Thursday, 30 August 2012

Egy kérdés - egy válasz...és ami mögötte van

Előző bejegyzésemhez írva MaManjana azt kérdezte tőlem:

Alan, szerinted, ha ti nem költöztök el, hanem itthon maradtok, akkor is végig tudtad volna csinálni ezt ilyen klasszul? Hogy látod, az országváltásnak ebben mekkora szerepe volt?


Nos, a válaszom egyértelmű és határozott NEM. Meggyőződésem, hogy ha Magyarországon maradunk, én még ma is közel kétszáz kilós lennék. Tudom, sokan szeretik hangoztatni, hogy a helyes életmód és a fogyás nem pénzkérdés. Én viszont azt állítom, hogy dehogynem.

mert persze meg lehet közelíteni onnan is a kérdést, hogy lefogyni = nem kell annyit enni. Csakhogy az evés egyrészt mint életfenntartó ösztön, másrészt mint társadalmi kényszer, harmadrészt mint kommunikációs csatorna szerves részét képezi az életünknek. Legfőképpen ezért gondolom én, hogy a helyes megközelítés inkább onnan jön, hogy /eleget/enni kell, de nem mindegy, hogy mit. Nagy igazság, hogy az egészséges, friss/primőr, adalékanyagmentes, stb. ételek, amik az anyagcserében értelmesebben vesznek részt, azok általában drágák. Olcsóbb a liszt, a zsír, a cukor, a krumpli, a rizs.

És ez csak a konkrét ételmegvásárlás része. Az élet jelentős részét sokszor teszi ki egy ember életében, hogy                                                     az élet egyéb dolgait sikeresen menedzselje...úgymint: gyerekek, lakás, hitel, munka, stb. Ezeken a frontokon sokszor sok ember leragad, és harcol az elemekkel, miközben a hetvennyolcadik helyre szorul az, hogy most milyen a életmódja, az étrendje, vagy béemije.

Ha otthon maradtunk volna, valószínűleg nem jutok el az életmódváltásig, mert leragadok a gyerekek iskolai konfliktusainál, a tetőszerkezet felújításánál, a nyílászárók szigetelésénél, a céges ügyek akadálymentesítésén, az adón, és sorolhatnám a következő szinten, hogy melyik gyereknek kell megint új cipő, hogy a kocsira új gumik kellenek, hogy megint kijött a telekadó, hogy elromlott a boiler, hogy a megrendelő nem kapta meg a számlát, hogy a bank jogosulatlanul vont le X összeget a cégszámláról, és sorolhatnám a végtelenségig. Az embert felőrlik a gondok, és nincs se idő, se kapacitás, se kedv, se semmi ahhoz, hogy azzal foglalkozzon, hogy mennyire kövér vagy nem. 

A kérdés nem az, hogy kell-e forrás hozzá, mert vagy nincs, vagy van. Ha nincs, szerintem képtelenség a fogyás, Ha van, sokszor akkor sem egyszerű, mert a kérdés ilyenkor úszik be a képbe: jelesül, hogy akarom-e, képes vagyok-e a forrásaimat erre fordítani? Írtam már párszor arról is, hogy igen, a sikeres életmódváltáshoz önzőnek is kell lenni, mert ha az ember felismeri, hogy ez pénzbe kerül, akkor szembesülni kell az olyanokkal, hogy a pénznek más helye is lehet, minthogy a saját bolondériámra költsem el. Nem akarok pontos számokat mondani, de itteni viszonylatban havi 5-600 €-val költünk többet élelmiszerekre, mintha csak a termékek árát figyelnénk. Ez sok pénz. Ebből például lehet finanszírozni egy kis lakás jelzálogát, vagy egy nagy autó leasingdíját akár. Ebből össze lehet spórolni egy korrekt családi nyaralást, vagy egy fél év alatt be lehet rendezni egy fél házat. De máshonnan is lehet közelíteni. Ebből a pénzből lehet venni sok szép ékszert, sok cigarettát, sok drága szeszes italt. Ki lehet fizetni pubokban, casinókban, éttermekben. 

Tovább bonyolódik a dolog, hogy nekem gyerekeim vannak, nem is kevés :), szóval hatványozódik a felelősség, ha olyasvalakiről beszélünk, aki családanya/apa, és aki felelősséggel tartozik a szeretteiért. Mert ilyenkor a források felhasználásánál van egy prioritás, ami természetesen megkérdőjelezhetetlen.

Szóval megint a sokoldalú érem...A helyes életmód- egészséges testkép nagyon soktényezős dolog. Nem olyan egyszerű, hogy nem kell annyit enni. Sok, mások által elbagatelizált oldala van, amire nem mindenki gondol. Az is igaz, hogy agyban dől el, de az is, hogy a döntés sokmindenre kiterjed, nem csak a konkrét szándékra.

3 comments:

  1. Köszönöm! :-) Nagyjából erre a válaszra számítottam egyébként. Jófejség, hogy az életmódváltást ilyen oldalról is megközelíted, nekem egy csomó tanácsadóval / bloggerrel / megmondóemberrel az a bajom, hogy nem veszik figyelembe ezeket az extra tényezőket, hanem szerintük "csak csinálni kell és kész". Holott úgy van, ahogy te mondod, egy csomó mindenkire és mindenre hat, ha az ember ilyesmire szánja rá magát.

    ReplyDelete
  2. Alátámasztom amit írtál, pedig én csak 1 hetet voltam ott nálatok. Már azon elképedtem, hogy az áruházakban sorok vannak, - SOROK, nem polcocskák, vagy még az sem - az egészségesebb táplálkozást segítő élelmiszerekből, pedig nem főváros, ahol éltek. Igaz, mindez drágább mint a hagyományos kaja, azt is láttam, de itthon is drágább. Mégis itt még választék sincs. Amikor ott voltam, azt is tapasztaltam, hogy miket eszel és mondhatom, ezekkel nem szenved az ember, nincs hiány érzet. Az is igaz, amit itt felsoroltál, hiszen erről is beszélgetünk már napok óta, hogy ha stressz van, akkor egyszerűen ember legyen a talpán aki kitart, betartja, kibírja, megállja, oda tud figyelni, sőt urambocsá ideje marad önmagára.....Sok összetevős nagyon, és valóban szükség volt környezetváltozásra, enélkül nem ment volna.

    ReplyDelete