Félúton

 

Azért adtam ezt a címet, mert mínusz harminc kiló fogyást tűztem ki célul, és ennek a fele a tizenöt ahol jelenleg tartok. Nem könnyű egyáltalán. Szülinapom is volt, vendégségek is voltak, dublini program is volt, késő estig jövés-menés is volt, szóval szinte mindig van valami, amire hivatkozva kivételt lehetne tenni. Nem beszélve arról, hogy mindjárt karácsony, és hát ugye akkor úgyis minden a zabálásról szól, ...minek ünneprontónak lenni, majd fogyózunk januártól....

Iszonyat könnyű (lenne) beleesni ebbe a hibába. Mégpedig azért, mert alapvetően, igen, évvége van, összejön a család, pihenés van, ünnep, ilyenkor az ember nem akar baszakodni. Viszont mivel az elmúlt tizenpár évem a számok bűvöletében zajlott le, és rengeteg excel táblázatom van, amiben részletesen vezettem, hogy mikor mit, mennyit eszek, mozgok, mikor mennyi a súlyom, (Persze nemcsak azt vezetem, hogy mit eszek egy nap, de hogy azoknak mennyi a tápértékük....külön a zsír, a CH, a kalória. A legutóbbi laborvizsgálatkor magas volt az éhgyomri cukrom, felmerült az IR gyanúja, úgyhogy az éhgyomri cukromat is mérem minden nap. A mért értékeimat aztán összevetem az előző nap fogyasztott makronutriens mennyiségekkel, hogy trendeket tudjak  észrevenni, amiket analizálva aztán úgy tudom módosítani az étkezéseimet, hogy lehetőleg az értékeim arrafelé „gabalyodjanak”, amerre én akarom.) ....ezért sajnos pontosan tudom, egészen számszerűen, hogy milyen gyorsan és milyen brutálisan tudja tönkre tenni egy ilyen pár nap (vagy pár hét....ki tudja....mert ugye nem csak a karácsony, hanem előtte a sok shopping, a vásárok, a céges partik, a rendezvények...aztán maga az ünnep, aztán a két ünnep között, és hát ott is van a szilveszter...de elsején általában nem kezdünk fogyózni rögtön, hiszen ott a sok megmaradt finomság, meg egyébként is még pár napig van szabi, majd utána.....ésígytovább) az addig vasfegyelemmel, akarattal, kitartással, lemondással, eltökélt menniakarással az ember felépített.

És amikor 1-2 hét, és adott esetben akár ötven-hatvanezer pluszkalória bezabálása után az ember szembesül azzal, hogy hónapok munkáját tette tönkre, akkor a legritkább esetben indul újra neki az egésznek és kezdi előlről. Legtöbbször csak legyintünk, hogy pfff.....és jöhetnek az unalomig ismételt frázisok a genetikáról, meg arról, hogy lám-lám, hiába kapálózok, nem működik ez.

Szándékosan nem megyek vissza a blogban, és olvasom el, mikor miket írtam ilyentájt...nem akarom, hogy befolyásoljam magam. Mert a tegnap az tegnap, de ma már ma van...és hát –ezt is sokszor leírtam már- az idővel együtt én is változok. Az évek során történnek velem a dolgok, olvasok, tanulok új tényeket, új megközelítéseket, megismerek más szempontokat, és nyilván a világképem is változik az új dolgok által.

Szóval. A módszerem jelen pillanatban valahogy úgy néz ki, hogy igyekszem a bevitt kalóriákat 1200 alatt vagy környékén tartani. Szénhidrátilag 100 körül. Mellette a legtöbb napon séta-terápia van, azaz a két kutyával külön-külön megyek, kb 5,5km-t, másfél órát. Ez a kardióm, súlyzós edzés sajnos nem nagyon megy....nincs rá időm-kedvem, stb. A kutyákat reggel elviszem, így marad idő dolgozni is. Törekszem az eloszlásra, reggel hétkor eszek 15 gramm CH-t (egy szelet barnakenyér light krémsajttal)....aztán 10 körül ebből még egyet. Ebéd-uzsonna vacsora mindig más, de alapvetően általában van egy csomag túró (zsírmentes), amit kikeverek édesítővel, citromhéjjal, vaníliával....illetve most kísérletezek a chia pudinggal....kókusztej, kakaó, eritrit, vanília.....de ez még folyamatban van. Ha meleg kajára vágyom, akkor a szokásos bevált cuccok vannak....leves, vagy zöldséges-csirkés keverék. Ha nincs idő főzni, akkor marad a barnakenyér light krémsajttal kombó.

 

Sokan mondják arra, hogy naponta megtervezni, kiszámolni, beszerezni az ételt „...ááá....az lehetetlen...”Pedig nem az. Illetve akkor full egyetértek, amennyiben:

• ·  A nap folyamán totál random, impulzusszerűen eszünk, amikor épp eszünkbe jut, vagy unatkozunk, vagy megkínálnak, vagy ingyen van....vagy jól néz ki.
• ·        Fogalmunk nincs, melyik ételben mennyi összetevő van, mik a makronutriensek.
• ·        Nem tervezünk előre semmit, sodródunk az élettel, ahogy esik úgy puffan alapon

Ha ezek a dolgok fennállnak, akkor persze nyilván igaz a mondás, hogy lehetetlen a tudatos étkezés.

De ha nem, akkor lehetésges. Nyilván nem lehet minden esetre felkészülni. De ha az ember képben van, akkor simán tud improvizálni. Írok egy példát: Tegnap este Kari koncertje Dublinban.  Itthonról dél körül indulunk, mert 2 óra cca. az út. Kariéknál letesszük a kocsit, persze cukorfalat, ebéddel várt. Leves, pizza. Az isteni csirkeragulevesből ettem, a pizzát passzoltam. Utána villamossal a belvárosba együtt, de Karinak sokkal hamarabb ott kellett lenni, így akadt  másfél-két óránk a belvárosban a koncert kezdete előtt. Közben csatlakozott Hozzánk Jancsi is, vele a sétálóutcában találkoztunk.  Kisétáltuk magunkat, és beültünk egy gyorsétkezdébe kajálni. Nyilván én csak kávét ittam. De úgy adódott, hogy Verus nem bírt el az óriási dupla burgerrel, így megkérdezte, esetleg nem kérem-e. Én fogtam, lepattintottam a zsömlét a tetejéről, meg az aljáról, és szépen megettem a többit. Isteni finom volt, nagyon jól esett. Jöttek az ízek, a hús szaftos volt, sajt is volt közte, a szószok, hagyma, mittudomén. Finom volt. És full befért a napi keretembe. MIért? Mert tudtam, hogy mit ettem aznap, mennyi kalóriánál, mennyi szénhidrátnál tartok, és tudtam, hogy amit el akarok kerülni, az elsősorban a szénhidrát, különösen a magas glikémiás indexű.....viszont a húsban, a sajtban egyáltalán nincs is CH, a zöldségekben van minimális csak. Így viszont én sem búslakodtam a kávém mellett a finom illatok  meg a guszta látvány miatt, és közben nem is csesztem el a tervezett tápértékbevitelem.

Tehát szerintem a tudatos étkezés nem azt jelenti, hogy mindig a vegán vagy a gluténmentes menüt kérem (mikor melyik a divatosabb), hanem inkább azt, hogy tudom, mit akarok, és azt is tudom, legalább alapszinten, hogy általában melyik ételben milyen összetevők vannak. Ha meg nem tudom, akkor vagy passzolom, vagy tippelek. Egy dolog van, amit viszont nem jó, ha teszek: ha úgy döntök: leszarom. Ha így teszek, borulhat minden sajnos.