Vissza az ösvényre...

Jó régóta nem írtam. Érdekes időszakon vagyok túl, illetve még a kellős közepén. Arról van szó, hogy fogyás után azokat az elveket követtem, amikről itt is írtam, ti. úgy kell élni, hogy sok mozgás, alapvetően egészséges ételek, és akkor az ember élhet nyugodtan anélkül, hogy számolgatnia kellene. Aktív, egészséges életmód. Futás, biciklizés, legalább 1-2 óra naponta, és követni a szokásos elveket. Hozzáadott cukor nélküli joghurtok, "bio"-cuccok, sovány sonkák, sajtok, light sajtkrémek, sok gyümölcs, zöldség, és ha mindenképpen pékáru, akkor szigorúan barna, vagy teljes kiőrlésű, de minimum multigrain.

Röviden kiderült, hogy lófa*.

Hosszabban: Hétről hétre nőtt a súlyom, hiszen a heti mérést megfogadtam, hogy soha nem hagyom abba....így láthattam, ahogy átlagosan heti 1 kiló körüli értékkel mindig több vagyok, mint voltam. Eleinte úgy voltam vele, hogy hát persze, elkezdtem az aktív életmódot, izmosodom, nyilván az izom mind, ami jön rám. Tény, hogy a nadrágom is szűkebb lett, de ez is oké, hiszen az izom növekedése a bőr- és zsírszövet alatt nyilván körfogatnövekedést okoz. Mindezek mellett én azért aggódva néztem a súlyom növekedését, és végig azon gondolkodtam, vajon hol lesz a határ. Mekkora lesz az a súly, aminél azt mondom, hogy na jó, lófa*t, akkor elkezdtem hízni újra. Aztán múlt csütörtökön reggel a mérleg mutatott egy olyat, ami több mint két kilóval volt több az előző heti számnál: 87,9 Kg.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, hogy eldöntöttem: elég volt, nyilvánvalóan ez így nem működik. Napi 30-40 km kerekezés ide, egészséges ételek oda, hozzáadott cukor óne amoda, én bizony elkezdtem visszahízni. Márpedig ennek véget kell vetnem. Időben voltam, hiszen a 185-ös magasságomhoz még elcsúszik a 88 kilós súly, pláne, hogy minimum 10 kiló bőr lóg rajtam, amit soha nem fogok tudni lefogyni magamról, és ami nem lenne rajtam, ha nem híztam volna el. Ha ezt a tíz kilónyi bőrt levonom a súlyomból, akkor 88-10=78 kg, ami teljesen oké. Csakhogy engem nem a konkrét súly aggasztott, hanem a tendencia.  Jelesül, hogy ha növekszik a súlyom hétről hétre, akkor csak idő kérdése, és megint kövér leszek. Ezért kellett változtatnom.

Több fronton támadtam. Kezdem a mozgással. A napi 30-40 kilométer biciklizés az jó, de ha jobban belegondolok, akkor én ezt soha nem egyhuzamban tettem meg. Márpedig ha valaki mondjuk négyszer fél óra alatt teker le 30 km-t, akkor hiába számolja ki a kalkulátorokkal, hogy pl az 1400 kalória elégetés, hiszen mint közismert, cca. 400 kalóriányi ún. glikogén tartalék van a májban és az izmokban, és az ember, mikor mozogni kezd, először ezt a tartalékot égeti el a szervezete. Utána jön a zsírégetés. Namost ha tekerek fél órát, kiürítem a glikogén tartalékom. Élem tovább az életem, táplálkozok, és a glikogén tartalékomat feltöltöm, így legközelebb mikor tekerek, megint azt tüzeltetem el az anyagcserémmel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tesz jót a négyszer fél óra biciklizés, csak azt, hogy zsírégetés szempontjából hajítófát sem ér. Ezért aztán elhatároztam, hogy minimum két órát fogok minden nap tekerni, de egyhuzamban. Így jó eséllyel másfél órán át zsírt fogok égetni, miután kiürül a glikogén tartalékom.

Újból elővettem a kis exceltáblázatomat, és nekiálltam számolni. Úgy döntöttem, ezúttal magasról teszek a ch-zsír-protein-rost arányokra és mennyiségekre, kizárólag a kalóriákra megyek rá. (Twinkie) Azt is kiötöltem, hogy új értelmet adok a "negatív kalóriák"-nak. Egyenleget vonok minden nap a bevitt és a ledolgozott kalóriákból, és az eredménynek negatív előjelűnek kell lennie. Tehát ha ledolgozok 1500 kalóriát, és 1400-at eszem meg, az -100, tehát oké a negatív kalória. Továbbá visszatértem a napi mérésekre.

Nos, az eredmények engem is megleptek. 87,9-86-85-83.7-83.1 Így alakultak a reggeli méréseim, azaz négy nap alatt 4,8 Kg.-val lettem kevesebb. Átlagosan ezer kalória körül eszem egy nap, almát, sárgadinnyét, epret, sárgarépát nyersen, és light joghurtot. Mást nem. Átlagosan 1413  kalóriát égetek el naponta, mozgással. 

Egyfelől nem könnyű, hiszen tegnap pörit főztem a srácoknak, meg nokedlit szaggattam hozzá, azelőtt bolognai spagettit, ma meg palacsinta a menü. Az illatok, a látvány és az emlékek...ezek húznak vissza. Másfelől viszont a siker, az erő (ami velem van), és a kontroll tudata olyan erősen tol előre, hogy nevetve veszem az akadályokat. Fittnek érzem magam, nem éhezem vagy ilyesmi, iszom eleget, feketekávét, zérókólát és vizet.

Van konklúzió is. Olyan konklúzió, ami rám vonatkozik egyedileg, hiszen csak ebben lehetek biztos.

Mégpedig az, hogy nem tűnik úgy, hogy hosszú távon el lehet engedni a gyeplőt. Nem elég a sok mozgás, nem elég az egészséges ételek fogyasztása. Vissza kell térni - legalább időnként- a jó öreg matekhoz, a számokhoz, akik a barátaink, és sosem hazudnak. Ha ráállunk a mérlegre, látunk egy számot. Nincs duma, nincs mellébeszélés. Az annyi, amennyi. Továbbá az is konklúzió, hogy a rendszeres mérlegre állást nem szabad elhanyagolni soha.