Friday, 11 July 2014

Kamu máglyarakás


Vannak bizonyos nehezen beszerezhető alapanyagok, itt pl. annak számít a kókuszliszt is. Azonban nemrég sikerült elkapni valahol, igaz, laza tíz eurós áron mérték a kilós zacskót, de ugyebár áldozni kell az egészségre LOL...Alapvetően túl a gluténnáci megközelítésen, ebben a lisztben például az a jó, hogy a benne lévő CH mindössze a harmada a hagyományos búzalisztének, miközben a kalória benne nagyjából ugyanannyi. Szóval fogyós étrendhez nem ajánlott.

Megindult a fantáziám, és elkészítettem egy öszvér receptet, ami meglepően jól sikerült. Íme a hozzávalók:

  • 20 gramm kókuszliszt
  • 7 tojásfehérje
  • 200 gramm alma
  • édesítő, fahéj
  • késhegynyi baracklekvár
4 tojásfehérjéből kemény habot vertem, édesítőt használva. Ehhez kevertem hozzá a kókuszlisztet. A masszát egy kis kerámiaedénybe helyeztem, sütőpapírra. Mikróban kétszer két percig el is készült a "lepény". Az almát meghámoztam, felszeleteltem, és bőven megfahéjaztam, majd párolóedényben megpároltam, kb. 15-20 percig. Ezt a párolt fahéjas almát halmoztam rá a lepénykére, majd a maradék három tojásfehérjéből kemény habot vertem, adtam hozzá édesítőt, pici vanília aromát, és a késhegynyi baracklekvárt a színe miatt. Ezzel a habbal borítottam be az egész kockát. Kis fahéjjal, és vaníliás-rumos ízű, kifejezetten apróra őrölt, de nem porcukorral meghintettem a tetejét. (mérhetetlen mennyiség, de ha ragaszkodunk hozzá, akkor vegyük fel a listára, hogy 1 gramm cukor (+4 kalória).
Tepsiben, sütőpapíron, addig sütöttem, amíg a hab kellemesen aranybarna nem lett, és a ráhintett cukor megkaramellizálódott.

Az egész nincs 240 kalória, és amellett, hogy finom, még dekoratív is :) Ideális desszert lehet egy akár fogyasztós, akár súlytartós étrendbe.

(Mondjuk azt hozzá kell tenni - újra és újra- hogy ez nem a klasszikus "Sarokház-ízvilág". A hagyományos cukrász- vagy házisüteményekhez szokott ízlelőbimbók számára az ilyesmi édesség nem alternatíva. Azok, akik rendszeresen fogyasztanak ilyesmit, azok ezt az édességet nem hinném, hogy finomnak találnák.)

Thursday, 10 July 2014

Újra itt...


Közel hat hónapja zártam be a blogot, azóta nem is írtam semmit. Ide. Azért írom, hogy “ide”, mert közben azért írogattam egysmást. A gondolataimat összeszedtem egy könyvbe formázva. Csináltam hozzá egy receptes mellékletet, egy étrendtáblázatot, és persze képekkel is illusztrálva van. MIndezt azért, mert szeretném kiadatni. Elsősorban nem Magyarországon, hanem Anglia, Amerika, Írország…területén szeretnék kiadót találni, akit érdekelhet a dolog.

Hosszabb távon szintén van egy üzleti elgondolásom, amit elég részletesen kidolgoztam. A lényege, hogy embereket szeretnék egyfajta programba bevonni. Pár hétig tartó, minden részletbe belemenő, sok elméleti és gyakorlati kérdést boncolgató, egyben rekreációs célzatú programot képzeltem el, alacsony létszámú csoportokkal, gazdag programokkal, és színvonalas, mindenre kiterjedő szolgáltatással. A cél az, hogy a szükséges életmódváltás gyakorlati megvalósításában letegyük az alapokat, amikre aztán a programban résztvevők alapozhatnak. "Mindössze" befektető(ke)t kell találnom, hogy elindítsam a projektet.

Ezek voltak tehát a legfőbb indokok, amiért nem volt időm igazán a bloggal foglalkozni. Lassan azonban kész vagyok ezzel a munkával, így azt hiszem semmi akadálya a visszatérésemnek.

Sokat agyaltam rajta, hogy hogyan kezdjem újra el. Legyen-e zárt a blog, vagy legyen publikus megint? Amikor bezártam, érdekes reakciók jöttek innen onnan. Volt, aki némi éllel megkérdezte, hogy na mi van, megint épp bezártad a blogot? Mások sajnálkoztak, de hónapokig nem vették észre, vagy legalábbis nem jelezték emailben. Többen azt gondolták, csak meghívós lett. Alapvetően azonban tisztában vagyok azzal, hogy én nem vagyok (soha nem is voltam) az a nyomulós, reklámozós, “pushy” fajta. Nem szórtam tele a közösségi portálokat minden egyes postom linkjeivel, nem reklámoztam sehol a blogot.

Valahogy úgy voltam vele, hogy így kevesebb, de minőségi olvasóim lesznek. Bátorkodtam reménykedni abban is, hogy esetleg kialakulnak személyes kapcsolatok is hasonló helyzetben lévő, avagy hasonló gondolkodásmódú emberek/olvasók személyében. Ez részben meg is történt, aminek rendkívül örülök.

Először arra gondoltam, hogy meghívásosan nyitom meg a blogot újra, azaz aki annak idején kért meghívót, mikor publikusból zárttá lett, azoknak küldök ismét. Csakhogy nem mindenkit tudtam beazonosítani, mert a blogger nem tárol minden információt, az emaileimet meg már archiváltam a “szokásos” módon, azaz a visszatelepítés rendkívül munkás lenne, ha egyáltalán sikerülne….a Windows levelezőrendszereit nem kell bemutatni, azért nem a legegyszerűbbek ezek a funkciók.

Azért az oroszlánrésze az emaileknek megvan, de mindenképpen lenne, akit kihagynék, és az inkorrekt lenne velük szemben. Igenám, de ha megint publikus lesz teljes mértékben, akkor nem tudom szabályozni a látogatókat, pedig…..pedig kéne?

Jó kérdés. Ez mindig egy őszinte blog volt, talán túlságosan is. Azért nem elmebeteg módon, tehát minden szükségtelenül intim részletet például nem osztottam meg itt….de a gondolataimról, érzéseimről, véleményemről  mindig nyíltan, őszintén írtam, mintha csak egy baráttal beszélgetnék. Ez pedig sokszor lehet veszélyes….de mi a rosszabb: kockáztatni, hogy valaki visszaél a bizalommal, vagy egy őszintétlen blogot vezetni?

Pár szó az elmúlt hat hónapról:

Sokkal okosabb vagy szebb nem lettem….de csúnyább, ill. hülyébb sem LOL. A súlyomat tartom, de nagy munka. Fizikailag és szellemileg egyaránt. Nincs doktrínám továbbra sem. A dokumentáció nélküliség nem megy. A számokban viszont még mindig meg lehet bízni, ami jó. Alapvetően kontrollált étrendem van, számolom az összetevőket. Ebben már ugyebár komoly rutinom van. Igyekszem a fehérjék arányát növelni a CH rovására. De kezdem megtanulni, hogy a súlytartás a mindennapok viadala. Pontosabban a hétköznapoké. Ünnepnapokon koplaljon az, aki kövér….ugyebár : D….mivel azonban én már nem vagyok kövér, ezért megtehetem, hogy időnként eleresztem magam, és kilépek az ösvényemről.

 Ez szükséges is, hiszen alapvetően elég beteg dolog lenne, hogy egy normál testalkatú fazon úgy csinálna, mintha súlyos elhízás miatti fogyókúrán lenne. Továbbá persze az egész tudatos, irányított étrendnek pont az lenne az értelme, hogy engedjen egy járható úton lépkedni, …a járható út alatt egy nem túl széles ösvényt értek, ami pár lépésnyi szélességű, nem pedig egy felfestett csíkot a szakadék fölött.
Az aerob mozgás továbbra is hangsúlyos az életemben, minimálisan 2 óra biciklizés, lehetőleg éhgyomorra, (hogy ne kelljen a glikogént kiüríteni) és azért súlyzózom is minden nap. Vagy majdnem minden nap.

A kérdéseim száma inkább csökkent, mint nőtt. Vannak dolgok, amiben nem jutottam eredményre, maximum konszenzusra önmagammal. Például a “dolce-vita” probléma…A cukor egyértelműen nem jó…az édesítőknek már nekimentem párszor. Jelenleg vegyesen használom a kereskedelemben kapható, többé-kevésbé biztonságos anyagokat, figyelek az ADI értékekre…ennyi. Ez amolyan kompromisszumos megoldás, de működik.

Volt egy komolyabb túró-korszakom, szerintem minden létező módon kipróbáltam a túró édes verzióit….meg nem utáltam azért mostanra, de ritkábban eszem. Mondjuk az is igaz, hogy elég drága mulatság. A bekerülési költségeket is illik racionalizálni, ugyebár…


Szóval üdv mindenkinek, mostantól jövök ide megint rendszeresen LOL

Friday, 7 February 2014

Ezer kérdés

....Merül fel bennem, újra és újra. Amióta elkezdtem ez az egész lefogyás-életmódváltás dolgot, elképesztő mennyiségű információt szívtam magamba. És hát ugye, az ember ahogy egyre többet tanul meg egy bizonyos témakörben, úgy látja egyre jobban, mennyi minden van még, amit nem tud. Az élet véges...és nem is túl hosszú. nem lehet mindent megtanulni, mindent megérteni. De törekedni lehet a több, a jobb felé.

Megdöbbentő módon az alaptétel körül támadtak kételyeim. Hogy is van az a BMR? Alapanyagcsere....korra, nemre, magasságra be lehet lőni, hogy kinek mennyi. Ugye utána pedig megnézzük, kinek mennyi a napi kalóriaszükséglete. És vajon mennyire hitelesek ezek az információk? Vajon ki és mikor és mi alapján döntötte el, hogy egy embernek hány kalóriát kell megennie egy nap?

Elkezdtem kapargatni ezt a dolgot, és még az elején tartok nagyon....de őrület, amit eddig találtam. 1996-ig nyúlik vissza a történet, ennyi. Tehát ez az egész nem is olyan régi, mint amilyennek gondoltam volna. 1998-ban döntöttek arról, hogy a termékeken feltüntetik ezeket a napi ajánlott mennyiségeket. Ami azonban még ennél és furcsább nekem, hogy nagyon úgy tűnik, ezek a számok sokkal inkább demográfia és fogyasztói szokások által, nem pedig tudmányosan lettek megalkotva.

Mire gondolok? Nos, valamiért én meg voltam győződve arról, hogy az emberi szervezet működését vizsgálva jutottak el arra a pontra, hogy képesek voltak meghatározni egy ember kalóriaszükségletét. Ellenben sejtésem szerint, ez nagyjából úgy lett kiszámolva, hogy kérem az emberek vásárlási szokásaiból kiindulva az egy főre jutó kalóriafogyasztás ennyi és ennyi. A túlsúlyosak aránya pedig ennyi és ennyi százalék. Akkor máris megvan, hogy mennyit kell enni ahhoz, hogy ne legyünk kövérek. Összevetik az egyes országok kalóriafogyasztását és a demográfiai felmérésekből kiderült egészségi állapotból vonnak le következtetéseket, és határoznak meg irányadó értékszámokat.

Tényleg így van? Nem tudom. Egyenlőre kevés vagyok hozzá, pontosabban kevés az időm és a szabad kapacitásom, az információtenger pedig óriási. De van bennem pár dolog, ami ezt támasztja alá. Kételyek....kérdések. Például:

  • Miért van, hogy minden ember máshogy reagál a kalóriákra? Minden embernél más és más történik? Az anyagcsere lehet egyéni, persze...de alapvetően mindannyian ugyanolyan felépítésű emberek vagyunk. Akkor miért reagálunk másként ugyanolyan kalóriabevitelnél?
  • Miért nincs specifikálva ez? Miért pont ez nincs meghatározva....úgy értem, nyilván nem gondolja senki, hogy egy kiló alma által hordozott 300 kalória pontosan ugyanolyan működést okoz az anyagcserében, mint mondjuk egy fél tábla tejcsokoládéban lévő 300 kalória? Ha a koleszterinnél kiderült, hogy va jó, meg rossz (LDL meg HDL)....akkor nem lehet, hogy kalóriából is minimum kétféle van??
  • Vajon van-e bármi köze a modernkori fogyasztó társadalmi trendekhez ezeknek az értékeknek?
Utolsó kérdésemet kifejtve: Nem is kétséges, hogy az életet ezen a sártekén két dolog irányítja: a pénz és a szex. Közvetve mindig, minden visszavezethető ide. De a gazdasági trendeket egyértelműen a pénz, azaz a profit határozza meg. Azok a nagyhatalmak, akiknél összefutnak a világ érdekei....ipari konszernek, kereskedelmi óriáscégek, stb.....ezek azok a kulcsfigurák, akik irányítják a világot. Annak idején amikor a cukor az arab kereskedőknek köszönhetően elkezdett elterjedni Európában, micsoda óriási harc alakult ki a nyomában! Az emberek rákaptak a cukorra, és azok, akik a tűz közelében voltak, felismerték az ebben rejlő hatalmas piacot. Akkora piacról beszélünk, ami háborúkat indított el, és térképeket rajzolt át világszerte. Nem is vitás, hogy a fő hajtóerő a profit megszerzése, növelése és megtartása volt.
Az ezernyolcszázas évek végétől folyamatosan fedeztek fel olyan kémiai anyagokat, amik képesek voltak a cukor kellemes hatásait (édes íz) úgy megvalósítani, hogy mellette a szervezetnek nem közvetítettek energiát, azaz távoznak a szervezetből a kiválasztás útján. Szacharin, ciklamát, aszpartám, szukralóz, és tsai. Mindről elterjedt, hogy mennyire rákkeltő, tudományos kísérletek egész hada bizonyította, hogy azok. Ja, vagy hogy nem azok. Vajon milyen érdekek húzódnak meg a háttérben? A cukoripar világszerte kiterjedt és komoly profitot termelő ágazat. Nyilván ennek az iparágazatnak a legfőbb haszonlesői kedvezményezettjei nem nézhetik jó szemmel, ha olyan anyagok kerülnek kereskedelmi forgalomba, amiknek az előállításuk lényegesen könnyebb, gyorsabb és olcsóbb, mint a cukoré, ugyanakkor képesek mindarra, amire a cukor. Nem véletlen, hogy hidegfúziós motorok sincsenek....még. Amíg van olaj, ami méregdrágán eladható, addig nem engedik előre ezt az új technológiát. Majd ha eljön az ideje, akkor viszont nyilván valamelyik nagyúr az energiaszektorból fogja rátenni a kezét, ahogy végül is a kokakóla tette rá a kezét a sztívia-névre...igaz, végső soron alig van köze a terméküknek a stevia-hoz, hiszen az általuk forgalmazott és horror-áron mért Truvía szinte 100%-osan eritritből áll LOL. És akkor el lehet gondolkodni azon, miért nem lehet kapni eritritolt miden sarkon....és ha mégis, miért kerül annyiba, amennyibe.

Én a mai napig nem látom be, hogy hogyan lehet a kalóriákat egy kalap alá venni. Az én fejemben valahogy úgy van ez, hogy van a jó kalória, meg a rossz. A jóból többet is lehet enni, hízási következmények nélkül, a rosszból meg kevesebb is okozhat súlygyarapodást. Ez azonban csak ún. STelmélet (= Sötétben Tapogatózó)...Mert mint említettem már, az élet rövid. Túl rövid....és sűrű is. Sajnos-hálistennek nem érek rá egész nap a netet böngészni meg kutatni, pedig baromira érdekelne, mi húzódik meg a színfalak mögött.

Az, hogy melyik édesítőszer milyen rákkeltő, azzal szerény vélemyényem szerint nem érdemes behatóan foglalkozni. Ugyanis én azt gondolom, hogy ez hit kérdése. Mert tényekből van annyi, mint a pelyva. Az egyik oldalon, és a másikon is. Ki-ki eldöntheti, hova áll....(én asszem a belgákkal vagyok LOL) Hivatkozások, kutatások, eljárások, érdekkapcsolatok....most mit mondjak? Hogy az USA elnöke, Theodore Roosvelt volt az, aki a szacharin kapcsán azt mondta, hogy ugyan már, miért lenne káros, hát eszem minden nap? - És szó nélkül újraengedélyeztette az anyagot, élelmiszeripari adalékkén felhasználandó. Tehát a világ legnagyobb hatalmú embere, aki elméletileg okos kell, hogy legyen, az képtelen az orránál tovább látni? Megérteni, hogy abból, hogy ő mindennap használ valamit, abból nem lehet hosszú távú követekeztetéseket levonni? Ha ez megtörténhet, akkor ki hiteles, és miért?

Tudom, ebben a postomban hol a cukorpótlók mellett, hol ellen érvelek. Tisztában vagyok vele. Asszem lemondtam arról, hogy megtaláljam az igazságot bármelyik kapcsán. Ha odajutok, hogy a stevia leveléből származó őrlemény miért nem zöld, akkor kiderül, hogy a növény ólmot meg arzént is tartalmaz, amit ki kell vonni előbb belőle....és kiderül, hogy mittudomén, butanollal, meg metanollal higítják, főzik, párolják, anyámkínja.....ami ugyanolyan kémiai eljárások sorozata, ami minimum kétséges, hogy mennyire jó, vagy mennyire természetes.

Ugyanígy érthetetlen, hogy bizonyos cukorpótlókat engedélyeznek, de csak korlátozott bevitel mellett. Mert túl sokat fogyasztva nem jó. Nahát....és mi a helyzet a cukorral? Vagy a zsírral, a szénhidráttal? A csokoládéval, a pálinkával....?? Túl sokat fogyasztva semmi sem egészséges....végül is.

Szokásosan nincs végkövetkeztetés...csak a sok kérdés van, és talán néha egy-egy bizonytalan válasz.
 



Wednesday, 5 February 2014

A túrótorta-paradoxon

Tegnap forgattam a kezemben az újonnan felfedezett, alacsonykalóriás túró dobozát, és olvastam rajta a "low calorie cheesecake" javasolt receptjét. Csökkentett kalóriás keksz, vaj, tojás.....most komolyan? Ez lenne a diétás cheesecake? Akkor végiggondoltam, mi lehetne az igazi alternatíva...a felső túrókrém réteget már megoldottam, hiszen a "light"túró, a tojásfehérjéből vert hab, az édesítő, és a fűszerek kiváló elegyet alkotnak. De mi legyen az alja?

Mivel lehet helyettesíteni a keksz és a vaj keverékét? Mondjuk zabpehelyliszt és kókuszzsír? Nem, az "csak" egészséges lenne, de nem fogyós....és akkor eszembe jutott a jó öreg branbar-om....Nosza, meg is alkottam. A torta alapja gyakorlatilag az almás branbar receptem....fél órás elősütés és forgatás után dobtam rá a fél kiló túróból, 5 tojásfehérje habjából, és egy sárgájából, édesítővel, citromhéjjal és vaníliával ízesített krémet. 40 percig sütöttem 160 fokon, légkeveréssel.

Az eredmény egy szemrevaló, normál méretű torta, aminek egy nyolcadnyi szelete mindössze 103 kalória. Csak megjegyzésként, a nejem által készített isteni sült túrótorta ugyanekkora szelete 750 kalóriás LOL. Az hétszerese az enyémnek.

Milyen lett az íze? Finom. Nekem. Másnak nem biztos. Ugyanis vegyük észre, hogy a kövér ember, aki az édességektől hízott meg, az két dolog miatt szereti az édességet: a cukor és a zsír miatt. Tehát az adott nass pont attól olyan jó, amit kerülni szeretnénk. Elkészíteni egy olyan süteményt, ami finom és diétás....az egy paradoxon. nem létezik. Lehet próbálkozni, de sosem lesz olyan. Azt kell tudomásul venni, hogy klasszikust idézve: 

"...Hogy értsd egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell..."

Magyarán szólva ahhoz, hogy ezt a túrótortát valaki élvezni tudja, ahhoz mondjuk 1-2 hétig/hónapig/évig egyáltalán mindenféle édességtől tartózkodni javasolt. Mert egy Rákóczi-túrós vagy egy Dobos-torta elfogyasztása után ez az izé maximum fanyalgó, citrombaharapott  élményt fog nyújtani bárkinek. De mint a fogyókúra alatt elkészíthető, érdekes, és nem "bűnbe taszajtó" alternatív étel, kiváló lehet mindenki számára.


Tuesday, 4 February 2014

Dolce vita...?

Rámentem a túróra elég rendesen. Észrevettem, hogy nekem korszakaim vannak...van amikor alma, vagy tojás...vagy pipicici (gyerekszáj)...most úgy látszik a túró-korszakomat élem. Tény, hogy többször nekifutottam már, hiszen egyfelől ez egy nagyon sok hasznos anyagot tartalmazó étel, másfelől van belőle zsírszegény, ami párosítja az alacsony kalóriát a magas fehérjével.

Namost ezzel kapcsolatban nincs is gond....de a ciklamát csak bisztergálja a csőrömet. Akárhogy kutatom fel a netet, végülis nem vagyok meggyőzve arról sem, hogy káros, arról sem, hogy nem. Az aspartame-nál valamivel világosabb a helyzet, ott ugye nagy multicég áll mögötte, és ugyebár olcsó, könnyen előállítható...de húzzunk egy vonalat. Tulajdonképpen az összes kémiai úton (általában véletlenül) előállított édesítővel ugyanaz a helyzet: nem természetes anyagok, és vannak kutatások, amik kimutatták, hogy pl. rákkeltőek, és vannak kutatások, amik kimutatták, hogy nem okoznak semmi bajt. Néhánynál egyértelműbben (splenda és sucraloze), néhánynál bizonytalanabbul (ciklamát)

Nagyon nehéz okosnak lenni. Mert mi a baj a cukorral? Nos, elsősorban a fehérítése, hogy agyon van finomítva. Ezen még lehetne változtatni, lehet használni barna cukrot. (Állítólag itt is vannak ám olyan piaci szereplők, amiknek csak a színük barna, mint az olcsó festett "rozs"kenyérnek)...de ha ezt kipipáljuk, még ott van az óriási kalóriatartalom. 400 kalória minden tíz dekányi cukorral. Az sok. Egy diétázónak legalábbis sok, ha olyan mennyiségekről beszélünk, amivel egy alkalommal legalább, de jól lehet lakni. Mert senki sem az egy szem bonbontól hízik el, mert az csak átlagosan 55 kalória....hanem attól, hogy rájár a dobozra, és megeszik sokat belőle. Szóval a cukor önmagában, ha pár dekáról van szó, vagy pár grammról, nem gáz. De egy normál mennyiségnél bizony be tud kavarni, hiszen több kalóriát hordozhat önmagában, mint a desszert összes egyéb része.

Ennedik alkalommal is nekiestem a témának, hogy oké, de ha nem cukor, akkor mi? Vajon létezik-e olyan cukorpótló, ami nem káros? Úgy értem, hogy olyan, ami mindenki által egybehangzóan oké. Aszpartám, szacharin, ciklamát, maltodextrin, sucralose kilőve. Nos, aki a témában elindul, elég hamar rátalál a xilitre, például. Más néven a nyírfacukor, amit ma már inkább kukoricacsutkából csinálnak. Nagy előnye, hogy pl. a fogakat nemhogy roncsolná, de egyenesen hozzájárul a fogzománc képződéséhez. Mi a baj vele? Hát, egyrészt az emberek egy részét meghajtja, ugyanis nem tud felszívódni a vékonybélben, ezért aztán ott helyben nekiáll "dolgozni"..azaz reakciózik a bacikkal, és termeli a csúnya gázokat...másrészt kalóriában sem húz ki a vízből, mert ugyan nem 400, de 240 kalóriát hordoz tízdekánként. Nem veheti fel a versenyt a nullkalóriás okos kémiai cuccokkal.

Tovább kutakodva eljutottam az erytritol-ig, ami cukoralkohol, és full felszívódik a bélésben, nem puffaszt, nem hajt, nincs benne kalória, és 80%-ban olyan édes mint a cukor. Mint már sokszor, most is megjegyzem, hogy nem vagyok szakember...de ez jó jel, mert mégsem többszázszor édesebb anyagról beszélünk, hanem olyanról, ami kevésbé édes a cukornál. Szóval ha igaz, ez egy tökéletesen jó alternatívája lehet a cukornak. Egy pont az eritritnek.

A következő befutó a Stevia. Ez egy növény, állítólag magyarul Jázminpakóca...aminek a leveleit kiszárítva és porrá őrölve harmincszor édesebb anyagot kapunk a cukornál. És teljesen természetes, hiszen egy növény levele....Nemrég került a polcokra több készítmény is, pl. a Truvía (a kokakóla által forgalmazva ajjajj....), ami harsány zöld levelekkel hirdeti, hogy mennyire tiszta cuccról van szó. 
Egy pont tehát a steviának is.

Oké, akkor menjünk neki. Erytritol, vagy eritrit. A puding próbája az evés ugyebár, szóval be kéne szerezni, és kipróbálni. Állítólag nincs mellékíze és jól viselkedik sütés közben is. Érdekes módon azonban nem kapni a boltokban. De tényleg. Nincs. A kifejezetten healthy food-al foglalkozó üzletlánc eladója úgy nézett rám, mintha öt orrom lett volna. Fogalma nem volt arról, hogy mit keresek. Igaz, a cukor-alkohol magyarázatra is csak nézett, mint a légy....de előtte mutogatta a xilitolt, hogy hát cukor helyett ott van az. A xilit is cukor alkohol, talán ezt illett volna tudnia...mindegy. Az ő kínálatuk a xilit tehát, és kismillió agavé kivonat, meg méz. Ennyit tudtak. Stevia? Hát, az nincs, nem fér el az üzletben (legalább 50féle csokoládéba mártott magvak voltak kirakva, érdekes azok probléma nélkül kifértek....

Nem gond, a cég internetes honlapján van stevia. Eritrit továbbra sincs. A honlapon rámenve a steviára, az összetevőknél a következő szerepel az első helyen: inulin. Puff neki. Az inulin egy poliszacharid...ne menjünk bele, ingoványos nekem ez a talaj...de nem stevia. Az biztos. Erytritolt a neten keresve mindösszesen egy dublini eladót találtam, aki kilóját 25€-ért kínálja. Ebay....Olcsóbban is lehetne rendelni a kínaiaktól, de a minimum mennyiség 5 metrikus tonna LOL...ezzel szemben kerestem Mo.-n....1900 forint kilaja. Akkor most csak én nem értem, vagy tényleg valami nem stimmel?

A Truvía összetevői: erythritol (tádámmm), rebiana, natural flavouring...hoppácska, megvan az erytritol....de akkor miért hozzák a steviával összefüggésbe? A rebiana egy olyan anyag, ami jelen van magában a növényben aminek a latin neve stevia rebaudiana. Állítólag a truvía 99,5%-ban eritrit. Mondjuk ennek még örülhetnénk is, hacsak....hacsak nem kerülne a 60 tasakocska közel 6€-ba. 1 tasak egy kanál cukor vagy egy tabletta sodium-cyclamat nak felel meg. Csak összehasolítás képpen a ciklamát 1,79€ az 1200 szem. 1200 tasak truvía kerül 118€-ba....az a hatvanhatszorosa. Akkor számoljunk még. vegyünk egy tepsi almáspitét. Egy olyan rendes, frankó almáspitét. Durván 70 deka cukor kell hozzá. Ezt 160 ciklamátbogyóval tudom kiváltani (4,4 gram/tabletta), vagy ugyebár 160 tasak truvía-val. A ciklamát 24centbe kerül, a truvía 16€-ba. A cukor kb. 70 centbe.

Nem hiszem el, hogy az olyan nagy láncok, mint pl. a tesco, képtelen tartani ezekből a viszonylag új, forradalmi cukorpótlókból...aspartame-készímények, meg splenda van dögivel....hatvanféle formában. Cukorból is legalább 15 féle....de eritrit, vagy stevia nincs. Nagy ritkán truvía....de mint feljebb írtam, az nem stevia. Egyáltalán nem lehet olyan stevia-t kapni amire az lenne írva: ingredients:stevia..... 

Tehát ha lehetne kapni truvíát (mert pl. tegnap 5 helyen néztem körbe, köztük az említett healthyfood-lánc üzletében is), akkor egy tepsi sütemény megsütésénél háromszor annyiba kerülne csak az édesítés, mint minden más. És akkor eljutunk az időnként felmerülő kérdéshez: pénz-egészség? vajon hol a határ? Mennyit áldozzunk, és mire is pontosan? Mi az egyszerűbb? Cukrot enni? Vagy leszarni a kemikáliákkal kapcsolatos aggályokat és enni az olcsó ciklamátot? Vagy egyszerűen nem enni semmi édeset?

Rengeteg kérdés. A nagy kutakodás viszont nem várt eredménnyel járt: találtam olyan nem sós túrót, ami ír üzletláncban kapható, és nemhogy olcsó, de még light is :) Hurrá. a trükk az volt, hogy német szemmel kellett "széjjeltekinteni"...ugyani angolul a túró leginkább cottage cheese, és tény, hogy ilyen feliratú cuccok csak sósak vannak. Ezt pl a jacket potato nevű tradicionális ételbe teszik, vajjal, sóval megsütik héjában a krumplit, bevágva a tetejét, és ezzel a sós túróval töltve....azonban ha úgy nézünk körbe, hogy quark...akkor bizony kapható a sótlan túró is, ráadásul krémesítve is van, nem kell a botmixerrel átdolgozni.

Végül azért megcsináltam egy öszvér-nasit tegnap. A szokásos módon, de a túróhoz nem raktam ciklamátot, hanem "dark soft brown" cukrot, ami egy melaszos mellékízért cserébe csak 360 kalóriás, nem 400, mint a többi cukor. A habpótlóporba 5 szem ciklamátot tettem, a tojásfehérjéhez 10-et. Így végülis van valamennyi kemikália is benne, de ha mind a másfél kilónyit egy nap alatt megenné valaki, akkor is a megengedett küszöbérték alatt maradna (amúgy a tényleges, kísérletek által megállapított küszöbhatárt 100-al elosztják, és az kerül a szabályzásba. Tehát ha testtömegkilogrammonként 7 mg-ot adnak meg, akkor az azt jelenti, hogy igazából a ttkg-onkénti 700 mg-nál volt az eredeti küszöbérték) 
.

Sunday, 2 February 2014

Édes(?)ség


Több hasonló receptből megcsináltam egy nagyon finom túrós desszertet. Az egész onnan indult ki, hogy a litvánboltban láttam nulla százalékos zsírtartalmú túrót, és beindult a fantáziám. Sajnos itt az angolszász kultúrával átitatott ír kereskedelemben nem lehet túrót kapni, csak sóval együtt :-/...úgyhogy sótlan túrót kizárólag kelet európai üzletekben lehet megcsípni. Ennek a túrónak a 100 grammonkénti kalóriája mindössze 90 volt, ami messze, több, mint ideális egy fogyókúrához.

Botmixerrel törtem össze a 90 deka túrót, adva hozzá édesítőszert, vaníliát, és reszelt citromhéjat (Megjegyzem már ekkor nagyon finom volt LOL). Namost találtam a litvánnál valamiféle tejszínhabpótló port, ami cukornélküli...egy tasaknyit két deci tejjel kell géppel összekeverni, és édesíteni. Én fele mennyiségű tejjel csináltam. Két tasak porhoz két deci tejet, és édesítőt. Kőkemény hab lett belőle (ja, dr. Oetker), amit a túróhoz raktam. Egy tasak 45 kalóriát ér, a tej fullfat volt, amiből csináltam, decije 60 kalória.

Ezek után még adagoltam hozzá két deci kefirt is (szintén a litván boltból), majd 10 tojás fehérjéből és édesítőszerből kemény habot vertem, amit szintén összedolgoztam a túrókrémmel. Kaptam egy kellemes, könnyű, de azért tartalmas, finom túrókrémet. fagyasztott epret botmixerrel pépesítettem, ezzel rétegeztem poharakba, ill. szigorúan nem cukros szirupban ázó barackkonzervszeletekkel variáltam.

Egy adagba került 15 deka a túrókrémből, és 15 deka a gyümölcsből. Kaptam tehát eredményül egy 30 deka körüli finom desszertet, ami mindössze 195 kalória :):) A 100 grammonkénti kalóriája mindössze 65, ami figyelemreméltóan alacsony.

És hogy miért a címben a kérdőjel? Azért, mert ebben az édességben elég sok cukor lenne...ha lenne. De mivel nem raktam bele, így elég sok édesítő van benne. Ezeknek a cukorpótlóknak állítólag enyhén keserű mellékíze van. Ezért aztán a cukrot bár nem túl gyakran, de fogyasztó családtagjaim számára az édesség nem volt 10 pontos (hacsaknem a százas listán :D:D:D). Én viszont egyáltalán nem éreztem semmilye mellékízt, nagyon finoman el is fogyasztottam gyakorlatilag az összes adagot (laza három nap alatt :):))

És hogy miért találom olyan jónak ezt a desszertet? Nos azért, mert a legtöbb fogyós cucc vagy azért fogyós, mert nincs benne zsír, vagy azért, mert nincs benne cukor. Ez viszont olyan, amiben sem ez, sem az nincs. Egy adag zsírtartalma mindössze 1,5 gramm. Cukrot egyáltalán nem tartalmaz, ellenben fehérjét 25 grammot, adagonként.

Wednesday, 29 January 2014

Négy hét mérlege

Negyedik hét telt el az Újévből. A decemberi dínomdánom életstílus miatt felszedett kilókat nagyrészt sikerült ledolgozni...
9 kilót fogytam összesen ezalatt a négy hét alatt. Átlagosan 2250 kalóriát ettem naponta, és 2835 kalóriát égettem el extra mozgással, tehát átlagolva -555 volt a napi egyenlegem. (a BMR-t nem szoktam beleszámolni az egyenlegbe...) Durván négy óra szobabiciklizést jelent ez naponta, amit általában úgy oldok meg, hogy hajnali 5 és reggel fél 10 között a nagyját letekerem. Ha még van idő napközben, akkor felpattanok rá. Ha nem, nem. Ezek mellett napi három alkalommal kombinált villámedzést csinálok a fekvenyomópadon, és kis kézisúlyzókkal.

Gondolom ez kicsit több, mint amennyi ideális lenne...de betudom a lendületnek. Tény, hogy a 11 kilós decemberi súlygyarapodásom eléggé megviselt, és minél hamarabb meg akartam/akarok szabadulni ettől a többlettől, tehát nyilván ezért csináltam mindezt ekkora intenzitással.

A másik dolog, ami érdekes, hogy a 2250 kalória naponta amennyire soknak tűnik, annyira kevés. Lehetne több is, de ugye én törekszem az egészséges táplálkozásra, ami sokszor kalóriadúsabb, mintha műanyagot ennék. Mert pl a kókuszzsírban is van annyi kalória, mint a vajban, és az durván fele annyi, mint mondjuk egy margarinban. A sort lehetne folytatni, a lényeg, hogy egy jól kiegyensúlyozott étrendben meg tudnak szaladni a kalóriák, és erősnek kell lenni lelkileg, hogy az ember ne pánikoljon be.

Nem könnyű megoldani, hogy az étrend egyszerre legyen egészséges, változatos, laktató, és lehetőleg nem feldolgozott. Mert ha az ember mindig csak ugyanazt eszi, akkor baromi egyhangú lesz nagyon hamar. És ha egyhangú, akkor sokkal nehezebb ellenállni a kísértésnek. Ellenben, ha odafigyelünk arra, hogy legyen kis édesség is, legyen főtt étel is, legyen kenyér is, ne csak mindig gyümölcs, meg zöldség meg csirkemell....szóval akkor jobban ki tudjuk elégíteni az igényeket.

Összességében véve azt hiszem elégedett vagyok a Januárral, nagyjából ez volt a tervem. A továbbiakban is még a fogyást tervezem, de talán kicsit lassabb tempóban. Érdekes dolog ez, mert a súlytartás az én esetemben konkrétan nem létezik a szó egzakt értelmében...még mindig...vagy felfelé halad a súlyom, vagy le...LOL Végül is hozzáállás kérdése, hiszen ezt a folyamatot is lehet súlytartásként jellemezni, mert két végpont között van "megtartva" a súly...szóval magunkon múlik, minek nevezzük, de a lényeg, hogy a kontrollra szükség van továbbra is.