Hát elment Vizicsibe. nemrég értünk vissza a repülőtérről, és már le is szállt a gépe Budapesten. Nagyon örülök, hogy itt volt, több dolog miatt is. Először is azért, mert megmutatta azt, hogy létezik igenis olyan, hogy a virtuális ismeretség utáni "IRL" vagy "3D-s", vagyis igazi, élő kapcsolatfelvétel nem okoz csalódást, hanem az ember nemcsakhogy azt kapja, amit vár, hanem sőt. A látogatásának köszönhetően most kicsit elkanyarodok a diéta témáról, és kicsit személyesebb bejegyzést írok...
Meg kell mondjam, hogy mindkettőnk részéről bátorság volt ezt a dolgot nyélbe ütni, hiszen gondoljunk csak bele: sosem találkoztunk, sosem beszéltünk, nem ismertük a másikat. Mindössze emailek és blogbejegyzések voltak, semmi más. Közös ismerősünk sincs, egy sem. Bár nagyon közel laktunk egymáshoz, amikor még Mo.-n éltünk, de akkor sem. Tehát nem volt senki, akinek a segítségével leinformálhattuk volna a másikat. Mindössze csak a virtuális része volt, semmi más. Azért a mai világban előfordulnak cifra dolgok, ezt mindannyian tudjuk. Szóval azt hiszem, jogos egymás vállveregetése, hogy bevállalósan, "tökösen" mentünk neki a dolognak. Hiszen 2500 km az nem az a kategória, hogyha gond van, beülök a kocsimba, és hazamegyek...ugye.
Szóval a nagy bevállalásnak meglettek az eredményei. Rengeteget dumáltunk, röhögtünk, baromkodtunk együtt. Cukkoltuk, ugrattuk, húztuk a másikat, ez is része volt. Finomakat ettünk, és jókat főztünk. Együtt is, külön-külön is. Egymásnak is, magunknak is, a gyerekeknek is. Sokat mentünk, sokat láttunk. Volt óceánban tapicskolás, volt sziklamászás, volt parki futás hajnalban, volt autózás a napsütötte tejködben, volt kávézás a kertben verőfényes napsütésben, volt shoppingolás, és volt mocsárszindróma :) Szerintem így utólag visszagondolva nem volt olyan este, hogy ne ittunk volna valami alkoholt :) Egy korty Tokajit, vagy Mavro Daphnét, Dió lelkét, Whiskey-t, vagy ha fél decinél nagyobb mennyiség került szóba, akkor jöhettek a light koktélok: gintonic nullkalóris slimline tonikkal vagy Captain Morgan nullkalóriás gyömbérrel. Hiába van nyár, hűen az ír időjáráshoz esténként kandallótűznél beszélgettünk, vagy moziztunk.
Nekem olyan volt, mint egy nyaralás. Egy rövid, tömör, élményekkel teli, értékes nyaralás, amire mindig emlékezni fogok. Remélem, még sokszor megismételjük!
1 comment:
Jaj Te...Ti....
Ilyen sem fordult még velem elő, hogy sírva fakadok a búcsúzásnál....
Jó volt veletek lenni és tényleg utólag gondolok csak bele, hogy mennyire "bátrak" voltunk.:)
Köszönök mindent. :) Remélem megismételjük.
Post a Comment