Tuesday, 28 August 2012

Hajnalban a tévé előtt

Azt írom hajnal, pedig valójában reggel. Itt Írországban valahogy el van tolódva ez is. Szóval a lényeg, hogy reggel, mondjuk itteni idő szerint hatkor, kávé helyett felpattanok a szobabiciklire, és bekapcsolom a tévét. És nézem a reggeli színest....egyfelől jó, mert nemcsak a testem, de a lelkem is edzem azzal, hogy épésszel megpróbálom túlélni a tízpercenkénti szó szerint ugyanegyforma időjárásjelentést és hírblokkot, valamint a bugyuta prosztatagyógyszer meg a vitaminreklámokat. Másfelől rendkívül informált leszek otthoni hírekből.

Ez azért nem biztos, hogy annyira jó, mert pl. amikor az önelégült, flegma "obezitológus", párba állva a plázacica modell-dídzsé kiscsajjal együtt osztják az okosságot, hogy hogyan kell helyesen étkezni,...szóval az azért eléggé felbosszant. Nem azért, mert ők nem hitelesek, vagy mert tenyérbemászó a stílusuk...hanem azért, mert emlékeztet arra, hogy sosem az számít, ki milyen eredményeket tesz le az asztalra, hanem az, hogy mennyire "ismert arc"...mennyire "celeb". És itt én úgy látom, kicsit -magyar módra- kifordítva működik a történet, mert nem úgy van, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot, hanem kussparaszt-azt-nézed-amit-sugárzunk alapon a kínálat irányítja a tömeget, és megmagyarázzák, hogy kérem erre van igény. Ha csak egyféle téli cipőt engednek forgalmazni a cipőáruházaknak, akkor mindenki olyat fog venni, ha beköszönt a tél. És akkor el lehet mondani, hogy kérem, ez a cipő a nagy sláger, mert olyan nagyon sok fogyott belőle.

Tudom, statisztika, marketing, píár, ésatöbbi, mindegy. Azért engem eléggé zavar, hogy a téma aktív részeseként ismerek nem egy-nem kettő olyan arcot, akit nyugodtan meg lehet (-ett volna) mutatni (kapásból "Dagadtköcsög" és "Málnapuding" jut eszembe...), mert letettek az asztalra olyan eredményeket, hogy nyugodtan példát vehetne róluk sok ember. Igaz, egyik sem pornóproducer, vagy médiabálnacápa, vagy gigasztár például. De persze a még mindig durván kövér énekest kell mutogatni, aki azt ecseteli, milyen nagyszerű dolog a gyomorgyűrű....pfff....

A társadalmi nyomás több irányból jön. Minden a pénz-fogyasztás tengely körül forog. Fogyassz, egyél, igyál, költsd a pénzed, hízzál el, majd megint költs el vagyonokat gyógyszerekre, vitaminokra, kezdj el sportolni, válts életmódot, tetess be gyomorgyűrűt...

Az elhízás ennél sokkal...sokkal összetettebb. De jó lenne, ha csak arról lenne szó, hogy a kövér embernek nincs információaja arról, hogy kellene élnie. Hogy optimális arányban töltse el az idejét munkával, pihenéssel, mozgással, és optimális ételeket tegyen a maga és a családja elé az asztalra! Könnyű jófejnek lenni, és lezavarni edzeni az embereket heti háromszor egy órára...például. De ez nem csak ennyi. Sokszor körbejártam már ezt a témát, hogy az egészséges életmód bizony egyrészt pénzbe kerül, másrészt kell hozzá egyfajta stresszmentes, kiegyensúlyozott életszemlélet, amit elég nehéz elsajátítani, ha az ember adósságspirálból munkanélküliségbe, vagy adóemelésből gázáremelésbe tántorog...


7 comments:

  1. Hű, de ütős bejegyzést írtál ma!
    Nagyon tetszett, nemcsak a stílusa, bár az is utánozhatatlan, hanem a mondanivalója miatt.

    ReplyDelete
  2. Ha minden igaz, DK mostanában szerepelt a ker. tévékben - nagyon helyesen, kéne még több ilyen riport. De nyilván jobb üzlet a gyomorgyűrűt / bypasst reklámozni (fél - másfél millió forint), mint egy önszerveződő futóklubot...

    ReplyDelete
  3. Apropo, stresszmentesség. Alan, szerinted, ha ti nem költöztök el, hanem itthon maradtok, akkor is végig tudtad volna csinálni ezt ilyen klasszul? Hogy látod, az országváltásnak ebben mekkora szerepe volt?

    ReplyDelete
  4. MaManjana, egyet értünk :)

    A kérdéseket köszönöm, post formájában még ma írom a választ :)

    ReplyDelete
  5. Kedves Alan!
    Bevallom, már rég olvaslak, és nagyon sok erőt adtál/adsz ahhoz, hogy én is elkezdtem/folytatom az életmódváltást. Mert valóban arról beszélünk, és nem fogyókúráról. Az én váltásomhoz a kezdő érv az volt, hogy nem akarok egy életen át undorodni magamtól, illetve, hogy soha többé nem akarok kövér lenni. A következő érv pedig az, hogy szeretnék követendő példát mutatni a gyerekemnek, aki még egyelőre négykézlábazik, így talán van esélyem idejében elkezdeni a tudatos életre nevelést. Neked pedig köszönöm. Egyrészt azt, hogy a blogod által követendő példát mutatsz, másrészt azt, hogy vannak gondolataid, és ezeket megosztod itt.

    Írország pedig csodaszép hely, mi a nászutunkon jártuk be néhány zegét. A zugok majd ezután következnek. :)

    ReplyDelete
  6. kedves pdd,

    Köszönöm a kommentet és a biztatást, és sok sikert a céljaidhoz! :) Írország pedig tényleg nagyon szép, mindig tud valami más arcot is mutatni, és sosem unalmas :)

    ReplyDelete