Friday, 29 June 2012

Élet a fogyás után

Tegnap vásárlás közben megakadt a szemem egy helyi bulvárlap címlapján. Egy nőt ábrázolt, aki a kezében fogta a tekintélyes méretű kötényhasát, ami szinte a térdeit verdeste. Felette fennhangon hirdette a szöveg :

" 75 kg-t fogytam, de..."

Nos...rögtön elöntöttek a gondolatok. Elsőre az, hogy talán nem kéne elriasztani azokat az embereket a fogyástól, akiknek szükségük volna rá, azzal, hogy riogatják őket az ilyen képekkel. Igen, ha egy durván elhízott ember lefogy, akkor marad bőr ami lóg rajta. Csakhogy a bőr maga nem ám olyan vastag....alatta van jókedvvel bőséggel zsírszövet is....zsírsejtek, amiket csak kiüríteni lehet, elpusztítani diétával nem. Lehet sebészeti úton levágni, vagy hallottam már olyat is, hogy ultrahanggal bombázzák szét...tök mindegy. Azok, akik azért mutogatják a fogyásuk utáni kötényüket, hogy azt sugallják, milyen rosszul jártak, azoknak szívem szerint azt mondanám: Fogyj le még egy huszast, és kisebb lesz a kötény. Ennyi.

A másik gondolatom az volt, hogy egy fogyásnál jobban kiderül, hogy bizony a kövér és a kövér között is óriási különbségek lehetnek. Én 190 kiló felett is másztam hegyet, fociztam a srácaimmal, vagy felrohangáltam az emeletre ötpercenként, ha felsírt a kisgyerek. Igen, izzadtam, mint a ló, a focitól 10 perc után lihegtem és meg kellett állnom pihenni, és az emeletre érve szuszogtam, mint a sörösló. De általában presztízskérdést csináltam abból, hogy a kövérségem ne legyen gátja semmilyen családi eseménynek. És most, hogy lefogytam, ugyan van bőr rajtam, ami lóg, de egyrészt nem olyan vészes egyáltalán (csak ruha nélkül látszik igazán), másrészt meg amióta fogyás után elkezdtem futni, biciklizni, hasazni, és súlyzózni, azóta a bőr is kisebb lett. Igaz, ezt mérni nem mérem, de látni látom.

Felteszem, hogy akik egyáltalán nem mozognak, és el vannak hízva, azoknak nyilván más a testszerkezetük, és fogyás után is más képet mutat a tükör. Nagyon fontos, hogy miután az ember megszabadul a túlsúlytól, nem szabad hátradőlni, és vergődni, hogy jaj, a bőröm hogy néz ki, meg milyen ráncos vagyok, úristen. Nem. A fogyás utáni része az új életmódnak a mozgás. Én végig fennhangon hirdettem, hogy úgy fogytam le több mint 100 kilót, hogy egy árva fekvőtámasz nem sok, de annyit sem mozogtam. És ez így igaz. Vallom, hogy egy durván elhízott embernek nem szabad a mozgással akarnia lefogyni. Tönkrevágja az ízületeit, megterheli a szívét, és úgysem tud annyit mozogni, hogy szignifikáns legyen az eredmény. Előbb a testet kell olyan állapotba hozni, olyan BMI tartományba vezetni be, ahol képessé válunk a mozgásra. És amikor ez bekövetkezik, akkor lehet nekimenni ezerrel. 

Az ideális BMI tartományban lévő test már képes a hosszabb lélegzetvételű mozgásokra, amik az ún. anaerob tartományba is benyúlnak, és olyan teljesítményt tudnak nyújtani, amiről elhízottként álmodni sem mer az ember. És létrehozható egy olyan életmód, ami lehetővé teszi azt, hogy ne kelljen odafigyelni az étkezésre úgy, mint fogyásnál kell. Persze az irányelvek megtarthatók, de egy sonkás szendvics az sonkás szendvics a teljes kiőrlésű/barna zsömléből is, és ugyanolyan élményt ad, mint a fehér. De ha valaki napi szinten 2-3 órát eltölt futással, biciklizéssel, aerobikkal, stb...akkor hiszem, hogy nem hízik el (újra).

2 comments:

  1. Mindig olyan jókat írsz. :)
    És most már hallom a hangod is közben, ahogy mondod. :):)
    Nekem volt olyan ismerősöm, akinek a 60 kg-os fogyása után plasztikázták a hasát. Először is, elképesztő ronda munkát végeztek, annyira természetellenes volt, hogy inkább maradt volna a lógó bőre, mint ez amit utána műveltek vele.
    A másik meg, hogy a fenekén, a combjain, a karján, a tokáján a fejbőrén nem tudták leszedni róla a felesleget. Olyan volt mint a sharpei...
    Szerintem, ha nem csinál belőle hiúsági kérdést, és meghagyja mindenhol a bőrt, akkor hitelesebb lett volna, mint ezzel az eltorzított testével, hogy felszabták a hasát a melle fölé, vagy lehúzták onnan, végülis mindegy, ronda volt és kész :):)
    Én is bicajozok, kirándulok, unokákkal futkosok a játszótéren, mert aktív duci vagyok.:):):)
    És megmásztam a hegyet is!!!! (Igaz most tüdőgyulladásom van, úgyhogy ezzel nem dicsekszek.) :D:D:D:D:D

    ReplyDelete
  2. köszi Csibe :) Én úgy gondolom, nyilván ezt is meg lehet rendesen csinálni, vagy rosszul. Mindenki egy külön világ, én biztosan nem mennék a kés alá ilyen jellegű esztétikai indíttatásból.

    Jobbulást, és tessék pihenni....tényleg!

    Köszönöm a hozzászólást.

    ReplyDelete