Thursday, 16 August 2012

Újra itt....

A blogot kicsit megújítva, felfrissítve folytatom, egy hónap szünet után. Ez a kihagyás nem anynira volt szándékos, inkább csak így alakult. Szabadság, nyaralás, rohanás....mellette a sok mindennapos teendő, szóval nagyon könnyű tologatni a blogvezetést addig, amíg az ember egyszer csak azon kapja magát meg a blogját, hogy kezd kihalni.

Engem baromira zavart mindig is, hogy a nagy fogyós sikersztorikról szóló blogoknak általában mindig vége van, mint a botnak. Pedig az embert érdekelné, hogy hosszabb távon hogyan alakul a sorsa annak, aki kövérből sikeresen lett sovány. Meg hát persze se szeri se száma az olyan fogyásoknak, ahol nagy hírverés mellett, jellemzően "celebek" elkezdenek fogyni, aztán véget ér a promó, elmúlik X év, és az emberünk szépen vissza van hízva, ékes magyarsággal megmondva.  Olyan magyarázó cikkeket is olvastam már, hogy hát az "orvos mondta, hogy kicsit vissza kell hízni, mert kell az energia a testnek"....mondta ezt az a sikeresen (nem le)fogyott ember, aki még jócskán az elhízott kategóriába tartozott az eredményes fogyás után. Ja, és persze gyomorgyűrűvel, hiszen azt is orvos tanácsolta....mert máshogy ugye nem megy úgy sem.

Szóval a sok kamu sikersztori, meg a lefogyott és visszahízott "sztár" sem segít a dolgon, hogy igenis nem könnyű valaki olyat találni, akinek követhető a lefogyás utáni élete is. Hiszem, hogy itt is rejtőzik egy kulcs, mert ugyan nagyon nagy dolog lefogyni, de talán még nagyobb dolog úgy is maradni.

A kéthetes nyaralás-szabadságnak félve mentem neki, mert egyrészt megfogadtam, hogy az életmód-korlátok alól is felmentést fogok adni magamnak, hiszen mivégre a sok küszködés, ha soha nem eresztheti el magát az ember...másrészt ezt a dolgot még kockázatosabbá tette, hogy a mozgás is hiányzott, hiszen a biciklimet nem vittem magammal....igaz, futócipő volt nálam, de nem mentem futni egyszer sem. Ellenben a pizzától kezdve a süteményen át a csokiskekszig mindent ettem, mindenféle korlátok nélkül.

Lélekben felkészültem arra, hogy a két hét alatt minimum 10 kilót hízni fogok, de nem így történt. Mindössze négy kiló plusz jött fel, és hazaérve alig vártam már, hogy a bringámra pattanjak, és csináljam tovább a megszokott köreimet. Ez és a kicsit szigorúbbra fogott étrend meg is hozta az eredményt: durván egy hét alatt visszaállt a súlyom. 

Tanulságnak azt szűrtem le ebből az időszakból, hogy lehet néha engedni a gyeplőn, de csak akkor, ha az ember felkészül rá, és tudatosan, kontroll alatt éli az életét előtte és utána. Mint mindig, most sem mulasztom el megemlíteni, hogy minden ember egy külön világ...ismerek olyan srácot, aki életében nem sportolt, nem figyelt arra, mit eszik, meg mennyit, dohányzik és sörözik...és olyan kocka hasa van harmincon túl is, hogy én kérek elnézést....szóval ilyen is van. Hiszem, hogy mindenkinek meg kell ismernie a saját testét-lelkét, és úgy kell kialakítani a megfelelő életmódot, amiben egyformán jól érzi magát lelkileg is, és testileg is.

4 comments:

  1. Jó az új design. :-)

    Ha már félbehagyott blogok, nem tudjátok véletlenül, hogy mi van Málnapudinggal? Olyan hirtelen hagyta félbe az írást. :-(

    ReplyDelete
  2. Vizicsibe: :)

    MaManjana: Köszi :) Málnapuding? Sajnálom, hogy abbahagyta a blogolást, nagyon bírtam a stílusát. Én arra gondolok, az új párkapcsolatának volt túl sok a publicitás, Málnapuding nem akart szelektálni....mivel az új társ az élete része, a blog pedig az életéről szól, így megkerülhetetlen, hogy szerepeljen benne, viszont ő nem akarta. Valami ilyesmire emlékszem.

    ReplyDelete
  3. Igen, ez lehet. :-( Kár, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy él kint, és egyáltalán, mi van vele.

    ReplyDelete