Sunday, 24 June 2012

Bringás köcsög

Annak idején, kövéren, bedagadva a volán mögé, mindig fújtam a biciklisekre. Mit szambáznak előttem a béna sztreccs cuccokban, meg a hülye fejvédőjükben. Legbelül persze legfőképpen irigység volt a nagy duma mögött. Irigykedtem, hogy azok ott nincsenek elhízva, hogy száguldanak szabadon a szélben, hogy nem kell benzint venni meg kötelezőt fizetni az üzemeléshez, hogy öt perc alatt megjavítja ott az úton, ha valami baja van, és hogy fillérekbe kerül még egy főalkatrész is. És még a tetejébe jól is érzi magát, meg külön sávja van, meg propagandája....meg védi a környezetét....

Húha...ugye milyen sok "negatív" tulajdonság....? Aha. Mindjárt érthetővé válik a lenéző stílus. Félreértés ne essék: azokat az embereket továbbra sem szeretem, akik elvakultan csinálnak valamit, és a vasárnapjukat ahelyett, hogy a családjukkal töltenék, elmennek egy egész hétvégés kerékpártúrára - a sporikkal. Vagy akik többszázezreket költenek saját magukra, miközben otthon a gyerekek csak ünnepnapokon látnak húst közelről. De azokat a családokat, akik X számú gyerekkel elindulnak közös családi kerékpártúrára, vagy csak kirándulni, azokat mindig irigyeltem. Az milyen tök jó lehet....együtt az egész család, mindenki tekeri a biciklijét, viszi a hátizsákját, és élvezi a szabadságot, meg a világot maga körül.

Tegnap elmentünk a fiammal, és vettünk két biciklit. Semmi extra, egyszerű alap terepbiciklik. Dobozban, Tomi itthon kb. 1 óra alatt tökéletesen összerakta őket. Alig vártam, hogy kipróbáljuk, és az első bizonytalan méterek után meg sem álltunk 15km-ig :) Annyira jó volt. Néha, mikor a környék elhagyott útjain száguldottunk, úgy éreztem magam, mintha egy Stephen King-film közepébe csöppentem volna, és én lennék az egyik (piros)converse tornacipős kölyök a bandában. 

Igen, időjárásfüggő....valamennyire. Igen, munkás...úgy értem kell lábmunka ahhoz, hogy valaki többtíz kilométert megtegyen. Viszont cserébe ingyen van az üzemanyag, ráadásul épül is a mozgás által a testünk, és menet közben van idő oldalra nézni, és csodálni a tájat. A futással szemben nekem azért tetszik jobban, mert a futást nem tudom órákig csinálni. Nem megy. Valószínűleg ha rámennék, előbb utóbb sikerülne, de a bicikli sokkal élvezetesebb számomra. Ma hajnalban a 2500 méter futás helyett 13km-t bicikliztem a "kis"fiammal. Baromi jól esett. Érdekes, nem izzadtam le annyira, mint a húsz perc futás után, de az egész testem valahogy sokkal jobban elfáradt. De jól esően. Nagyjából egy órán át tekertünk.

Na jó, egy komoly előnye van a futásnak a biciklivel szemben: nem sajog a hátsóm :-( Gondolom, el kell telnie egy kis időnek, amíg hozzászokik a fenekem a nyereghez, de majd sokat megyek, és akkor hamarabb megszokom. :)

2 comments:

  1. Tudod, már párszor dumáltunk az "őrültségeimről". Az egyik ilyen volt az, hogy 1 nap alatt körbebicajoztam a Fertő tavat, 120 km-t, ebből a felét erős szembe szélben. :):)
    Aznap este 8-kor én alig tudtam leszállni a bicajról, úgy remegtek a lábaim, de a bicajozást azóta is imádom. :):)Volt olyan is, hogy eltekertem Bajára, ettem egy lávakövön sült csülköt, aztán hazatekertem. :):):)Szóval, bicajozni jóóóó!! :):):)

    ReplyDelete
  2. 120 km :-o anyám....azért az elég harsh...:):)

    ReplyDelete