Veszélyes vizeken

Remélem azért lesz ennél termékenyebb időszakom is, hogy kéthetente jövök írni valamit. Az elmúlt időszak több szempontból is bizi volt, dehát ennek örülni kell, mert az a vég, ha az ember élete dögunalom...nem? De.

Naszóval időről időre felröppen itt-ott, hogy a kalóriaszámolás micsoda óriási nagy csapda. Eleve elavult a módszer, hiszen az alapokat sok évtizeddel ezelőtt fektették le, és azóta sem nagyon busztergálja senki, hogy akkor nézzük csak meg, tényleg mennyi az annyi. Azt mondják, hogy kizárt, hogy csak a számok mondják meg a tutit, hiszen máshogy dolgoz fel a szervezet 500 kalóriányi csokit és ugyanennyi mittudomén uborkát vagy tököt. Ez ugye evidens. Ahogyan az is, hogy mindenkinek más az anyagcseréje...pont az egyik vesszőparipám, hogy egyediek vagyunk, mindenkinek más és más az anyagcseréje (is), ezért nincs is olyan doktrína, ami mindenkinek egyformán jól működne. 

Továbbá nem csak az egyediség, hanem az egyéni, és mindig változó körülmények is olyan tényezők, amik befolyásolhatják a táplálék konkrét élettani hatását. Ez sem újdonság.

Miért nézem mégis mindig ferde szemmel az ilyen cikkeket, amik ezt harsogják? Nos először is azért, mert jellemzően ezek a cikkek nem valami komoly szakmai fórumokon jelennek meg, hanem populista médiákban, amik a bulvárkultúra részét képezik, és amiknek a világon nincs semmi más céljuk, minthogy minél több olvasószámot vonzzanak be. Vagy kattintást, tökmindegy. Viszont a popularitás általában fordítottan arányos a valósággal. És mi lehetne populárisabb annál, ami feloldoz a csúnya kalóriszámolás felelőssége alól? 

Mert a valóságra az emberek kurvára nem kíváncsiak. Az ugyanis nem nájsz....nem kellemes, nem megbocsájtó, nem feloldozó, nem megengedő...Nem, ezek közül egyik sem. A valóság rideg, kemény, fájdalmas, és egyáltalán nem szép. Akkor már inkább csúnya. Csúnya, gonosz, és kövér....ha élhetek egy rossz képzavarral.

Szóval a fent részletezett dolgok mind valóságos tényezők, de ettől még nagyon ingoványos talajra téved az, aki kellő szakmai hitelesség igénye nélkül, csakúgy felületesen fut bele az ilyen anyagokba. Márpedig ezeket a weboldalakat/újságokat/műsorokat pont olyan emberek nézik/olvassák nagy számban, akik bizony felületesek. Mert ők csak annyit vesznek le belőle, hogy ja, akkor nem is kell számolni a kalóriákat....és ennyi. 

Pedig ez a dolog mindig sokkal bonyolultabb. Nem azt mondom, hogy nem egyszerű az elvi szintű megvalósítás...hanem azt, hogy a gyakorlati rész az ami necces, és itt is buknak el a legtöbben. Mert az elméletet nem olyan könnyű a gyakorlatba ültetni. Például ha valaki fogyni akar, akkor pontosan tudja, mi a dolga: kevesebbet kell enni. Ez az elmélet. A gyakorlatban viszont képtelen rá, mert "éhes a pocak" ugyebár...úgyhogy akkor kábé mit sem a sok okos elmélet.

Szóval a kása nem olyan forró, és az élet nem olyan egyszerű, hogy a kérdés mindössze annyi legyen, kell-e számolni a kalóriákat vagy sem. Ha azt a  végét fogom meg a dolognak, hogy kit érdekel, mi hány kalória, a lényeg, hogy egészséges, jó étel legyen, ami csak jó koleszterint, csak természetes zsírokat, csak alacsony indexű szénhidrátokat, csak természetes fehérjéket tartalmaz....akkor az étkezésnek jónak kell lennie. És ha még társul mellé megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgás is, akkor ugyebár adott egy fit, egészséges ember. Csakhogy ebben az esetben egyáltalán nem biztos, hogy a mérleg és a tükör is azt mutatja, amit az ember látni szeretne. Mert bejön a képbe a genetika, az egyedi anyagcsere, és a körülmények. Azaz adott ember adott génkészlettel élhet olyan súllyal, ami egészséges, nem hordoz semmilyen egészségügyi kockázatot...csak éppen nem tetszik a delikvensnek.

Most lehet belemenni, hogy azért nem, mert anorex, vagy exorex, vagy ortorex, vagy mert pszichopata....vagy azért nem, mert a társadalom rossz jeleket küld...hogy a magazinokban, a tévésorozatokban a tökéletesnek ábrázolt figurák (lett légyen az nő vagy férfi) csontsoványak, és azt sugallják, hogy csak akkor lehet valaki normális, ha 20-as BMI alatt él. Szóval mindegy miért, a lényeg, hogy a delikvens nem hepi.

Ha viszont a másik végéről közelítek, hogy nem érdekel mi a jó és mi a nem jó, hanem hozom az áltlános iskolai matekot, és számolok, akkor meg tudom szerezni a kontrollt a testsúlyom felett, viszont sanszos, hogy nem leszek se fitt, se egészséges. Ugyanis a hosszú távú energiadeficit hiánybetegségeket generál és gyengeséggel jár. A hosszú távú tömegkontroll mellett nagyon veszélyes edzést folytatni, mert könnyen vezet vízhiányhoz, és/vagy ízületsérüléshez.

Szóval a konklúzió megintcsak ugyanaz: az egyenlet sokismeretlenes, és mindenkinek egy jó kis felfedezőtúra, hogy kiismerje a testét-lelkét, és rájöjjön, mi teszi őt igazán elégedett, boldog, kiegyensúlyozott egészséges-emberré amivé gondolom mindannyian válni akarunk.