Hat nap alatt öt kiló mínusz

Meg kell valljam, magam sem hittem volna, hogy ennyi súly fog lemenni a fogyasztóhetem alatt. Valószínűleg a hozzáértő okosok hüledezve azt mondanák, hogy nagyatyaúúúristen, ez nem normális, meg nem egészséges, meg nem jó, meg túl...Bizonyára igazuk is van. Túl.
De talán én elmondhatom, hogy eléggé az a fazon vagyok, aki nem a normális áramlatok mentén halad. Hiszen extrém módon voltam elhízva is. A lefogyásom is merőben eltérő volt az általánosságban alkalmazott technikáktól, hiszen mozgás, pirula, gyűrű, és orvosi felügyelet nélkül vágtam bele és vittem véghez. Hát akkor a szintentartás, illetve a "pályakorrekció" is lehet szokatlan....gondolom.

Mivel alapvetően a számok emberének tartom magam, naná, hogy hevenyészve kiszámoltam az elmúlt egy hét alatt hogy alakultak a kalóriák. Összeadtam az anyagcsere szükségletemet, és az extramozgással elégetett mennyiséget, abból kivontam a megevett kalóriannyiséget, és a maradékot elosztottam hétezerrel. Mert állítólag egy kiló zsír kialakulásához hétezer kalória kell. Valahol ezt olvastam. Ennek alapján 2,6 kilót kellett volna fogynom az egy hét alatt. Én pedig közel ennek a dupláját fogytam. Az okok nyilvánvalóan összetettek.

Ma biciklizés közben arra gondoltam, az élet is olyan, mint a "country road". Jönnek az emelkedők, a vasúti átjárók, majd követi őket a felszabadító lejtő, amikor az ember suhan szabadon, és még csak tekerni sem kell. Lehet, hogy olcsó párhuzam, de akkor is az jutott eszembe, hogy ahányféle ember, annyiféle attitűd. Amikor a nyeregben ülve felnéz az ember, és látja, hogy jön egy emelkedő, több dolgot is tehet. Átválthat robot üzemmódba, és teker, mint a gép, próbálva tartani a tempót. Nagy levegőt véve elkezdhet nagyobb tempót diktálva hajtani, hogy hamarabb felérjen. Visszaválthatja a sebességet, hogy könnyebb legyen tekerni. Felállhat a nyeregből, hogy a teljes súlyával tudja taposni a pedált. Szóval sokféleképpen lehet nekimenni a feladatnak. Csak a baj ott van, hogy sok ember van, aki személyes sértésnek veszi az emelkedőt, és leszáll a bicikliről. Leül a földre duzzzogni, vagy visszafordul, vagy kézzel feltolja a biciklit, vagy telefonon segítséget kér, hogy jöjjenek érte autóval. Vagy kreatívan kitalál valami mást, csakhogy ne kelljen megküzdenie az úttal.

Sajnos viszont a gravitációval együtt kell élni. Ha emelkedő jön, akkor mese nincs, fel kell menni rá. De nem baj, mert utána onnan lefelé is vezet az út. Igaz, aki behisztizik, és nem megy fel a dombra, az sosem fogja érezni, milyen nagyszerű érzés robogni lefelé a lejtőn.