Friday, 31 January 2025

Január végi helyzet

 

Január utolsó napja van. Szokásosan az Újévi utáni napon el is kezdtem megint diétázni-edzeni...mondjuk rám is fért, mert azért az ünnepek alatt csak felugrott pár kiló, de hát így van ez. Aztán persze – ahogy mindig- történik valami, ami keresztbe húzza az ember terveit. Tervezett fogtömésből húzás lett, sajnos a fogamat menthetetlennek látta „Joao atya”, a brazil fogorvosom, így ugrott a bal felső hatos. Nagyon megszenvedem...mentálisan legfőképp. De persze étkezésileg is, hiszen az addig bevált fő ételeim...nyers sárgarépa, alma, néha kex, saláták....már nem játszhattak. Plusz le lettem tiltva minden edzésről is, nyilván.  Egy hét után kiszedték a varratokat, ez két napja volt....de a seb még érzékeny, így továbbra sem tudok kemény dolgokat rágni azon az oldalon.

De bízom benne, hogy pár nap mostmár csak, és visszatérhetek a saját életemhez. Az elmúlt napokban már light cardiókat csináltam, sőt, egy fél órás kis súlyzós edzést is sikerült megcsinálni.

Nagyjából így telt el a Január. Már várom, hogy jobb idők legyenek, és végre visszaülhessek a „drótparipámra”, szerintem az mentálisan és fogyásilag is jót tesz majd.

Tuesday, 10 December 2024

Havasi beigli

 Elég ritkán írok ide kajás posztokat...legfőképpen azért, mert nem csinálok mostanában új dolgokat, a régieket meg már leírtam. Tulajdonképpen ez sem új annyira...

Kóksztejet (400ml lidl), keményítőt (cornflour 60gr), és sztíviás eritritet ősszefőztem, majd mikor besűrásödött, hozzákevertem a 200 gr kókuszreszeléket. Ezt aztán beöntöttem egy tepsibe, folpackra.

A krém, amit kisvártatva rányomtam erre a lapra, a következőböl állt: 100 gr kókuszvaj (creamed coconut), megolvasztva, eritrit, 25g kakaó, kb fél deci rum, kis lötty mocha nullás szirup....felteker, behűt.

Hogy milyen? Hát a szokásos duma jön: nem rossz, ha az ember ki van éhezve az édességre. Olyankor egész ehető. De nem lehet összehasonlítani mondjuk egy igazi keksztekerccsel. Egy szelet kb 180 kalória, és 4 gramm szénhidrát van b




enne, tehát pár szelet egy nap elcsúszhat még a keto-diétában is.

Monday, 9 December 2024

Decemberi gondolatok

 Előző bejegyzésemet úgy hagytam abba, hogy majd ha túl leszek a fogtörténeten. Hát túl lettem a bölcsességfog sztorin, de úgy tűnik, fogas kérdések még lesznek. Ahogy lesznek hétvégék...szülinapok, ahogy lesz Karácsony, húsvét, ahogy lesz nyaralás, ahogyan lesz olyan, hogy az ember vendégségben van, vagy éppen ő lát vendégül valakit.

Összességében véve azt hiszem ez az, amit úgy hívunk: élet.  Megy az élet. Ezért mondogatja mindenki, hogy életmódváltás kell, nem fogyókúra...hiszen olyan étkezési stratégiát kell kialakítani, amit képesek vagyunk az életen át vinni. Olyan hajó kell, ami suhan szépen a nyílt vízen, és nem borul fel a tengeren akkor sem, ha vihar van.

Örök harc ez, folyamatos küzdés, folyamatos törekvés arra, hogy az ember a balanszot képes legyen megtartani. Hogy ne lógjon ki a sorból úgy sem, hogy nem képes arra, amire a többi ember (lett légyen az egy hegyi túra, vagy 10 fekvőtámasz, vagy csak egy futás a busz után), de úgy sem, hogy nem vesz részt a közös dolgokban (lett légyen az egy ünnepi ebéd, egy üzleti vacsora, vagy amikor megkínálnak kedvesen, és nem akarod visszautasítani)

Osztani az észt azoknak a legkönnyebb, akik genetikailag, alkatilag, mikrobiomilag, anyagcsereileg... (ahogy tetszik) jobb helyzetben vannak, hiszen ők abból indulnak ki, hogy lám, kicsit odafigyelek, és máris milyen jó formában vagyok. Közben lehetnek olyanok, akik konkrétan éheznek, extra megterhelő testi munkát/edzést végeznek, és mégis teltebbek a társaiknál.

Mert ott van az a fránya tudomány....meg az a fránya internet, ami miatt "olyan kurva okos mind" (idézet ByAlex nótából :)) És az ember ott áll tanácstalanul, hogy épp melyik tanulmánynak higgyen...vagy melyik "szerzőnek"...hogy most akkor melyik édesítőszer indít inzulintermelést indokolatlanul....de olyat is olvastam, hogy önmagában az édes íztől indul be az inzulin, és vele a zsírtermelés akkor is, ha egyébként a szervezet várná a táplálékot, és az anyagcsere boldogan bontaná le a nutrienseket.

Vagy hogy most akkor számít-e a kalória vagy sem....mert nyilván nem ugyanolyan a csokoládéban lévő kalória, meg a kígyóuborkában lévő...és nyilván a BMI is csak egy matematikailag kiszámolt szám, de engem ugyanúgy nem ismer, mint ahogy az okosórám sem. Ezek csak számokból indulnak ki. kor, súly, magasság, megadott idő alatt elvégzett tevékenység...ésatöbbi. De fingja nincs arról, milyen az ÉN anyagcserém, milyen az ÉN mikrobiomom, milyen az ÉN genetikám, milyen az ÉN előéletem,...szóval hogy ki vagyok ÉN. Mert azt csak én tudhatom igazán, más (pláne nem egy gép vagy számsor vagy egy algortimus) nem.

És akkor még a pénz is ott van, mert hacsak az ember nem milliárdos, akkor számít a pénz. És az alap élelmiszerek ára is nagyjából a duplájára nőtt az elmúlt négy évben világszerte, hát még a prémium ételeké. A minőségi, egészséges termékek iszonyat drágák lettek. Könnyű a számokból megmondani, hogyhát 200 gramm fehérje kéne minden nap. És miből? Hát kérem meg lehet oldani ezt napi két euróból is....ja, de az hatezer kalória (mogyoró). Ha skyr joghurtból szeretném fedezni, az kétezer kalória körül meg is áll...ja, de az 16 euró naponta. Szóval elméletben könnyű okosnak lenni, de gyakorlatban már sokkal nehezbb, hiszen egyensúlyozni kell a makronutriens-kalória-ár tengelyen úgy, hogy közben a személyes pillanatnyi körülményeink sem standard-ek.

Mindenestre én olyat nem ismerek, aki jelentős fogyás után képes volt úgy maradni...úgy érzékelem, hogy valamennyire mindenki visszahízik. Írom ezt úgy, hogy én 13 évvel ezelőtt fogytam le, és az elmúlt 13 év alatt szépen visszajött mondjuk a ledobott súly kábé egyharmada. Persze nem mindegy milyen számokról van szó, hiszen ha valaki lefogy 20 kilót, majd tizenegykét év alatt visszaszed 6-7 kilót....azt a kutya sem mondja meg róla, hiszen nem jelentős mennyiségről beszélünk. Én annak idején 117 kilót fogytam le, ami extrém sok. Így visszahízva is sokkal kevesebb vagyok most, mint ahonnan indultam, dehát annyi minden történt ezalatt a 13 év alatt. Sportolni kezdtem, próbálkoztam futással, tenisszel, biciklivel, súlyzózással....és felépítettem jó sok izmot magamra. Jelen pillanatban is relatíve fittnek tartom magam. Nem gond 50-60 km-t letekernem, de megy a 80-100 is, csak az már megvisel. Végiviszek egy teljes szériát fekvenyomásból 68 kilóval anélkül hogy elbuknám a gyakorlatot. De persze öregszem én is....hol a derekam szar, hol a térdem fáj. nyilván. De kinek mit jelent a "fitt" szó. És hát valaki rám néz, csak egy túlsúlyos pasast lát.

Közeleg az évvége, nagyon könnyű beleesni az örvénybe. Amikor indul valaki egy "cheat meal"-el, amiből aztán "cheat day" lesz, amiből aztán csalós hétvége, mert már úgyis mindegy, amiből aztán csalós december, merthát úgyis itt a karácsony, meg a szilveszter, meg az újév. Aztán elsején még zabálunk, mert ott a sok maradék, aztán még kitoljuk a visszatérést addig, amíg tart a szabadság, aztán hipp-hopp jön a valentinnap meg a húsvét, és már el is jutottunk a nyaraláshoz, amit ugye megérdemeltünk, és nehogymá fogyózzunk ilyenkor.

Én továbra is rendíthetetlenül hiszek abban, hogy van középút, hogy nem csak két oldala van a lónak. Nem szimpatikusak nekem azok a "fitnessz-nácik", akiknek tényleg abból áll az életük, hogy napi 2-3 órát töltenek a teremben, és napi 2-3 óráig futnak el az életük elől. És mindenkit vastagon lenéznek, aki nem pontosan úgy él, ahogy ők.

A világ is változik, ráadásul egyre gyorsabban, nekünk embereknek egyáltalán nem könnyű követni a változást úgy, hogy közben harmóniában éljünk önmagunkkal, meg persze a világgal is, ami körbevesz minket.



Monday, 4 November 2024

Már lassan az ősz is elmúlik...

 Beleléptünk a novemberbe, sokat nem írtam ide, mert nagyon nincs miről. A nyaralás óta elég káoszos a helyzet, már ami az étrend-mozgás témakört illeti. A bölcsességfogam kioperálása után sajnos fogszilánk bújt ki az ínyből, ráadásul belül, pokollá téve ezzel a beszédet, az evést, az ásítást, a nyelés....úgyszólván mindent. Elmentem a fogorvosomhoz, aki lecsiszolta tök jól, igaz utána seb maradt, tehát megint antibiotikum, hyaluronsavas izé, stb..

Alighogy a seb kezd begyógyulni, újabb szilánk jelent meg...az előző mentén. Persze megint megyek vissza lecsiszoltatni, ami azért nem egy kellemes élmény, ráadásul épphogy volt kedden egy időpont úgy, hogy mi szerdán hajnalban repülünk Pestre.

Értelemszerűen ilyen helyzetben nem az a lényeg, hogy mi a jó kaja, hanem hogy egyáltalán mit tudok fájdalommentesen elfogyasztani, haha. Azért az edzést nyomom, majdnem mindennap, felváltva kardió, súlyzós, és november ellenére még néha igazi bringára is rá tudok ülni, mert jó az idő. Szőr mentén az étkezésre is azért figyelek, cukrot nem eszem egyáltalán, de most nem tudok annyira a makronutriensekre figyelni. Majd ha túlleszek ezen a fog-történeten.

Hát nagyjából ennyi.

Friday, 6 September 2024

ELmúlt a nyár.

 Eljött a nyár vége idén is, ami egyfelől jó, mert megéltük, másfelől nem annyira jó, hiszen múlik az idő, amiből pedig -teccik vagy sem- egyre kevesebb lesz.

Mozgalmas volt a nyaralás (ezt a másik blogon elég hosszan meséltem el)...plusz még vendégeink is voltak az unokatesóm és a felnőtt ikrei látogattak meg minket.

A nyaralás három hete alatt sikerült felrántanom 7,5 kilót....ami egyrészt soknak tűnik, de én tudtam ennél durvábbakat is jópárszor, szóval annyira nem vészes. Végülis már miért ne hízna az ember, ha nincs semmi edzés, és nincs diéta sem, merthát nyaralunk. Nem? De.

Szerencsére azonban ezt a pluszt három hét alatt sikerült is ledolgoznom. A szokásos "hármas-csapással", amivel általában mindig sikerül: 

  1. IF, azaz intermittent fasting, vagy időszakos koplalás, ami gyakorlatilag nálam annyi volt, hogy mondjuk délután 3 és este 10 között eszek csak bármit.
  2. keto-étrend, azaz a szénhidrátok napi 30 gramm alatti tartása. Ez nekem mindig beválik, de nem szoktam sokáig csinálni, mert a sok zsír sem jó hosszú távon....meg macerás a sok vízbevitel mellé.
  3. Kalóriadeficit. Ha a fenti két pont mellett kevesebb kalóriát viszünk be, mint a BMR-ünk, akkor nyert ügyünk van
A mozgás vonalon most (még) nem gyúrok, csak a napi HIIT kardió megy az elliptikus tréneren. De egy hét múlva tervezem a gyúrást újra behozni. Addig nem, mert pont egy hét múlvára van időpontom a fogorvoshoz...a leghátsó fogam sajog, és tőle az egész fél fejem fáj....látni nem látok ott semmit, de egy régen betömött bölcsességfog az, szóval sok minden lehet. De erőlködni nem akarok addig, amíg nem vagyok túl rajta.
Sajnos váltani kellett fogorvost, mert akihez eddig jártam, ő kilépett a helyről, és nagyon messze ment...a hely maga meg annyira elszállt, hogy gusztustalan....többen is idejárunk a családból, és mindenkinek elege van belőlük. Találtam egy ígéretes helyet, magyar fogorvosok is dolgoznak ott, annyira messze sincs...remélem beválik.

A diétát folytatom, már nem keto, de azért a szénhidráttal óvatosan bánok. Igyekszem minél több fehérjét bevinni. Az időszakosság félig megvan. Azért csak félig, mert valamelyik éjjel gyomorégésre keltem, szóval eszembe jutott hogy ja, nekem lehet csendes refluxom....szóval reggel egy falat banánt, vagy 3/4 pirítóst megeszek a gyomrom miatt (az egynegyed pirítóst a Larsie eszi meg lol)...meg most a fogam miatt nagyon rágni sem tudok, és a hidegtől is csak jobban fáj...úgyhogy valahogy túlélem a hetet, aztán jövő héttől majd kitalálom a hogyantovábbot.

Lazítani nem lehet, mert november elején elutazunk egy hétre kettesben, addigra jó lenne helyet csinálni néhány plusz kilónak, hogy gondtalanul élvezhessük az életet (házassági évforduló)...aztán meg ugye nyakunkon az évvége, ami úgy általában nagyon szép meg jó, mert ünnep, és együtt a család meg minden. De lássuk be, életmód-tekintetben egy katasztrófa, amit túl kell élni valahogy :)

Tuesday, 11 June 2024

Június

 Nincs semmi különleges, az élet megy tovább, a kerék forog. Szerintem minden idők legszarabb nyara van eddig, az időjárás szempontjából. Beleértünk a Júniusba, és hat fokok vannak reggel, ami napközben jó esetben felmegy 14-ig. A biciklizés ritka luxusszámba megy. Amióta szétment a hátsókerekem, még nem volt olyan idő, hogy el tudtam volna menni egy hosszabb útra. Itt körözgetek a "ház körül", és általában 20-30 km után haza is jövök, mert hideg szél fúj, és nincs napsütés sem.

Marad a gyúrás, meg a taposás. A gyúrásnál kicsit elidőzök most a felkar-core vonalon, felváltva edzem ezt a két izomcsoportot. Egyik nap felkar, másik nap core. Hétvégén általában van egy nap, amikor semmit nem edzek.

Az evés....hát igen. Délelőtt edzés után proteinturmix....fél háromkor általában egy saláta csirkével, tojással, uborkával, céklával, káposztával.....este két összesütött melegszendvics, és ha "bűnözünk" akkor fagyi, ha nem akkor sárgarépa...

A hétvégéken már nem főzök külön magunknak....fárasztó, macerás, és drága is. Esszük azt, ami van, maximum kecesebbet, mint ami jól esne.

Öregszünk is, az anyagcserénk is lassul, minden sokkal nehezebben megy. Azért okés minden, de azt hiszem a 75 kilós képpel /amire lefogytam magam 2011-ben/ úgy vagyok, mint a lefagyott lejtőn a negyventonnás kamionnal, amin elromlott a fék....vannak dolgok, amiket el kell engedni. Ennyike.

"Amúgy fasza minden" :):)  

Friday, 3 May 2024

 Túl vagyunk egy nagyon jelentős áprilison. Amikor az ember fogyókúrázik, akkor minden olyan dolog, ami nem a mindennapi rutinban van, fel tudja borítani a rendszert, amit addig kiépítettünk. Április elején-közepén érkeztek Hannáék, a szupercuki kisunokával, aki négy hónaposan először repült...V szabadnapokat vett ki, hogy kellőképpen tudjunk foglalkozni velük. Nyilván ilyenkor nem a diéta van az első helyen.


Aztán mialatt itt voltak, jött a szörnyű hír: a sógorom meghalt búvárbalesetben....Letaglózott a dolog mindenkit, Laca 52 éves volt, és boldog, kiegyensúlyozott élete volt Tenerifén. Hetekig képtelenek voltunk összeszedni magunkat, és még most, majd' egy hónap után is hullámokban tör ránk a gyász. Az első haláleset abból a körből, akik velünk egy korúak és az életünk részei voltak. Nagyon szar. Gondolom sosem lesz jobb az érzés, maximum elviselhetőbb. Szintén egy olyan esemény, amikor a diéta az utolsó, amire az ember gondol.


És hát a legnagyobb klisé: az élet megy tovább....nyilván ha majd én is meghalok egyszer, akkor sem fog megállni. És jönnek a hétköznapok megint, a rutin...a betervezett étrend, edzés....stb.

Nem is tudom, azt mondják, hogy az embernek két élete van: az első akkor ér véget, amikor rádöbben, hogy csak egy élete van. Onnantól valahogy megváltozik az élethez való hozzáállása..talán jobban értékeli a pillanatokat, talán jobban elengedi azokat a dolgokat, amiket felesleges tovább szorongatni. Talán másmilyen szűrőn kezdi látni, mi a fontos, és mi nem.

Életünk ezen szakaszára igencsak megkoptak a barátok...igaz, többezer kilométer távolságból nem olyan egyszerű fenntartani a régi kapcsolatokat, és a fizikai távolság miatt sok régi ember legyint ránk, hiszen nem vagyunk kézközelben, ha esetleg kellene valami. Durva így fogalmazni, de én így érzem. Nyilván 16 éve élünk külföldön, nem lehet csodát várni. Mondjuk az elmúlt 16 év magyar politikai  és gazdasági helyzete sem segít ezen...na mindegy, ebbe nem is akarok jobban belemenni.

Annál inkább belemennék a saját családunkkal kapcsolatos érzésekbe. Amikor egy-egy hétvégén összegyűlünk itt nálunk, jön mindenki, megy a duma, iszogatunk, elszívunk egy szivart...sztorizgatunk. Az nagyon jó....akkor ha végignézek rajtuk....mind szép, egészséges, okos, sikeres emberek...akkor bizony büszkeség tölt el, hiszen ezt az egész csapatot.....az összes velük járó sikerrel, diplomákkal, eredményekkel, örömökkel, akármikkel....ezt mi ketten hoztuk létre....önmagunkból. És ez valahogy olyan magasztos, olyan fennkölt érzés. Az ember képes teremteni valamit, ami előrébb van, valamit, ami jó, amire büszke lehet. Ez csodálatos érzés.







Hát eddig ez a poszt nem kifejezetten a fogyókúráról vagy az evésről szólt...de akkor:

Visszaálltam nagy nehezen a csapásra, de sajnos még nem vagyok ott, ahol szeretnék. A reflux-őrület utáni hirtelen "sokk" elmúlt , és Március elejétől számolom újra a kalóriákat, viszont azóta csak 6,6 kg ment le. De nem baj, a lassú haladás is haladás, nem? De.

Igyekszem az 1600 kalóriás napi limit alatt enni, lehetőleg max100-150 gram CH-val. A fehérjebevitelt az elején tudtam hozni a napi 200 gramm körül, de mostanra kezdem feladni, mert anyagilag elég megterhelő. Plusz ugye sok belőle a feldolgozott cucc....proteinpudingok, túrókrémek, porok, stb. Mellette heti 5-6 napon edzek, váltogatom a HIIT kardiót és a súlyzós edzéseket.

Nagyjából ennyi.