Thursday, 28 June 2018

Mindennapok

Egy hónapja nem írtam. Tombol a nyár, errefelé igen szokatlan módon 30 fokok vannak délutánonként, és éjjel nehéz aludni a  hőségtől. Közben az idő megy előre, már a legkisebb gyerek is befejezte az általános iskolát, és szeptemberben kezdi a gimnáziumot....

A napi étkezések megszervezése továbbra sem egyszerű....hiszen vagyunk mi V-vel, a napi edzéseinkkel meg a fenntartható diétáinkkal...meg van a két sovány kamaszfiú, akik képesek nyomtalanul elnyelni bármekkora mennyiségű energiát....és van a kiskamasz srác, akinek kb 3 éve igyekszünk kontrollálni a tömegét, mondhatni sikeresen, de nem könnyen. V és én jobbára túrót, joghurtot, gyümölcsöket, csirkemellet, salátákat, teljes kiőrlésű csökkentett kalóriás pékárut fogyasztunk, finomlisztet és cukrot szinte semmit. A két nagyobbik fiam literszám issza a nesquick-et, imádják a pizzát, a fagyikat, a friss fehér péksüteményeket, továbbá a rakott krumplit és a palacsintát. A legkisebb fecske sajnos imádja a tésztákat, az édességet, a fagyit, és különös érzékkel szúrja ki, "érezze ki", ha mondjuk  zabkorpával dúsítom a nokedlitésztát...és akkor már nem annyira szereti. Feleségemmel közösen képviselt stratégiánk igyekszik finoman ötvözni a belső és a külső kényszert, azaz hosszú előadásokban magyarázzuk el neki az anyagcsere folyamatok általunk ismert részleteit, továbbá hogy melyik összetevő mit tesz a testünkben,stb. Ugyanakkor sajnos ugye a saját elrettentő példám is előtte van. Szerencsére értelmes kölyök, és megérti mindazt, amit mondunk neki, és igyekszik....azonban nem lehet teljes mértékben egy 12 éves srác vállára rakni ekkora terhet, szóval segíteni is kell azzal, hogy mindig van itthon alternatív kaja, és folyamatosan szemmel tartjuk, mikor mit eszik, és ha szükséges felhívjuk a figyelmét arra, hogy ebből vagy abból túl sokat fogyasztott, egyen most mást helyette. Mellette a napi mozgást is erőltetni kell, mert hajlamos elfeledkezni róla. Heti kétszer úszás, a többi napokon vagy kardió, vagy foci, vagy súlyzós edzés. A cél, hogy ne teljen el nap aktív mozgás nélkül. természetesen rendszeresen mérlegre áll ő is, ahogyan mi is...és a rögzítjük a változásokat. Elégedettek vagyunk, mert láthatóan sikerül a terv, szépen alakul a testképe. Közben persze nem könnyű, hiszen az ember nem tehet különbséget a gyerekei között, de nyilván nem tagadhatom meg adott esetben az édességet az egyiktől csak azért, mert a másiknak nem kéne olyat ennie.

Valaki nekem szegezte a kérdést, hogy miért nem ugyanazt az egészséges ételt adom a gyerekeimnek, amit magunknak csinálunk, miért "mérgezem" őket junk kajával. Ezt azok tudják igazán érteni, akiknek vannak gyerekeik, és akik foglalkoznak az egészséges életmód kérdésével. Mert egy szülő, aki szereti a gyerekét, az igyekszik mindent megadni neki, ami jó az életben. És egy szelet süti, vagy egy frankó pizza bizony jó. Vagy a nagy melegben egy fagyi/jégkrém. És a gyerekek növésben vannak, az pedig tudvalévő, hogy a csontnövekedés igényli a legnagyobb mennyiségű energiát. Az illetőnek úgy fogalmaztam meg röviden, hogy miért tagadjam meg tőlük, ha ők megengedhetik maguknak, hogy ehessenek ilyesmit. Nyilván én a magam múltjával, meg a korommal már korlátozottan fogyasztok ilyeneket, de ha valaki fiatal és tele van energiával, és egészséges, akkor miért tagadánk meg tőle az efféle élvezetet? Arról nem beszélve, hogy ha nem lenne otthon más kaja, csak saláta, meg grillezett csirkemell, akkor a gyerekek nem ennének és pont. Majd eljárna a haverjához, vagy venne magának olcsó kekszet-csokit, és azt tömné magába. Elveszítenénk a kontrollt felettük. Szívesebben vagyok megengedőbb, és akkor már inkább egyen olyan palacsintát/süteményt, amit én készítek neki, mint a bolti ki-tudja-mivel-televágott feldolgozott ipari szart. Nem? De.

Szóval a napi ennivaló tervezése, és kivitelezése nem könnyű. Elérni, hogy mindig mindenki fogára és anyagcseréjére való étel legyen itthon. Szerencsére viszont a kialakított edzőterem sokszor bizonyul kevésnek, mert 5ünk közül 4-en majdnem kivétel nélkül napi szinten használjuk. Lassan nézni kell majd új súlyokat, mert kezdenek elhasználódni a régiek...meg persze lassan ki is nőjük őket.

Folyamatos billegés amit érzek, mintha egy kötélen táncolnék....olyan könnyű túlzásokba esni. Rengeteg ember konkrétan leszarja, mit és miért eszik, illetve, hogy mozog-e eleget. És rengeteg embernek azért nincs élete, mert kidekázza azt, és kizárólag az edzőteremben létezik. Proteinporok, kiegészítők, egyéb 3 vagy 4 betűs mozaikszavakból álló kódok, súlyok, hevederek, csigák, gépek és grammokra kimért saláták, csirkemellek és rizsfélék között. Vastagon lesajnálva mindazokat, akik nem hasonlóképpen élnek.

Hiszem, hogy a boldogság, mint alapvető életcél, nem attól függ, ki melyik csoporthoz áll közelebb. Viszont a választott életforma szoros kapcsolatban áll a boldogsággal, az minden kétségen kívül áll. Nyilván a két szélsőség közti út (már megint) az optimális. És (már megint) az a legnehezebb, hogy a két szél között vezető mesgyén maradjunk....mert senki nem tudja, milyen széles az az ösvény. Mi fér még bele, és mi számít már elvakultságnak vagy nemtörődömségnek. Ki mondja meg, mikor fér bele egy hamburger, vagy egy pofa sör? Ki mondja meg, napi hány óra edzés számít mániákusnak? Ki a betegebb: aki számolatlanul tömi magába a kaját, vagy aki grammonként méri ki az összetevőket, és minden zsírtól, ami nem közepes szénláncú molekulákból áll, irtózik?

Mint mindig, ez az egyenlet is sokismeretlenes, és nagyon nehéz behatárolni biztosan, mi is jó nekünk, és mi az, ami már túlzás. Lehet szavakon lovagolni, lehet beállni a sorba, olyasmi dolog ez, mint a cukor-édesítőszer kérdés, vagy a politikai hovatartozás. Sokkal inkább hit, mint racionalitás és logika kérdése. Minden oldalon áll valaki, aki kurva okos, és megmondja, hogy miért úgy és nem így. Vagy miért így és nem úgy.

Tuesday, 29 May 2018

Az eldöntött boldogság

Annyi ember él annyiféleképpen. Sokan nem elégedettek, tele vannak problémákkal, leküzdésre váró, reménytelennek tűnő akadályokkal, és bár senki sem tudhatja a jövőt, simán odavetjük az életünket, a pillanatnyi boldogságunkat egy-egy olyan dologért, amit speciel az adott pillanatban nem tudunk megoldani. Menet közben meg elmegy az életünk.

Lehet az párkapcsolati probléma, lehet anyagi, vagy egészségügyi....lehet testképzavar, lehet rosszkedv, lehet betegség, lehet állapot....bármi. Hajlamosak vagyunk nem elengedni, hanem görcsösen kapaszkodni belé, és végighúzni-vonszolni magunkkal az életünk végéig. Mennyivel egyszerűbb lenne ledobni. Mennyivel egyszerűbb lenne nem törődni vele.

Belső nyomás is van, meg külső nyomás is van. Élünk valahol, egy társadalomba illeszkedve, függünk a körülményeinktől, a főnöktől, a férjtől, a feleségtől, a gyerektől, a hiteltől, tökmindegy....a függés, a megfelelni vágyás....annak a szándéka, hogy a világ általunk elképzelt és irányunkba támasztott követelményeinek megfeleljünk, tovább gerjeszti a bensőnkből fakadó bizonytalanságot (már ha van persze), és ezek az érzések egymás amplitúdóját jól kiterjesztve zabálnak fel minket.

Persze nem szakadhatunk ki a rendszerből....mert hiszen benne élünk. Én is számtalanszor szidom az internetet, a fészbúkot, mert milliószor ki tud billenteni....de nem törlöm le magamat, és nem húzom ki a dugót....mert nem akarok elveszni a világban. Szóval már megint odajutok, hogy a középút kell, a kiegyensúlyozott, tudatosan szabályozott középút.

Na és persze az eldöntött boldogság. Hogy ne engedjem, hogy más emberek, társadalmi eszmék, elképzelt követelmények, talmi ideálok döntsék el, hogy lehetek-e boldog. Hogy én eldönthessem, akarok-e boldog lenni. És képesnek kell kell lennem nemcsak akarni, de meg is valósítani a boldogságot. 

Csakhogy az akarás, a döntés önmagában még kevés. Azt is meg kell tudni csinálni, hogy valóban úgy érezzem magam, ahogy eldöntöm, és ahogy akarom. Mert nagyon gyorsan elvész a boldogság, ha minden apróság újra kibillent....és maga a szó, hogy "boldogság" nem egy pillanatnyi állapotot jelöl....hanem egy tartós, lehetőleg élethosszig tartó attitűdöt. 

Nyilván kell azért ehhez egyfajta olyan bölcsesség, olyan élettapasztalat, ami bizony korral jár, és sokmindenen túl kell lenni ahhoz, hogy az ember a saját attitűdjén változtatni tudjon. Akárcsak az életmódján...az étkezési, a mozgási szokásain....

Wednesday, 16 May 2018

Társadalomkritika....már megint.

Napjaink része lett a közösségi oldalakon való jelenlét. Mindenki másképp használja, igazán egységes etikett nincs....csak bizonyos etikett bizonyos körökben. Sokszor nem tudok mit kezdeni azzal, ami történik. Hogy valaki feltesz egy képet, hogy mittudomén ha szereted a rántott csirkét, akkor lájkold meg oszd meg. Ha egyet értesz azzal, hogy az ég kék, akkor oszd meg. Ha emlékszel még milyen volt a magnókazetta, akkor oszd meg. Én meg sosem értem, hogy de miért....? Miért kell összekapcsolni ezeket a dolgokat? Ja, emlékszem, milyen volt a magnókazetta, ja, szeretem a rántott csirkét, és akkor miért kellene osztanom bármit is? Mert XY azt mondja? 
Pedig az emberek így működnek. 

Amikor a sok kéretlen reklám elözönli az oldalad, és ha utánamész, hogy miért, akkor az a magyarázat, hogy azért, mert a hirdető a 0-100 év közötti, Föld bolygón élő közönséget célozza meg. És akkor nekem mi közöm van hozzá? Utálom, hogy ha mondjuk autót akarok vásárolni, és keresek a neten, akkor autóreklámokkal fogok találkozni a közösségi oldalakon is, ha mittudomén gopro kamerát a bukósisakomra, akkor kamerákkal kell megküzdenem, de ha véletlenül utazgatok és foglalok szállásokat, akkor hogy-hogy nem, pont a környékbeli szállások és látnivalók kerülnek a szemem elé.

Mert ez a technológia kérem ilyen okos. Hogy ő tudja, hogy engem mi érdekel. Hogy ő érzékeny, és kiválogatja nekem a sok ocsu közül a búzát. Még legyek is hálás érte, hiszen lehetek egyre ostobább, lustább és tunyább, hiszen majd az algoritmusok kiszámolják helyettem, hogy én mit is akarok.

Megszámlálhatatlan helyen tolják a sok okosságot a helyes életmóddal kapcsolatban is, meg a különféle fogyási technikákról is. És mi emberek egyre kevésbé nézzük, hogy hiteles-e a forrás. Hogy ki mondja azt, amit mond. Hogy kinek milyen érdeke fűződik hozzá. Mert a legőszintébbnek, a leghitelesebbnek, a legprofibbnak tűnő okfejtések mögött is meghúzódik egy brand, vagy egy szerviz, amiről végül is szól a történet.

Utópikus rémkép, hogy az emberek fogyasztó zombikká válnak. Robotokká, akik reggeltől estig hajtják magukat, nem kímélve sem az egészségüket, sem a családjukat, sem semmit sem...csak azért, hogy kifizethessék az illúziókat, amikkel ámítják őket. Feláldozzák magukat, kiszolgálják a fogyasztói társadalom hiénáit, és közben észre sem veszik, hogy mit is tesznek.

Sok ember fut halott eszmék után, és sok ember imád hamis totemeket. Az információ hatalom, az idő kincset ér. De az elméket riasztó mértékben homályosítja el a társadalom vakító mozifilmje, amiről azt hisszük, az a valóság. Akárcsak Platón barlangja.  

Menthetetlen idealista vagyok, hiszek abban, hogy ki lehet rángatni a barlangból az embereket, és meg lehet mutatni nekik, hogy milyen a világ. Hogy nem csak hamis ideáloknak van létjogosultsága. Hogy a helyes életmód, az egészséges/ebb/ élet nem valami biszniszen alapuló megállapodás, hanem egy élő, lehetséges, és élhető alternatíva, ami tanulható, fejleszthető, és fenntartható.

Thursday, 26 April 2018

Április

Alakul a jóidő. Vele egyenes arányban fáj a szívem, amiért nem biciklizek már. De ugyebár találtam helyette más elfoglaltságot: súlyzós edzés, vagy testépítés, ahogy jobban tetszik. Tavaly szeptemberben kezdtük V-vel együtt....egy átmozgató edzésprogrammal, heti háromszor. Mostanában heti minimum 5 alkalommal csináljuk, és izomcsoportokra bontva. Több forrásból hallottam, hogy így sokkal jobb, egyszerre 1 max 2 izomcsoportot, de minimum 4 gyakorlattal, négyes szériákban, 8-12 ismétléssel.

Nagy előny, hogy akkor ez ugyebár "indoor", tehát akár jégesőben vagy hóviharban is lehet csinálni nyugodtan. További előny, hogy a mindennapokban tapasztalható, hogy az ember erősebb lesz, és ha nem csaljuk el a bemelegítést és a nyújtást, akkor fittebb is :)

Hátrányai is vannak: egyrészt az izomnövekedés az egyben súly- és körfogatnövekedés is egyben, ami azt jelenti, hogy tudomásul kell venni, hogy ettől soványabb és könnyebb nem lesz az ember. Ez egy ex-elhízottnak azért mentálisan nem egyszerű. Másik hátránya nekem szintén az előéletemből adódik: úgy kell haladnom a fejlődéssel, ahogy nem az izmaim, hanem az ízületeim engedik. Tulajdonképpen minden izmom sokkal többet is bírna...de a könyököm, a csuklóm, a vállam, a térdem....sajnos ezek nem. Lehet ez ellen védekezni: bandázsok, krémek, sok-sok víz, és glukozamin, továbbá oda kell figyelni az egyes gyakorlatoknál, mennyire fordul az ízület, milyen irányba megy a terhelés, stb. Sokszor egy apró módosítás nagy megkönnyebbülés az ízületnek, a gyakorlat viszont ugyanúgy el lesz végezve, tehét nem "bukom el" az edzést.

A "gyúrás" mellett elkezdtem a sok szobabringából visszavenni, és helyette magas intenzitású intervallum edzéseket csinálni cross traineren, ami sokkal intenzívebb, mint a biciklizés.

Nem célom, hogy úgy nézzek ki, mint egy profi. Az elején volt olyasmi indíttatásom, hogy de jó lenne úgy kinézni, mint a "nagyok"....de menet közben rájöttem, hogy ahhoz bizony cuccolni kéne, az meg nem az én világom. És hát mivel nagyon hosszú ideig voltam nagyon kövér, így az efféle optikai tuninghoz sebészi beavatkozás is szükséges lenne, ami megintcsak nem szerepel a terveim között. Marad tehát célnak a jó erőnlét, a fittség, és a tudat, hogy nem hagyom magam eltunyulni :)



Wednesday, 4 April 2018

5 év

Újabb bizonyság arra, hogy a béemmí nem minden. Féltem megborotválkozni, pedig többen mondták, hogy kéne....de emlékeztem arra, hogy 5 éve, mikor levágtam utoljára a szakállamat, bucifejűnek láttam magam. Az 5 évvel ezelőtti énemhez képest momentán 5 kilóval vagyok nehezebb, mégsem lett bucibb fejem, sőt.

Nyilván az elmúlt évek alatt végzett gyúrás, bringázás, és egyéb sporttevékenység áldásosan hat ezekre a dolgokra, pedig ha csak a súlyból indulnék ki, azt mondhatnám, hogy kövérebb vagyok, mert évi 1 kilót híztam haha.

Tuesday, 3 April 2018

100

A mai edzésem kereken a századik volt. Tavaly szeptemberben kezdtem az átmozgató edzést, relatíve alacsony súlyokkal, kis szériákkal, és nagy nehézségekkel :) Mostanra már izomcsoportokra koncentrálok egy-egy edzés során, és sokkal nagyobb súlyokkal dolgozom.....de. De sajnos az ízületeim nem szeretik. Fáj a könyököm, a vállam, a csuklóm....(de most épp az alkarom, és a nyakam is)....és a derekam :):):) 

Továbbá a fejlődés sem úgy alakul, ahogy én azt elképzeltem. Az elején látványosan változtam, aztán valahogy megállt minden. Persze a bicepszem nőtt 5 centit, a combom is, és a mellkasom is, de valamiért nagyobb ütemű növekedésre számítottam. 

Mindezek ellenére nem hagyom abba. Beleástam magam valamennyire a témába, és rájöttem egy csomó dologra. Például arra, hogy a túl nagy súlyokkal való munka, és a bemelegítés/nyújtás hiánya kivégzi az ízületeket, és fájdalmassá teszi a munkát. Vagy arra, hogy ha nekem rossz a csuklóm, akkor különösképpen oda kell figyelnem, hogy a gyakorlatok során hogyan veszem igénybe, és hogyan engedem rá a terhelést.

Odafigyelek, hogy ne akkora súllyal dolgozzak, amekkorával tudok...tudnék, hogy mindig melegítsek be, és sose felejtsem el az edzés végén a nyújtást. Elkezdtem V-vel jógázni is, és rendszeressé tettem a szobabringa mellett a crosstrainer-es HIIT edzéseket, alkalmanként 45 perces programban, maximum fokozaton. Úgyhogy ha nem is olajozottan, de azért az ízületeim működnek, és nem tudták elvenni a kedvem az edzésektől.

Összességében jó mókának tartom, az általam fabrikált lehúzó- és evezőgép tök jól funkcionál, használom letolásra, és mellhez húzásra is, már a harmadik kábelt fogyasztom, na nem azért, mert tönkremegy, hanem mert csúnya fekete lesz a használattól, és elcsavarodik rajta a burkolat is. V-t is sikerült belerángatnom, és nagyon inspirál, hogy milyen szépen fejlődik, és milyen kézzelfoghatóan javul a teljesítménye. Marci lelkiismeretesen tolja, Benit néha nógatni kell, Jancsi viszont nem szerette meg a dolgot. Tomi már félig nem lakik itthon, ő terembe jár, de aikor itthon van, szoktunk együtt gyúrni, legutóbb túl is terheltük kicsit a szerkezetet a megállás nélküli munkával, úgyhogy a békában meglazult a kábel, és kicsúszott. Szerencsére nem történt semmi baj, gyorsan megcsináltuk. Kari is általában az egyetem edzőtermébe jár, itthon csak néha egy-egy hétvégén van, akkor meg inkább csak kardiózni szokott.
A biciklizés egyre jobban hiányzik....úgy értem, az igazi kerékpározás....ahogy egyre szebb az idő....de a balesetem sajnos elveszi a kedvem attól, hogy megint nyeregbe szálljak. A mozgásigényemet ezért inkább itthon, a négy fal között igyekszem kielégíteni.

Monday, 19 March 2018

Kényszerkardió

Csakhogy ne legyen unalmas sosem az élet....Egyik szemem sír, a másik nevet. Végre a platóm eleresztett, ennek örülök, igen bosszantó volt a heteken át tartó helybenjárás. Viszont egy rossz mozdulattól olyan szinten beállt a jobb vállam, hogy nem hogy edzeni, élni is alig tudtam két napig. Szerencsére a második napon már egy óra kardió belefért, a harmadik napon már ment a 3 órás kardiózás is, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem maradok mozgás nélkül, de most egy hétig biztosan nem nyúlok súlyzóhoz, mert félek, súlyosabb sérülést is begyűjthetek.

Hiába, az aktív súlyzós edzés megviseli a szervezetemet. Nyilván a korom, meg a hosszú ideig elcseszett testszerkezetem miatt...de a könyököm után most a vállam kattan be....a térdem meg a bringázásnál sajgott az első 50 km után...azóta szedem a glukozamint is rendszeresen...szembe kell néznem a korlátaimmal, mese nincs :)

Úgy döntöttem, most egy hét kényszerkardió lesz: napi három óra kardióedzés, és nulla súlyzó. Remélem a vállam rendbejön, és a következő héten visszatérhetek a súlyzós edzésekhez. Addig marad a szobabringa és a crosstrainer. A biciklin két órát tekerek, legfeljebb két részletben, a maradék egy óra a cross-on HIIT sémában, max fokozaton. Ez rendesen csak minden másnapi menet, mert a többi napokon a súlyzós edzés dominált....

Nejemmel pakolásztunk a házban...előkerült az egyik régi nadrágom....igen vicces ha most magamra húzom....:)