Monday, 8 February 2016

Norbiról....megint

Diszkrét öt évvel ezelőtt írtam már a Norbiról, de csak úgy szőr mentén....akkor azt írtam róla, hogy nem utálom, és nem ír hülyeségeket. Akkor elolvastam az egyik könyvét....

Ma szokásos szobabringán véghezvitt hírböngészésem közepette azt olvastam, hogy egy országos szűrőprogramba óhajtották Norbiékat bevonni, aminek a fitneszguru örömmel is tett-volna- eleget, ámde a Magyar dietetikusok szövetsége felhördült, hogy vagy a Norbi, vagy ők....No ezen felbuzdulva elolvastam Norbinak azt a könyvét, aminek az a címe, hogy " A Nagy Kalóriahazugság".

Vegyes érzelmekkel vagyok tele. Alapvetően bennem van nyilván valamiféle irigység, ami az üzletileg nagyon sikeres és igen jómódban élők felé hömpölyög az üzletileg kevésbé sikeres, és anyagilag nagyobb mértékben korlátozott emberek felől. Ezt persze lehet, sőt, talán kell is ignorálni, hiszen ez csak irigység, ráadásul lehet, hogy talmi, hiszen nem ismerem jelen esetben személyesen Norbit, és az ő cégét, munkáját hátterét....szóval csak azt tudni róla a hozzám hasonló mezei szürke embernek, hogy nagyon sikeres, és nagyon meghatározó személye ennek az életmód-étrend-fitnesz szegmensnek.

Szóval elhatároztam, hogy semleges alapról indulva elolvasom a könyvét, és meglátjuk, hogy milyen impressziók érnek az olvasás során, ill. azt követően.

Alapvetően azt hiszem azt le lehet szögezni, hogy mindenképpen pozitív a hangoztatott cél....sőt, egyenesen nemes. Mármint hogy a lakosság egészsége az, amit legfőképp Norbi javítani akar. Törekvése tehát, hogy a kövérek fogyjanak le, és éljünk egészségesebben, és táplálkozzunk helyesen, és sportoljunk....ezek mind megkérdőjelezhetetlenül pozitív dolgok.

És hogy mi ez a kalóriahazugságos duma? Sajnos elég nehéz kihámozni, hogy pontosan mit is takar ez a fogalom.... Én úgy értelmeztem a könyvben, hogy Norbi azt akarja ezzel mondani, hogy nem ott van a lényeg, hogy a kalóriákat kell számolgatni, hanem hogy nem szabad feldolgozott, finomított szénhidrátokat fogyasztani, mert a gonosz cukor az okozója mindennek. 

Nehéz kibogozni, mert annyira elmerül Norbi a cukorbetegség tüneteiben, típusaiban, lefolyásában, variációiban, szövődményeiben, stb....hogy igazán nincs is megfogalmazva, mit is jelent az, hogy kalóriahazugság.....Tény, hogy pl engem is sokat foglalkoztatott, hogy hogyan, mikor, kik és miért számolták ki, határozták meg, hogy egy embernek mennyi a napi kalóriaszükséglete, mert a fejemben gyakran nem áll össze a kép ezzel kapcsolatban. Én valahogy úgy látom, hogy kétfajta ember van: aki vastagon leszarja, hogy mit és mennyit eszik, és aki nem. Igenám, csakhogy mindkét csoportban vannak kövérek és soványak is, és ettől olyan érthetetlen az egész, mert nem könnyű egységes szabályt találni az anyagcsere folyamatokra. 

Sokan, sokszor előálltak sokféle elmélettel, de egyetemes igazságról én még nem hallottam. Én magam a fogyást intuitíve kezdtem, de később beálltam a kalóriaszámlálók táborába, és még most is ott volnék....Többször tettem kísérletet, hogy ne kelljen számolni, de eddig még nem sikerült olyan egyensúlyt találni, ami úgy működött volna, ahogy én szeretném. Mindezek mellett értem azt, amiről Norbi ír ebben a témában.

Vannak kétségtelenül olyan dolgok, amik egyértelműen nem tetszettek a könyvben, például, hogy

  • populista. (Maga a megjelenés is harsány, bulvárszerű, és tele van olcsó közhelyekkel, továbbá vastag sztereotípiákkal. Szinte minden oldalon szerepel valami gyorséttermi kaja, hamburger, sült krumpli, csirkecomb, vagy épp egy szelet pizza. Szerintem ez annyira közhelyes, hogy unalmas is már. Akárcsak a "rákos sejtek cukorral táplálkoznak" szlogen.) 
  • közönséges ( Nem tudom, miért kell tocsogni a visszataszító részletekben, amik jelemezhetnek egy elhízott embert, vagy egy cukorbetegségben szenvedőt. Mindenki elvégzi a nagydolgát, tudjuk ez a folyamat hogyan működik, de mégsem részletezzük feleslegesen. Nekem a könyben ezek a részek kifejezetten nem tetszettek, nem érzem, hogy szükségesek lettek volna.)
  • logikátlan ( Norbi azzal érvel amellett, hogy a zsír nem hizlal, csak a cukor, hogy a Tour de France-on résztvevőknek sem szalonnát adnak, hogy energiához jussanak, hanem nagy cukortartalmú italokat. Később viszont ő maga fejti ki, hogy minél magasabb egy táplálék glikémiás indexe, annál gyorsabban szívódik fel. A sportolóknak menet közben nyilván minél gyorsabban felszívódó energia kell, tehát szerintem ez nem bizonyít semmit...
  • hiteltelen (Tudjuk, hogy minden statisztika, meg kísérlet olyan teszteredményt mutat, amilyet a kedves megrendelő kíván...pontosabban amiért fizet. Ezzel komolytalan érvelni. Forrásként meg megemlíteni egy Huffington Post-ot...szerintem inkább ciki, mint hiteles.  Nem állítom, hogy nem igaz, amit ír....de a tálalás nekem nagyon hiteltelen.)
  • hipokrita ( Miután levezeti, hogy a finomított cukor az oka mindennek, meg az édességek, a tészták, a lisztek, a csokoládék, stb....ezek után gyárt, és forgalmaz a kakaós csigától kezdve a mogyorókrémmel töltött csokoládéig (WTF) minden ilyesmit. Persze lenmaglisztből, meg nyilván mindenben "csökkentett" szénhidrát van....de az én fejemben akkor sem fér meg egymás mellett az egészség oltárán vívott szent háború, meg a kőkemény üzleti profitvadászat.

Azt nem tudom, hova soroljam, hogy érezhetően nem tudományos nyelvezetű a könyv, érezhetően nem orvos fogalmazta....viszont tetten érhető folyamatosan az olyan kifejezések, terminológiák használata, ami nagyon azt akarja mutatni, hogy tudományos....de így számomra csak inkább olyan tudományoskodónak tűnik....amitől nekem tudományosabbnak hatna, az pl. a források feltüntetése lenne, és a pontosabb fogalmazás. 

Viszont a finomított cukrokat és a finomított szénhidrátokat én is ellenségnek tartom, és végülis akármiért is, de tény, hogy baromi nehéz, vagy egyenesen lehetetlen bizonyos általam gyakran vásárolt termékeknek a cukormentes verzióját beszerezni. Mert nincs. Röhej, hogy nem tudok vásárolni eritritet, stevia-t, hogy egy nyavalyás kókuszlisztért a lábam le kell járni, de az is vicc, hogy miért kerül a cukormentes /pl./ mogyoróvaj háromszor annyiba, mint amennyiben van 5% (!) cukor.....Ez nem koffeinmentes kávé, ahol valamit ki kell vonni a termékből egy plusz eljárással....egyszerűen csak nem raknak bele cukrot....ettől miért kell drágábbnak lennie? Ráadásul ennyivel?

Szóval összességében véve azt mondom, nem ír hülyeséget a pali, de jobban is megírhatta volna. Lehetne kevésbé populista, kevésbé demagóg, kevésbé színpadias, kevésbé drámai, és kevésbé közönséges. Igaz, simán lehet, hogy amiért ez a könyv ilyen lett, amögött sokkal inkább áll a marketing, mint Norbi személyisége....

Thursday, 4 February 2016

Az inspiráció iránya

Azt hiszem, világméretűnek mondható az egészséges életmódra nevelés trendje. Ennek akár örülni is lehetne....hiszen ez egy pozitív dolog. Azonban én valahogy hiteltelennek, őszintétlennek érzem a sok szart műsort, riportot, reklámot, felhívást, akciót, és eseményt, ami errefelé akar ösztönözni. Mert annyira mainstream....mert annyira skatulyákból építkezik. Mert annyira egysíkű, fantáziátlan, sztereotip, és sorolhatnám tovább a jelzőket....

Tudom, én eleve egy olyan pali vagyok, aki szeret szembemenni....aki utálja, ha neki megmondják....én nem szeretem, ha a telefonom okosabb akar lenni nálam, és nem szeretem, ha az operációs rendszer eldönti, mikor éppen milyen műveletet akarok. Én nem szeretem, amikor a facebook egész véletlenül olyan reklámoklat szór, ami biztosan érdekel, hiszen kikukkolta a netezési szokásaimból....megfigyeli, hogy rákerestem mondjuk....mittudomén az autómba egy MAPszenzorra, és érdekes módon sorban poppannak fel az ilyen tárgyú reklámok. Utálom. Nem akarom, hogy helyettem döntsenek.

Nem akarom, hogy egy trend, vagy egy magát kurva okosnak kikiáltó valaki mondja meg, hogy nekem mi a jó. Nem akarom, hogy azért álljak fel a kanapéról, mert éppen megnéztem egyet a huszonnyolcmillió inspiráló kis videó közül, ami sulykolja belém, hogy képes vagy ra, meg valósítsd meg az álmaiadat. Meg elém tol egy szerencsétlen embertársamat, aki lábak nélkül, vagy egyéb súlyos körülmények kötelékében is milyen csodálatos eredményt ér el. Szeretem az inspirációmat magamnak felépíteni. Szeretem a kontrollt, és nincs senki a világon, aki magamnál jobban ismerne.

Talán bennem van a hiba. Merthogy amiért ennyire nem bírom, ha mások (lett légyen az média, ember, trend, vagy módszer) akarják megmondani, mit miért kell csinálni. Persze lehet, hogy ez is álszent, hiszen minek írom ezt a blogot? Például hogy másoknak segíteni.....de alapvetően én igyekszem mindig hangsúlyozni, hogy én nem akarom megmondani, mi a jó és mi a nem. Én arra buzdítom az olvasóimat, hogy minél inkább ismerjék meg magukat, és önmagukat inspirálják....motiválják. Ebben lehet az ember segítségére mások tapasztalata....én így gondolom.

Az ember ezerféle lehet. Az életmódja pedig ultra módon egyedi, mert mindenkinek a saját körülményei, családja, munkája, lehetőségei és korlátai szabják meg, hogy mennyire szárnyalhat a szándék. Mert a szándék általában lehet ugyanaz, de önmagában az kevés. Kevés, mert még két dolog biztosan kell hozzá: a lelki inspiráció, és a környezeti tényezők. Ha ez a három dolog együtt van, akkor találkozhat az optimális életmód az egyénileg kialakított életmóddal.

Ez a csúnya világ mindig is profitorientált volt, Az ember pedig ember marad. Alapvetően önző lény, aki az ilyen-olyan érdekei alá rendel minden mást. Lehet ezzel vitatkozni, de mélyen gyökerezve még a gyermekvállalás is nagy részben önzés. Érzelmi alapon, de fűzödhet hozzá érdek....hiszen a szeretet, a kötődés, az odaadás....ez mind idetartozik....de nem akarok eltérni a tárgytól....mindig annak a szószólója voltam, hogy az életünk megváltoztatása az elsősorban Önmagunk megváltoztatása, és ez bizony mentes minden más tényezőtől. Mentes minden más embertől, tárgytól, eszmétől. Csakis Önmagunk vagyunk rá képesek, és alapvetően Önmagunkról szól.

Monday, 25 January 2016

Megint Január

Ha máskor nem is, ilyenkor január végén mindenképpen illik írnom ide. Azért, mert 2010-ben - Uramisten hat éve! - ilyentájt indultam el a fogyás útján.Úgyhogy mikor ha nem most. Sokszor említem az egyik kedvenc hasonlatomat, miszerint ez az egész életmódváltás olyan, mint egy odafent valahol az égben haladó repülőgép. Vagy megy előre, mert hajtja az üzemanyag meg a technika, vagy lezuhan a francba,

2010 és 2011 a lefogyásról szólt. 2012 a mozgásról. Utána jött ugyanaz a hintapalinta, ami tart még most is, és gondolom az eljövendőben is tartani fog. Rengeteg mozgás, és az év 85 százalékában a feszített kontrollal szabályozott táplálkozás, a maradék 15% a lazításé. Már amennyire lazítás tud lenni.

Mert ezt is tanulni kell. Nem kétségbeesni, amikor egy december alatt felszalad tíz kiló. Mert simán. Tudomásul venni, hogy ez van. Választani kell mindig, mert a kecske nem lakhat jól úgy, hogy megmarad a káposzta.Választani, hogy vagy valóban nem érdekel a lazításos időszak alatt, hogy hogyan alakul a súlyom, vagy az ún. lazítás egy szorongásos, bűntudatos, kétségbeesett, pánikolós időszak lesz, amit utálni fogok nemcsak én, de a környezetemben élők is.

Mindig annak voltam a szószólója, hogy nincsenek csodák, sem trükkök. Nincs kerülőút. Nincs megúszás. Viszont jó hír az, hogy a sok ismétlődés után kirajzolódik a sorminta, és az ember nem pánikol, hanem tudomásul veszi, hogy ilyen az élet. Forog a kerék, Jön a Január, a Február, és szépen 2-3-4 hónap alatt vissza lehet küzdeni magunkat oda, ahová a december letaszajtott. Az ember formába hozza magát nyárra, amikor is a nyaralás alkalmával megint feljön néhány kéretlen kiló, amit ősszel el lehet kezdeni ledolgozni, hogy mire itt van újra a Karácsony, lehessen ismét lazítani.

A kulcsszó itt is - mily meglepő- a kontroll. Mert ha valaki csak pár kilóval dolgozik vissza kevesebbet, mint amennyi felszaladt, akkor máris néhány év alatt megint ott a túlsúly, pedig ugye odafigyeltünk....

Igen, ez, ahogy halad a repülő, ez maga az állapot, ami jelenti a létezést. Nem diéta, nem kúra, nem olyan valami, ami véget ér. Egy hullámzó, élő, szinte lélegző állapot, aminek vannak nehezebb és könnyebb szakaszai. Ezzel együtt lehet élni minden további nélkül. "Mindössze" fel kell ismerni azt, hogy miről van szó. És mivégre az idézőjel?

Mert ez egyáltalán nem könnyű. A napi rendszeres mozgást abbahagyni bármikor könnyű, újra elkezdeni viszont nem kellemes. Valahogy simán megszokja az ember, hogy nem kell órákat tölteni a kondigép(ek)en, azzal nincs gond. Ugyanígy hozzá lehet szokni könnyen a kontroll nélküli étkezéshez, de visszafelé már nem olyan kellemes nemet mondani rá. Klasszikusan a visszaállás első hete nagyon látványos, (ez nálam 4-5 kiló fogyást jelent), aztán szépen konszolidálódik a heti 1-2 kiló mínuszra. Nagy veszély, hogy jellemzően ekkor adják fel sokan, mondván, hogy úgysem megy, mindegy, majd lesz valahogy...




Wednesday, 9 December 2015

Állapot kontra harc

Régóta készülök írni, csakhát ugyebár sűrű a napirend...Közeledik az évvége, sokasodnak a tennivalók. Amiről írni akartam, az egy régóta és folyamatosan foglalkoztat. AMikor valaki ráébred, hogy kövér, és le akar fogyni, harcot kezd. Belevág a kúrába... dolgozik, mozog, éhezik, satöbbi. Amikor eléri a célját, és lefogy, akkor eljön a változás, mert nyilván ha tovább fogy, akkor kórosan sovánnyá válik, így tehát változtatni kell a módszeren. Na de hogyan?


1: visszatér a delikvens a régi életmódjához ("ülj le egyes" kategória)
2: Nem áll le, anorexiás lesz, ami szintén étkezési rendellenesség, csöbörből vödörbe.

Vegyük a valós irányokat:

3: A lefogyós módszerhez képest emeli a bevitt kalóriát, mozgás marad
4: A lefogyós módszerhez képest tartja a bevitelt, mozgást csökkent
5: A lefogyós módszerhez képest emeli a bevitt kalóriát, és emeli a mozgást is.

Láthatjuk, hogy kvázi követhetetlen a dolog, mert igazából csak egy jó irány van: a folyamatos kontroll, és a visszacsatolás, ami által szabályzásra tudunk váltani a vezérlésről.

Az évek során sokszor próbáltam arra törekedni, hogy egy állapotba kerüljek, amihez tartozik egyfajta tartható étrend, egyfajta kivitelezhető mozgás, és egy bizonyos kívánatos testsúly. De arra kellett rájönnem mindig, hogy nincs ilyen állapot.

Helyette van folyamatos harc, folyamatos vívódás, idiótának, kicsinyesnek, értelmetlennek  tűnő pici döntések cunamija....na az van. Aki azt hiszi, hogy fenntarthat egy állapotot, amiben ő jól érzi magát, és annak ellenére nem hízik vissza, hogy hajlamos rá....nos szerintem az nagyot téved.

Én azt látom, hogy sokszor fontos megállni, és elgondolkodni a dolgokon: ez most egy harc, vagy egy állapot? Igen, néha egész hülye helyzetekben....például bringázás közben. Egyszerre számomra 100 kilométert letekerni nem lenne lehetséges, ha harcként bicikliznék. Ha átkapcsolom magam, "állapot-üzemmódra", és nem számolom a hátra lévő kilométereket, és nem stresszelem magam a részeredményekkel, hanem úgy gondolok a biciklizésre, mint egy állapotra, mint a létezésre magára....akkor nem gond, simán letekerek egy huzamban ennyit.

Persze a folyamatos harcot is lehet állapotként megélni, csak hozzáállás kérdése az egész. De személy szerint úgy gondolom, sokan buknak el azon, hogy nem ismerik fel:  A harc sosem marad abba. Hogy csak akkor van esély sosem visszahízni, ha sosem ássuk el a csatabárdot. 



Wednesday, 25 November 2015

Hasznos munka

Példátlan erejű vihar volt a napokban, itt nálunk nemigen van nagyon szélsőséges időjárás, nyilván a Golf-áramlat miatt. Most viszont  nagy szél kidöntött egy fát szembe a főúton, amit a kivonuló városi brigád a házunk előtti rétre takarított el.

Nem voltam rest berángatni a leszakadt ágakat a kertünkbe, és afféle anaerob edzés gyanánt nekiállni felvagdalni őket. A nyolc évvel ezelőtt a teszkóban vásárolt olcsó rókafarkú fűrészemmel és az otthonról hozott kis szekercével....mit mondjak, nem kevés izommunka, míg egy emberesebb tuskót szétvág az ember :)


Viszont cserébe finom meleg lesz a kandallóban, ráadásul illatos fából, még ráadásul ingyen LOL. Tény, hogy nem kis kuplerájjal jár, de a kis alkalmi "tornaszobám" pont megfelelő terep volt a fanyűvésre :)







Saturday, 21 November 2015

Több irányú változás

Kétféle előadótípust ismerek: aki visszanézi magát, és aki sosem. Nyilván mindkét verzióban van ráció, inkább a személyiség lehet, ami meghatározó lehet a kérdésben. Gondolom a blogot író emberek is megoszlanak. Magamat azt hiszem úgy sorolnám be, hogy alapból nem olvasgatom a saját írásaimat, de néha beleütközök egyikbe másikba, és akkor van hogy el tudok mélyedni az emlékekben.

Ilyenkor mindig arra a következtetésre jutok, hogy a világ, és benne mi magunk is, örök változásban van. Él, pulzál, lüktet, halad, előre, hol lineárisan, hol logaritmikusan, hol teljesen kiszámíthatatlanul. A mozgó világban nem könnyű eligazodni folyamatosan. Egy adott pillanazban, egy adott problémakörre működhet egy adott metódus.....de ahhoz, hogy az ember folyamatosan egy kijelölt úton járjon ahhoz más is kell.

Tuti, hogy írtam már erről, többször is....ahhoz stratégia kell, na meg persze princípiumok. Olyan alapelvek, amire szilárdan ráállhatunk, és amik nem álszent dolgok. Sajnos hajlamosak az emberek beszűkülni, beragadni egy dologba, és nem észrevenni, hogy az idő mindentől függetlenül halad előre. Olyan dolog ez, mint a környezetérzékeny súgó egy operációs rendszerben. Ami észleli, hogy éppen hol vagy, és ott, abban próbál segíteni. Persze általában lótúrót nem szokott érni, de az elv, az szerintem szép. Mármint az az elv, hogy a bennünket irányító fontos tételeket sem szabad kőbevésni egy adott pillanatban, hanem alkalmazkodtatni (van ilyen szó egyáltlán?) a folyamatosan változó világhoz, ami körbevesz bennünket.... 

A saját hozzáállásom, a gondolataim, a következtetéseim....nos, úgy tűnik, ezek is változnak, nemcsak az életkorom :)....nyilván ahogy öregszem, ahogy megyek előre az utamon, úgy leszek egyre tapasztaltabb, higgadtabb, átgondoltabb, és talán kevésbé vehemens. Nehéz a változó világban ugyanannak lenni, ez biztos. Mert a világ egyszerre tud többfelé, több irányba, és több szinten változni, sokszor követhetetlen módon.

Konklúzió? Van. A változás örök.

Thursday, 19 November 2015

November

Megdöbbentő, milyen régen nem posztoltam. Már ahhoz képest, amennyire aktív szoktam lenni. Talán annak is része van ebben, hogy elcsendesedni látom a hullámzást, amit a fogyásom keltett bennem. Talán elég régen történt mindez ahhoz, hogy ne hasson az újdonság erejével sem maga a tény, sem az azóta rutinná váló, rutinná vált életmód-váltás.

Na igen...életmód-váltás. A szénné koptatott kifejezés, ami valóban lassan már a csapból is folyik. A világ viszont nem tűnik úgy, hogy egy irányba menne. Valahogy mintha menne ki a divatból a jó megjelenés. Egyre több kövér, túlsúlyos fiatal (és kevésbé fiatal is) van, aki kvázi erényként aposztrofálja a túlsúlyt, és megjelennek a divatbemutatókon, a showműsorokban is a molettebb, vaskosabb szereplők. Az persze nem újdonság, hogy megjelennek, hanem inkább az, hogy valamiféle vad szenvedéllyel összepárosított módon úgy viselik ezek az emberek a túlsúlyukat, mintegy az életigenlést, a belevalóságot, a tökösséget jelentő és hirdető tulajdonságot.

Nekem ez kicsit fából vaskarika....amikor legyártjuk a filozófiát az adott körülményhez, csakhogy kényelmesen hátradőlhessünk, és önfeledten mosolyogva igazoljuk a hibás döntéseinket. Értem én, hogy a szépségideál mindig változik....Rubens-idomok,, Willendorfi Vénusz, és a többi. De ma már annyi okos tudományos tény van, annyi információ hozzáférhető az anyagcseréről, a cukorbajról, a keringési problémákról, a koleszterinről, és mindezek kapcsolatáról a túlsúllyal és a mozgásszegény életmóddal.

Na mindegy...de mostanság azért ez eléggé szembeötlik nekem, és egyáltalán nem tetszik.

Személyes fronton nincs semmi különös, most annyira nem zökkenőmentes az életünk, és nem könnyű napról napra hozni-vinni-tolni ezt a szekeret...de azért megoldjuk. Mostanában rámentem kicsit az erősítésre, fekvenyomok, evezek,és elég sokat súlyzózok, persze a napi minimum 2 óra bicikli mellett, bár ez már szinte mindig csak szobabringa, hiszen szinte mindig esik :-(

Az is tény, hogy közeledik az évvége, ami az arra hajlamosoknál nagyon veszélyes üzem. Örök kérdés, örök dilemma, hogy az ember savanyújóskaként megtagadja magától a sok finomságot, miközben a környezet önfeledten tobzódik az ízekben, vagy lazít, ami által hosszú hónapokig tartó fogyókúrára kárhoztatja magát, ami jó esetben Húsvétra újra formába hozza, amikor is kezdődhet előlröl a kör :)

Hát igen, a világ már csak ilyen, ez sem újdonság. Megint nincs konklúzió, csak az a fránya, bonyolult élet :)