Nem tudom, más hogy van ezzel, de vannak terminológiák, amik engem rettentően fel tudnak bosszantani. Az egyik ilyen terminológia, a "mértékkel" kifejezés, ami többféle szemantikai környezetben érhető tetten. Például amikor valaki fogyni akar...és ehhez igazítja az étrendjét. Direkt nem írom úgy, hogy fogyókúrázik. Szóval fogyni akar, ezért például nem eszik mondjuk kenyeret....csak mértékkel. Ez már így eleve nem pontos megfogalmazás, hiszen a "mérték" lehet a mokkáskanáltól a tekenyőig bezárólag elég sok minden.
A csodálatos benne mégis az, hogy az embereknek nagyszerű kapaszkodó, ha kifogással kell élniük, hogy letérhessenek a saját maguk állította pályáról. Hiszen nem hízhatok, mert ugyan ettem a pacalból, de mértékkel....mi volt a mérték? egyáltalán megmérte, mennyit eszik...? Nos a legtöbb esetben nem. Sőt, azt hiszem tipikusnak mondható Lujza mama esete, aki le se ül az asztalhoz a családdal, mert ő nem ehet ilyesmit...."csak csipeget". Igaz, ha a csipegetések alkalmával elfogyasztott mennyiségeket összegyűjtenénk, akkor kiderülne, hogy többet evett bárki másnál.
Szóval én bizony nem hiszek sem abban, hogy "lehet, csak mértékkel", sem abban, hogy "odafigyelve", sem abban, hogy "csak az íze miatt", sem abban, hogy "csak megkóstolom, elég édes/sós/stb.-e"....én abban hiszek, hogy vagy nem eszem belőle, semennyit, vagy ha eszem, lemérem, kiszámolom. Akkor nincs melléduma, annyi, amennyi.
Arról nem beszélve, ha az ember elengedi a kontrollt, akkor a legtöbbször annyi kalória ugrik be, amit sosem gondolna az illető, ha nem számolná ki. Ugyan ki számolna a kicsi zacskónyi finom kesudióval, mint jelentős tétellel? Egyfelől gyümölcs, másfelől olajos mag, tele értékes és jó zsírokkal, amik kellenek ugye a zsírban oldódó vitaminok miatt. Csakhogy a tizenöt dekányi kis ropogtatnivaló 922 kalória....több, mint egy "belvárosi" pizza. Vagy mint egy komoly főétkezés. Vagy nyolcvan deka grillezett csirkemell. Vagy három kiló alma. És sorolhatnám napestig. A nyolcvan deka grill pipicicitől, vagy a három kiló almától mindeki dobna egy hátast, ha beülnék a tévé elé a kanapéra, és rosszallóan bólogatnának, hogy ahááá, már értem miért kövér a nyomorult. De a parányi zacskónyi kesudióval a kezemben szánakozva néznének rám a fél pizzájuk mellől, és részvéttel a szemükben gondolnának arra, szegény én, nem ehetek rendesen, mert hiszen fogyózok.
Sarkítok kicsit, tudom. De vállalom. Én kőkeményen hiszek abban, hogy mindenki le tud fogyni, ha akar, ha és amennyiben komolyan gondolja, és képes szembenézni a számokkal.
6 comments:
birom a temaidat.
Egyszer nalad olvastam valami olyasmit Alan hogy legalabb ne hazudj onmagadnak.
_szerintem_ sokan azzal csszik el ezt az egesz lefogyosdit hogy hazudnak onmaguknak
pl. az a falat nem is egy volt hanem egy fel tanyer
remelem hogy sokaig es sokat irsz majd meg nagyon jol meg tudod fogalmazni azt amirol szol ez az egesz lefogyas-eletmodvaltas.
megint t.
Kedves t,
Köszönöm a kommentet, igen, a blogom tele van ismétléssel, de állítólag ez a tudás anyukája, szóval nem aggódok :)
Köszönöm az elismerést is :)
Szerintem annak, aki ilyen hosszú utat tesz meg, annak időről időre újra elő kell venni ezeket az alapvetéseket, szóval igen, a tudás jó édesanyja hasznos. :-)
Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Életmódváltás előtt állok. Miért előtt? Mert még tisztáznom kell magamban, milyen kényszererők vezettek ide, hogy lassan 40 kiló túlsúlyt viselek magamon, hogy le tudjam küzdeni őket. Végre egy olyan ember, aki hiteles számomra, s olyan úton ment keresztül, amit nekem is be kell járni. Igen, ez egy önismereti tréning. Még erőt gyűjtök, de olvaslak tovább, mert hihetetlenül pofánvágnak a gondolataid. Olyan kérdéseket feszegetsz,mit néha magamnak sem mernék feltenni, nem még megválaszolni őket. Egyelőre keresem a démonjaimat.Te na hagyd abba az írást. Biztosan sok embernek segítesz vele. Gratulálok.
Kedves Anonymous,
Köszönöm a kommentet, és a gratulációt. Örülök, hogy hitelesnek látsz, ez nagyon fontos nekem. Sok sikert a céljaidhoz, tudod, az első lépéssel indul el a leghosszabb út is, és ezt már megtetted. :)
Valóban tettem pár lépést, de még támolygok.Ez a pár szó, amit nekem szántál újabb erőt adott. Köszönöm. Mit szólnál ahhoz, ha kiragasztanám a hűtőre a fényképeidet? :) Na jó, csak vicc volt...
Post a Comment