Időközben...

 

Már nem is szabadkozom - sem mások, sem önmagam előtt - hogy miért nem írtam több mint 3 hónapja egy kukkot sem. Sosem tudom eldönteni, ez a blog most rólam szól, vagy a lefogyásról, vagy az életmódról....persze csak az ökör konstans, minden változik, ahogy megy az idő, szóval talán erre a felvetésre nincs is egzakt válasz. De azért szokott foglalkoztatni, mert ha az életmódváltás, fogyás a téma, akkor ugye nincs helye a személyes dolgoknak....másfelől meg végülis ez az én blogom, még szép hogy rólam szól. Nem? De.

Megvolt Áprilisban az esküvő a nagylányunknak, 

minden nagyon szuper volt, nyilván ilyenkor az ember nem azzal foglalkozik, hogy mit egyen meg mennyit sportoljon. Illetve nyilván egy életmód-vitel az valami rugalmasan alkalmazkodó valami, ami az ember életritmusához, rutinjáhz idomul. Ha fordítva van, mármint hogy az életmódomhoz idomítom a rutinomat, az szerintem nem jó. Gondolok arra, hogy valaki annyira fanatikus, hogy jöhet bármi, márpedig ő nem enged pl. abból, hogy százmillió kilométert lefut minden reggel...vagy hogy salátán kívül akkor sem eszik soha emmit, ha cigánygyerekek potyognak az égből....szóval szerintem az nem jó. Hanem az a jó, hogy van egy megszokott élet, vannak a hétköznapok, amikor az ember a mindennapi teendőibe beiktatja a mozgást, a sportot, és a mindennapi "eendőibe" pedig azokat az ételeket, amikről azt gondolja, hogy segítik a céljait.

És amikor nem a mindennapok jönnek, akkor lazít. Sokszor írtam má erről, mert ez gyakran jár a fejemben. Hogy meg kell találni az egyensúlyt a mindennapok és az "off" napok között. De persze van olyan, hogy nagyon sok esemény van, és ha mindegyiknél kioffoljuk magunkat, akkor a végén odalesz az egész erőlködés.

Nyilván nem gondolhatom, hogy hat gyerekkel majd lassú és eseménytelen élet van....szóval meglehet, hogy csiszolnom kell a dolgokon....értem ezalatt, hogy a lazítás se olyan legyen, hogy most aztán mindent is lehet (enni) és semmit sem kell (mozogni)....hanem valahogy össze kell hangolni a dolgokat.

Ha már események: Nagyszülők leszünk, Hannáéknál jön a baba, már tudjuk, hogy kislány lesz, és december elején fog megszületni várhatóan. Naná, hogy ott leszünk, már megvettük a repülőjegyeket, és intéztünk szabadságot, is, a karácsony előtti két hetet Németországban fogjuk tölteni, merthogy Hannáék ott élnek. A lakásuk nagyon kicsi, úgyhogy szállodázni fogunk, de azért talán részt tudunk vállalni az első napok teendőiben.  

Visszaugorva a jelenre: most értünk haza a nyaralásból, ezúttal Franciaország volt a cél, eredetileg Normandia-Párizs volt a terv a fiúkkal.....de a forrongások-gyújtogatások miatt töröltük ezt a részt. Aztán az időjárás előrejelzés miatt a normandiai szakaszt is módosítottuk, lecsökkentettük 2 napra, hogy azért a lényeges dolgokat meg tudjuk mutatni a srácoknak, és lejjebb ereszkedtünk La rochelle-ig, ahol már elfogadható volt az időjárás. A jó öreg saját kocsival mentünk, a hosszú komppal....nem volt egy nagy élmény, mármint nekem....odafelé beállt a derekam, de nem kicsit...még az ülés is fájdalmas volt, egy kínszenvedés volt az egész. Nem tudom mitől, gondolom a parányi kabin miniatűr fürdője sem segített benne....meg nyilván a 200 kilós életemnek az eredménye, hogy szar a gerincem, mit várhatnék, nyilván...mindegy, valahogy sikerült kimozgatni, meg persze vittünk fájdalomcsillapítót, úgyhogy valamelyest rendbejött. A hazaúton vizont megkaptuk az "Anthony" nevű vihart, úgyhogy az egész hajó hánykolódott az úton....és bár én nem szoktam tengeribeteg lenni, de ezúttal nagyon szarul voltam végig....

De persze a nyaralás jól sikerült, élménydús volt, élveztük. Most jöhet a fogyókúra, mert ilyenkor úgy szaladnak felfelé a kilók, mintha muszáj lenne. Bringázás csak módjával volt eddig ebben az évben, minden idők legcsapadékosabb nyarán vagyunk lassan túl itt Írországban. Elképesztően rossz az idő, úgyhogy leginkább indoor bringázást tudok beiktatni, de végülis mindegy, a lényeg, hogy valami legyen.

Hát nagyjából ezek vannak mostanság, teszek be képet, hogy legyen friss, aktuális....aztán majd jövök valamikor :)

A múló idő diadala

 

Belefutottam újabb (nekem legalábbis mindenképpen újabb) blogokba, sztorikba....sikersztorikba. Óriási fogyásokba, friss, nagy lendülettel indított életmódváltási "kócsingolásokba".....motivációs szövegekbe, nagy igazságokba...látok másokat, akiknek szintén sikerült nagy súlyoktól megválni.

Média-megjelenések, előadások, oldalak, blogok, de most már ez a többedik alkalom, amikor azt látom, hogy van egy forgatókönyv:

• kövér valaki, (jó esetben azért nem akárki, legyen vagy ismert, vagy gazdag)....
• durván lefogy...mondjuk beszéljünk nagy számokról....200kilóról 100-ra, kb mint én.
• Megvilágosodik, és rájön, hogy másoknak utat akar mutatni, 
• Megfordul a fejében, hogy ebből lehetne valami bizniszt csinálni, hiszen mennyi kövér ember van, és hát ő tudja a csít - hiszen hogy lefogyott
• Elindít valamilyen dolgot, lett-légyen az életmód tanácsadás, kócskodás, valami táplálékkiegszítő forgalmazása, étrend-szolgáltatás, fogyi-tábor működtetés, blog-közösségi csoportok, oldalak létrehozása....bármi ami alkalmas arra, hogy profitot termeljen
• Pár hónaptól néhány évig tart a dolog (pénz, kitartás, ismertség és kapcsolatok függvénye)
• Az illető etűnik, és nem hallani felőle többé.

Nyilván van kivétel, de konkrétan én pl. olyan kivételt tudok, ahol az első két pont nem játszik, vagyis az illető sosem volt kövér, viszont az ország egyik legismertebb filmes figurájának a partnereként egész jól elboldogult ezzel, ma meg már egyensen üzleti fenoménként van aposztrofálva....

Igen, sajnos ez sokszor megtörténik, hogy mondjuk egy híres celeb, -mondjuk legyen filmsztár- gyereket szül, és akkor gyorsan mesekönyvet ad ki, meg gyereknevelési tanácsokat osztogat, hiszen nyilván ő akkora személyiség, hogy az ő tapasztalatai meg konzekvenciái azok sokkal érdekesebbek, mint egy átlagemberé.

Szerintem meg ez is olyan dolog, hogy stációk vannak, amiken az ember keresztülmegy. Úgy értem, az az ember, aki sokat lefogyott. A fogyás végén ott áll az ember, soványan, úgy érzi övé a világ....arrogánsan oktat ki adott esetben mindenkit, és a legtöbb dolgot amit mond, komolyan is gondolja. Fürdik az élményben, és mindenki el van ájulva a környezetében az eredménytől, amit elért. Úgy érzi, megtalálta a Szent Grált.

De ugye tudjuk, hogy minden skoda csoda három napig tart. Megszokja a környezet, hogy mi a helyzet, és ő maga is visszasimul a hétköznapokba....és akkor jön egy másfajta probléma, ami sokkal összetettebb, mint  lefogyás, hiszen ahhoz "csak" elég nem enni. Ja, tudom, hogy az a "csak" kurva nehéz....de legalább nem kell rajta gondolkodni: nincs kaja, és kész. Fogysz. 

Viszont ebben a szakaszban ki kell(ene) alakítani egy olyan életet, ami élhető, élvezhető, kivitelezhető, fenntartható, és képes megadni az embernek mindazt ami nélkül lehet élni, de nem érdemes. Mire gondolok? Hát az evésre. Ami örömforrás, mindamellett, hogy létszükséglet is. A kevés kézzelfogható, sokak számára elérhető, sokféleképpen megélhető öröm forrásainak az egyike. És aki szeret enni, szeret főzni, sütni, alkotni....annak nem élet egy olyan élet, ahol ezek a dolgok nem léteznek.

Ebben a szakaszban stratégia kell. Összehangolt, több fronton működni képes, egyfajta szimfónia....aminek része a mozgás, része az evés, része az életöröm, része az egészség, része a tudatosság, része a lazítás is. 

Szerintem az olyan súlyos elhízott emberek, mint én is voltam, sosem maradnak soványak. Megélhetik a soványságot, de hosszú távon nem megy a dolog. Akkor mi az alternatíva? Szerintem egy olyan kövérség, ami élhető.

Ami mellett egészséges vagy, ami melett fitt vagy, ami mellett helyesen étkezel, nem mérgezed magad, ami mellett nem vagy korlátozva semmi fontos dologban, és ami mellett néha belefér egy hamburger is vagy egy tábla csoki. Amit én itt a blogomon jellemzően "szalonkövérségnek" szoktam írni. 

A túlsúly ott van, mert hiába műtteted le magadról, az idő folyamán, amikor a kilók elindulnak visszafelé, lesz majd megint plusz bőr, meg plusz zsírcella. Szerintem életünk végéig úgy élni, hogy koplalunk, nem lehet....a víz alá merülve elvagyunk egy ideig, de néha fel kell jönni levegőért, mert megfulladunk. Ha nem jövünk fel, akkor végünk van.

Nekem az elmúlt 10 évben biztosan erről szólt minden erőfeszítésem, hogy kidolgozzak egy olyan stratégiát, ami számomra élhető. Ami mellett nem érzem magam áldozatnak, ami mellett erős lehetek, fitt, jó lehet az állóképességem, és a véreredményeim...ami mellett nem kell éheznem, csak megválogatom, mit eszek...és ami mellett időnként feljöhetek "levegőt is venni".

Sok módszerrel kísérleteztem, és mindent dokumentálok....és vannak olyan próbálkozásaim, amiket pár éve kudarcként ítéltem meg, de újra nézve a számokat és a trendeket, ma már nem mondanám kudarcnak. Dehát így múlik az idő, az ember öregebb, bölcsebb lesz, változik a világ, és változik az attitűd is. Nyilván.

Azt nagyon sajnálom, hogy azokról az emberekről olyan keveset lehet tudni, akik nem most fogytak le, hanem 5-10-15 éve....mert az ő tapasztalataik lennének csak az igazán sokat érő tapasztalatok, amikből lehetne tanulni. Hogy mi azok a dolgok, amik pár év távlatából módosíthatják a sikeres stratégiát. Mi az, amiken visszanézve változtatni kéne, mi működött és mi nem.

Mik azok a hosszútávú megoldások, amik túlmutatnak az evidens igazságokon, amiket a frissen lefogyottak olyan magabiztosan, és sokszor arrogánsan hangoztatnak (velem együtt természetesen). Lefogyás után 10-15 évvel az ember azért visszavesz az arcából is, és van mögötte iszonyat sok tapasztalat, ami nemcsak a tényszerű dolgokra korlátozódik, hanem bizony az érzelmi vonalra is. 

Mert a világon nemcsak kalória meg szénhidrát van, meg napi egyenleg...hanem vannak érzelmi krízisek, életválságok, hangulatok, és legfőképp van  múló idő is, ami összességében véve úgyis a legmeghatározóbb lesz az élet folyamán.

A gyere együtt sztori - az én szemszögömből

 Ha jól emlékszem, valamelyik blogolvasóm "mutatott be minket egymásnak" a V. Zolival, aki  szintén nagy mennyiségű többletsúlytól szabadult meg, ahogy én is. Neki volt egy fb. oldala, ahol írt rólam is, és én is olvasgattam, amiket ő oda felrakott. Aztán egyszercsak felhívott, és kvázi nekem adta az oldalt, mondván, hogy régóta olvassa a blogomat, és megfelelő embernek tart arra, hogy én csináljam tovább az oldalt, ő egyébként sem érzi magát hitelesnek, mert visszamászott pár kiló rá, és úgy érzi, így már nincs értelme tovább csinálni. Eleinte azért mindketten tevékenykedtünk az oldalon, aztán később már csak én. Zoli el is hagyta a fb-ot teljesen.

Annak idején - jó pár évvel ezelőtt - teljes lelkesedéssel neki is álltam a dolognak, és mindenféle dologról írogattam.....cikkeket fordítottam le az aktuális témákról....kérdéseket feszegettem, poénokat tettem fel, stb. A közel tízezres létszám ellenére jó esetben pár tíz reakció érkezett, és jellemzően a nagyobb lélegzetvételű, komolyabb dolgokra szinte semmi, a cinikus, vicces mémekre több. Aztán valamit akartam csinálni - talán valami szavazásfélét- és rádöbbentem, hogy igazából nem is én vagyok az oldal gazdája, hanem még mindig a Zoli, és bizonyos dolgokhoz továbbra is csak neki van jogköre. Az évek előrehaladtával alábbhagyott a lelkesedésem, egyre ritkábban posztoltam fel dolgokat, majd 1-2 éve teljesen le is álltam az egésszel. Nyilván nem hat túl motiválóan az emberre, ha egy tízezres tömegből 5-6 reakciót tud kiváltani.

Aztán nemrég a facebook oldal értesített, hogy akkor eltávolítják az oldalt. Ha nem értek egyet, jelezzem. Felvettem a kapcsolatot Zolival, és kérdeztem mi legyen: hagyjuk veszni, csináljuk tovább, vagy ő teljesen kiszáll, akkor viszont adja nekem a teljes jogkört, és lépjen hátra. Ez utóbbi lett végül, Zoli kedvesen még egyszer sok sikert kívánt, és így én lettem az oldal 100%-os tulaja. Újult erővel álltam neki a "tartalomgyártásnak"....bár szembesütem vele, hogy az oldal kedvelői túlnyomó részének ez a Zoli oldala, és azt sem tudják, én egyáltalán ki vagyok. Közben a fb is változott, és kiderült, hogy mivel ez egy oldal, és nem csoport, így a tagok nem is kezdeményezhetnek társalgást, ergo teljes mértékben rám van bízva a tevékenykedés. Viszont én továbbra sem tudtam pár lelkes-kedves tagon kívül szélesebb körben kommunikálni. Egy-egy szarkasztikus mém óriási sikernek örvendett, de az eredeti célunk: ti. hogy együtt, összefogva, egymást támogatva segíteni tudjuk az életmódváltással kapcsolatosan felmerülő problémák megoldását.....az nem.

Ekkor gondoltam arra, hogy szervezek egy csoportot az oldal kedvelőiből/követőiből, és jöjjön létre egy esetleg kisebb taglétszámú, de aktívabb közösség, ahol nemcsak én, hanem bárki kezdeményezhet akármilyen tevékenységet. Rakhat fel tartalmat, kérdezhet, mesélhet, megoszthat élményeket....sikereket, kudarcokat. És mivel zárt csoport, így nem láthatja akárki, mint az oldalon feltett dolgokat. Az oldalon való kihirdetést követően még néhányszáz extra meghívót is szétküldtem...és elindult a csoport.

Pár héttel az indulás után jelenleg 83 tagja van a csoportnak, és az én üdvözletem, és 5-6 indító posztomon kívül senki semmilyen tevékenységet nem mutatott eddig. Igaz, még csak 18 napja él a csoport, de valami azt súgja, ez sem fog működni. Igazából nem értem a miérteket.....de elfogadom, és vagyok annyira racionális, hogy ami nem megy, azt ne erőltessem. Azért ezek elég idő- és energiaigényes dolgok, és bár szerettem volna, hogy létrejöjjön egy közösség, és mindannyian képesek legyünk profitálni egymás élményeiből....de nem szeretnék irreálisan sok energiát beletenni úgy, hogy közben szinte mérhetetlenül alacsony a hatásfok.

Életjel

 Valószínűleg negatív rekord, hogy december óta nem írtam, február közepe van. 

Alapvetően persze sokminden történt, de nem azokon a frontokon, amiről ugyebár ez a blog szól. A fogyás-súlytartás-életmód.....az kábé változatlan. Én továbbra is csinálom a délután négyig nem eszem, utána is csak természetes ételeket, és a napi 1 óra minimális edzés...ezt tartom minimum 5 napon egy héten...és nagyjából azt is kapom, amit vártam ettől....

Közben elmúltak az ünnepek, és rohannak a napok előre, közeleg H és D esküvője, amivel kapcsolatban nagyon sokminden merül fel.....gondolatok, kérdések, új ruhák vásárlása, szervezkedés....satöbbi. Közben a nagynénémről kiderült hogy rákos....a nagynénémről, akit gyakorlatilg anyámként szeretek/szeretünk....és akinek eddig semmi baja sem volt, most viszont közölték vele, hogy áttétes rákja van. Ez olyan dolog, hogy egyszerűen elfogy a levegő...és megáll minden az ember körül. Ugyanakkor persze az Élet vastagon tesz mindenre, és csak megy tovább.

Közben forog a kerék....vizsgázik az autó, jönnek a szülinapok a srácoknak, öregszik a kutya....konzulátuson hosszabbítjuk az útleveleinket.....egyszóval zajlik az élet, mint rendesen.

Étrendemről túl sok mindent nem tudok írni....szokásos: alma, sajt, néha egy kis általam gyártott mogyoróvaj.....csirke, ha épp úgy adódik, zöldségekkel, néha saláta....hétvégeken esetleg egy-egy teljes kiőrlésű wrap-toast.....ketchup-öt már idejét sem tudom mikor ettem utoljára, majonézt én gyártom továbbra is....túró is van, de csak ha lengyel bolt felé járunk.

Nagyjából ennyi. 

Én-féle é(le)trend, avagy az aktuális "korszakom"

Vissza is jöttünk Szófiából, ahol minden szuper volt. Én szokás szerint produkáltam az 1kg/nap hízásomat, ami visszatekintve az elmúlt évekre, szinte tövényszerű minden city break-nél. Tudom, ez kurva sok, viszont amint hazaérünk, és visszaállok a normál (épp aktuális) diétámra, ezek a kilók gyorsan is mennek le.

Elutazás előtt 8 hétig ketóztam. Meg is lett az eredménye, ugyanakkor azért, csak lettek bennem kételyek. Ez a világ olyan nagy....annyi okos ember mond annyifélét, annyi könyv ír "igazságokat", hogy az ember csak kapkodja a fejét. És hát csak egy életünk van (legfeljebb kettő :))....Éshát az élet rövid. Szóval nincs idő arra, hogy az ember kipróbálja az összes elmletet, arról nem beszélve, hogy ha esetleg visszafordíthatatlan károkat okozunk, pl. a túlzott zsírfogyasztással. Vagy akármi mással.

És tagadhatatlan az is, hogy a psziché-nek is szerepet kell osztani ebben a játékban, ami nekem kicsit új, mert eddig ezzel a tényezővel egyáltalán nem számoltam. Pedig igenis a lelkiállapot befolyásolja a hormonrendszert (kortizol, stressz), ami befolyásolja az anyagcserét, ami miatt igenis lehetünk kövérebbek.

Régebben vesszőparipám volt, hogy az orvosokhoz azért nem érdemes elmenni, mert úgyis csak annyit mondanak, hogy ne dohányozz, de igyál, ne stresszelj, és fogyjál le....mert bármi bajod van, az ebből a négy indokból van. A paciens úgysem fogja tudni ezeket mind kipipálni...vagy ha igen, akkor úgy jár, mint az öreg zsidó, aki a rabbihoz megy tanácsért hogy hullanak a libái....és 

a rabbi megkérdi: -mivel eteted őket fiam? Azt mondja a rabbi: hát kukoricával. Mire a rabbi: Hát akkor mostantól etesd őket árpával....egy hét múlva megint jön a zsidó: Rabbelében....hullanak a libák. És mivel eteted őket? Hát árpával, rabbi, ahogy mondtad! És mégis hullanak? Igen! Najó, kkor mostantól etesd őket kölessel!....egy hét múlva újra jön....ejátszák még búzával, rozzsal, majd egyszercsak szomorúan érkezik az öreg zsidó: megpusztult az összes libám, rabbi! A rabbi csóválja a fejét: és mivel etetted őket? Hát rozzsal, ahogy mondtad! És mégis meghaltak mind? Igen! A rabbi szomorúan felnéz: Kár. Pedig lett volna még pár ötletem.

Egyszóval én továbbra is azt mondom, mindenki a maga szerencséjének a pogácsa, úgyhogy az én életem, az én anyagcserém, az én testem, az én elmém....nyilván ki más hozhat jó döntéseket (meg rosszakat is) , mint én. Nem? De. Naugye.

Úgyhogy a következőket döntöttem el:

• Hétköznapokon nem eszem délután négyig semmit, csak iszom
• Heti 5 alkalommal minimum 1 órát edzek (akár kardió, akár súlyzós)
• Tartom a clean étkezést: nincs semmilyen mesterséges vagy feldolgozott étel. Nincs glutamát, nincs tartósítószer....nem eszem felvágottat, májkrémet, krémsajtokat, margarint, ketchup-ot vagy bármi gyári szószt. Nem eszem semmilen gabonából készült cuccot: nincs kenyér, liszt, cukor, csokoládé,sütemény. Nincs cukros üdítő vagy szörp, csak víz, zöldtea.
• Ha édesítés kell, maradok az eritritnél vagy a steviánál, mert állítólag ezek nem indítanak inzulinválaszt, beindítva ezzel a zsírraktározást
• Gyümölcsöket is eszem, bármit, kivéve a banánt, azt csak sportolással kapcsolatban (vagy előtte, vagy alatta, vagy utána)
• Zöldségekből bármi jöhet, kivétel ez alól a krumpli, a borsó, a kukorica, ezeket csak akkor fogom enni, ha csak elenyésző mennyiségben van jelen az ételben (pl. gulyáslevesben a krumpli, vagy chili con carne-ben a kukorica)
• Nem eszem konzerv és fagyasztott ételeket, ez alól kivétel a kókusztej, a vörösbab, a kukorica/borsó, és a tonhal(bár azt nem szoktam enni, mert nem szeretem lol)

Nyilván a krémsajtok tiltásánál a különböző ízű bekevert sajtkészítményekre gondoltam, a ricotta, és a mascarpone oké. Oké továbbá a vaj, a sajt, a tejszín, a tejföl....ezeket én természetes anyagoknak veszem, annak ellenére, hogy nyilván feldolgozva kerülnek a boltokba. A gyári szószok, öntetek között is tettem kivételt: a French mustár, ebben ugyanis cukor legalább nincs, viszont ha majonézt csinálok, akkor abba kell egy kis mustár. Üdítő-témában is van kivétel: a diétás tonik. Tudom, hogy az sem eritrites sajnos, de akartam hagyni egy kiskaput, ha esetleg higítanám az alkoholt, amit megiszok :D

érdekes egyébként, hogy a kokakólában az édességet az aceszulfám-K és az aspartame adja, de az olcsó lidl-ös zérókólában már van ciklamát is. Nem is értem, miért nincs olyan üdítő, amit eritrittel vagy steviával édesítenek cukor helyett.

A lisztet helyettesíteni lehet mondjuk valamilyen magliszttel...mandula, kókusz vagy len.....például ha nagyon ennék egy melegszendvicset, akkor tudok csinálni keto-kenyeret (tojásfehérje, és mandulaliszt), ami hasonló a kenyérhez állagban és ízben is. Tény, hogy ritkán csinálok, mert macerás....de a lehetőség ott van. Szószok helyett én magam csinálom a majonézt, tojásból, olajból, mustárból, citrommal, és nagyon finom. Ha édességre vágyom, készítek ketocsokit, vagy mákuszt (őrölt mák, eritrit, kókuszvaj, vanília, citromhéj)....de csinálhatok egy jó diós-répás sütit is, amiben a teljes kiőrlésű liszt helyett kókusz- vagy mandulalisztet használok. Vagy egy mascarponés-kókusztejszínes krémet, dióval,mákkal,vaníliával, vagy akármivel. Vagy egy cheesecake-et....vajjal, mandulaliszttel, tejszínnel, túróval, akármivel. Vagy egy kakaós-rumos kockát....szóval vannak receptjeim bőven.

A legtöbb esetben van alternatíva bármilyen stílusú étel is legyen amit az ember megkíván. Inkább két fronton van nehézség....na jó, három fronton:

1. Beszerzés: Vannak dolgok, amiért messzebb kell menni. Eritrit, túró, mák, mustár, kókuszvaj,vanília...pl.
2. Macera: Tény, hogy mindezzel extrán foglalkozni kell. Tervezni, elkészíteni, tárolni megfelelően. Múltkor például elöl hagytam a majonézt...ilyenkor kuka sajnos, hiszen nyers tojás, nyilván hűteni kell.
3. Pénz. Vitathatatlan, hogy többe kerül, mintha mondjuk nokedlit ennék meg palacsintát....

Mindemellett ott van az a fránya genetika is....ami ellen nem tudok küzdeni....és tetszik, nem tetszik, a súlyom kb 8 éve ugyanazon a sávon mozog fel-le....csakhogy nekem ez a sáv annyira nem tetszik...Jobban szeretném ha a libikókázás olyan 10-15 kilóval lejjebb történne....De benne van a pakliban, hogy egyrészt a genetika, másrészt a kinyúlt bőröm extrasúlya (az is minimum 10kg) miatt ez a büdös életben nem fog megváltozni. Minden esetre én megpróbálom most ezt a módszert, és bízom a testemben, hogyha megkímélem a műanyagoktól, és minőségi ételt adok neki, akkor meghálálja majd, és jól fog működni az anyagcserém.

Nyolc hét ketó után

 Kicsit több mint 8 hét után eljött az offos hét....Szófiai city-break, szülinap, satöbbi. Az ezt követő héttől persze újra jön a diéta, viszont lehet, hogy változtatok majd megint egy kicsit.

Az előző nyolc hét mérlege kicsit több mint 12 kiló fogyás, ami tulajdonképpen jó eredmény. Indítottam a dirty ketóval, aztán félidőtájt Fung professzor könyve hatására változtattam: 

• délután négyig általában nem ettem semmit, 
• elhagytam minden mesterséges adalékot (beleértve az édesíő szereket is persze),
•  a kardióról a súlyzós edzésre helyeztem a hangsúlyt, tehát 1 óra súlyzós edzést követően 15-30 perc kardió jött, de nem minden alkalommal.
• felvettem a napi teendőim listájára egy 15 perces meditálást is. (stressz, kortizolszint miatt)

Menet közben két alkalommal is volt poblémám: egyszer a kelbimbó fogyasztása után, másodszor a kelkáposzta fogyasztása után tört rám a görcsös hasmenés, nagyon kellemetlen volt. El is könyveltem, hogy oké, akkor ezeket nem eszem.

Viszont ma reggel megint görcsölt a hasam, és hasmenésem is volt...pedig az előző napi étkezésem ez volt: cukkinifőzelék csirkemellel, kókusztejes mákkrém, és ementáli sajt. Ebből mi a fene f*sathatja meg az embert....? Semmi, hiszen ezeket folyamatosan eszem mindig, és sosem volt bajom.

Szintén ma reggelre a fogínyem is kicsit begyulladt, ami szintén nem egy kellemes dolog. Ja, és kb 1 hete a jobb kézfejemen.....****na most beütöttem a szótárba, hogy magyarul hogy van a "knuckle"....tehát ha az ember öklöt formáz a kezével, az a négy kis ízület-domb....de nem lettem okosabb....mindegy***, szóval a mutatóujjamhoz tartozó kis ízűlet-dombon van egy apró szemölcs....már évek óta, gyakorlatilag alig lehet észrevenni, csak ha konkrétan ebből a célból nyúlok oda a másik kezemmel.....szóval kb 1 hete ez a szemölcs elindult, és pillnatok alatt valahogy kinőtt a kezemből jópár milliméterre, és a gyors kinövés miatt a töve sebes-véres is lett....ezáltal szuperérzékeny, undorító, sebes valami lett ott, amit utáltam, mert mindenbe beleakad, még ha le is ragasztom, satöbbi. Persze rögtön elkezdtem kezelni, fertőtlenítés, szalicilsav, gyulladáscsökkentő krém....mostanra sikerült valamelyest rendbetenni, de még mindig nem tökéletes.....

Miért írom le mindezt....azért, mert ezek az apró problémák valahol mind arra utalnak, hogy esetleg gyulladás van a testemben....tehát hogy nem tökéletes a sejtek egyensúlya....további fura jelenség, hogy a szokásos derékfájásomra gyakorlatilag se a ketodex se a cataflam nincs hatással, pedig ezekre mindig javul. Talán pont egy gyulladás vagy valami egyéb probléma miatt nem tud felszívódni, nem tudom....de úgy érzem, ezek mind kapcsolatban állhatnak az étrendemmel. Igaz, napi szinten tolom a cé és a dé vitamint, meg a gukozamint is....de tulajdonképpen nyolcadik hete nem eszek gyümölcsöt, gabonát, zöldségeket, meg úgy általában véve szénhidrátokat.

Minden test és minden anyagcsere egyedi, én ebben hiszek. Tehát ki kell ismernem a saját testemet, mire hogyan reagál....szóval lehet, hogy változtatok a csapáson, és egy hét múlva úgy módosítok, hogy behozom az étrendembe a zöldségeket, a gyümölcsöket, esetleg a teljes kiőrlésű liszteket, hüvelyeseket....persze a az időszakos étkezést, a mesterséges adalékok elkerülését, és a napi edzést megtartva....nem hinném, hogy az olyan élelmiszerek, mint a sárgarépa, az alma, vagy néhány hüvelyes fogyasztása egészségtelen lenne....

Az a baj, hogy szinte végtelen számú ismeretanyag elérhető az interneten erről, és akár egymásnak teljesen ellentmondó okfejtések vannak teljesen hitelesnek tűnően alátámasztva. Mind hihető, de persze mindre rá lehet mondani, hogy nem jó...vagy hogy populista....vagy marketing, mert el akar adni valamit. Szóval ez kicsit azt hiszem, hit kérdése is.

Szeretnék a testemben megbízni, és hinni abban, hogyha minőségi, teljes, természetes táplálékot adok neki, akkor cserébe egy normális, rugalmas működésű anyagcserém, és egy jól működő endokrin rendszert kapok cserébe. Hát, meglátjuk....majd jövö ide, és íro, mi van. Egyenlőre most jön akkor ez egy hét OFF. Juhéj.

Új szempontok

 

Történt, hogy kedves blogolvasóm megküldött egy linkkel, és így a látókörömbe került a Fung professzor, akinek végighallgattam egy előadását a neten, majd annyira felfokozta a kíváncsiságomat, hogy a hétvégén ki is olvastam a könyvét. Érdekes volt, mi több: sokmindenben elgondolkodtatott. Néha kifejezetten mintha magamat hallottam volna, miközben olvastam a sorokat, és sok ponton éreztem, hogy aha, akkor ez is így van, ahogyan én feltételeztem.

Nem minden szavát tekintem szentírásnak, amúgy Feldmárosan csinálom: elolvastam, megemésztem: amit tudok belőle hasznosítani, azt beépítem, amit nem, azt kiszarom. Hamár anyagcsere….ugyebár.

Az elmúlt kb 10 évben folyamatosan arra a következtetésre jutok, hogy van egy talán genetikailag kódolt testtömege mindenkinek, amiről eszelősen nehéz eltávolodni….és ha ez a súly történetesen nagyobb, mint ahogy az ember jól érzi magát, akkor csak kínok kínjával lehet lejjebb menni, olyan extrém fogyókúrával, amit én is csináltam hosszú ideig….és amit nem szeretnék soha többet csinálni (napi 5-700 kalória) Ezzel szemben, vagy mindemellett ennek a „genetikailag bekódolt” súlynak a környékén meglepően toleráns a szervezet, azaz szinte mindegy, hogy egy tól-ig határon belül mennyit eszek vagy mozgok, nem távolodom el ettől a ponttól.

Namost a professzor úr mesél egy dániai kutatásról, merthogy Dániában az örökbefogadott gyerekeknek megvan a nyilvántartás a biológiai szülőkről, és hozzá is lehet férni, szóval az átfogó kutatásnak az lett az eredménye, hogy a gyerekek a biológiai szüleiktől örökölték a testalkatukat, függetlenül az örökbefogadó család étkezési/mozgási szokásaitól, illetve azok testalkatától. Szumma szummárum, 70%-ban a genetika határozza meg a testalkatot, és NEM a táplálkozás-mozgás. Puff neki.

A másik téma, ami szintén mindig bennem volt….ti. mindenki mondja, hogy ha túl keveset eszek, akkor a szervezet vészüzemre kapcsol, és lelassítja az anyagcserét…..és én erre mindig azt gondoltam, hogy na und….akkor ha meg túl sokat eszem, miért nem gyorsítja fel? Nem lehet olyan hülye, csak az egyik irányba tud elhajolni, a másikba nem? Elvégre nem valami ódivatú bimetál kapcsoló….namost a professzor úr hosszan magyarázza azt, hogy a kalória-felhasználása a testnek egyáltalán nem konstans…hanem hormonálisan szabályozott….tehát amennyiben több energia megy be, igenis képes több távozni is…hőtermelés, agyműködés, kiválasztó szervek, meg még millió dolog, ami között ott van a zsírraktározás is….

És vajon mi dönti el, hogy a sok energiafelhasználási mód közül melyik legyen….hát ofkorsz a hormonok….és vajon melyik hormon küldi a zsírraktárba a felesleges energiát? Az inzulin…és akkor itt gyakorlatilag a fél könyv erről szól, hogy az inzulin tehet a felesleges zsírraktározásról…

Tehát 70% genetika, a maradék pedig az inzulin indokolatlan jelenléte. De miért lehet indokolatlanul jelen az inzulin? A könyvnek több fejezete van, és pl. az egyik az édesítőszerekről szól. Én rendkívül mélyen beleástam magam pár éve az édesítőszerek témába, és arra jutottam, hogy a cukorlobbi egyszerű anyagi érdek-ellenérdek viszonya tehet arról, hogy lépten-nyomon irtják az édesítőket….hiszen még jó, amikor többszázszor/ezerszer édesebbek a cukornál, és olcsóbb is az előállításuk. Logikus. A könyv viszont arról beszél, hogy a sok, mesterségesen előállított kémiai anyag a testbe jutva inzulinreakciót vált ki, akkor is, ha kalóriáról szó sincs. Így tehát nem közvetlenül, hanem közvetetten, hormonális úton okoz elhízást az édesítő. De ugye olyan, hogy édesítő, nincs is.

Mert nagyon sokféle van, és akkor most mindegyik inzulinválaszt vált ki? Létezik a glikémiás index mellett az inzulin index is (erről pl. nem tudtam), ami az egyes ételek inzulin termelő képességét mutatja. Persze az édesítőszerekről nem találtam ilyen táblázatot…..viszont több dietetikus oldalán találkoztam több véleménnyel is, és pl. a cyclamate, amit elég rendszeresen használok az elmúlt években, na az tipikusan a sötét oldalhoz tartozik. Viszont az eritrit, a másik általam gyakran használt édesítő….az állítólag megbízható ebbő a szempontból. Mert ugyan tény, hogy a vékonybelek falából kiváltja az ún GLP-1 nevű enzimet (vagy hormont….pff), ami tényleg inzulinválaszt küld az agy felé, viszont ha nincs jelen glükóz, akkor nem érvényes. Puff neki.

Olvastam ám olyat is, hogy pusztán az édes íz érzékelése már önmagában inzulinválaszt vált ki, de ezt két dietetikus is cáfolta, mondván, hogy csak városi legenda.

Az is tény, hogy az inkretin hormonokról nem hallottam még…ezek azok az anyagok, amiket a gyomor és a belek termelnek, és ezek is befolyásolják az egész endokrin hóbelevancot, leptinestül, ghrelinestül, inzulinostul, adrenalistul, oxitocinostul, serotoninostul…..satöbbi. Jó lenne érteni hozzá, de sajnos még mindig nem vagyok mikrobiológus. Óriási mák viszont hogy az egyik gyerekem immunológus lett, a másik meg jövőre végez mint mikrobiológus…..sőt még egy van, aki most kezdte az egyetemet, kémia vonalon…szóval van remény arra, hogy nem halok meg csonthülyén a témában….

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ez egy elég nagy terület, és finoman szólva is vannak homályos foltok….de visszatérve a könyvhöz meg a tyúkszaros kis életemhez: a könyv hatására feladom az édesítők közül azokat, amik nem természetesek, és amikről lehet tudni, hogy inzulinválaszt váltanak ki. Továbbá eltávolítom az étrendemből a mesterséges, feldolgozott ételeket….ez egyébként sokkal nehezebb/drágább, mint azt gondolná az ember, mert sem leveskocka, sem majonéz, se virsli….és így tovább.

Ezenkívül többnyire tartom az időszakos koplalást is….de a napokon át tartó böjtöt inkább passzolom, na meg az ecetet is, akármilyen üdvös, egyszerűen ki nem állom…ez van. Abban is adott némi fényt a könyv, hogy az inzulinon kívül a kortizol-ról is ír, és hát gyerekként, asztmásként mi mással kezeltek volna a 70-es 80-as években, mint kortikoszteroidokkal, ami gondolom még tovább fokozta a hormonrendszerem széjjelrombolását….és ha még a genetika is ott van, meg a sok műkaja….akkor talán kezd derengeni, miért lettem kétszázkilós.

Fung professzor elmélete szerint mindenkinél van egy „bevésett súly”, ami ha rossz, azért rossz, mert az összezavart hormonrendszer nem megfelelően működik, és a sok indokolatlanul jelen lévő inzulin állandó zsírraktározásra kényszeríti a testet, ahelyett, hogy a bevitt energiát máshogy használná fel. Simán lehet, hogy ezen már – így 50 felé – én nem nagyon fogok tudni változtatni….de ha így is van, a fittségen, az izom-zsír arányon biztosan lehet még dolgozni….

Tervezem még átolvasni többször is a könyvet, mert nem volt könnyű követni mindig…és nyilván lesznek mg konzekvenciák, amiket le tudok vonni belőle, így első körre is elég sok fejtörést okozott….jó pap is, hát még én…ugye LOL