Thursday, 11 November 2021

Gondolatok az életről és köpőlégy a baklavámban

 Meglátásom szerint nagyon sok szélsőség van jelen, és elképesztően kevés középréteg. Természetesen a fogyás-edzés-diéta témára gondolok (mi másra lol) Nyilván nem  vagyok társadalomtudós, sem elemző, ez csak az én privát véleményem.

Vannak azok, akik litániákat, részletesen kidolgozott edzés- és diétatervet írnak, majd vérkomolyan, szinte az életüket ennek szentelve betartják, és nagyon szeretnek beszélni is róla. Mindezt jellemzően azért, hogy az a fránya kettő és fél kiló, ami (szerintük) felesleg rajtuk van, azt ledolgozzák. Ez az egyik véglet.

A másik véglet a súlyosan elhízott ember, aki egy legyintéssel elintézi, hogy hja, kérem, genetika, meg pajzsmirigy, különben is neki speciális anyagcseréje van, de eleve kövérnek is született. És a valóság az, hogy kényelmes, hogy nem szeret mozogni, hogy nem akar tenni semmit...illetve akar, de csak ha minden úgy történik, hogy az ő komfortzónája érintetlen marad. Ne izzadjon le, ne fáradjon el, ne unatkozzon (!...komolyan...), ne éhezzen, és legfőképpen ne kelljen lemondania semmiről, lett-légyen az gumicukor, csipsz, vagy cukrosüdítő.

Aztán persze az is lehet, hogy a középréteg megvan, csak nem hallani/olvasni róluk, és láthatatlanul húzódnak meg a világban. 

Én valahogy úgy gondolom, hogy a diéta nagyon fontos, és a mozgás/edzés is. És természetesen, ha indokolt, akkor szükséges figyelni a bevitt makronutrienseket....és ha érdekli az embert, akkor nem baj az, ha utánaolvas ennek-annak....De! ....és most jöhet az   ultra-mély filozófikus gondolatsor:

Nem az lenne a cél, hogy boldog legyen az életünk?

Persze ezek megint csak szavak: boldog....mit jelent hogy boldog? MI van ha valakinek az a boldogság, hogy napi 6 órát tölt az edzőterembe, és a salátáját sem önti nyakon a szósszal, mert az már túl zsíros? Na és mi van akkor, ha valaki kövéren boldog? Már megint túl sok a kérdés. A boldogságot nehéz definiálni. Azt gondolom, ha valaki elégedett az életével, a helyzetével, és jól érzi magát, akkor lehet boldog.

Az egészség előfeltétele a boldogságnak? Hát nem tudom....egy cukorbeteg is lehet boldog, nem? Vagy egy asztmás. Ha az egészség hiánya nem egy olyan betegséget takar, ami halálos, vagy ami végeláthatatlan szenvedéssel jár, vagy ami korlátozza az életet, akkor a boldogság elérhető, nem? Na és mi van azokkal az emberekkel, akik pl. végtag/ok nélkül élnek, és állítják, hogy boldogok, sőt, motivációs előadásokat tartanak? Ők vajon valóban boldogok, vagy hazudnak? És ha hazudnak, kinek hazudnak, önmaguknak, vagy a világnak? És ha nem hazudnak vajon tényleg boldogok? És ha tényleg boldogok, akkor vajon mennyit ér az ő boldogságuk egy teljes, egészséges ember boldogságához képest?

Ugyanígy egy milliomos is lehet boldogtalan, és egy vagyontalan ember is lehet boldog, ebben biztos vagyok. Tehát kimondhatjuk, hogy a boldogság nem csak a körülményeken múlik, hanem a hozzáálláson is....hú de messzire kerültem a diétától....:-o

Szóval az én ismeretségi körömben vannak olyanok is, akik napi szinten és sokat edzenek, és kontrollálják az étkezéseiket....és vannak olyanok is, akik pont leszarják, hogy mit, mikor, és mennyit esznek, és egyáltalán nem mozognak semmit sem. Erre a két végletre gondolok. Mert olyan embert keveset tudok csak, aki a mozgást és a diéta-kontrollt tartja ugyan, de nem olyan mértékben, mint az "elvetemültek"....tehát vagy napi fél órát mozog, vagy heti 3-4 alkalommal, de alkalmanaként 1-2 órát. És kontrollálja a diétát...azaz hoz szabályokat, de hagy teret a lazulásnak is.

Lehet, hogy csak én látom úgy, de mintha a középréteg eltűnőben lenne. Pedig racionálisnak tűnik úgy kialakítani az egyéni boldogságunkat, hogy közben nem vagyunk szélsőségesek. Mert a szélsőségesség átválthat könnyen elvakultságba és szűklátókörűségbe. Szerintem.

Múltkor azt mondtam a feleségemnek, miközben valami filmet vagy műsort néztünk közösen, hogy olyanok vagyunk mint a darkweb (mondom ezt úgy, hogy erről a fogalomról csak filmekben hallottam :))...szóval hogy annyi mindent megéltünk, annyi minden van mögöttünk, annyit láttunk már...hogy egy-egy karakter vagy gondolat már nehezen tud újat mutatni...vagy máshogy fogalmazok: nehezen visz magával egy ideológia vagy egy gondolat, mert szinte mindenből megvan a sajátom, és azt nehezen adom. Azt nehezen felejtem el, és lépek rá egy másik lehetőségre.

Ennek biztosan nagy a szerepe az elfogadásban/megítélésben is. Hogy egy másvalakit, aki mást gondol, aki máshogy érez, aki egyszerűen MÁS, mint mondjuk én, azt mennyire tolerálom. Mennyire ítélem el/meg csak azért, mert nem ugyanazt és ugyanúgy látja, amit én.

Azt hiszem, ezen a téren folyamatosan kell fejlődni, és megmondom őszintén, egyáltalán nem könnyű mondjuk nem elítélni valakit, akiről mondjuk látom, hogy súlyosan elhízottként dönti magába a cukros kólát például. Nehéz nem arra gondolni, hogy istenem, hát normális?? Miért mérgezi magát? De ugye nyilván nem léphetek oda az utcán vagy egy bevásárlóközpontban ahhoz az emberhez, hogy heló, mondd csak, tisztában vagy azzal, hogy mit teszel? Mert ha megtenném, akkor olyan lennék, mint az az agresszív vegán, aki a lámpavasra lógatna fel mindenkit, aki eszik húst.

Ahogy a vegánról is azt gondolom, hogy egyen úgy, ahogy akar, nincs hozzá közöm, nyilván a csipszet/kólát/csokit magába tömő emberhez sincs. Bár mondjuk a vegánság mögött van valamiféle ideológia....és igen, végül is az önpusztítás mögött is lehet. És ahogy a vegán ideológiáról is megvan a véleményem, ugyanúgy meglehet az önpusztító életmódról is. És mindkettőt megtartom magamnak :)

Viszont ez a blog a fogyásról, a súlytartásról, a mozgásról, és rólam szól. Itt azt írom le, ami a fejemben kavarog ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Tudom, hogy másnak sokszor lehet kusza, vagy értetlen....

Úgyhogy vissza is térek magamhoz: Pár napja offos hétvégénk volt....mert évfordulónk volt a feleségemmel, és megbeszéltük, hogy akkor azon a hétvégén ne diétázzunk. Pizzát ettünk, meg fagyit, meg csokit...és ittunk elég sok gintonic-ot is :)....viszont az éjjel arra ébredtem, hogy nagyon kalapá a szívem...hunyorítva figyeltem az ébresztőóra fénylő számait, és közben fogtam a pulzusom...153-at számoltam egy perc alatt.

Úgy gondolom, a hirtelen megnövekedett szénhidrátbevitel okozta, de persze biztosan nem lehet tudni. Mivel azonban 50 felé járó férfi vagyok, ez a leveszélyeztetettebb korosztály szívroham tekintetében, úgyhogy nekiálltam tovább alakítani az étrendemet, ezúttal szívbarát módozatra terelve amit lehet. Megfogadtam, hogy akoholt nem iszom, maximum néha 1 pohár vörösbort....(kár hogy kifejezetten nem szeretem lol)....és leálltam a kávéval is. Egy egész napig...aztán sok-sok utánaovasás után rájöttem, hogy a kávéfogyasztás a legtöbb esetben azért számít rossznak, mert az emberek többsége cukorral meg tejjel fogyasztja....én viszont feketén. A feketekávé fogyasztása is minimum vitatott....végül abban maradtam magammal, hogy max 3 rendes kávét iszom egy nap, a többit koffeinmentesből fogyasztom el.

No, vettem is a lidlben ilyen neszpresszós koffeinmentes kávét....hát...mit mondjak. Valami savanyú lötty lett a végeredmény. Utánanéztem, hogy a koffeint általában úgy vonják ki a kávéból, hogy még zöldbab korában beáztatják egy oldatba, ami kivonja a szemekből a koffeint. Igenám, csakhogy mi az az oldat...Az olcsóbb verzió valamiféle kemikália, ami sokminden mást is eltávolít a kávészemekből, így nem a legjobb választás. Az igényesebb cégek, akiknek a termékei általában drágábbak, azok egy ún. swiss-water eljárással teszik ugyanezt, ami gakorlatilag aktív szenes fürdőt jelent, mert ebben a közegben is kivonódik a szemekből a koffein, viszont egyrészt csak az, másrészt ugyebár természetesebb ez a közeg, mint egy kemikália...Tomival beszélgettem erről, mikor ő azt mondta, próbáljam kis a Lavazza koffeinmentes kávéját, mert az finom. És lám...igaza volt! Gyakorlatilag alig érezni különbséget. Úgyhogy maradok ennél  típusnál, amikor a napi 3 kávém kevésnek bizonyul.

Megfogadtam továbbá, hogy mindennap kardiózok, nem foglalkozom annyit a súlyzós edzésekkel. És tartom továbbra is a napi max 100 gr szénhidrátot, mert bár lassan, de azért mennek le a kilók. Nem akarok kapkodni, még csak 2 hónapja csinálom....ennyi idő alatt azért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.



Amúgy tegnapi napom: bár november van, de enyhe az idő, és amikor tehetem, megyek bringázni. Tegnap is mentem 6 kört itt a Clooney-n. De mivel csak 5-10 fok van odakint, ilyenkor baklavában balaklavában megyek, mert az pont meleg és kényelmes, és nem csúszik le a fülemről, mint a kendő. Második körömnél jártam, mikor azt éreztem, hogy azon kb fél négyzetcentiméteren, ahol kilátszik az arcom a szemüveg meg a balaklava között, mintha valamit "elütöttem" volna....valami bogarat....koncentráltam, érzek-e mozgást a szám körül, meg is tapogattam magam a balaklaván keresztül....semmi. Párszáz méter haladás után csak idegesített a tudat, és menet közben lehúztam az orrom alól a balaklavát. Hát ahogy kifordítom, és rápillantok, ott csücsül egy zöld köpőlégy a balaklava belsején, ami ugyebár a szám előtt van folyamatosan.

Hát, kipöcköltem persze, és alig vártam, hogy a ház elé érjek, rongyoltam be mint a hülye listerinnel öblögetni, meg pacsáltam a számra-szakállamra a parfümöt.....még most, hogy leírom, is a hideg ráz, ha rágondolok. Undorító volt :-( 




Wednesday, 13 October 2021

Clooney-kör

 Amikor jött az ötlet, hogy bringázni kéne, első körben elmentem a boltba, és vettem kettőt a legolcsóbb mountain bike-ból. És mint a hülyegyerek, vagy a majom, aki örül a farkának, jöttem-mentem vigyorogva. Akkor még nem ezen a helyen laktunk, hanem a városkánk másik végén, de volt, hogy feldobtam a bringát a kocsi seggére, és eljöttem ide, hogy itt tekerjek, mert itt van egy kis "kör", ahol relatíve kevés forgalom mellett meg lehet kerülni ezt a városrészt, és egy ilyen kör 5,4 km hosszú. Emlékszem, akkor hat kört mentem itt, enyhén szemerkélő esőben.

Aztán persze következett egy jó kis fejlődés, mármint a biciklik terén, és lassan eljutottam a legolcsóbb montain bike-tól a drága országúti-ig....viszont közben gyakorlatilag ennek a körnek, amit egyébként Clooney-körnek is hívnak, a kezdőpontjához költöztünk. Szóval ez a kör a bringázásaim gyakori színterévé vált. Mert pl. ha nem akarok messzire bringázni, mert

  • nem tudom mikor szakad le az ég és ázok pacallá
  • nem akarom megreszkírozni, hogy lerobban a bringa, és ott ragadok valahol
  • közbejöhet egy megrendelés vagy egy hívás, és hirtelen dolgom lesz
  • ha nem érzem magamban annyira a csít, jó érzés a tudat, hogy bármikor kiállhatok/hazajöhetek
  • mivel itt keringek a ház körül, nem kell cipelnem magammal annyi cuccot, hiszen ha elfogyna a vizem pl, egyszerűen megállok a házunknál, és iszom :)
  • stb...
Szóval arra tök jó ez a kör, hogy gyakorlatilag bármely pontjáról haza tudok sétálni ma 20 perc alatt, akár a vállamon a bringámmal.

Igaz, kissé unalmas körbe-körbe menni, általában 10 kört megyek, az stabil 54 km, de van, hogy esetleg 15-öt, és az is lehet, hogy csak párat...

Namost történt, hogy qrvára ráértem kíváncsi lettem, vajon eddig életemben hányszor tekertem le biciklivel ezt a kört. Van ugyebár nekem a Strava nevű alkalmazás, ami szépen rögzíti az összes utamat, már ha épp el is indítom, és ha épp működik is. Úgyhogy végigböngésztem 2015 óta a rögzített útjaimat, és az jött ki, hogy eddig 1048 alkalom volt amit rögzítettem! 

Az ötezerhatszázötvenkilenc kilométer :-O   
Úgyhogy ennek örömére ma az utolsó körömet úgy csináltam végig, hogy közben tartottam fél kézzel a telefont, hogy rögzítsem a látványt. Hát mit mondjak, nem vlt egy nagy élmény egy kézzel biciklizni...nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni a bal kezem! :):) Felgyosítva ide teszem mementónak! :)

Normál méretben nem engedi felrakni, úgyhogy le kellett kicsinyítenem ..



Saturday, 9 October 2021

Mivanavelem

 Jó régen nem írtam, pedig eszemben volt, csak annyi minden történt. Voltunk city-break-en Budapesten....amit nagyon élveztünk, mert még sosem jártunk ott úgy, mint turisták. Budai hotelben laktunk, ahonnan csak 1,5 km volt a Vár, úgyhogy a bérelt kocsit a hotel mélygarázsában hagyva gyalogosan vesztünk el kicsit a Várnegyedben. Mit mondjak....voltunk a Ruszwurm cukiban, megnéztük a Mátyás templomot, a Halászbástyát.....kávézóból ki, cukrászdába be....röpködtek a kalóriák rendesen, na de ilyenkor ennek erről (is) kell szólnia. A hotel melletti étterembe jártunk át kajálni....és minden alkalommal elképedtünk azon, hogy milyen jók az ételek, milyen kedvesek a dolgozók, és milyen hihetetlenül olcsó minden, pedig a bah-csomópont közepén voltunk.

Ilyenkor menetrend szerint felröppen néhány kiló az emberre, nade van idő Karácsonyig, hogy ledolgozzuk, nem? De. Még mielőtt megtettük ezt a pár napos kis kiruccanást, én már előtte felfigyeltem egy amerikai faszi írásaira, aki egyébként dietetikus, meg asszem tanít valamelyik egyetemen....és nagysikerű könyveket írt, (sajnos magyarul nem jelent meg egyik sem) az elhízás témájáról.

Nem mentem bele fullosan, csak a felszínen kezdtem kapargatni, de nagyon érdekesnek találtam, ugyanis talán ad valamiféle magyarázatot arra, miért megy sokszor olyan nagyon nehezen a fogyás. Még akkor is, ha koplalunk, és alig eszünk valamit. Abból indul ki, hogy amikor (leginkább kalóriaszámolással) fogyózunk, akkor a szervezetünk halál idegbe vágja magát bestresszel a folyamatos éhezés miatt, és ez hatással van az anyagcserénkre. 

Az orvosok nagy többsége szerintem a felmerülő problémára rámondja, hogy jakérem, hagyja abba a dohányzást, fogyjon le, ne igyon alkoholt, táplálkozzon egészségesen, mozogjon naponta, ne stresszeljen soha....na és ha még mindig fennáll a probléma, na akkor szóljon! Kábé, mint 

az egyszeri zsidó esete a libákkal, amik pusztulnak, és tanácsért a rabbihoz járul, hogy segítsen. A rabbi megkérdezi hogy mivel eteti a libákat...a zsidó mondja, hogy hát kölessel. Na - mondja a rabbi - akkor eztán etesd kukoricával őket! A zsidó egy hét múlva újra jön, hogy rabbi, segíts, pusztulnak a libák. Hát kukoricával eteted-e őket, ahogy mondtam? - kérdi a rabbi. Hát persze! érkezik a válasz. Nu, akkor mostantól felejtsd el a kukoricát, és etesd őket árpával! - Így a rabbi. Egy hét múlva újra jön a szerencsétlen, mert a libák pusztulnak még mindig. A rabbi megint mond valamit, aztán egy hét múlva megint, és végül szomorúan jön a zsidó, hogy rabbi, elpusztult az összes libám! Mire a rabbi megsimogatja  a szakállát, és azt mondja: "-Kár. Pedig lett volna még néhány ötletem!"

Szóval hogy könnyű találgatni, meg ráfogni a problémát valamire, ami úgyis adja magát...hiszen lássuk be: olyan ember talán nincs is, aki nem dohányzik, nem iszik, tökéletes teste van, rendszeresen sportol, egészségesen étkezik, és soha, semmilyen körülmények között nem bassza fel magát semmin....

Na mindegy, szóval én azt adom, hogy a stressz nyilván egy megváltozott állapot, ami a testünk működése szempontjából egy megváltozott üzemmódot eredményezhet, ami magától értetődően hatással lehet úgy a neuro-endokrin rendszerre, mint az anyagcserére. És simán el tudom képzelni, hogy ez a hatás nem segíti elő a fogyást.

No, a pali azt mondja, hogy pontosan ezért nem szabad éhezni, miközben fogyózunk. Micsoda nagy meglátás, mi? :D:D Hát igen, de ez hogyan lehetséges? Szerinte úgy, hogy a szénhidrátmennyiséget kell lecsökkenteni, és kerülni a magas glikémiás indexű, finomított cuccokat. Vagyis fehérliszt és egyéb gabonák, cukor, tészta, rizs, krumpli, magas cukortartalmú gyümölcsök....ezeket el kell felejteni, és fogyasztani helyettük húst, tojást, sajtot, zöldségeket, magokat.

Gondoltam kipróbálom, 10 napja eszek így, hogy a napi CH limitet 100 gramm alatt tartom, és kifejezetten figyelek arra, hogy ne éhezzek. Éhes vagyok, akkor eszem. Kis sajtot, főtt tojást, egy szál virslit...maréknyi brazildiót....ilyeneket. Főétkezésnek jöhet omlett, vagy valami hús olyan zöldséggel, ami belefér. Karfiol, brokkoli, kelbimbó, zöldbab. Nyilván nekem sem annyira kedvenceim ezek az ételek, de ha az ember nem simán sós gőzben megpárolja, hanem utána átforgatja kis fűszeres vajon, feldobja kis kolbászmorzsával, mindjárt más a leányzó fekvése.

A magam részéről kimondottan élvezem ezt a fajta étkezést. Sokszor kívánok édeset, de ugyebár van egy pár évnyi rutin mögöttem, így pillanatok alatt tudok olyan édességet összedobni, amiben alig van szénhidrát, úgyhogy ez is oké. A 10 nap alatt 3,5 kg ment le, ami sokkal kevesebb, mint amikor el szoktam kezdeni a fogyókúrát, viszont abban bízom, hogy ez a lassú fogyás tartós lesz. Általában nekem az első héten brutál sok kiló leugrik (4-5), de utána mindig nagyon belassul, és nem ritka az sem, hogy 10-20 dekás heti fogyásra visszaesik úgy, hogy közben szénné koplalom magam, és mozgok is, nem keveset.

Ezzel szemben ebben a 10 napban össze-vissza 3 alkalommal mentem el bringázni, mert ledöntött a lábamról egy megfázás, ami nyilván  azért volt, mert az isteni meleg Budapestről a jó kis esős 10 fokos Írországba megérkeztem a rövid ujjú ingemben....szóval még ennyire mozgásszegény körülmények között is működött ez a módszer.

Majd meglátjuk hogyan megy tovább. Rendszeresen mérem magam, így látom majd, hogyan alakul a karakterisztika.

Mindemellett csináltam statisztikát a műholdas követő alkalmazással rögzített biciklizéseimről az elmúlt hat évben. És bár látni a törést 2017-ben, mikor elütöttek, és majd' 2 évig nem ültem vissza a biciklire, azért erre az évre sikerült visszatérni a kerékvágásba! :)



Tuesday, 14 September 2021

Elfogadás

 Nyilván az ember változik az élete során. Öregszik, jó esetben tanul, fejlődik, tapasztal....történnek vele a dolgok, és alakul minden mással együtt a véleménye, hozzáállása, az attitűdje is. Szerintem ez teljesen oké...szóval nem gondolom, hogy mert valaki mondjuk 20 éve nyilatkozik egy dologról, és jelen időben más a véleménye, akkor az azt jelentené, hogy az illető hazug, hiteltelen, megbízhatatlan, stb. Ilyenformán mivel ez a blog is már több mint tíz éves, előfordulhat, hogy amit ma leírok, az nem feltétlenül van összhangban azzal, amit X éve írtam. És ha ez így van, az nem azért van, mert össze-vissza beszélek, hanem azért, mert változom én is. És ez a blog mindig a pillanatnyi őszinte gondolataimat tükrözi, bármi és bármikor legyen is az. 

Szóval amikor valamiről írni akarok, akkor nem állok neki visszakeresni, hogy erről a témáról mikor, mit és hogyan írtam, hanem csak leülök, és kiírom magamból azt, amit gondolok. Biztos vagyok benne, hogy írtam már az elfogadásról...pontosabban arról az irányzatról, ami az elmúlt években egyre nagyobb teret hódít. Ti. hogy fogadjuk el magunkat, ne akarjunk a hamis idolok után loholni, ne dőljünk be a csont-sovány modellek által felállított ideáknak, és ne akarjuk totemként imádni azt, ami nem valós.

Engem időről időre feldühítenek azok az egészségtelen mértékben elhízott emberek, akik egyfajta büszkeséggel vegyes önelégültséggel, egyfajta dacos, elképzelt anti-mainstream vonal mentén vállalják fel a kövérségüket, és szinte már úgy viselkednek, mintha egyenesen követendő példák lennének mások számára. (és pont így válnak mégis mainstream-mé)

Azok is dühíteni szoktak, akik (jellemzően a sosem volt kövér-emberek, az ehet bármit úgyis girnyó emberek) lekezelően, megvetően, fölényeskedve beszélnek azokról/azokkal, akik súlyfelesleggel élik az életüket. Akik okoskodva közlik az olyan megrendíthetetlen adatokat, hogy pl. ha 100 centinél nagyobb valakinek a körfogata, akkor ott már baj van....ha valakinek 30 felett van a béemmije, akkor ott már baj van...és menetrend szerint játszák le a keringési problémák-magas vérnyomás -cukorbetegség című lemezt.

És kötelező jelleggel jön a sok a szénhidrát, jön a sok a kalória, jön az egyél magos kenyeret meg sok zöldséget, meg a tessék futni menni dumák, amiktől szintén a falra tudnék mászni. Azért, mert:

  • Érdekes módon arról soha igen ritkán esik szó, hogy az egy ember számára szükséges kalóriamennyiség megállapítása mögött nulla tudományos háttér van, egyszerűen az átlagos fogyasztás alapján, némi biztonsági redukció után állapították meg.
  • Nyilvánvalóan mindenki génjeiben hordozza a testalkatra/testtömegre vonatkozó információkat is, amit enyhén szólva is igen nehéz befolyásolni.
  • Egy ember sokféleképpen lehet túlsúlyos. És a tömeg általában csontból, izomszövetből, zsírszövetből, és vízből áll, amit sem egy átlag egyen-számmal, sem egy elektromos impulzus áthaladási idejével nem lehet pontosan megállapítani. Ezzel szemben a körfogat-cm az egy egzakt szám, függetlenül attól, hogy fentebb nevezett anyagok milyen részaránnyal szerepelnek az ember testében.
  • Igen ritkán esik szó továbbá a mikroibiomról is, ami alapjaiban határozza meg az emberi anyagcserefolyamatokat, befolyásolva ezzel nem kicsit a végeredményt. Itt jegyezném meg a kalória és a kalória közötti különbséget, mert nyilvánvalóan nem ugyanaz a hatás mondjuk 2000 kalóriányi zöldség-gyümölcs-hús-tojás kombónál, mint ugyanennyi csipsz-csoki-süti-fehér kenyér verziónál
  • Az emberi szervezetben egy csomó hormon működik, ami mind befolyásolja, befolyásolhatja közvetve vagy közvetlenül a testsúlyt, s nemcsak a leptin-grelin párosra gondolok, hanem a dopamin-adrenalin-oxitocin-szerotonin négyesre is, amik az átlagember számára eléggé nem átlátható módon befolyásolják a testünk működését.
  • Mély meggyőződésem, hogy az emberek nagy része rosszul értelmezi a mozgás szerepét a fogyásban, és nagyon sokszor látok komoly súlyfelesleggel rendelkező embereket "futni"...és azért az idézőjel, mert ha megnézzük egy ilyen ember futását, és összehasonlítjuk egy atléta futásával, akkor látni fogjuk, hogy a szerencsétlen kövér ember csak szenved, és minden egyes lépésnél gyilkolja szét az ízületeit, és minden erejét latba vetve mondjuk 15-20 percet tud lefutni egyszerre, ami általában arra sem elég, hogy a szervezetben (izmokban, májban) eltárolt glükogént elégesse, nemhogy a testzsírt. Tehát sajnos feleslegesen teszi ki a testét egy ilyen traumának.

Nem írom tovább a listát. Amit ezzel mondani akarok az az, hogy a helyzet sosem fekete vagy fehér. Azoknak fekete vagy fehér, akik lófaszt sem tudnak erről az egészről, csak élik az életüket, nem sportolnak, nem kardióznak, nem edznek, esznek azt és annyit, amennyit akarnak, és nem kövérek. Na azoknak aztán tök egyértelmű és világos minden: a dagadtak azért dagadtak, mert lusták, és sokat zabálnak. Pont.

De én nem így látom ezt. Szerintem nincs baj a túlsúllyal, amennyiben:
  • Az ember egészségesen étkezik. Bővebben: életének a 80%-ban nem fogyaszt cukrot, fehér lisztet, ultra-feldolgozott ételeket, adalékanyagokat, élelmiszernek álcázott műanyagokat, stb. Elég folyadékot fogyaszt, és gondoskodik a megfelelő vitaminmennyiségről.
  • Az embert nem akadályozza a túlsúlya. Bővebben: Nem jelent mondjuk problémát fellépcsőzni. Nem jelent problémát bekötni a cipőfűzőt, kitörölni a feneket, lehajolni valamiért, ami leesik, ésígytovább.
  • Az ember fitt. Bővebben: életének 80%-ban napi szinten edz, kardiózik, jógázik, vagy bármilyen más módon megdolgoztatja a testét annyira, hogy rendesen leizzadjon.
  • Az ember egészséges. Bővebben: nincs aranyere, rendben van a szíve, rendben van a gyomra, nem cukorbeteg, nem dohányzik, nem alkoholista, stb.
Ha mindezek mellett túlsúlyos valaki, akkor szerintem ki lehet jelenteni, hogy kizárólag esztétikailag kifogásolható, ami viszont már erősen szubjektív, és ebben az esetben én kiállok amellett, hogy fogadja el magát, sőt: legyen büszke magára.

A baj csak az, hogy akiket eddig láttam, hogy büszkén felvállalják a kövérségüket, azokról az általam felsorolt listámról egy pontot sem tudok elképzelni. És ha azok a pontok nem állnak meg....és mégis az illető veri a mellét, és hangosan felvállalja magát....akkor én azzal nem értek egyet.

Persze azt azért mondjuk ki, hogy bántani ezeket az embereket nem kéne, mert van elég bajuk nekik anélkül is, hogy a szerencsésebb testalkatúak beléjük rúgjanak, megbélyegezzék, megalázzák, kigúnyolják, kinevessék, ellehetetlenítsék őket. Úgyhogy ilyen szempontból kiállok értük...de csak ilyen szempontból. 

Monday, 13 September 2021

Ötezer

 


2015-ben kezdtem el a Strava programot használni, hogy rögzítsem a biciklivel megtett útjaimat. Kéretlenül is statisztikákat kreál nekem, és egy csomó jó....mármint hasznos felülete van. Segít átlátni, hogy mikor, mennyit megyek, kirajzolódnak a minták, méri a sebességeket, stb. Hülye dolog, de ez még inspirálni is tud, nem is kicsit. 

Például ezért tudom, hogy eddig a 66 km/h volt a maximális sebességem, vagy hogy 103,5 km volt az egyszeri alkalommal megtett leghosszabb utam. Továbbá mikor letarolt az az idióta amerikai turista, akkor is milyen jól jött, hogy le tudtuk követni, hogy merre gurultam oda-vissza az úttesten :-o....(zsebemben volt a telefonom)

Sajnos a 2017-2019 időszak kiesett, mert a baleset miatt nem mertem nyeregbe ülni, meg a biciklim is tönkrement....de most már teljes erővel nyomom...olyannyira, hogy eddig ebben az évben tekertem a legtöbbet, egészen pontosan ma léptem át az ötezredik km-t, ami engem tök nagy megelégedéssel és büszkeséggel tölt el. Ez volt 2021-re a kitűzött célom. 2020-ban ennél kevesebbet mentem, ezért arra gondoltam, legyen ebben az évben legalább ennyi.

Az önkép-zavaros embernél a sok ide-oda billegés közben, amit a kalóriaszámolás, a szénhidrát-csökkentés, a fehérjebevitel, a mikrobiom, a genetika....és a többi dolog közti dilemmák latolgatása között nagyon jól jönnek az olyan biztos pontok, mint pl. a statisztika, ami feketén-fehéren megmutatja, hogy mennyi is az annyi. A teljesítmény az teljesítmény, minden más egyéb dolog mellett. Nem? De! :)

Thursday, 26 August 2021

Egy kis gőzkieresztés...

 Örök téma, sajnos...a kövér gyerek. Érintettként nem tudok elmenni mellette, nem tudok legyinteni rá. Nem tudok, mert én is mindig kövér gyerek voltam. Nem keresek vissza a saját blogomban most, de tudom, biztosan tudom, hogy írtam én már erről. A kövér gyereket jobban kiközösítik, mint a vak, vagy a mozgássérült társát, nem rég láttam erről egy dokufilmet. És abszolút adom, mert átéltem. A csúfolódást, a kiközösítést, a gúnyolást, a folyamatos basztatást, ami már óvodában elkezdődik, és jó eséllyel tart nagyon hosszú éveken át.

Okozva ezzel sok esetben az étkezési zavaros, különböző komplexusokkal küzdő kiskamaszokat, kamaszokat, akik a más emberekkel való érintkezést szinte folytonos szorongásos rohamokkal kísérve élik túl. Okozva ezzel tömérdek olyan elbaszott felnőtt életet, ami megtestesülhet a rossz párkapcsolatban, a méltatlanul alárendelt munkahelyi pozícióban, vagy bármilyen emiatt deformálódott orientációval, ami megnehezíti a társadalmi beilleszkedését.

Ki tehet róla? Ha adott egy 30 vagy 40 éves ember, aki elhízott, az emberek többsége ránézésre már ítélkezik, és töri a pálcát felette. Mert hát miért nem tesz érte, miért zabál, mért nem jár el futni (lol)....és így tovább. Alapvetően őt magát okolják, hiszen mindenki maga dönti el, mit eszik, mit mozog, miféle életmódot él. Oké. A kérdésem az, hogy egy 4 éves kövér kisgyereknél van bárki, aki a gyerekre haragszik? Nem. Hiszen akkor és ott ő áldozat. Hiszen egy 1-2-3-4-5 éves gyerek se nem jár el vásárolni, se nem főzi meg a vacsorát. Ő azt eszi meg, amit elé raknak. És annyit, amennyit kap. Nettó módon felelős a szülő. De vajon meddig? 

A tízéves kövér gyerek már maga tehet róla? Vagy a 12 éves? 15? 18? Hol jön el az a pont, amikor elfelejtjük a szülőket hibáztatni, és már maga a gyerek lesz a hibás? Én kristálytisztán azt gondolom, hogy a szülő felelős. Egy egyébként is problémás serdülőkor ilyen extra terhek nélkül sem könnyű, és nemcsak a kamaszoknak, de a szülőknek sem. Van tapasztalatom....tehát ha olyan defekttel érkezik a kamasz ebbe az élethelyzetbe, hogy mögötte van egy jó 10-12-13 elcseszett évnyi félretáplálás, félrenevelés, akkor kvázi reménytelen hogy rendeződjön a dolog.

Olvastam, hogy Bécsben majd megbüntetik az elhízott kutyák gazdijait, mert szegény állatokat felelőtlenség túletetni. Hm.....és mi van a szegény emberekkel? A szegény gyerekekkel? Vajon mit szólnának az emberek, ha az elhízott gyerekek szüleire is büntetést szabnának ki, és mondjuk kirendelnének táplálkozási tanácsadót, és ellenőriznék, hogyan tartják be az előírásokat?? Van ötletem, milyen reakciója lenne az embereknek.

Miért nem látják a szülők, hogy mekkora  kárt okoznak ezzel a gyereknek? Egy 5 éves gyereken 5 kiló súlyfelesleg rengeteg....viszont nagyon gyorsan és könnyen ledolgozható, mert gyors az anyagcseréjük, mert növekednek a csontjaik, ami köztudottan a legkalóriaigényesebb testi folyamat....mert tele vannak energiával, mert állandóan mozognak, stb. És nem nehéz, hiszen azt eszik csak, amit a felnőttek eléjük raknak. Én azt hiszem, hogy itt önzésról van szó.

Mármint hogy azért nem foglalkoznak ezzel, mert ugye azt nem lehet, hogy akkor mindenki mondjuk salátát egyen a pizza-sült krumpli helyett....mert akkor a gyerek zokszó nélkül enné az egészséges menüt.....nyilvánvalóan sírva-üvöltve követelné a pizzát, ha azt látná, hogy a szülők pizzáznak, de neki saláta van kirakva, tehát ez biztosan nem egy járható út. És akkor máris ott vagyunk, hogy követjük ugyan az elveket, de abban a szent pillanatban, mihelyst a saját komfortzónánkat kellene elhagyni....amikor nekünk kellene áldozatot hozni....na akkor már hirtelen magasról leszarjuk, hogy a gyereknek milyen lesz a jövője/élete.

Én is haragszom a szüleimre. Nekik lett volna a dolguk, hogy észrevegyék, amikor mittudomén ötévesen kövérebb voltam, mint a többi gyerek. Nem vállat vonni, hanem foglalkozni vele...utána járni, MEGOLDANI a problémát, nem elfordítani a fejet....

Node én nem ma voltam gyerek. Ma már van internet, és ömlik mindenhonnan, hogy a helyes életmód, a kalóriák, a gonosz szénhidrátok ésatöbbi. A mai világban szerintem még nagyobb bűn mindezt ignorálva megfosztani a gyerekünket a felszabadult fiatalkortól. Mert egy kövér kiskamasz SOHA nem fog felszabadultan a Balatonban fürödni, vagy focizni a többiekkel...mert a kövér gyerek attól retteg a tornaórán, hogy amikor focizni készülnek, és a tanár felosztja a trikósok-félmeztelenek csapattagokat, akkor ne ő kerüljön a félmeztelen csapatba, mert akkor le kell vennie a trikóját/pólóját. Mert a kövér gyerek nem megy el amikor uszodába viszik az osztályt, és a kövér gyerek a tornaöltözőben is félve, kapkodva öltözik át, nehogy elkezdjék csúfolni a teste miatt. Mert a kövér kamaszból lesz az a kövér felnőtt, aki önbizalomhiány miatt mászik bele egy elnyomó párkapcsolatba, mert úgy gondolja, azzal a külsővel, ami neki van, örüljön annak, amit megkap.

Dühít. Körbenézek, és látok ilyen kisgyerekes családokat...és forr bennem a düh....és sajnálom a gyerekeket, akik az én szememben mind áldozatai a szülői önzésnek.


Wednesday, 25 August 2021

Kiaf@szvagy......

 Először T SZ-ról akkor hallottam, mikor egy kedves barátom meglátogatott itt Írországban, és éppen diétázott, és hozta magával a saját kis becsomagolt ételeit/porait meg a shakert hozzá. Faggatózásomra kiderült, hogy hát van ez a nő, akit ő speciel személyesen ismer, és hát van az ő módszere, ami szuper lesz, és lefogyasztja. Ezek után tudtam meg az illetőről, hogy egy valamikor modell volt, aki most fogyasztással foglalkozik. 

Namost ez olyan 10 éve lehetett....és mostanra a hölgy már nagymenő, milliárdos forgalmat lebonyolító üzletasszony. Még 10 éve kíváncsian nézegettem a már akkor saját márkás termékeket, amiket a barátom hozott magával...kíváncsian, vajon miben lehet más vagy különleges, mint a többi diétás cucc. Nem találtam semmi extrát. Nekem úgy tűnt, teljesen szokványos kalóriadeficitre, csökkentett szénhidrát-emelt fehérje bevitelre alapuló az ő módszere. A barátom elmesélte, hogy valami horror összeget kell befizetni, hogy bekerülj a rendszerbe, és legfeljebb 3 alkalommal mehetsz, többet nem.

Most jó 10 évvel később meghallgattam vele egy podcast-ot...kíváncsi voltam, mi van még ebben a történetben. Kíváncsi voltam, mitől lesz, mitől lehet valaki ennyire sikeres ebben a nagy fogyós-életmódváltós hatalmas piacon. 

Saját elmondása szerint az első gyerek után 30 kilót hízott, és ez vezette el oda, hogyhát életmódváltással kell foglalkoznia. Elmesélte, hogy 16 évesen, gyakorlatilag az utcáról "fedezték fel", az akkor szemüveges, nagyon magas és nagyon sovány kislányt, akit egyedül nevelt a testvérével az édesanyjuk, gyakorlatilag meglehetően nehéz körülmények között. A kislányt, akit létrának, meg gebének csúfoltak az iskolában, és aki az anyukájától sem kapta meg soha, hogy ő szép lenne.

Beszippantotta ezek után őt a modellvilág.....kőkemény, koplalós-szenvedős modellvilág....erről azért sokat lehet olvasni. Aztán elege lett és kiszállt, és terhes lett, és elkezdett normálisan enni....és persze hogy 30 kilót hízott, amikor -20-ról indult! De ezt a 30 kilós hízást hozza fel referenciaként ahhoz, hogy ő miért tudja megérteni annyira a kövér NŐKET. Mert szinte kizárólag csak nőkkel dolgozik, és szerintem az ügyfelei is a nők köréből jönnek jórészt. Az én barátom, aki itt volt nálunk, ő is nő.

Azt gondolom, hogy ő, mint "világszerte" ismert ex-modell, aki gyereket szült a magyar médiavilág egyik nagyágyújától....szóval hogy neki hozzáférése volt/van ahhoz a réteghez, akiknek sok pénzük van, és egyáltalán nem probléma, mennyit kérnek el egy módszerért. Ami jobb mint a többi? Mert? Saját márkás termékei vannak, amiket jó drágán megvehet az, aki részt vesz a programban (ergo:befizet)....de az ő hatalmas üzleti sikeressége vajon milyen mértékben köszönhető a termékeinek/módszerének és mennyiben a kapcsolatainak a pozíciójának a píárjának, a megjelenésének....? 

Mindenki a saját termékének a reklámarca. Nyilván egy elhízott ember nem lesz sikeres, ha fogyasztómódszert árul. De vajon nem arról van-e szó, hogy egy eleve sovány kislány, akit modellnek állítanak, és aki éveken keresztül abban él, hogy csak az anorexia határán tengődő fiatal lányok számítanak szépnek, mert a világ nagy divattervezői csak velük állnak szóba....szóval hogy mennyire determinálódik, hogy egy ilyen helyzetből jövő ember esetleg étkezési zavaros lesz? 

Az egy másik kérdés, hogy valaki mennyire tud élni a kapcsolataival, és az adott helyzettel, már ami az étkezési zavart illeti. A terhesség alatti 30 kiló plusz-ban az volt, hogy végre elengedte magát, és azt és annyit evett, amit és amennyit megkívánt. Normál esetben ennyit egy nő nem hízik, de ugye az más, ha a kiindulási pont egy kiéheztetett test.

Hát nem tudom. Őszintén megírom, nekem annyira nem szimpatikus a dolog, mert nem annyira az életmódprogram jellege, módszere, különlegessége jelenti a sikert, hanem inkább az ő személye, és a kapcsolatai. Ugyanakkor viszont életmód-váltás, fogyás tekintetében NINCS se TITOK, se tuti módszer, se különlegesség....csak az éhezés, a mozgás, a csökkentett kalóriabevitel/szénhidrát, satöbbi. És ha így nézem, akkor teljesen jogos, hogy ugyanazt a "semmit" kínálva/eladva még jó, hogy az kaszál nagyot....az sikeres, akinek jók a kapcsolatai meg a pozíciója.

Ennél a dolognál sajnos -szerintem legalábbis- inkább az számít, hogy ...Te ki a f@sz vagy....mert ha senki, akkor a kutyafülét nem érdekel, hogy te mit csináltál, hogyan fogytál le, mire jöttél rá, mert te nem vagy senki. Ellenben ha cölöp celeb vagy akkor már rögtön számít, hogy te mit gondolsz. Ha lefogysz 5 kilót, már életmód stúdiót nyitsz, könyvet adsz ki, és tévéműsorokban faggatnak a titokról. Ha senkiként fogysz 50 kilót, az totál érdektelen.

Tudom, ilyen a világ...talán eleinte még bosszantottak ezek a dolgok, mára már asszem csak megvonom a vállam, és cöccögve, félmosollyal élem tovább az életem :)