25

 

Harmincegy hét telt el, amióta elkezdtem. A mai mérlegelésemnél kerek huszonöt kilóval voltam kevesebb a harmincegy héttel ezelőtti súlyomhoz képest. Tulajdonképpen 5 kilóra vagyok a céltól, mert az elsődleges tervem az volt, hogy ledobjak 30 kilót. Viszont a heti 1 kiló átlag fogyás az nem jött össze.

Február eleje és május eleje között egy nagyon elhúzódó platóm volt….ugrált kicsit fel- le a súlyom, de alapvetően ugyanott libikókáztam hónapokig. Pedig nagyjából ugyanúgy csináltam mindent, ahogy addig. 

Namost általában ilyenkor szokott az lenni (velem is nyilván), hogy jó, hagyom a francba, ennyi volt, nem megy több. Tök jó, lement X kg, örüljünk neki. De ezúttal megmakacsoltam magam, és eltökéltem, hogy nem érdekel, akkor is tartom magam a tervhez. Szigorítottam a diétán, mert rájöttem, hogy a fenti mondatomból talán annak az egy szónak  van köze mindenhez, hogy „ nagyjából”. 

Szerintem a gyenge láncszem a lustaság. Hogy lusta vagyok/nincs időm-kedvem/fáradt vagyok/dolgom van/stb….kiszámolni, lemérni, kikalkulálni. Ehelyett inkább tippelek. De az elmúlt tizenpár év alatt megtanultam, hogy az ember általában rosszul tippel. És nem úgy hogy több kalóriát/szénhidrátot feltételez….hanem jellemzően kevesebbet, mint amennyit valójában fogyaszt. Tegye fel a kezét, aki leméri az olivaolajat, amit a salátára löttyent, vagy amin megfuttatja a hagymát vagy csirkemellet…például….hát, én sem. Volt idő, mikor megcsináltam, amikor hardcore módon diétáztam, a legelején. Amikor 200+ kilóról kellett levakarodnom.

Bezavar persze a cukor is….mert régen nekem csak az számított, hogy mennyi kalória….de most már néznem kell a szénhidrátot is, és így sokkal nehezebb, mert nem tömhetem meg a pocakom dinnyével, almával, eperrel….vagy saját készítésű müzliszelettel…pedig azok szuperül tömítenek, és térfogatra is jók. Az ember leül egy kilónyi felkockázott görögdinnyével, és fél óráig el van vele, és ha megette, úgy érzi tele van. De sajnos nagyon sok szénhidrát.  Namost ha fél órán át majszolnék sajtot, sonkát, tojást, húst….hát annyi kalória lecsúszna, hogy a Jóisten se mentene meg. 

Örök probléma ez….Se zsír, se CH…marad(na) a fehérje, ami viszont vagy drága (mert azért ez is szempont nyilván)…vagy macerás…vagy unalmas. Valahogy mindig az a kihívás, hogy megtalálni azt az egyensúlyt egy-egyételnél, ami hozza a megfelelő értékeket, és jól is lehet tőle lakni.

Most már hosszú hónapok óta ugyanaz a fő ételem…némileg módosítottam rajta….két csomag/vagy konzerv savanyúkáposzta, megfőzve, 800 grammnyi 5%-os darált marha, kiskanál olívaolajon 1 fej vöröshagymával lepirítva (só, bors, pirospaprika), berétegezve egy jénaiba, és tejföl helyett nyakon öntöm egy nagy doboz natúr skyr joghurttal, amit egy darab tojással, sóval borssal, kis vízzel kikeverek. Ezt megsütöm. Negyed jénainak 420 körül jön ki a kalóriája, és 18,5 gramm a szénhidráttartalma. Cserébe egy korrekt adag kaja, zömmel protein, és még mindig ízlik, nem untam meg. A rizst kihagyom belőle, és a tejfölt is skyr-re cseréltem, így jobbak a számok, és a rizs amúgy is rizikós, hogy kibír-e 4 napot anélkül, hogy megindulna benne a fehérje. A hús az tuti kibír, a rizs necces.

Kihívások a hétvégék is, merthát az ember próbálja az életet élvezni, és normálisan létezni…együtt enni a családdal, meg ilyenek. Egy általam elképzelt ideális hétvégén simán van hogy az ember süt egy süteményt például. Ha ilyen van, extrém nehéz nem enni belőle, és valahogy mindegyik oldal rossz egy kicsit, mert ha eszek belőle, ha nem, mindig bűntudatom van utána. Vagy a kalóriák miatt, vagy az antiszociálisság (ha van ilyen szó) miatt.

Összességében véve azt hiszem nincs okom panaszra, végül is haladok, igaz nem úgy ahogy szeretnék, de talán a lényeg nem a tempó, hanem a trend.

Hát ezek vannak. 

Fogyókúra...megint

 

Lassan, de biztosan jön a nyár, ami egyfelől tök jó, mert utálom már kicsit az ír időjárást….másfelől könyörtelenül a képébe vágja az embernek, hogy formába kell jönni, nincs mese. Nekem most az elmúlt időszak nagyon nem kedvezett….A kisunoka születése miatt borult az egész tavalyi évvége, plusz még rájött a néma refluxom, meg az „egyen valamit reggel ha felébred” orvosi utasítás….szóval most a fogyós diéta háttérbe szorult. Az sem segített, hogy a kávéról le kellett mondanom…holott nálam nagyobb kávést nem nagyon ismertem….

Miután a kávét átváltottam a teára, az almát a sárgarépára…és így tovább….elkezdtem a fogyókúrát megint. Azt mondják a hozzáértők, hogyha fogyásnál azt akarjuk, hogy ne az izomtömegből tűnjenek el a kilók, hanem a zsírból, akkor törekedni kell a sok fehérjére. Ki is tűztem magamnak, hogy napi 200 gramm fehérje menjen, de max 1600 kalória korláttal naponta. Persze ez azért nem mindennap jön össze, de azért az átlagom megvan.

Igaz, rendszeresen járni kell a lengyel boltba túróért, meg venni kell a különböző emelt proteintartalmú készítményeket, és persze a proteinpor sem maradhat el. Mindemellett elég nehéz összeegyeztetni hogy kijöjjenek a számok, nade van mögöttem egy pár év –lol- úgyhogy a rutinom megvan hozzá.

Az első 15 nap alatt kicsit több mint 5 kiló ment le, ami jó-jó, de azért látszik, hogy öregszem, hogy a fene enné meg…..az anyagcsere lassul a korral, emelt fehérjebevitel ide vagy oda. Mindegy, az életkorommal nem tudok mit kezdeni, hozott anyag.

Az orvosi utasítást igyekszem betartani, reggel, 9 körül vagy egy falat banánt eszem, vagy egy szem epret…a lényeg, hogy minimális valami legyen, csak a gyomrom miatt. A kövi étkezés délután 2-3 körül van, általában saláta, csirkével, iceberg salátával, főtt céklával, paradicsommal, uborkával, paprika, retek, stb. Általában 10 gramm light majonézzel fel szoktam dobni. A normál majonéznek 800 kalória 100 grammja, ennek csak 220. lol.

A vacsorám általában ugyanaz…túró, protein-quark, fehérjepor, reszelt citromhéj, sztíva. Vagy sárgarépát ropogtatok mellé, vagy nem : -)…..sajnos nem merek mindennap berépázni, mert félek a karotinémiától….túl sok A vitamint termel a répában lévő bétakarotin vagy mi….úgyhogy minden másnap eszem csak.

Ha el akarok térni, csinálok egy levest mondjuk karfiolból, répából, petrezselyemből, meg egy fél doboz 12%-os lengyel tejfölből (+egy leveskocka)….az mégis meleg kaja. Vagy egy rakott zöldbabot extra sovány darált marhából, szintén light tejföllel….vagy párolok össze zöldségeket, amik beleférnek (kelbimbó, mangetaut, brokkoli), és ha nagyon bulikázni akarok, akkor meghintem a „varázscheddar”-ommal…..ami proteinsajt-ként fut, mert a sima cheddar 420 kalóriája helyett csak 169 van benne tíz dekánként.

Nem túl változatos, de ez van. Mellette igyekszem mindennap edzeni, most a háromnapos ünnep alatt becsúszott egy nap, mikor nem volt semmi, de vagy súlyzós edzés, vagy HIIT cross trainer, vagy igazi bringa ha jó az idő. Plusz Verussal délután szoktunk egy fél órát jógázni, az is tök jó. Ha az idő engedi, Larsie-t is elvisszük sétálni, de mostanában sajnos nagyon sokat esik, így az ritkábban történik meg.

Közben T. azt mondta, arra is figyelni kell, hogy az én koromban (a büdös kölke) már egyszerre 40 gram fehérjénél többet úgysem tud a szervezetem lebontani, hiába tolok be 80-at egy étkezéssel, sajnos annak egy része megy a „kukába”…úgyhogy variálhatom e szerint a szempont szerint is az étrendemet. Csak hogy még véletlenül se legyen egyszerű…

Alkohol témában abszolút vissza vagy fogva, de azért ha alkalom van, egy-két pohár lecsúszik egy szivarral….vagy a nélkül. A múltkor a konyhában egy söralátét méretű pók rohant a padlón, én meg ráugrottam a papucsommal, de olyan rosszul lettem tőle, hogy kénytelen voltam egy whiskey-t leküldeni, mert még percekkel az akció után is a hideg rázott az undortól…

Úgyhogy egyenlőre így haladok, a célom, hogy egy tízest minimum ledolgozzak, mielőtt elmegyünk nyaralni.

Mivanavelem

 Jó régen nem írtam, pedig eszemben volt, csak annyi minden történt. Voltunk city-break-en Budapesten....amit nagyon élveztünk, mert még sosem jártunk ott úgy, mint turisták. Budai hotelben laktunk, ahonnan csak 1,5 km volt a Vár, úgyhogy a bérelt kocsit a hotel mélygarázsában hagyva gyalogosan vesztünk el kicsit a Várnegyedben. Mit mondjak....voltunk a Ruszwurm cukiban, megnéztük a Mátyás templomot, a Halászbástyát.....kávézóból ki, cukrászdába be....röpködtek a kalóriák rendesen, na de ilyenkor ennek erről (is) kell szólnia. A hotel melletti étterembe jártunk át kajálni....és minden alkalommal elképedtünk azon, hogy milyen jók az ételek, milyen kedvesek a dolgozók, és milyen hihetetlenül olcsó minden, pedig a bah-csomópont közepén voltunk.

Ilyenkor menetrend szerint felröppen néhány kiló az emberre, nade van idő Karácsonyig, hogy ledolgozzuk, nem? De. Még mielőtt megtettük ezt a pár napos kis kiruccanást, én már előtte felfigyeltem egy amerikai faszi írásaira, aki egyébként dietetikus, meg asszem tanít valamelyik egyetemen....és nagysikerű könyveket írt, (sajnos magyarul nem jelent meg egyik sem) az elhízás témájáról.

Nem mentem bele fullosan, csak a felszínen kezdtem kapargatni, de nagyon érdekesnek találtam, ugyanis talán ad valamiféle magyarázatot arra, miért megy sokszor olyan nagyon nehezen a fogyás. Még akkor is, ha koplalunk, és alig eszünk valamit. Abból indul ki, hogy amikor (leginkább kalóriaszámolással) fogyózunk, akkor a szervezetünk halál idegbe vágja magát bestresszel a folyamatos éhezés miatt, és ez hatással van az anyagcserénkre. 

Az orvosok nagy többsége szerintem a felmerülő problémára rámondja, hogy jakérem, hagyja abba a dohányzást, fogyjon le, ne igyon alkoholt, táplálkozzon egészségesen, mozogjon naponta, ne stresszeljen soha....na és ha még mindig fennáll a probléma, na akkor szóljon! Kábé, mint 

az egyszeri zsidó esete a libákkal, amik pusztulnak, és tanácsért a rabbihoz járul, hogy segítsen. A rabbi megkérdezi hogy mivel eteti a libákat...a zsidó mondja, hogy hát kölessel. Na - mondja a rabbi - akkor eztán etesd kukoricával őket! A zsidó egy hét múlva újra jön, hogy rabbi, segíts, pusztulnak a libák. Hát kukoricával eteted-e őket, ahogy mondtam? - kérdi a rabbi. Hát persze! érkezik a válasz. Nu, akkor mostantól felejtsd el a kukoricát, és etesd őket árpával! - Így a rabbi. Egy hét múlva újra jön a szerencsétlen, mert a libák pusztulnak még mindig. A rabbi megint mond valamit, aztán egy hét múlva megint, és végül szomorúan jön a zsidó, hogy rabbi, elpusztult az összes libám! Mire a rabbi megsimogatja  a szakállát, és azt mondja: "-Kár. Pedig lett volna még néhány ötletem!"

Szóval hogy könnyű találgatni, meg ráfogni a problémát valamire, ami úgyis adja magát...hiszen lássuk be: olyan ember talán nincs is, aki nem dohányzik, nem iszik, tökéletes teste van, rendszeresen sportol, egészségesen étkezik, és soha, semmilyen körülmények között nem bassza fel magát semmin....

Na mindegy, szóval én azt adom, hogy a stressz nyilván egy megváltozott állapot, ami a testünk működése szempontjából egy megváltozott üzemmódot eredményezhet, ami magától értetődően hatással lehet úgy a neuro-endokrin rendszerre, mint az anyagcserére. És simán el tudom képzelni, hogy ez a hatás nem segíti elő a fogyást.

No, a pali azt mondja, hogy pontosan ezért nem szabad éhezni, miközben fogyózunk. Micsoda nagy meglátás, mi? :D:D Hát igen, de ez hogyan lehetséges? Szerinte úgy, hogy a szénhidrátmennyiséget kell lecsökkenteni, és kerülni a magas glikémiás indexű, finomított cuccokat. Vagyis fehérliszt és egyéb gabonák, cukor, tészta, rizs, krumpli, magas cukortartalmú gyümölcsök....ezeket el kell felejteni, és fogyasztani helyettük húst, tojást, sajtot, zöldségeket, magokat.

Gondoltam kipróbálom, 10 napja eszek így, hogy a napi CH limitet 100 gramm alatt tartom, és kifejezetten figyelek arra, hogy ne éhezzek. Éhes vagyok, akkor eszem. Kis sajtot, főtt tojást, egy szál virslit...maréknyi brazildiót....ilyeneket. Főétkezésnek jöhet omlett, vagy valami hús olyan zöldséggel, ami belefér. Karfiol, brokkoli, kelbimbó, zöldbab. Nyilván nekem sem annyira kedvenceim ezek az ételek, de ha az ember nem simán sós gőzben megpárolja, hanem utána átforgatja kis fűszeres vajon, feldobja kis kolbászmorzsával, mindjárt más a leányzó fekvése.

A magam részéről kimondottan élvezem ezt a fajta étkezést. Sokszor kívánok édeset, de ugyebár van egy pár évnyi rutin mögöttem, így pillanatok alatt tudok olyan édességet összedobni, amiben alig van szénhidrát, úgyhogy ez is oké. A 10 nap alatt 3,5 kg ment le, ami sokkal kevesebb, mint amikor el szoktam kezdeni a fogyókúrát, viszont abban bízom, hogy ez a lassú fogyás tartós lesz. Általában nekem az első héten brutál sok kiló leugrik (4-5), de utána mindig nagyon belassul, és nem ritka az sem, hogy 10-20 dekás heti fogyásra visszaesik úgy, hogy közben szénné koplalom magam, és mozgok is, nem keveset.

Ezzel szemben ebben a 10 napban össze-vissza 3 alkalommal mentem el bringázni, mert ledöntött a lábamról egy megfázás, ami nyilván  azért volt, mert az isteni meleg Budapestről a jó kis esős 10 fokos Írországba megérkeztem a rövid ujjú ingemben....szóval még ennyire mozgásszegény körülmények között is működött ez a módszer.

Majd meglátjuk hogyan megy tovább. Rendszeresen mérem magam, így látom majd, hogyan alakul a karakterisztika.

Mindemellett csináltam statisztikát a műholdas követő alkalmazással rögzített biciklizéseimről az elmúlt hat évben. És bár látni a törést 2017-ben, mikor elütöttek, és majd' 2 évig nem ültem vissza a biciklire, azért erre az évre sikerült visszatérni a kerékvágásba! :)

Az élet nem mindig habostorta.

 

Írok pár sort, bár igazán jobban szeretek írni a pozitív dolgokról, dehát a rossz is az élet része, álszent dolog lenne úgy tenni, mintha mindig minden rózsaszínű lenne, nem? De.

Szóval rossz, hogy megint beállt a derekam, ironikusan április nyolcadikán, ami azért érdekes, mert Január nyolcadikán állt be legutóbb....igaz, annyira nem szar, mint akkor volt, de azért elég szar ahhoz, hogy ne merjek ráülni a biciklimre, pedig mehetnék, mert az idő is okés, és energiám is lenne hozzá. De nem merek, mert élénken él bennem az emlék Januárról, amikor még feküdni sem tudtam fájdalom nélkül. Most ennyire nem rossz a helyzet, de félek, hogy rosszabb lenne, ha erőltetném magam.

Lehet, hogy ennek is köze van hozzá, nem tudom...de tény, hogy a fogyásom megállt most pár napja több mint egy hete, pedig a számok alapján ez nem indokolt egyáltalán. Frusztráló tud lenni, hogy mondjuk a 2600 BMR értékhez képest eszek 1200 kalóriát, és másnapra több mint egy kilóval többet mutat a mérleg, mint előző nap. A 2600-as BMR gyakorlatilag azt mutatja, hogy ennyi kalória elfogyasztása mellett, NULLA mozgással tartom a súlyom. Ha mozgok mellé még, akkor több energia kell, evidens. Egyszer-egyszer belefér az ilyen, de mondjuk napokon át ez a trend elég rossz. Igaz, nőni nem nőtt a súlyom, csak stagnál...de az adatok alapján lefelé kéne mennie.

Sokminden lehet emögött...ahogy írtam, a betegség is, mert nyilván gyulladás van, és az azt jelenti, hogy a szervezetem küzd, gyógyul, tehát nyilván ilyenkor megváltozik az anyagcsere is. Aztán a vízháztartás is bezavarhat...ha az ember sós dolgokat is fogyaszt, akkor a só megkötheti a vizet, ami szintén okozhatja a plató-effektust. Aztán ott van a hírhedt "túl kevés kalóriát eszem" nézőpont, hogy ilyenkor a test vész-üzemmódba kapcsol, és jobban tartalékol...mondom, sokminden lehet.

Viszont biztos vagyok abban, hogy ennek komoly pszichológiai konzekvenciái vannak. Szinte fizikailag érzem azt az érzést, hogy " jólvan akkor bassza meg"...ami nem megy az nem megy, teszek rá, és eszek rá....nagyon könnyen és gyorsan el lehet jutni ide, pláne ha az ember egyébként is rossz hangulatban van. Amire lássuk be, most azért van apropó, ha a világjárványt nézzük, meg az oltások körüli politikai meg társadalmi harcokat. Karantén van, maszkviselés van, korlátozások vannak, drágulás van, hiány van....ez mind-mind nem segít az embernek túllendülni vagy kitartani.

Pedig muszáj. A plató effektusnak ugyanis ez az egy megoldása van: kitartani, és nem elhagyni magunkat. Mert egyszer véget ér. Aki csinálta már, az tudja. Tény, hogy öregszik mindenki...sajnos én sem vagyok kivétel, és tisztában vagyok azzal, hogy a test az öregedéssel veszít a rugalmasságából, a gyorsaságából....az anyagcsere lassul, a folyamatok nem pörögnek úgy. Kompenzálni lehet a sok fehérje fogyasztással, a mozgással, de  megállítani vagy visszafordítani nem lehet.

És akkor még mindig ott van a két nagy tényező: a genetika és a mikrobiom. Egyértelmű, hogy genetikailag mindenki más, és nemcsak a szemszínre gondolok, hanem a testalkatra, az anyagcserére, a víz-háztartásra, a neuro-endokrin rendszerre...egyszóval azokra a dolgokra, amik igenis nagymértékben befolyásolják a kinézetünket és azt, hogy mennyire kell megharcolni azért, hogy elégedettek legyünk a látvánnyal, ha a tükör elé állunk.

A mikrobiom viszonylag új fogalom nekem, pár éve még nem tudtam mi az...de ma már tudom, hogy a beleinkben élő baktériumok összessége, amik eléggé komolyan beleszólnak a testünk működésébe. Ez és a genetika lehet annak az oka, hogy ugyanolyan energiabevitel mellett valaki kövér vagy sovány. Sok családban van, hogy a gyerekek közül az egyik kövér, a másik nem. Pedig ugyanaz a háztartás, ugyanaz a rendszer, vélhetően ugyanolyan ételek és ugyanolyan ingerek....mégis az egyik gyerek így reagál, a másik meg úgy.

Faggatom néha szegény immunológus gyerekemet erről, hogy mit lehetne csinálni a mikrobiom megváltoztatásához...azt mondta, a prebiotikumok segíthetnek....asszem a banánban van ilyesmi. Állítólag volt olyan kísérlet, ami a széklettel volt kapcsolatos....A 2013 óta engedélyezett székletátültetés lényege, hogy egy egészséges donor bakteriális sokfélesége hasznára válhat egy szegényesebb bélflórával rendelkező egyénnek.....ezt most inkább nem gondolom tovább.

Szóval most pihennem KELL....így pl. van időm a billentyűzetet püfölni....de nagyon utálom, nagyon nem én vagyok....ráadásul a mozgást nem tudom felhasználni arra, hogy a gyökér platón túljussak.

Két hét után

 Második hete tart a fogyókúrám. Ezer kalória alatt a napi bevitelem, mellette edz....enék, ha lenne erőm, de elképesztő, mennyire megérzem, hogy kevés az enerdzsi....20 km körül tudok csak bringázni, mert érzem, hogy kezdek szédülni, émelyegni....súlyzós edzés szóba se jött. Úgyhogy asszem emelek a kalórián, hogy több erőm legyen a fizikai aktivitáshoz. Amúgy 4,5 kg ment le ez alatt a két hét alatt, ami pusztán a számokat nézve végül is nem rossz, bár produkáltam már ennél gyorsabb fogyást is.

Kenyérfélét egyáltalán nem ettem ezalatt a két hét alatt...általában úgy alakult a napom, hogy délután 2-3ig nem ettem semmit, akkor egy kis almát vagy egy skyr joghurtot, vagy ha családi ebéd akkor natúr sült csirkemellet valami párolt karfiolos-répás-brokkolis cuccal. Vagy a nagy kedvencemet, a tökfőzeléket, amit az itt kapható courgette-ből szoktunk csinálni....mi is az, asszem cukkini magyarul. Tökéletes alapanyag a maga 17 kalória/100 grammjával. Jó kilónyit megpucolok, szétvágok, kibelezek, lereszelek, és minimális zsiradékon, jó sok kaporral megfőzök, természetesen megfűszerezve pirospaprikával, sóval. A végén belezuttyintok egy fél doboz light tejfölt (+102 kalória), és gyakorlatilag van egy bödönnyi isteni finom meleg kaja, ami messze 400 kalória alatt van. Többszöri étkezést ki tud adni.

Hátulütője, hogy a benne lévő só elfogyasztása elég komoly víz-visszatartást produkál nálam, így a tökfőzelékes napjaim után mindig tartok egy kevésbé sós napot...ezeken a napokon marad a nyers zöldség gyümölcs, esetleg egy okosan összedobott ceasar-saláta, meg a szokásos skyr joghurt, illetve quark...ezek ilyen túrószerű készítmények, cukor és zsiradék nélkül....szerencsére egyre többféle kapható a boltokban...persze nem olcsó, de ez nem újdonság..miféle világ az, ahol a sült krumpli elősütve, megpucolva-összevágva bezacskózva fele annyiba kerül kilója, mint a nyers krumplinak....

Amúgy asszem elég jól viselem a dolgot, napközben rengeteg folyadékot és sok kávét iszom (persze feketén, még jó) úgyhogy hajrá tovább előre....

"Back on track"

 

Azaz vissza az ösvényre, vagy valami ilyesmi. Hatodik napja csinálom újra a fogyókúrát, ezalatt 2,9 kg ment le. Nincs egy szavam sem, bárcsak ilyen tempóban menne végig amíg el nem érem a célom. Haha. Szerintem sokan boldogak lennénk havi 15 kg mínusszal :)....

Viszatértem a saját módszeremhez, bár annyi mindenbe belekóstoltam, és az egyik működött, a másik nem annyira...ezerszer is elbizonytalanodtam, mert próbáltam követni a legfrissebb trendeket, infókat....de sajnos nem vagyok (még mindig) sem mikrobiológus, sem próféta, így férfiasan bevallom, hogy halvány lila dunsztom sincs az emberben zajló anyagcsere folyamatokról. Pont. De mivel az elmúlt 12 évben szinte mindent dokumentáltam, így van némi támpontom, hogy visszanézve levonjam a következtetéseimet.

Igaz, egy jó évnyi anyag elveszett, amikor feltörték Pesten a kocsinkat, és ellopták a laptopom :-/....sűrűbben kellett volna mentéseket csinálnom...De a többség adat megvan, és nagyjából látom is hogy merre akarok menni.

Nem könnyű...hát persze hogy nem az...térnek vissza a régi emlékek...talán könnyebb lenne, ha az ember körül nem ennének annyian és olyan finomakat :D:D....de semmiért nem adnám a családom közelségét, szóval ezen túl kell emelkedni és kész. Ambivalens dolog, mert egyfelől nehéz nemet mondani...másfelől meg valahol könnyű, hiszen egy ilyen projektben pontosan lehet tudni, hogy merre van az előre. 

Az elmúlt 10 évben folyamatosan a választ kerestem, a módszert akartam kidolgozni, hogy hogyan lehet kialakítani olyan életstílust, hogy az ember megtartsa az elért eredményeket miközben nem koplal...szerintem kimondhatom, vagy leírhatom, hogy nem sikerült. Lehet akármennyi edzés, kardió, gyúrás....de ha nincs kontroll, a kilók szépen jönnek vissza, nálam legalábbis így van. Tehát a fenntartható súlytartás hosszú távon, kiegyensúlyozott és egészséges életmóddal, de nem éhezve... - ez még várat magára. Viszont ha az ember fogyni akar, akkor egyszerű a képlet, nem kell sokat agyalni...csak az evést kell visszaszorítani minél lejjebb és kész. Szóval ez most legalább nem bonyolult.

Én nem foglalkozom az olyan nézetekkel, hogy jaj, ne az izmomból menjen le, meg jaj, túl keveet eszek, lelassul az anyagcserém, "vész-üzemmód"....igen, ezeket mind ismerem jól. Nem mondom, hogy nincs bennük igazság, de ezek mind kerékkötői a fogyásnak. Sok embert ismerek, aki ezeknek az irányelveknek a betartásával kövér már nagyon rég óta. Szóval momentán nem érdekel, hogyha az izmomból is fogyni fogok (nyilván így lesz), és különösebben nem izgat az sem, ha túl keveset eszek. Figyelek a folyadékbevitelre....eszem a vitaminjaimat (már ami van, mert az egy dolog, hogy a C-, D-, B- , és  a multivitaminok ára az egekbe szökött, de konkrétan glükozamin vagy nincs, vagy 25X-ös áron van, mint amennyiért venni szoktam...dögöljön meg a covix), és igyekszem minél kevesebb kalóriával beérni.

A napi minimum eddig 650 volt, a max 1021....Főleg zöldség, gyümölcs, csirkemell, túrófélék....gin és slimline tonik ( persze módjával....3cl gin az csak 80 kalória, nullás tonikkal felhúzva, kis citromkarikával, kis kardamommal, szecsuáni borssal tökéletes.... :))közben azért kardiózgatok, de csak finoman. 40 perc a szobabringán, ha jó idő van pár kör a "rendes" bringán....súlyzós edzést nem csináltam....de azért majd valami szinten-tartót biztos csinálok majd....

Szóval nagyjából így megy a dolog.....majd időnként jövök és írom, mi van :)

Mondani könnyű :)

Netes kutakodás eredményeként találtam ezt a 20 pontot, ami elmagyarázza, általában miért nem működik a fogyás az emberek nagy többségének. Érdekes....bár ugye mondani könnyű :)

1.      Talán fogysz, de nem veszed észre

Ha azt hiszed platózol, nem kéne rögtön megijedni. Attól még nem biztos, hogy nem fogysz. A testsúly néhány kilónyi mennyiséggel tud ingadozni. Ez függ attól is, hogy mit eszel, és a hormonok is hatással vannak rá. Na persze és a víz is. Az is lehet, hogy miközben veszítesz a zsírból, izmokat növelsz, pláne ha gyúrsz. Ha így van, az jó, hiszen effektíve nem fogysz, de a zsírtömegből veszítesz. Jó ötlet lehet, ha a mérlegen kívül mást is használsz a fejlődés méréséhez. Mondjuk centit, vagy tükröt….hogy lásd, a ruhák hogyan állnak rajtad. Ha 1-2 hétig stagnál a súlyod, akkor még nem kell aggódnod.

Lényeg: Izomnövekedés, emésztetlen étel, és vízhiány.

2.      Nem írod, mit eszel.

Ha fogyni akarsz, elengedhetetlen, hogy étkezési naplót vezess. Már csak a statisztika szerint is többet fogynak azok, akik így tesznek.

Lényeg: vezess naplót!

3.      Nem eszel elég fehérjét.

A fehérje a legfontosabb nutriens ha fogyásról van szó. Ha a 25-30% a bevitt kalóriának protein, akkor felgyorsul az anyagcsere, és kevesebb fogyasztásra sarkall. Csökkenti az édességvágyat is. (a „ghrelin” hormon-t befolyásolja, ami felel az éhségért) Ha eszel reggelit, legyen benne sok fehérje. Kimutatták, hogy aki fehérjében gazdag reggelit eszik, ritkábban éhezik napközben. A proteinfogyasztás segíthet a lelassult anyagcsere felgyorsításában is, és a visszahízás elkerülésében is.

Lényeg: egyél több proteint!

4.      Túl sok kalóriát fogyasztasz. Egész egyszerűen sokan azért nem fogynak tovább, mert túl sokat esznek. Az energiára ugyan szükség van, de számold a kalóriákat, s legalább 30%-uk legyen protein.

Lényeg: egyél kevesebbet!

5.      Nem teljes ételeket eszel. Az ételek minőségi nagyon fontos. A feldolgozatlan, teljes értékű élelmiszerektől jobban érzed magad, és kevésbé dobják meg a vércukorszintet, ergo nem leszel annyira és olyan hamar éhes.

Lényeg: ne egyél annyi junk-ot!

6.      Nem gyúrsz. Nagyon fontos a fogyás szempontjából, hogy végezz valami anaerob munkát, például emelgess súlyokat. Ez karban tartja az izmaidat, ami megelőzi, hogy azokat égesd a zsír helyett.

Lényeg: Gyúrj!

7.      Zabálsz. Akár egészséges kajákat is. A zabálás gyakori jelenség a fogyózóknál. Gyorsan, nagy mennyiségű étel elfogyasztása, ami általában több, mint amennyire a testünknek szüksége lenne. Persze a legrosszabb, ha junk kaját zabálunk, de ugyanolyan hatása van annak is, ha magokat, mag-vajakat, ét-csokit, vagy sajtot zabálunk. Mert attól, hogy egészséges, még a kalória benne van. Ha számszakilag nézzük, egy ilyen zabálós alkalom tönkre tudja tenni egy egész hétnyi diéta munkáját.

Lényeg: Ne zabálj!

8.      Nem kardiózol. A kardió-mozgások azok, amik során a szívverésed felgyorsul…futás, bringázás, úszás. Ez az edzésfajta nagymértékben javítja az egészségünket. Plusz hatékonyan égeti a zsírt.

Lényeg: Kardiózz! Különösképpen napközben. Az edzés hiánya okozhat plató-effektust.

9.      Iszod a cukrot. A cukros üdítők a leginkább hizlaló dolgok közé számítanak. Az agy általában nem ételnek veszi, így nem számolja bele az anyagcserébe, és nem leszel tőle kevésbé éhes. Nem laksz jól egy kólával, viszont a kalória igenis benne van. Gyümölcslevek szintén tele vannak kalóriával.

Lényeg: Ne igyál cukros üdítőt!

10.   Nem alszol eleget. A kutatások szerint a rossz/kevés alvás az egyik legnagyobb kockázati tényezője az elhízásnak.

Lényeg: Aludj sokat és jól!

11.   Nem veszel vissza a CH-ból. A kutatások szerint az alacony-CH diéta sokkal hatékonyabb, mint az alacsony-zsír diéta. Nem beszélve a cukorbetegség/inzulinrezisztencia kockázatáról. Az alacsony CH-diéta jó irányba befolyásolja sok anyagcsere szempontjából lényeges összetevők szintjét, pl. triglyceridek, HDL koleszterin, vércukor, stb.

Lényeg: Ha megáll a fogyás, egyél kevesebb CH-t (Szénhidrátot) !

12.   Túl gyakran eszel. Legenda csupán, hogy az „egyél többször, de keveset” elv segít a fogyásban és a jó anyagcserében. A valóságban nem, vagy nagyon kis mértékben befolyásolja az anyagcserét. Mellette nevetségesen nagymértékben megnehezíti a dolgunkat, pláne ha egészséges ételeket akarunk fogyasztani. Pont ennek az ellentéte, az ún. időszakos koplalás, ami viszont nagyon hatékonyan tudja belendíteni a fogyást.

Lényeg: A túl gyakori étkezés kalóriatöbblethez vezethet.

13.   Nem iszol eleget. Már vizet, persze. Kísérlettel bizonyították be, hogy azok, akik fél liter vizet megittak minden egyes étkezésük előtt fél órával, 44%-al több súlyt vesztettek, mint a kontroll csoport.

Lényeg: igyál minden étkezés előtt fél órával fél liter vizet!

14.   Túl sokat iszol. Mármint alkoholt. Ha inni akarsz, próbálj meg röviditalt null-kalóriás üdítővel keverni, ez a legideálisabb megoldás. Vodka-narancs, vagy gin-tonik, vagy whiskey-kóla…..cukormentes üdítőkkel. Kevesebb kalóriát fogsz fogyasztani, mintha boroznál, söröznél, vagy édes likőröket innál. egyébként magának az alkoholnak minden grammja 7 kalória.

Lényeg: sör,bor,likőr helyett rövid+zéró üdítő.

15.   Nem eszel „figyelmesen”. Az „figyelmes” étkezés alatt azt étjük, hogy lassan enni, nem elterelve mással a figyelmünket közben, alaposan megízlelve és élvezve minden falatot, miközben éberen figyeljük az agyunk természetes jelzéseit arról, hogy mikor elég. Íme néhány tipp :

·        ne tereld el a figyelmed, ha eszel. Ne csinálj közben semmi mást!

·        Lassan egyél, alaposan rágj meg minden falatot! Figyelj a színekre, az illatokra, az ízekre és a textúrákra!

·        Ha érzed, hogy kezdesz jóllakni, igyál meg egy pohár vizet, és hagyd abba az evést!

Lényeg: Mindig egyél „figyelmesen”. A „figyelmetlen” evés az egyik fő oka annak, hogy az emberek nem tudnak lefogyni.

16.    Lehet néhány egészségügyi ok, amiét nem megy a fogyás. Pajzsmirigy működési gondok például, vagy PCOS, vagy alvási gondok. Vannak továbbá olyan gyógyszerek, amik szintén megnehezíthetik a fogyást, vagy épp a hízást segítik elő. Ha úgy érzed, ezek közül bármelyik releváns lehet, keress fel egy orvost és konzultálj vele!

Lényeg: Ha egészségügyi problémára gyanakodsz, keress fel egy orvost!

17.   Junk kaja függő vagy. Egy 2014-es kimutatás szerint Európa és Észak-Amerika lakosságának 19,99%-áról elmondható, hogy étel-függő. Ez hasonló a hagyományos drog-függőséghez. Ha véletlenül ebbe a csoportba tartozol, bizonyos ételekből való kevesebb fogyasztás vagy annak teljes elhagyása konkrétan lehetetlennek tűnik számodra. (Mondjuk, azt mondod, hogy XY ételről/italról nem vagy hajlandó lemondani semmilyen körülmények között). A megoldás egy célzott terápia lehet.

Lényeg: Ha függő vagy, keress segítséget!

18.   Túl régóta koplalsz. A túl hosszú ideig tartó fogyókúra nem jó. Ha egy jelentősebb mennyiségű túlsúlytól már megszabadultál, és Plató-hatásban vagy, talán itt az ideje egy kis pihenőnek. Emeld meg a bevitt kalóriamennyiséget párszázzal, emelj súlyokat, és aludj többet! Építs izmokat és pihenj! 1-2 hónap pihenő után folytathatod a diétát!

Lényeg: A platónak lehet az is az oka, hogy pihenned kell

19.   Túl sokat vársz. A fogyás egy lassú folyamat. A legtöbb ember elveszíti a türelmét mielőtt elérné a célját. Eleinte gyorsan megindul a fogyás, de igen kevés ember tudja a 0,5-1 kg heti fogyást hosszú távon produkálni. Szintén jellemző gond, hogy irreális/megvalósíthatatlan célokat tűzünk magunk el mind az edzésterv, mind egészséges életmód tekintetében. az igazság az, hogy nem mindenki body-builder vagy szupermodell. A képek, amiket az újságokban látunk, gyakran hamisak. Ha már veszítettél súlyt, és jól érzed magad, de nem tetszik, amit a mérleg mutat, talán itt az ideje, hogy elkezdj azon dolgozni, hogy elfogadd magad. Néha a súlyod elér egy egészséges pontot, ahol a tested kényelmesen érzi magát. Sok esetben ezen a ponton túlmenni vagy nem éri meg, vagy lehetetlen küldetés.

Lényeg: Ne várj el lehetetlent és fogadd el magad, amikor itt az ideje.

20.   Túlságosan a fogyásra koncentrálsz. A fogyókúrák szinte sosem működnek nagyon hosszú távon. A kutatások szerint a hosszú távon fogyózók egy idő elteltével súlytöbbletet szednek fel. A kemény fogyókúrával kitűzött testsúly-cél helyett próbálj meg inkább arra koncentrálni, hogy egy boldogabb, egészségesebb, és fittebb ember legyél! A testednek add meg a minőségi és a szükséges tápanyagot ahelyett, hogy éhezteted, és hagyd, hogy a súlyvesztés „csak” a mellékhatás legyen!

Lényeg: A fogyózás nem megy hosszú távon. Ha hosszú távú céljaid vannak, koncentrálj arra, hogy egészségesebb életmódbeli szokásokat építs be az életedbe!

Veszélyes vizeken

Remélem azért lesz ennél termékenyebb időszakom is, hogy kéthetente jövök írni valamit. Az elmúlt időszak több szempontból is bizi volt, dehát ennek örülni kell, mert az a vég, ha az ember élete dögunalom...nem? De.

Naszóval időről időre felröppen itt-ott, hogy a kalóriaszámolás micsoda óriási nagy csapda. Eleve elavult a módszer, hiszen az alapokat sok évtizeddel ezelőtt fektették le, és azóta sem nagyon busztergálja senki, hogy akkor nézzük csak meg, tényleg mennyi az annyi. Azt mondják, hogy kizárt, hogy csak a számok mondják meg a tutit, hiszen máshogy dolgoz fel a szervezet 500 kalóriányi csokit és ugyanennyi mittudomén uborkát vagy tököt. Ez ugye evidens. Ahogyan az is, hogy mindenkinek más az anyagcseréje...pont az egyik vesszőparipám, hogy egyediek vagyunk, mindenkinek más és más az anyagcseréje (is), ezért nincs is olyan doktrína, ami mindenkinek egyformán jól működne. 

Továbbá nem csak az egyediség, hanem az egyéni, és mindig változó körülmények is olyan tényezők, amik befolyásolhatják a táplálék konkrét élettani hatását. Ez sem újdonság.

Miért nézem mégis mindig ferde szemmel az ilyen cikkeket, amik ezt harsogják? Nos először is azért, mert jellemzően ezek a cikkek nem valami komoly szakmai fórumokon jelennek meg, hanem populista médiákban, amik a bulvárkultúra részét képezik, és amiknek a világon nincs semmi más céljuk, minthogy minél több olvasószámot vonzzanak be. Vagy kattintást, tökmindegy. Viszont a popularitás általában fordítottan arányos a valósággal. És mi lehetne populárisabb annál, ami feloldoz a csúnya kalóriszámolás felelőssége alól? 

Mert a valóságra az emberek kurvára nem kíváncsiak. Az ugyanis nem nájsz....nem kellemes, nem megbocsájtó, nem feloldozó, nem megengedő...Nem, ezek közül egyik sem. A valóság rideg, kemény, fájdalmas, és egyáltalán nem szép. Akkor már inkább csúnya. Csúnya, gonosz, és kövér....ha élhetek egy rossz képzavarral.

Szóval a fent részletezett dolgok mind valóságos tényezők, de ettől még nagyon ingoványos talajra téved az, aki kellő szakmai hitelesség igénye nélkül, csakúgy felületesen fut bele az ilyen anyagokba. Márpedig ezeket a weboldalakat/újságokat/műsorokat pont olyan emberek nézik/olvassák nagy számban, akik bizony felületesek. Mert ők csak annyit vesznek le belőle, hogy ja, akkor nem is kell számolni a kalóriákat....és ennyi. 

Pedig ez a dolog mindig sokkal bonyolultabb. Nem azt mondom, hogy nem egyszerű az elvi szintű megvalósítás...hanem azt, hogy a gyakorlati rész az ami necces, és itt is buknak el a legtöbben. Mert az elméletet nem olyan könnyű a gyakorlatba ültetni. Például ha valaki fogyni akar, akkor pontosan tudja, mi a dolga: kevesebbet kell enni. Ez az elmélet. A gyakorlatban viszont képtelen rá, mert "éhes a pocak" ugyebár...úgyhogy akkor kábé mit sem a sok okos elmélet.

Szóval a kása nem olyan forró, és az élet nem olyan egyszerű, hogy a kérdés mindössze annyi legyen, kell-e számolni a kalóriákat vagy sem. Ha azt a  végét fogom meg a dolognak, hogy kit érdekel, mi hány kalória, a lényeg, hogy egészséges, jó étel legyen, ami csak jó koleszterint, csak természetes zsírokat, csak alacsony indexű szénhidrátokat, csak természetes fehérjéket tartalmaz....akkor az étkezésnek jónak kell lennie. És ha még társul mellé megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgás is, akkor ugyebár adott egy fit, egészséges ember. Csakhogy ebben az esetben egyáltalán nem biztos, hogy a mérleg és a tükör is azt mutatja, amit az ember látni szeretne. Mert bejön a képbe a genetika, az egyedi anyagcsere, és a körülmények. Azaz adott ember adott génkészlettel élhet olyan súllyal, ami egészséges, nem hordoz semmilyen egészségügyi kockázatot...csak éppen nem tetszik a delikvensnek.

Most lehet belemenni, hogy azért nem, mert anorex, vagy exorex, vagy ortorex, vagy mert pszichopata....vagy azért nem, mert a társadalom rossz jeleket küld...hogy a magazinokban, a tévésorozatokban a tökéletesnek ábrázolt figurák (lett légyen az nő vagy férfi) csontsoványak, és azt sugallják, hogy csak akkor lehet valaki normális, ha 20-as BMI alatt él. Szóval mindegy miért, a lényeg, hogy a delikvens nem hepi.

Ha viszont a másik végéről közelítek, hogy nem érdekel mi a jó és mi a nem jó, hanem hozom az áltlános iskolai matekot, és számolok, akkor meg tudom szerezni a kontrollt a testsúlyom felett, viszont sanszos, hogy nem leszek se fitt, se egészséges. Ugyanis a hosszú távú energiadeficit hiánybetegségeket generál és gyengeséggel jár. A hosszú távú tömegkontroll mellett nagyon veszélyes edzést folytatni, mert könnyen vezet vízhiányhoz, és/vagy ízületsérüléshez.

Szóval a konklúzió megintcsak ugyanaz: az egyenlet sokismeretlenes, és mindenkinek egy jó kis felfedezőtúra, hogy kiismerje a testét-lelkét, és rájöjjön, mi teszi őt igazán elégedett, boldog, kiegyensúlyozott egészséges-emberré amivé gondolom mindannyian válni akarunk.

Január vége felé

Harmadik hete csinálom megint a ketót. Nincs okom panaszra, szépen mennek lefelé a kilók. Átlagosan 2000-2200 kalória körül fogyasztok, 22-25 gr CH-val, és napi minimum két óra edzéssel. Délelőtt általában nem eszem semmit. Koradélután lecsúszik egy pohár túró, vagy egy rántotta, esetleg sült fetasajt (úgy csinálom, ahogy az étteremben csinálták Korfun...isteni). Este pedig a szokásos virsli-haloumi sajt kombómmal zárom az evést. Egész pontosan a mai napot megelőző 18 napból tizenhét alkalommal ez volt a vacsim. Unalmas? Egyhangú? Igen.

Miért teszem fel a kérdést? Azért, mert felmerült most a napokban megint ez a dolog...ha valaki fogyni akar, akkor miért gördít olyan mondva csinált akadályokat a célja elérése fel vezető útra, hogy " na de nem elég változatos"....meg "nem ehetem mindig ugyanazt"...én pedig erre azt kérdezem: MIÉRT NEM?

Vannak prioritások az életben. Vannak célok, amiket el akarok érni, és ha abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tisztában vagyok a módszer mibenlétével, akkor mi a probléma? Igen, aki fogyózik, annak az étrende kétféle lehet: vagy elégséges, de unalmas, vagy változatos, de kevés. Sokféle úton el lehet érni egy célt. Budapestről Debrecenbe mehetek Győrön át is....csak hülyeség.

Egy fogyási projektnél is valahogy így látom a kérdést. Hisztizhetünk, hogy jaj, nem elég változatos az étrend, meg hogy de én a tarját jobban szeretem, mint a csirkemellet, meghogy jajistenem, nem akarok az izmaimból veszíteni, és folytathatnám a sort reggelig. Vagy hiszti helyett végiggondolhatnánk, hogy mit akarunk elérni, és hogyan akarjuk. Uff

Vannak, akiknek azért megy ez nehezen, mert az alap hozzáállásukkal van gond. Fejben kellene megváltozni először, attitűdben. Utána mindjárt más lenne egy-egy projekt sikere. Én így látom. Nincs olyan módszer, olyan étrend, ami egyformán mindenki által támogatott lenne. Innentől kezdve csak szándék kérdése, némi erőfeszítéssel könnyedén találunk negatív véleményeket. Ismerem jól ezt a típust, apám is ilyen....ha neki a toronyóra kell láncostul, és lehozod neki, akkor arra fog panaszkodni, hogy ha felnéz, nem látja mennyi az idő. 5 perc alatt találok akár a ketogén, akár a kalóriadeficitre épülő, akár a lugosító, akár az intermittent fasting, akármelyik módszerre "hiteles" szájból való negatív kommentet, aki elmondja, miért borzasztó veszélyes ez vagy az a módszer. Ugyanaz, mint a cukor-édesítőszer vonalon. Mindegyik édesítőszernél kiabálás van, hogy ha napi X mennyiségnél többet fogyasztasz, akkor majd milyen szörnyű betegséget okoz. De a cukorról mélyen hallgatnak....én egy doboz/zacskó cukron nem láttam még olyan figyelmeztetést, hogy ha X mennyiségnél többet fogyasztasz, akkor elhízást cukorbajt, szív- és érrendszeri betegségeket ohozhat...pedig ugye....ugye.

Visszatérve a ketóra, okés vagyok, némi fejfájás azért van, de szorgalmasan tolom a napi 3 liter vizeket, meg a vitaminokat, és rostról is gondoskodom, mert időnként eszem valami kelbimbót vagy zöldbabot. Most például karfiollevest főzök magamnak, mert olyan szépek voltak a boltban reggel, hogy kénytelen voltam venni egyet. Az egész kondér levesben van kábé 40 gramm CH, szóval még ha a felét belapátolnám is (nem valószínű), akkor sem vészes.....

Nyilván nem akarom az idők végezeteéig elhúzni a ketogén diétámat...a nyálam csorog olyan szép Piel de Sapo dinnyék vannak relatíve olcsón...de még 1-2 hétig valószínűleg csinálom....aztán majd meglátom, hogyan tovább.

Csapda

Érdekes hírt olvastam: tasmán kutatók a saját kísérletükből azt mutatták, ki, hogy ha valaki egy fogyókúra során rendszeresen két hétre felfüggeszti a diétáját, akkor hatékonyabban fogy le. 50%-al nagyobb mértékű fogyást tudtak prezentálni a kísérletben résztvevők közül azok, akik a 4 hónapos kúra alatt két hetenként két hétre felfüggesztették a diétát. Magyarázat: a szigorú és következetes kalóriaszámlálós diéta alatt az anyagcsere belassul, és a végén csak vért izzadva lehet további súlyt veszíteni. De ha a szervezetet becsapjuk, akkor az anyagcsere nem tud alkalmazkodni a csökkentett kalóriabevitellel.

Ezt mondja a cikk. Nem értek egyet vele. Egyrészt mert én magam is a kalóriaszámolással fogytam le, és vagyok képes kontrollálni a súlyomat, másrészt mert nem hiszek a "kimutatások" független értelmezésében. Nagyon nem mindegy kik, milyen körülmények között vesznek részt egy ilyen kísérletben. A résztvevők közül kinek milyen típusú az anyagcseréje, milyen a genetikája, mennyit sportol mellette, és így tovább. Mennyire ellenőrzik, ki mennyire tartja be a kísérlet útmutatásait. Csak akkor lehet igazán jó egy ilyen dolog, ha nagyon sokan vesznek részt benne, viszont az hatalmas kapacitást és anyagi forrást igényel, ha szoros elszámolás alá vonnák a résztvevőket.

Az anyagcsere folyamatok rendkívül bonyolult és egyénenként változó mechanizmusok, amiket egy laikus nem feltétlenül ért meg vagy képes elemezni. Éppen ezért tartom jó módszernek a kalóriaszámlálást, mert az kézzelfogható értékeket ad a bevitt/ledolgozott energiamennyiségeknek, és így ad valamilyen kiszámolható irányt. Ha viszont két hét kiszámolt, kontrollált diéta után két hét szabadság jön, akkor mi történik? Én már itt a blogon azt is kifejtettem, hogy heti 1 "off nap" milyen szinten el tudja rontani az egész heti eredményeket. Nem kell matekzseninek lenni, hogy egy hét alatt a napi 2000 kalóriás átlaggal mit művel egy 6000 kalóriás hetedik nap. Persze lehet azt mondani, hogy ugyan már, milyen hatezer....? De ha nem számolja senki, minimum lecsúszik ennyi akárkinél minden további nélkül. Az off nap általában nem azt jelenti hogy valaki egy extra szelet csokit megeszik. Sajnos az a mindennapokban is elő-elő fordul,  mert az emberek általában igen megengedőek saját magukkal szemben. Könnyű egy-egy 20 másodpercre "off the records" lenni. Ugyan mi baj lehet, ha egy komoly diétát 20 másodpercre felfüggesztünk...vagy egy percre?

Ez tipikusan az a gondolkodásmód, ami a jojóhoz meg a kudarchoz vezet. Egyenes út a "nekem ez nem megy úgysem" végállomásig. De visszakanyarodva az alaptémához: két hét nem diétás étrend az rengeteg...persze megint eljutunk oda, hogy akkor definiálni kéne mi mit is jelent. Mert ha a diétás étrend mondjuk 1500 kalória naponta, a nem diétás meg 2000, akkor más a helyzet. De a "kimutatások" sosem mennek bele a részletekbe ilyen szinten.

De akkor mi értelme van egyáltalán egy ilyen "kutatásnak"? Mert hogy mi értelme van egy ilyen cikknek, azt értem. Mint általában az összes újságírónak, aki bármilyen írást publikál, itt is az a cél, hogy minél többen elolvassák. Tehát ha olyat írok, ami felkelti az emberek érdeklődését, akkor a cikk sikeres lesz. Az emberek legalább fele túlsúllyal küzd, és szívesen fogynak. Nagy részük próbálkozott/próbálkozik, és sajnos többnyire sikertelenül. És akkor egy cikk azt mondja, hogy azért nem fogy le, mert túl szigorú magához? Hogy két hetente ugyanennyi időre szüntesse be a diétáját? Hogy attól fog fogyni, ha kontrollálatlanul zabál? Persze, hogy szeretik majd olvasni.

Konklúzió: a populizmus örök, az igazság meg még mindig "odaát" van.

Nyolcadik

Nyolcadik éve csinálom. Nyolc évvel ezelőtt ilyenkor kattant be az agyam, hogy elég volt, tényleg le akarok fogyni, utálom, hogy kövér vagyok. Nyolcadik éve része az életemnek az életmód....a tudatos, kontrollált étkezés és a valamilyen mozgás. Nyolcadik éve futom le a megfelelő köröket és próbálom kialakítani az élhető ÉS helyes életmódot. Nyolcadik éve próbálom egyensúlyban tartani a munkát a pihenéssel, a koplalást az evéssel, az edzéseket a pihenőnapokkal, a kardiót a súlyzókkal. Nyolcadik éve próbálok elkerülnie minden rexiát, és nyolcadik éve figyelem az egyes ételek, árucikkek összetevőt. Életem fontos és nélkülözhetetlen részévé vált, hogy mindig figyeljek magamra és arra hogy mit eszek, na meg persze mennyit.

Hazudnék, ha azt mondanám nem tölt el örömmel, hogy már nyolc év telt el, és sikerült nem visszahízni. Mert lefogyni is nagyon nehéz, de az igazi feketeleves utána jön: úgy maradni. Hogy a folyamat ne egy elkezdődő, majd valamikor véget érő aktivitás legyen, ami után visszatérünk a rosszhoz, hanem a számtalanszor elismételt, unalmas közhellyé degradált, milliószor elkoptatott kifejezés: életmódváltás. Hívhatnánk élet-szemléletváltásnak is...vagy akár életváltásnak, mert sok esetben tényleg a halál ellen választjuk vele az életet. Hatvanas emberek távoznak el a környezetemből....kövérek, nem mozgók, egészségtelen életet élők....akik dohányoztak, ittak, és kontrollálatlanul ettek, ráadásul kifejezetten egészségtelen ételeket. Megéri?

Egyszer egy ismerősöm gyakorlatilag lesajnált, amikor megkérdezte, mennyi kalóriát eszek egy nap. "Úristen, kétezer körül...??? Nem is tudom, akarnék-e így élni egyáltalán" - valami hasonlót mondott, ami megütött, és azóta kicsit máshogy gondolkodom a világról és az emberekről. Hát én akarnék, igen. Akarok élni. A kétezer kalóriás életet választom a kontrollálatlanul zabálós halál helyett....igen. Nem török pálcát senki felett, mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. De akkor nincs helye a panaszkodásnak, a nyavalygásnak. Hajrá, élvezze az életet amíg lehet elhízva, az ő dolga. Ennyi.

Ez a nyolc év megváltoztatott bennem sok mindent. Máshogy gondolok az emberekre, és a problémáikra. Igyekszem nem ítélkezni, elvből....de véleményem azért van, és az elég lesújtó. Sokszor elég depresszív módon azt érzem, hogy szar hely a világ. Keresni kell benne az örömöt, a boldogságot, és egyre szűkebb körben találom csak. Persze lehet...sőt biztos, hogy a saját személyiségem is belejátszik, nyilván. De a kezdetekkor való nagy lelkesedésem, amikor ezt a blogot indítottam, ...az már azt hiszem nyomokban sincs meg. Valamikor kiakasztott, hogy nem találtam ehhez hasonlü blogokat a neten. Hasonlók indultak egyszer régen, aztán szépen elenyésztek a virtuális térben. Sztorik voltak, utóélet semmi. Nagy levegővételes kezdetek, elhatározások, naplószerű oldalak.....aztán utána a semmi. Menet közben már azt hiszem rájöttem az egyik lehetséges okra: az embereket nem érdekli az ilyen történet. Ami a vívódásokról, a szenvedésről, a harcról, a lelki átélésről szól. Az emberek a csillogó, könnyű utat hirdető, "okosságos" blogokat szeretik. A nagy szavakat, a 'so-fucking-deep" életigazságokat, és a populista, sokszor ijesztően demagóg megnyilvánulásokat. Azok a helyek, amik így működnek, nagyon sikeresek, és nagyon látogatottak. Az én blogomat rendkívül kis csoport olvassa, nagy részük személyes ismerősöm. Volt párszor ezalatt a nyolc év alatt, hogy bezártam, aztán újra nyitottam, aztán zárttá tettem, majd megint publikussá. Ezek a hullámzó dolgok azért voltak, mert mindig alakult bennem a kép, hogy mire is jó ez a blog, és kinek is szól ez a blog. És bár az eredeti szándék meghiúsult - nincs ember, akinek segíthettem volna lefogyni a blog, és a benne lévő információk segítéségével, vagy legalábbis én nem tudok róla - azért a blog maradt, két alapvető ok miatt: az egyik, hogy megfogadtam: az én blogom igenis megmarad, akármi legyen. Nem fog elenyészni, nem fog eltűnni a süllyesztőben. A másik, hogy az a kis csoport viszont, aki olvas, azok fontosak nekem, és nem akarok csalódást okozni nekik. Van egy harmadik is: én magam is használom a blogom. Ha recept kell, mert nem emlékszem, hogy csináltam....ha motiváció kell, mert elgyengültem....ha kíváncsi vagyok, 1,2,x évvel ezelőtt ezt és ezt hogyan éltem meg...akkor csak fellapozom, és már olvashatom is a saját gondolataimat, amik igenis sokszor segítenek át egy akadályon. Tudom, lehet, hogy hülyén hangzik, de így van.

Mindenesetre nagyon fura ha a képeket nézem egymás mellett..mintha két másik ember lenne rajtuk...pedig az összes én vagyok. Nem látok a jövőbe, nem tudom, pontosan hogyan lesz a tovább. De az életmódváltásom saját magamon kívül a családom javára is vált: feleségem velem tartott a fogyásban (persze neki nem volt annyira szüksége rá, mint nekem :) és az életmódváltásban is. És mára már a gyerekeim is ugyanúgy odafigyelnek, mit esznek meg, és mindenki sportol valamit. Az egyetlen kivétel J fiam, aki kórosan sovány, és nagyon nem könnyű rávenni, hogy legalább a saját otthonunkban kialakított "edzőterem"-ben gyúrjon kicsit. Őt még noszogatni kell, de amúgy mindenki látja, érti, és megérti mindazt a sok információt, amit az évek alatt összeszedtünk a témában. A legkisebbnek is, aki már 11 és fél.....neki is részletesen elmagyarázom azokat az anyagcsere-folyamatokat, amiket el tudok, és levezetem neki azokat az összefüggéseket, amik fontosak. Így már ő is tisztában van azzal, hogy mi az a glikémiás index, vagy miért kell elkerülni a finomított cukrokat például. Szóval összességében véve ez egy nagyon pozitív dolog, és látom, hogy igenis van értelme hajtani, csinálni, utánamenni, tervezni, kalkulálni, kimérni, számolni, dokumentálni, ésígytovább. Arról nem beszélve, hogy ez a fajta attitűd az élet más területein is bizony jól jöhet. Ok-okozat, előretervezés, kivitelezhetőségi vizsgálat, utóelemzés...ez mind hasznos lehet az életben, akár egy projekt, akár egy munka, vagy egy élethelyzet okozta probléma megoldása "legyen az asztalon". Nem baj, ha a gyerekek is megtanulják, hogy az élet hogy működik, hogy a tetteinknek következményei vannak, akár pozitív, akár negatív irányba megyünk. Nem baj ha megértik, hogy a kudarcainkból lehet tanulni, hogy a hibáinkból információkat nyerhetünk, hogy a szokásaink dokumentálásával trendeken tudunk változtatni, hogy ha akarjuk kontrollálhatjuk a körülöttünk, velünk, bennünk zajló eseményeket. Persze sosem 100%-ban, de amennyire lehetséges.

Sikeres kudarcok

Többször láttam már felsorolásokat, amikor megmondják, miért vall kudarcot az átlag fogyókúrázó. Talán nem jogos az átlag szó használata, nem tudom....csak azt tudom, hogy sok embert ismerek, aki fogyni szeretne, de kevés olyat, aki valóban le is fogyott. Szóval elmondhatjuk, hogy a sikeres fogyókúra nagyon sok embernek nem jön össze. Vajon miért?

Engem az élet megtanított arra, hogy ne ítélkezzek könnyen, és gyorsan, és valahogy úgy vagyok vele, hogy kifejezetten nem szeretem a skatulyákat. Értem én, hogy hát ez egy populáris téma, és hogy máshogy lehetne okosat mondani, minthogy skatulyákat gyártunk, és megmondjuk a "frankót". Én pedig úgy gondolom, hogy nincs "frankó". Emberek vannak, önálló kis univerzumok, saját kis rigolyákkal, ízléssel, anyagcserével, szokásokkal, világnézettel. Nem szeretem az univerzális szabályokat, továbbá nem énnekem készülnek a kereskedelmi televíziók reggeli műsorai sem. Ahol csak ki kell pipálni, hogy jó, beszéltünk erről a témáról is, megvolt a három perc, mehetünk tovább. És ha a meghívott vendég - a nyomorult- próbálna abban a kevés három percben valami értelmeset mondani, akkor sem figyelnek rá, csak hajtogatják a sztereotípiákat, és értelmes tekintetet próbálva az arcukra erőltetni bólogatnak, miközben fél szemmel kinéznek a kamerából, és látják, hogy le kell zárni a dolgot, mert lejárt az idő. És akkor még utoljára (nehogymá' ne övék legyen az utolsó szó) odabiggyesztenek egy rövid mondatocskát, amiből a napnál is világosabban tűnik ki, hogy halvány fogalmuk nem volt az egészről, amiről ezidáig a szerencsétlen meghívott próbált beszélni, és amivel villámgyorsan zúzzák szét a vendég által kínkeservesen felépített, alig megálló kártyavárat... De nem baj, jöhet a műmosoly, bele a kamerába, és száguldhatunk tovább....  

Namost kicsit belelovalltam magam, de visszakanyarodva a fogyásnak a kudarcára...én azt gondolom, hogy meg lehet találni a kudarc okát, de nem három perc alatt, és nem a mindent vivő " nyolc szupertipp, hogy sikerüljön" -féle irományok szentírássá avatásával. Éppen az idő az, amiből mindig kevés van, és az, amit viszont feltétlenül rá kell áldozni a témára. Amiből mindenki bátran kiindulhat, az talán az, hogy alaphelyzetben a testben végbe menő folyamatok érthető, világos, és számmal mindig kifejezhető metódus mentén történnek meg.

Továbbá ne feledkezzünk meg az okság törvényéről, azaz az ok mindig megelőzi az okozatot....és mindig van mindennek oka. Meg kell keresni, a végére kell járni, bele kell nézni a tükörbe, bele önmagunkba, alaposan el kell gondolkodni, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk. Mik a céljaink, és mit teszünk értük. Ezért olyan nehéz az egész.

Mert ehhez rendet kell vágni magunkban. Tisztázni kell az axiómáinkat, amire felépíthetjük a rendszerünket. Egy olyan rendszert, amiben világos, saját törvényeink vannak, és amiben jól kiigazodunk. Nyilván könnyebb egy mások által felállított szabály szerint játszani, és kőkomolyan venni az olyan fájóan triviális, és sokszor teljesen értelmetlen jelszavakat, hogy "mozgás nélkül nem megy", meg "este hat után már semmit", meg "minden héten kell egy cheat-nap", és sorolhatnám sokáig.

Tulajdonképpen a sikerhez rengeteg kudarcon keresztül vezet az út. Ebből persze logikusan az is következik, hogy a kudarc maga a siker építőköve, amire igenis szükség van, mert ezekből az építőkövekből van kirakva a sikerhez vezető út. Ha nem lenne kudarc, sosem jutnánk el a sikerhez. Aki kudarcok nélkül éri el ezt a fajta sikert, az vagy hazudik, vagy ő az, aki érdemtelenül csinál erényt az adottságából. A klasszikus "életmód-guru", aki kemény szavakkal, szigorú diétával, edzéstervvel, és kíméletlen stílussal vezényli maga körül az emberiséget, miközben úgy táplálkozik, hogy más ember, aki hízásra hajlamos,  már belehalt volna. Sajnos sok ilyen van, és ugyebár az nem látszik, hogy valaki azért szép sovány, mert sokat dolgozik érte, vagy azért, mert szerencsés az alkata, és ehet annyit akár egy viziló, akkor sem hízik egy dekát sem.

Mondhatjuk, hogy ez nem igazság, de ahogy már ezt sokszor kijelentettem: igazság márpedig nincs, vagy ha van, azt ne így keressük. Mindenkinek a saját maga igazsága kell, azt pedig meglelhetjük, csak kitartás, idő, és sok-sok energia kell hozzá.

"Cheat Day"

Egyre több helyen találkozom olyan útmutatással, ami rendre azt javasolja a fogyózóknak, hogy a fogyókúra/diéta során mindenképpen iktassanak be hetente egy "cheat day"-t, azaz a hét napból az egyiken eresszék szabadjára a pacikat bátran. Ugyanis muszáj kiereszteni a gőzt, másképp nem lehet csinálni.

Nos, nekem más a véleményem. Bizonyos körülmények között nem feltétlenül gondolom butaságnak, de nagy általánosságban pont hogy az egész heti munkát vághatja haza egy "offos" nap. Mire gondolok? Ismét a számokhoz fordulok. Tegyük fel, hogy adva van egy ember, akinek 1500 kalóriás kitűzött napi étrendje van, mert diétázik. Az elengedős napján azonban nem tartja a fogyókúrát, azaz eszik mindent, amit csak megkíván. A következők miatt nem tesz jót magának:

1. Mivel alapból fogyózik, ezért egész héten megvonja magától a cukros, zsíros falatokat, amiket azelőtt nyilván szeretett. Tehát egész héten távol tartja magát ezektől az ételektől. Így amikor végre eljön a várva várt "Cheat Day", akkor mint az "őrült, ki letépte láncát" fog fogyasztani. 
2. Az aznapi fogyasztása könnyedén elérheti a 6-8ezer kalóriát, de akár többet is. Ha azonban csak 6ezerrel számolok, akkor a "cheat day" nélküli 1500-as napi átlag helyett lesz neki 2142 kalóriás napi átlaga, amivel nem valószínű, hogy menni fog a fogyás.

Azért káros ezt erőltetni, mert aláássa az egésznek az eredményességét. A delikvens hiába tartja magát a menetrendhez, a fogyás nem következik be, így hamarosan igazolni látja a sok kifogást, és hagyni fogja az egészet a fenébe.

Megintcsak a részletekben rejlik a megoldás, mert megengedős napot is többféleképpen lehet tartani. Ész nélkül is, gyorsan kihasználva, hogy kérem szépen, ma szabad, és egészen éjfélig zabálni, merthát ugye a nap addig tart...meg úgyis, hogy mondjuk azon a napon megeszek egyvalami olyat, amit máskor nem. Mondjuk egy szendvicset, vagy egy szelet süteményt. A számok segítenek, azonban ha a számokat figyeljük, akkor könnyedén kiderül, hogy nincs szükség "cheat-day"-ekre, mert akár mindennap be lehet vinni valami kis extrát.

Minden az egyénen múlik. Hogy mit akar, hogy mit hisz el, hogy mennyire gondolja komolyan. Azt gondolom, ezek a cikkek, leírások inkább a populista indíttatás miatt ilyenek. Mert az emberek szeretik olvasni....szeretik elhinni, hogy lehet így is. Szerintem viszont nem lehet lespórolni azt a fáradtságot, energiát, időt, stb. ami kell ahhoz, hogy kellően célirányosan haladjon az, aki eredményt akar.

Négy hét mérlege

Negyedik hét telt el az Újévből. A decemberi dínomdánom életstílus miatt felszedett kilókat nagyrészt sikerült ledolgozni...

9 kilót fogytam összesen ezalatt a négy hét alatt. Átlagosan 2250 kalóriát ettem naponta, és 2835 kalóriát égettem el extra mozgással, tehát átlagolva -555 volt a napi egyenlegem. (a BMR-t nem szoktam beleszámolni az egyenlegbe...) Durván négy óra szobabiciklizést jelent ez naponta, amit általában úgy oldok meg, hogy hajnali 5 és reggel fél 10 között a nagyját letekerem. Ha még van idő napközben, akkor felpattanok rá. Ha nem, nem. Ezek mellett napi három alkalommal kombinált villámedzést csinálok a fekvenyomópadon, és kis kézisúlyzókkal.

Gondolom ez kicsit több, mint amennyi ideális lenne...de betudom a lendületnek. Tény, hogy a 11 kilós decemberi súlygyarapodásom eléggé megviselt, és minél hamarabb meg akartam/akarok szabadulni ettől a többlettől, tehát nyilván ezért csináltam mindezt ekkora intenzitással.

A másik dolog, ami érdekes, hogy a 2250 kalória naponta amennyire soknak tűnik, annyira kevés. Lehetne több is, de ugye én törekszem az egészséges táplálkozásra, ami sokszor kalóriadúsabb, mintha műanyagot ennék. Mert pl a kókuszzsírban is van annyi kalória, mint a vajban, és az durván fele annyi, mint mondjuk egy margarinban. A sort lehetne folytatni, a lényeg, hogy egy jól kiegyensúlyozott étrendben meg tudnak szaladni a kalóriák, és erősnek kell lenni lelkileg, hogy az ember ne pánikoljon be.

Nem könnyű megoldani, hogy az étrend egyszerre legyen egészséges, változatos, laktató, és lehetőleg nem feldolgozott. Mert ha az ember mindig csak ugyanazt eszi, akkor baromi egyhangú lesz nagyon hamar. És ha egyhangú, akkor sokkal nehezebb ellenállni a kísértésnek. Ellenben, ha odafigyelünk arra, hogy legyen kis édesség is, legyen főtt étel is, legyen kenyér is, ne csak mindig gyümölcs, meg zöldség meg csirkemell....szóval akkor jobban ki tudjuk elégíteni az igényeket.

Összességében véve azt hiszem elégedett vagyok a Januárral, nagyjából ez volt a tervem. A továbbiakban is még a fogyást tervezem, de talán kicsit lassabb tempóban. Érdekes dolog ez, mert a súlytartás az én esetemben konkrétan nem létezik a szó egzakt értelmében...még mindig...vagy felfelé halad a súlyom, vagy le...LOL Végül is hozzáállás kérdése, hiszen ezt a folyamatot is lehet súlytartásként jellemezni, mert két végpont között van "megtartva" a súly...szóval magunkon múlik, minek nevezzük, de a lényeg, hogy a kontrollra szükség van továbbra is.

Pályára állás, kettes szakasz

Eltelt a második hét az újévből...kereken kettő kilót fogytam ezalatt, az előzőekben leírt módszert követve. Most, hogy cca 5 kilóval könnyebb vagyok, mint elsején, most kezdem otthon érezni magam a bőrömben. Utáltam ennél nehezebbnek lenni....A család is jól viseli a csokimentességet....na jó, néha azért a gyerekeknek veszünk édességet, de este semmiképpen nem engedjük nekik.

A nassolási igényeknek is engedve tegnap készítettem répás-diós sütit, ezúttal fogyósan, cukor nélkül, ciklamáttal ízesítve. Istenien sikerült, 100 kalóra lett egy szelettel. És csupa-csupa olyan kalória, amiért nem "kár"....répa, dió, tojás, kókuszzsír, teljes liszt....a süti gyorsan fogyott, mindenki megette, még J. is, aki pedig nálunk a legfőbb "junklover"....régebben nem evett semmi olyanból, amiben répa van LOL. Hozzá kell tenni, ő az a gyerek nálunk, aki már szinte abnormálisan vékony...szóval nála nyilván kicsit máshogy megy az anyagcsere. Mindig erőszakoskodni kell vele, hogy egyen gyümölcsöt, zöldséget...és hát válogatós. Namost ezúttal "ráfanyalodott" a répás sütire, de ízlett neki. Ez is eredmény, ugyebár :)

Közben a szobabringám kezdi megadni magát...csakhogy ne legyen unalmas az élet. Még működik, de egyre többször szalad meg a pedál. Nem értek hozzá, nem tudom mi lehet a baj, gondolom nem elsősorban arra lett kitalálva, hogy napi 3-4 órát hajtsák alaphangon, szóval ez a másfél év is szép eredmény tőle...de attól tartok be kell ruháznom egy másikba lassan.

Azt hiszem, ha valaki megkérdezné, mi a legnehezebb az ilyen visszafogyós időszakokban, azt felelném neki, hogy a mentális része. Mert alapból vagy unalmas lesz az étrend, vagy egyszerűen időt kell rá szakítani, hogy minden nap megtervezze az ember, mit fog enni. Eleinte még érdekes, de aztán egyszerre kell kreatívnak és okosnak lenni, ugyanakkor erősnek is, hiszen nyilván nem fogok a gyerekeknek legyártott spagettiból jóllakni.  Szóval elég hamar elege tud lenni az embernek, hogy agyaljon, mit hogyan főzzön. Pedig ha nem gondolok rá előre, akkor könnyű beleesni abba, hogy jó, majd eszem ami van itthon, csak keveset, vagy jó, majd meglátom, mit kapni a boltban, vagy jó, majd eszem ugyanazt, amit tegnap.

Mert nem biztos, hogy ami otthon van éppen, az nekem is megfelelő, mert nem biztos, hogy a boltban látok olyat, ami éppen passzol a képbe és még kedvem is lesz hozzá (ha most nincs kedvem mondjuk párolt kelbimbóhoz, akkor sem lesz kedvem azt enni, ha 5 centért osztogatják az Aldiban), mert lehet, hogy a tegnap megevett kaja már elfogyott, vagy már nem esik jól.

Szóval mentálisan kell ott lenni mindig, és mindig kicsit előreszaladva gondolni a lehetőségekre. Ennek is megvan a maga technikája. Az ember sosem tudja előre, mit kíván meg. Ezért lehet olyat csinálni, hogy több mindent a tűzben tartva, tartani bizonyos alapanyagokból itthon, amiből bármikor össze tudok dobni mondjuk legalább háromféle dolgot. Konkrétan....mindig van itthon búzakorpa, teljes liszt, zabpehely, fagyasztott zöldségek, gyümölcs, light sajtkrém és teljes kiőrlésű kenyér. Ebből egy órán belül bármikor tudok csinálni branbart, levest, párolt zöldséget, főzeléket, gyümölcssalátát, szendvicset. Olyan nincs, hogy ezek mindegyikére azt gondolnám, hogy ááá, most nem kívánom.

Szóval kulcsszavakkal leírva. Szervezettség, kitartás, és előrelátás....ha ezekkel elbánunk, akkor úgy érzem nem lehet gond az újra formába lendülés :)