Tuesday, 17 July 2012

Kreativitás és repülő kontra helikopter

Tegnap annyira jól sikerült a hegyi biciklizés a nagyfiammal, hogy megbeszéltük, ma hajnalban is nekivágunk. Már ha nem ömlik az eső. Szerencsénk volt, nem esett. El is indultunk, még hét óra sem volt. A helyhez érve lepakoltuk a bicikliket, szépen nekiestünk a hegynek újra. Az első és legnehezebb emelkedő utáni részen annyira szép látvány fogadott - újra-, hogy meg kellett állni, és készíteni egy fényképet. Fantasztikus volt, ahogy a nap sugarai, a gomolygó ködön áttörve elérték az óriási keresztet. Szinte érezni lehetett a levegőben a spiritualitást. 

Miután kiélvezkedtük magunkat a látványban, és indultunk volna tovább, észrevettük, hogy az egyik bicaj első kerekéből eltávozott a levegő....Pfff. Savanyú ábrázattal kezdtük el visszatolni a bringákat a kocsihoz, és miközben lefelé haladtunk, megbeszéltük, hogy bizony így jár aki, nem gondolkozik előre, és nincs nála pumpa, meg tartalék belső. De amióta megvettem a bicikliket, egyszerűen annyi sok pénzt költöttem el a különféle kiegészítőkre, hogy valahogy igyekszem visszafogni magam....pedig annyi minden lenne, amit úgy megvennék még...és kellene is. És meg is lesznek, majd szép fokozatosan. A táska is ezek között van, akár kormány, akár nyereg, akár váz...de amiben elférnének azok a cuccok, amikkel meg lehet oldani például egy ilyen defekt-gondot.

Viszont ott álltunk a hegy lábánál, az idő elég jó volt, nem is siettünk, és kalóriát akartam égetni mindenáron....ezért Tomival megbeszéltük, hogy akkor túrázunk egyet - gyalog a hegyen. Így is lett. Fantasztikus négy órát másztunk fel és le a hegyen, szuper helyeken voltunk, ahova autóval és bicajjal sem nagyon lehetett volna eljutni. Mesebeli erdő, véget nem érő, haragoszöld mohaszőnyeggel, búvópatakok mindenfelé, égig érő hatalmas fenyők, és isteni illat. 



További előny, hogy kicsit más izomcsoportokat sikerült megmozgatni, illetve négy-öt órát végigdumáltunk a nagyfiammal, ami minden kincsnél többet ér. Sok témát körbejártunk, és az életmód-sport-diéta sem volt ez alól kivétel, hiszen Tomi leigazolt atléta, és komoly edzéstervekkel dolgozik, továbbá nagyon odafigyel arra is, hogy mikor, mit eszik. Közösen arra az álláspontra jutottunk, hogy kevés kivételtől eltekintve csodák nincsenek: ha valakinek fontos, hogy jól nézzen ki, hogy egészséges és fitt legyen, akkor azért tennie kell, nem állhat meg. Az étkezés-mozgás egyensúlyának fenntartása folyamatos odafigyelést és kontrollt igényel. Mint a repülőgép, amelyik nem helikopter, és nem tud egy helyben állni. Vagy megy előre, vagy lezuhan. Vagy csinálom a tudatos életmódot, odafigyeléssel, kalkulációval, kontrollal, vagy összeomlik az egész, és elkezdek hízni megint.

Jelenleg így látom, az eddigi tapsztalataim ebbe az irányba mutatnak.

6 comments:

  1. Eszméletlen jó képek! :)

    A fiaddal való beszélgetés is csoda jó lehetett, nem beszélve arról a nagyon nagy eredményről, hogy lépést tudsz tartani a nagyfiúval! :)

    ReplyDelete
  2. Kedves Alan!
    Elérkezett ez a pillanat is, elolvastam az utolsó bejegyzésedet is. Minden nap olvastam egy kicsit, és szinte minden második bejegyzésedhez írtam volna valamit, aztán rájöttem, hogy a legtöbb felmerülő kérdésemre egy későbbi bejegyzésedben meglelem a választ. Nagy élmény volt, és hiányáérzetem lesz. El se hiszed, hogy egy ilyen sikeres út mennyire tud ösztönözni. Köszönöm szépen. Én, aki számtalanszor fogyóztam sok kisebb, de több nagyobb sikerrel, soha nem tudtam megtartani az elért eredményt, őszintén elismerem a Te sikeredet. Ahhoz, hogy valaki erre képes legyen, csak úgy lehetséges, hogy az agyában be tudja kapcsolni azt a bizonyos "lefogyok" kapcsolót. Ha ez sikerül, akkor szinte bármire képes az ember a cél érdekében. Aki kifogásokat keres, aki Téged olvasva azt gondolja, hogy ezt ő nem tudná így végigcsinálni, annál még nem kattant az a bizonyos kapcsoló. Mindkét nagy fogyásomnál úgy rákattant az agyam a fogyókúrára, hogy szinte más nem is érdekelt. Képes voltam arra, hogy a karácsonyra sütött sütiket, ha meg is kóstoltam, elcsócsálás után kiköptem, a krémes ujjamat meg a csap alatt mostam le. Nagy társaságnak úgy főztem kondérnyi gulyáslevest és sütöttem nagy rakás palacsintát, hogy amikor leültünk enni, én ráztam magamnak egy fogyókúrás fehérjeturmixot és azt iszogattam. És nem annak örültem jobban, hogy a kajámat dícsérik, hanem annak a csodálatnak, hogy képes vagyok nem enni, amikor körülöttem mindenki élvezkedve eszik. Sajnálom, hogy a fogyásodkor nem vezettél naplót, mert arra is kíváncsi lettem volna. Nem is annyira arra, hogy mit ettél, inkább arra, hogy mindezt hogy élted meg. Hogy sikerült leküzdeni önmagadat, milyen érzéseket éltél át amikor Te győztél az étvágyad fölött...vagyis folyamatában, a Te stílusodban egy nagyon ösztönző és élvezetes olvasmány lenne. Én komolyan elgondolkodnék a helyedben egy könyv kiadásán. A Pécsi Ildikónak volt egy fogyókúrás könyve. A könyv 2 részből állt, az egyik címe az volt, hogy "Mitől nem fogytam le", a másiké "Mitől fogytam le". Az első részben leírja, hogy mi vezetett ahhoz, hogy elhízott, persze a kedvenc ételeinek a receptjeit is közreadta, majd a második részben a fogyásáról, mert egy időben komoly sikereket érte el ezen a téren. A te könyvednek lehetne egy harmadik része is, "Mitől maradtam sovány".:) Mindenképpen nagyobb publicitást érdemelne az irományod, mert sok emberen segíthetnél. Téged közönségtalálkozókon kellene "mutogatni", mert az élő példája vagy annak, hogy egyedül, minden művi beavatkozás nélkül, gyógyszerek nélkül is le lehet fogyni, csak nagyon akarni kell. Remélem egyszer valaki rájön erre is, és megkeresnek, mert megérdemelnél egy nagyobb hírverést, amiből talán még anyagi hasznod is származhatna. Nagyon sok hasznos dolgot olvastam nálad, legyen az netről szerzett ismeret, vagy a saját tapasztalatod. Mindez olyan segítség, amiért csak hálásak lehetünk Neked.

    ReplyDelete
  3. Kedves Zsike,

    Nagyon jól esnek a soraid, köszönöm szépen. Tudod, legelőször én is könyvben gondolkodtam, de egyrészt innen külföldről még bonyolultabb az ilyesmi, másrészt van némi előéletem a könyvkiadókkal, és nem kifejezetten pozitív előjellel. Tény, hogy nem egyszerű az ágazat :) Sokáig azt terveztem, hogy a fióknak megírom, aztán valamiért felmerült a blog, mint lehetőség, és végül ennél kötöttem ki.
    A lehető legtöbb, ha valaki azt írja, hogy ösztönzöm. Ez lett volna a lényeg, hogy megmutassam másoknak, hogy lehet...létezik kapszulák meg gyomorgyűrű nélküli fogyás, még akkor is, ha valaki olyan brutálisan el van hízva, amennyire én el voltam. Ez lenne az üzenetem a "világnak", amit kikiálthatok ezzel a bloggal. Persze ez is változik folyamatosan, hiszen ahogy múlik az idő, mindig más forog a fejemben, de az életmódváltás, ha valóban életre szól, akkor folyamatos tevékenységet takar, és mindig felmerülnek új vetületek, új kérdések, amiket itt a blogon ki tudok vesézni.
    Minden tiszteletem a Tiéd, jópofa megfogalmazás ez a "lefogyok" kapcsoló. A titok (az egyik a sok közül) mindenképp pont az, amit Te is írsz, hogy képesnek kell lenni arra, hogy az ember étellel dolgozzon, nézze, lássa, érezze az illatát, és ellen tudjon állni az előkúszó emlékeknek, amik az evéssel kapcsolatosak. Nagy akarat kell ehhez, és nagy elszántság. Úgy gondolom, hogy azok, akik erre képesek, sokat segíthetnek azoknak, akiknek gondjuk van ezzel. Nagyon fontos lehet mások támogatása, sokszor billentheti vissza a "zsírharcosokat" a megfelelő irányba.

    Még egyszer köszönöm a kommentet, és további sok sikert! - Alan

    ReplyDelete
  4. Kedves Alan!
    Megértelek könyv ügyben, mert én is hasonlóan gondolom. Nekem van egy gasztro honlapom, és folyton írogatnak, hogy írjak könyvet, amit egyszer talán meg is teszek, de addig is a honlapommon élem ki receptkisérletező és ételfotózó mániámat. Azt a véleményemet változatlanul fenntartom, hogy szélesebb nyilvánosságot érdemelne az oldalad, mert nagy segítség lenne minden fogynivágyó embernek. Pl. cikket kellene írnod az egyik legnagyobb olyan portálon, ahol nagyon sokan próbálnak fogyni, nagyon sokan vezetnek saját naplót, és nagyon népszerű. Van egy olyan lehetőség is, hogy cikket írhatsz, ami felkerül a főoldalra. Ha gyakran keresgélték fogyós témájú oldalakat, akkor biztos ismered a hoxát. www.hoxa.hu Itt pár perc alatt lehet regisztrálni, majd bal oldalon a "Saját menűd" alatt a"Saját dolgaid"-ban van egy olyan, hogy "Cikkeid". Itt tudsz cikket írni. Ha ebben leírod, hogy közel 200 kilórol indultál, hol tartasz most, hogy érted el ezt minden gyógyszer, és művi beavatkozás nélkül, akkor nagyon sok embernek adhatsz reményt. A cikkben hivatkozhatsz a blogodra, hogy ha valaki bővebben is olvasna a tapasztalataidról, akkor elolvashatja. Persze ez csak javaslat, de így biztos sok reményvesztett embernek adnál egy kezdő lökést.

    ReplyDelete
  5. Most olvastam egy érdekes dolgot, ami magyarázat lehet a súly stagnálására, valamint az indokolatlanul gyors változásaira.

    "A munka teória az, hogy bizonyos mennyiségű elégett zsír helyére víz áramlik a sejtekbe, ami aztán egy idő múlva hirtelen eltávozik. Ennek következtében vannak bizonyos stagnálási időszakok a testsúly és a zsírosság szintjében (vizuálisan is láthatóan), ami aztán képes egyik óráról a másikra (vagy éjszaka) drámaian megváltozni."
    Itt olvastam, nagyon érdekes.
    http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_04_91_elsosegely_zsiregetes.php

    ReplyDelete
  6. Zsike, köszönöm a tippet mind cikkírás, mind -olvasás téren! :) A linket megnéztem, nagyon érdekes, el is fogom olvasni. Azt nem ígérem, hogy cikket írok a hoxán magamról...de mindenesetre elgondolkodom rajta. Köszönöm a kommentet.

    ReplyDelete