Két hét után

 Második hete tart a fogyókúrám. Ezer kalória alatt a napi bevitelem, mellette edz....enék, ha lenne erőm, de elképesztő, mennyire megérzem, hogy kevés az enerdzsi....20 km körül tudok csak bringázni, mert érzem, hogy kezdek szédülni, émelyegni....súlyzós edzés szóba se jött. Úgyhogy asszem emelek a kalórián, hogy több erőm legyen a fizikai aktivitáshoz. Amúgy 4,5 kg ment le ez alatt a két hét alatt, ami pusztán a számokat nézve végül is nem rossz, bár produkáltam már ennél gyorsabb fogyást is.

Kenyérfélét egyáltalán nem ettem ezalatt a két hét alatt...általában úgy alakult a napom, hogy délután 2-3ig nem ettem semmit, akkor egy kis almát vagy egy skyr joghurtot, vagy ha családi ebéd akkor natúr sült csirkemellet valami párolt karfiolos-répás-brokkolis cuccal. Vagy a nagy kedvencemet, a tökfőzeléket, amit az itt kapható courgette-ből szoktunk csinálni....mi is az, asszem cukkini magyarul. Tökéletes alapanyag a maga 17 kalória/100 grammjával. Jó kilónyit megpucolok, szétvágok, kibelezek, lereszelek, és minimális zsiradékon, jó sok kaporral megfőzök, természetesen megfűszerezve pirospaprikával, sóval. A végén belezuttyintok egy fél doboz light tejfölt (+102 kalória), és gyakorlatilag van egy bödönnyi isteni finom meleg kaja, ami messze 400 kalória alatt van. Többszöri étkezést ki tud adni.

Hátulütője, hogy a benne lévő só elfogyasztása elég komoly víz-visszatartást produkál nálam, így a tökfőzelékes napjaim után mindig tartok egy kevésbé sós napot...ezeken a napokon marad a nyers zöldség gyümölcs, esetleg egy okosan összedobott ceasar-saláta, meg a szokásos skyr joghurt, illetve quark...ezek ilyen túrószerű készítmények, cukor és zsiradék nélkül....szerencsére egyre többféle kapható a boltokban...persze nem olcsó, de ez nem újdonság..miféle világ az, ahol a sült krumpli elősütve, megpucolva-összevágva bezacskózva fele annyiba kerül kilója, mint a nyers krumplinak....

Amúgy asszem elég jól viselem a dolgot, napközben rengeteg folyadékot és sok kávét iszom (persze feketén, még jó) úgyhogy hajrá tovább előre....

Ompa

 

Bevett szokásom, hogy egyedi nevekkel ruházom fel az általam bejáratott ételeket. Mivel enni kell, ezért ugyebár az nem opció, hogy kérem, én nem eszem, ígytehát kénytelen-kelletlen az ember nekiáll alkotni. Így született meg az én kis szótáramban a túrha, a subka, az aktuál kocka, és így tovább. Nos, ez a mostani az  omlett és a sárgarépa szavakból lett összerakva.

Az alapötlet az, hogy egy jól bejáratott kaját dobjunk fel valami olyannal, ami megnöveli a térfogatát, nem módosítja nagyon az ízeket, és minél kevesebb kalóriát hordoz. Normális esetben nekem egy két tojásból készült omlett meg se kottyan. Úgy is írhatom, hogy kevés, nem elég. Nem tudok vele jóllakni. Viszont ha 15-20 deka sárgarépát finom reszelőn lereszelek, és serpenyőben lepárolom pár perc alatt, frissen őrölt borssal, frissen tört sóval....majd ehhez keverem hozzá a két felvert tojást, akkor igen korrekt adag lesz belőle.

Miután a serpenyőben szétterítve elkezd átsülni, az egyik felére halmozom az 50 grammnyi light mozzarellát, és ráhajtom az egyik felét. Fedő alatt párolom tovább, majd spatulával megfordítom, és a másik oldalán is átsütöm. Az eredmény egy kifejezetten vastag, jóízű, laktató étel lesz, pár szem koktélparadicsommal együtt sem üti meg a 400 kalóriát. 

 

    

   

A blogger képfelrakás kritikán aluli....borzalom...a képfeltöltés és a pozicionálás rettenetesen működik :-(

"Back on track"

 

Azaz vissza az ösvényre, vagy valami ilyesmi. Hatodik napja csinálom újra a fogyókúrát, ezalatt 2,9 kg ment le. Nincs egy szavam sem, bárcsak ilyen tempóban menne végig amíg el nem érem a célom. Haha. Szerintem sokan boldogak lennénk havi 15 kg mínusszal :)....

Viszatértem a saját módszeremhez, bár annyi mindenbe belekóstoltam, és az egyik működött, a másik nem annyira...ezerszer is elbizonytalanodtam, mert próbáltam követni a legfrissebb trendeket, infókat....de sajnos nem vagyok (még mindig) sem mikrobiológus, sem próféta, így férfiasan bevallom, hogy halvány lila dunsztom sincs az emberben zajló anyagcsere folyamatokról. Pont. De mivel az elmúlt 12 évben szinte mindent dokumentáltam, így van némi támpontom, hogy visszanézve levonjam a következtetéseimet.

Igaz, egy jó évnyi anyag elveszett, amikor feltörték Pesten a kocsinkat, és ellopták a laptopom :-/....sűrűbben kellett volna mentéseket csinálnom...De a többség adat megvan, és nagyjából látom is hogy merre akarok menni.

Nem könnyű...hát persze hogy nem az...térnek vissza a régi emlékek...talán könnyebb lenne, ha az ember körül nem ennének annyian és olyan finomakat :D:D....de semmiért nem adnám a családom közelségét, szóval ezen túl kell emelkedni és kész. Ambivalens dolog, mert egyfelől nehéz nemet mondani...másfelől meg valahol könnyű, hiszen egy ilyen projektben pontosan lehet tudni, hogy merre van az előre. 

Az elmúlt 10 évben folyamatosan a választ kerestem, a módszert akartam kidolgozni, hogy hogyan lehet kialakítani olyan életstílust, hogy az ember megtartsa az elért eredményeket miközben nem koplal...szerintem kimondhatom, vagy leírhatom, hogy nem sikerült. Lehet akármennyi edzés, kardió, gyúrás....de ha nincs kontroll, a kilók szépen jönnek vissza, nálam legalábbis így van. Tehát a fenntartható súlytartás hosszú távon, kiegyensúlyozott és egészséges életmóddal, de nem éhezve... - ez még várat magára. Viszont ha az ember fogyni akar, akkor egyszerű a képlet, nem kell sokat agyalni...csak az evést kell visszaszorítani minél lejjebb és kész. Szóval ez most legalább nem bonyolult.

Én nem foglalkozom az olyan nézetekkel, hogy jaj, ne az izmomból menjen le, meg jaj, túl keveet eszek, lelassul az anyagcserém, "vész-üzemmód"....igen, ezeket mind ismerem jól. Nem mondom, hogy nincs bennük igazság, de ezek mind kerékkötői a fogyásnak. Sok embert ismerek, aki ezeknek az irányelveknek a betartásával kövér már nagyon rég óta. Szóval momentán nem érdekel, hogyha az izmomból is fogyni fogok (nyilván így lesz), és különösebben nem izgat az sem, ha túl keveset eszek. Figyelek a folyadékbevitelre....eszem a vitaminjaimat (már ami van, mert az egy dolog, hogy a C-, D-, B- , és  a multivitaminok ára az egekbe szökött, de konkrétan glükozamin vagy nincs, vagy 25X-ös áron van, mint amennyiért venni szoktam...dögöljön meg a covix), és igyekszem minél kevesebb kalóriával beérni.

A napi minimum eddig 650 volt, a max 1021....Főleg zöldség, gyümölcs, csirkemell, túrófélék....gin és slimline tonik ( persze módjával....3cl gin az csak 80 kalória, nullás tonikkal felhúzva, kis citromkarikával, kis kardamommal, szecsuáni borssal tökéletes.... :))közben azért kardiózgatok, de csak finoman. 40 perc a szobabringán, ha jó idő van pár kör a "rendes" bringán....súlyzós edzést nem csináltam....de azért majd valami szinten-tartót biztos csinálok majd....

Szóval nagyjából így megy a dolog.....majd időnként jövök és írom, mi van :)

Szembenézés

Nyilván az ember a sikereiről szeret írni, és nem a kudarcairól. De ugye tudjuk azt is, hogy a sikerhez vezető út bizony kudarcokkal van kikövezve. És azt is tudjuk, hogy hibátlan ember nincs, hanem a különbséget inkább az teszi, hogy ki hogyan viselkedik a kudarc vagy a hiba után. Rejtegetem, elhallgatom, nem tudok vele szembenézni...vagy szembenézek vele, kielemzem, legyőzöm, megmagyarázom, és megpróbálok tanulni belőle, és folytatni az utat a siker felé.

Tény, hogy az ember környezete, a család, a barátok, az ismerősök...szóval nem mindig jóindulattal közelítenek, és az ember sérülékeny, és próbál vigyázni magára. Óvjuk magunkat attól, hogy mások belénk rúgjanak, kárörvendjenek, vagy épp tunkoljanak a kudarcainkból....fürödjenek benne, és lássák benne a saját maguk kudarcainak önigazolását. Szóval van egy fajta defenzív túlélőtechnikája az embernek...magyarán szólva óvatosan köll bánni ezekkel a dolgokkal.Legalábbis annak, akit nem kizárólag a jóindulat és a segítőkészség vett körbe élete során LOL

A jóindulat margójára meg: évtizedekig voltam 200 kilós...soha senki nem bántott, imádtak. Nagy darab pali voltam nagy dumával, nagy hanggal, kiterjedt haveri körrel. Kifejezetten szerettek a társaságomban lenni, kimondottan népszerű voltam. Érthető, hiszen egy kövér ember is mellettem kifejezetten slank-nak tűnt, ha együtt mutatkoztunk, kettőnk/sokunk közül messze én voltam a legkövérebb. Aztán amikor elkezdtem lefogyni, eleinte lenéző-lesajnáló együttérző szavakat kaptam, amik mögött leginkább olyan gondolatokat láttam, hogy "csóri, úgysem fog sikerülni neki, de hagy higgye hogy talán mégis"...de sikerült, és onnantól kezdve hogy lefogytam, kábé mindenki elkezdett izélgetni, hogy akkor most hány kiló vagy, meg mostmár elég volt, ne fogyjál tovább, mert ez már nem egészséges....de amikor 200 kilós voltam, senki nem mondta, hogy az nem egészséges. De miután lefogytam, hirtelen mindenki azzal kezdett el foglalkozni, hogy hány kiló vagyok. Az emberi természet ellen nehéz menni, én tudom....de ezek miatt a dolgok miatt alakult ki bennem ez a védekező álláspont. Mert volt olyan, hogy egy buli vagy egy nyaralás után felszaladt pár kiló, és valaki rögtön odaszólt, hogy na akkor ennyi volt, megint irány a 200 kiló? Rendkívül felzaklattak ezek a dolgok.

Viszont alapvetően ezt a blogot őszintének teremtettem, így most írni fogok az elmúlt időszakomról, ami egyértelműen a kudarc kategória, ha a testsúlyom alakulását nézem. 

A tavalyi év végén, miután kitomboltuk magunkat evés-ivás szempontjából, szokásosan ráálltam a mérlegre, de nem mertem ránézni a kijelzőre. Érdekes dolgok ezek, mert ugye van egyszer az, hogy kell a folyamatos kontroll, de van a másik oldalon az is, hogy ezzel is túlzásba lehet esni, és az ember függővé válhat attól, amit a mérleg mutat. Ha nem tetszik a kijelző, akkor hatással van az ember hangulatára, depis lesz tőle, rosszkedvű, mogorva, rossz társaság. Márpedig én nem magamban élek, hanem népes és szerető családdal, szóval akarom vagy sem, igenis az együttélés során befolyásoljuk egymást. A rosszkedv is tud ragadós lenni, és az ember nem akarja elbaszni a jó hangulatot, pláne nem ilyen hányatott időkben, amikor amúgy is hajlik az ember a depresszióra, hiszen be vagyunk zárva. 

Szóval kis feleségemet kértem arra, hogy olvassa le az eredményt, és jegyezze fel nekem. És onnantól kezdve minden héten ráálltam, de nem néztem meg a kijelzőt, hanem csak megkérdeztem Verust, hogy az előző értékhez képest milyen változás van....és beírtam a kis excel táblázatomba, hogy mínusz ennyi meg ennyi, vagy plusz ennyi meg ennyi. Ezzel a módszerrel követtem tehát, hogy hogyan alakul a fogyásom ebben az évben.

Ma reggel viszont úgy éreztem, hogy ez így nem jó. Kifejezetten kövérnek érzem magam, és baromira zavart, hogy nem tudom, mennyi az annyi. Így hát megkértem Verust, hogy ossza meg velem az értékeket. Szembe kellett néznem azzal, hogy százhuszonnégy kiló vagyok. Nem egy katasztrófa, hiszen közel 200 kilóról indultam el, de ha azt nézem, hogy bizony le tudtam menni 76 kilóig, akkor bizony 48 kilós visszahízásról beszélhetünk, ami még akkor sem okés, ha mindezt 10 év alatt sikerült összehozni.

Úgyhogy újraindítom magamat, és visszatérek a saját módszereimhez, hogy visszatérjek a saját magam által választott kategóriába....amihez 20-30 kilót mindenképpen le kell dobnom....legkevesebb. 

Forog a kerék

 

Úgy látszik, ez egy ilyen helyzetjelentős időszak. Nem mondom hogy könnyen viseljük ezt a bezártságot, ami itt már hónapok óta tart. Engem személy szerint nagyon elkeserít a sok buta ember és a logikátlan kormányzati intézkedések kombója...mert ez így együtt nagyon veszélyes. Mindegy, mások hülyesége miatt magunkat idegesíteni nem okos dolog, különben is árt a szépségnek, nem? De.

A gyerekek itthon tanulnak, és tényleg tanulnak, betartják szépen az órákat, mindenki eltűnik a szobájában, és online órán van. szünetben lejönnek széjjelhagyni pár tányért meg poharat, amit aztán mi elpakolhatunk enni-inni-kávézni....

Ha szép idő van, akkor rápattanok a bringámra, és körözök itt ezen a házunk körüli 5,5 km-es karikán...általában 10 kört megyek, ennyi pont okés megállás, ivás-evés nélkül, ennyit még bír a térdem viszonylag zokszó nélkül. Már csak egy belsőm van viszont, szóval megint rendelnem kell, és a külsőim is elég gyatrák....de azokkal még várok amíg tényleg muszáj lesz...(40€/db, és akkor már a Meridára is kéne nemcsak a Giant-re.)

Amikor viszont az időjárás retek, marad a jó öreg törött nyergű szobabringám, meg a netflix....és persze a súlyzós edzés. A szobabringához rendelt nyereg nem érkezett meg...Január 6-án adta fel az ember az UK-ban, és jnauár 23-Feb26-ig itt volt a közeli depóban....majd most azt írja a nyomkövető, hogy úton van vissza a UK-ba. Az eladó hetekig nem reagált, végül írt, hogy ne haragudjak, meghalt az apja a covixban, és most vannak túl a temetésen....persze exkuzáltam magam....az inkább bosszantó, hogy a DPD-nek kábé 10 emailt küldtem a fellelhető összes  emailcímükre, de le se szart senki, nem kaptam választ. Hívni őket nem lehet, elérhetetlen multicég. Nem sikerült megszeretnem őket.

A diéta tartása több okból sem megy könnyen...először is be vagy zárva, nem mehetsz sehová, otthon kell töltened minden szabadidőd, és lássuk be, ez gyakran a főzés-sütés-evés vonalra viszi az embert. Pláne ha 3 nagy kamasz kölyköt is etetni kell. Továbbá szintén le kelltt mondani a nyaralást erre az évre...legalábbis a külföldi verziót....most belföldre tervezünk, de ki tudja, talán ez sem fog összejönni....szóval ez a fajta motiváció is bemattul. Meg persze az is van, hogy az ember öregszik, ha teccik ha nem.....már nem vagyunk 20 évesek sajnos (maximum lélekben)

Ennek ellenére, vagy mindezek mellett....jól vagyunk, fittek, egészségesek, és többnyire jókedélyűek. Én már nagyon várom, hogy vége legyen a pandémiának, és megint lehessen normális áron venni elliptikus trénert, mert az azért hiányzik.....az evezőpadot viszont eladtuk, mert útban volt.....és nem használtuk. Én próbáltam, de kivétel nélkül mindig fájt a hátam utána, és baromi bosszantó volt, hogy 5 percenként meg kellett húzni a hevedereket a lábamnál....., gondolom a 47-es cipőméretem sem segített ezen...mindegy, pillanatok alatt el tudtuk adni, így legalább nincs útban.