztam. Az egyetlen különbség az ezt megelőző hetekhez képest csak a bevitt szlnhidrát mennyisége volt. Az addigi átlag napi max 25 gr. után ezen a héten 125 gr.volt a napi CH bevitel. Ezt nem sikerült azóta sem megértenem, hiszen az összes szám abba az irányba mutat, hogy fogynom kellett volna és nem hízni.

Tényleg a szénhidrát lehet a ludas?

Summa Summarum, úgy döntöttem, akkor inkább visszatérek a ketóhoz még egy ideig, megpróbálom tovább csinálni, végülis elég jól bevált. És pár nap elteltével vissza is tért a fogyós trend, szóval azt hiszem jó döntés volt. Problémás tüneteim nincsenek, tolom a 3 liter folyadékot, eszem a vitaminjaim....sőt tegnap még alkottam is egy ketós csokissütit, ami extra finom lett, és csak 4 gramm CH volt benne egy szeletben. Igaz, 300 kalória :D:D:D Dehát csodák nincsenek, mint tudjuk.

Fiús hétvége volt, a lányok kiruccantak Párizsba, city-breakre, úgyhogy horrorfilmeket néztünk egész hétvégén :D...na jó, nem végig, de majdnem. Közben leesett a hó is, udén először...mikor ha nem márciusban. De most nem annyi, mint tavaly ilyenkor, éppencsak havasak-jegesek az utak....  

recept: Crust: 150 gr mandulaliszt, 60 gr kakaópor, édesítő (20 bogyónyi szódium-ciklamát (lidl)), 83 gr sótlan vaj, kicsi vanília. A vajat kicsit megolvasztottam, így kevertem össze őket.

Krém: 200gr philadelphia sajtkrém, 60 gr olvasztott étcsoki 81%, 100 gr édesítő (eritrit néygszeres édességű, ledarálva porrá)...ehhez még raktam kis skinny syrup-ot, peanut butter cupcake ízűt, de gondolom ezt lehet mással is helyettesíteni, valami aroma, vagy bármi....ennyi.

Egy kis átverés és a kakaórejtély

Eljött a Február (és nem született fiam, hahaha), ami itt már tavasznak számít. Süt a nap, és 13 fok van, vagy ömlik az eső. A napok telnek, a ketót még csinálom, fogyás is rendben van. A történet, amiről most írok, még a régmúlttal indul.

Az elmúlt sok évben rengeteg mindennek akartam utánanézni a neten, kutakodni, milyen új anyagok, találmányok, módszerek vannak, amik segíthetik a módosított életünket ugyebár. És pár éve belefutottam a Walden Farm termékeibe...amerikai cég, és nullakalóriás cuccokat forgalmaznak. Igen, nulla kalóriásakat. Persze olyasmit, hogy öntetek, szószok, lekvárok, különféle krémek. Azért annyira nem voltam elvetemülve, hogy rendeljek is tőlük bármit, de most szóba került ahogy meséltem róla a barátomnak, és láss csodát, amikor rákerestem, láttam, hogy itt nálunk Írországban is lehet már kapni.

Juhéj. Gyorsan rendeltem is egy csokis mogyorókrémet, ami láthatóan a nutellára hajazott, csak nullakalóriás kivitelben.

Maradjunk a tényeknél, majdnem nulla kalória...mert azért valami van benne. Persze engem rögtön az érdekelt, hogy miből készült akkor? Nos, víz, és koncentrált növényi rostok, plusz állományjavítók és ízesítők. Szuper, tudvalévő, hogy a növényi rostokat, mint a pektin, vagy a cellulóz, nem tudja a szervezet az anyagcsere során feldolgozni, szóval a történet elég hihetőnek tűnt. Közben a barátom meg talált egy helyet Budapesten is, ahol simán árusítják ezeket a termékeket. 

Nos, nevezett illető másnap el is ment bevásárolni, és nekem is megérkezett a várva várt szuper cucc. Alig vártam már, mert mát gondoljunk csak bele: az ember egy egész üveg nutella szerű krémet elmajszolhat a tévé előtt, és 50 kalória csak az egész, meg 6 gramm szénhidrát. Jó, nyilván nem olyan lesz az íze, mint a nutelláé, dehát sokan csinálnak hasonló, mogyorós-csokis ízű krémeket....

Na kérem, mindketten hasonlókat tapasztaltunk: ez az izé ehetetlen. Először is az állaga egyáltalán nem krém. Hanem egy felhigított csokipuding. Az illata amúgy nem rossz, de az íze....nem sós, nem édes, hanem savanyú. Annyira rossz íze van, hogy konkrétan a hideg kirázott tőle. Elképesztő. A Pesti haverom dettó ugyanezt gondolja, szóval megint meg kell állapítanom: nincsenek csodák, "ennyike".

A másik dolog: ma arra gondoltam, csinálok magamnak egy kakaós-kókuszos mousse-t, és mivel még ketózok, megnéztem, mennyi is a kakaó CH tartalma. Nézem a dobozt, 19 gr/100gr....Mondom magamban elég sok, de azért kezelhető. Reggel a boltban, merő kíváncsiságból egy másik márka kakaóját leemeltem a polcról: ennek viszont csak 8gr/100gr. Azért nem értem, mert ugye egyik dobozon sem szerepel, hogyaszongya: összetevők listája. Miért? Nyilván, mert 100%-ban kakaóbab-őrleményről van szó. Mindkettő a szokásos száraz por, tehát a nedvességtartalom sem lehet a differencia oka. Na majd még keresgetem az okokat...

Ilyen sajt nincs is

Mindig nyavalygok, hogy itt angolszász vidéken csak a cheddar sajt megy, ezermillió formában...és hát az összes létező sajt közül naná, hogy ez a legzsírosabb, ergo a legtöbb kalóriával ez a sajt bír. Ezért van, hogy mindig vadászom az európai sajtokat, vagy a lengyel cuccokat, mert egy átlagos normál európai sajtnak jó 20%-al kevesebb az energiaszintje, de ha elmegyek a lengyel boltba, ott isteni füstölt sajtokat lehet venni, potom 220 kalória/100 gram energiaértékekkel, juhéj.

No és akkor mi jön velem szemben a Dunnes-ban a minap? "protein sajt", azaz olyan cheddar, ami 90%-al kevesebb zsírtartalommal rendelkezik, és a kalóriája 169!! Ilyen alacsony kalóriatartalmú sajtot jelentem én még nem láttam. Ízre finom, kissé rágós, kemény, de jól viselkedk ha megsütjük, vagy virslibe dugva grillezzük.

Apró szépséghibája, hogy kilónkénti ára a 20€-t nyaldossa alulról....szóval elég drága buli, de személy szerint nagyon meg vagyok elégedve, hogy egyáltalán lehet ilyen sajtot kapni. Van remény :)

Ke-To-rta

Az én drága jobbik felem készült a szülinapomra olyan tortával, ami éppen beleillik az aktuális  elmebajomba diétás programomba, és egy szeletben mindössze 10 gramm CH van! Ez azt jelenti, hogy simán 1-2-3 szelet belefér egy napi étkezésbe úgy, hogy a szervezet nem lép ki a ketózisból. Ráadásul ultra finom is lett, igaz, nem gyengén csokoládé imádónak kell lenni ahhoz, hogy valakinek tényleg bejöjjön. Hozzávalók: (26 centis tortaformához)
A tortaformát ki kell vajazni, és kakaóporral beszórni)

"piskóta" rész:

• 300 gramm mandulaliszt
• 50 gramm lenmagliszt
• 300 gramm vaj
• 1 csésze eritrit
• 180 gramm kakaópor
• 8 tojás
• 2 evőkanál nescafé, kis vízben feloldva

(három részben megsütve, 180 fokon, 20 percig, egy nappal "bevetés" előtt, mert jól ki kell, hogy hűljön a tészta. Utána folpackba kell tekerni)

krém:

• 454 gramm vaj
• 500 gramm mascarpone
• fél csésze eritrit
• 10 evőkanál kakaópor
• 4-5 evőkanál nescafé, kis vízben oldva 

Nincs azért

Annak idején még a történelem előtti időkben Peti barátommal sokat jártunk kaszinózni...nem voltunk szerencsejátékosok, inkább csak okos fiatalok, de ez egy másik történet. Egyik alkalommal együtt mentünk be, és közös ruhatárjegyet kaptunk, kettőnk zakójára. Valamiért azonban Peti előbb ment haza, ezért kiment a ruhatárjeggyel, és vissza akart lépni még a terembe, hogy odaadja a jegyet, hogy majd ha végeztem, én is kiválthassam a zakóm. A hegyomlás biztonsági őr viszont nem engedte be, és amikor Peti barátom nekiállt volna elmagyarázni, hogy mi a helyzet, és elkezdte a mondatát, hogy " Azért .....", akkor az őr nemes egyszerűséggel a szavába vágott hogy "Nincs azért.", és nem engedte tovább beszélni. Már nem emlékszem hogy oldottuk meg a problémát, de azóta sokat idéztük az őr szavait, ha azt akartuk kifejezni, hogy nincs duma, nincs mese, ....nincs azért. Kész, vége, ennyi.

No, ezt megint éreztem ma, amikor lévén lengyel napok a Lidlben, lehet kapni jóféle light túrót. Nyilván sült túrós palacsintát fogok készíteni a srácoknak...de gondoltam keresek valami okos receptet. Szinte naponta eszem túrót, nem a lengyelt, hanem az írt, a benne lévő fehérje miatt, edzés után....de gondoltam keresek valami jó kis diétás süti receptet. Elolvastam rengeteget...semmi újat nem láttam. Mind azért diétás, mert cukor helyett édesítő van benne, sima liszt helyett meg zabpehelyliszt vagy kókuszliszt, vagy kókuszreszelék....ezek az anyagok mind ugyanolyan kalóriadúsak, mint a búzaliszt, de van hogy kétszer annyi energiát hordoznak. Ezek inkább azért jobb alapanyagok, mert alacsonyabb a GI értékük, illetve magasabb a rosttartalmuk. De fogyni ugyanúgy alkalmatlanok, mint a sima liszt. 

Úgyhogy levontam a konzekvenciát: Nincs azért. Nincs olyan túrós süti, amivel fogyni lehet. Továbbra is a régi jól bevált dolog van: túró, édesítő, gyümölcs. Ennyi. Lehet bolondítani különféle ízekkel (nekem elég sokféle nullkalóriás ízesítőm van a juharszirupos pekándióstól kezdve a fehér csokin át az espresso-feketecsokiig), de onnantól kezdve, hogy sütit akarok csinálni belőle, elveszti a fogyós jellegét.

Kalóriák és kalóriák

Biztos nem csak én agyaltam rajta sokat, hanem más is, hogy bár számoljuk a kalóriát, amikor a napi étkezésünket tervezzük, de biztosan nem mindegy a szervezetünknek, hogy azt a kalóriamennyiséget miből visszük be. Csokiból is bevihetem, meg gyümölcsből is, meg pl. sajtból is. Ma ebédre egy fél barna zsömlét ettem, két szelet ementáli sajttal. Az ementáli sajtnak szelete 120 kalória, ami azt jelenti, hogy négy szelet közel annyi kalóriát hordoz, mint egy tábla csoki. De nyilván van különbség a sajt és a csokoládé között. Az egyik egy természetesen előállított, kalciumban, ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag tejtermék, szénhidrát nélkül, a másik meg cukros, millió adalékkal dúsított, jó esetben transzzsírt tartalmazó feldolgozott termék, ami lesokkolja a hasnyálmirigyünket. Nem lehet egyenértékű.

Vagy ha fogyás-hízás szempontból nézem, akkor mégiscsak egyenértékű...? Látok itt némi ki nem bogozott csomót....annak is nekifutottam már, hogy egyáltalán ki a fene mondta, hogy mennyi kalóriára van szüksége egy embernek? Ki volt az, és mi alapján döntötte el, hogy pontosan mekkora mennyiségekre van szükségünk? Akkor kiderítettem, hogy ezt pusztán az amerikai emberek fogyasztási szokásaiból határozták meg, emlékszem, ki is akadtam rajta rendesen. De akkor ennek ismeretében ki merem jelenteni, hogy többféle mércére volna szükség. Mondjuk mindegy milyen kalóriából napi kétezer, természetes anyagokból napi háromezer, egészséges és értékes anyagokból meg mondjuk napi négy....? káosz lenne, tudom....mert ki mit értene a természetes meg az értékes anyagokon? 

Természetes lehetne mondjuk a feldolgozatlan, önállóan előforduló alapanyag. Gyümölcs, zöldség, hús, tojás, és az ezekből készült, mesterséges adaléktól mentes étel...a természetes módon készült sajtok, a facsart gyümölcslevek, a húskészítmények....az értékes lehetne mindeaz, amiben a szervezet számára fontos vitaminok, antioxidánsok, enzimek, rostok, stb. vannak, a gonosz meg lenne az, amiben van finomított cukor, liszt, ipari alkotóelemek, glutamát, transzzsír, meg a többi csúnyaság....

Nem tudom, de jó lenne, ha lenne valami támpont ezügyben, mert így elég logikátlannak tűnik, hogy a kalória az kalória, és slussz.