Saturday, 29 September 2012

Az ösvényen maradni


Nemcsak mindig csupa siker és csillogás minden. Nem csak csupa pozitív dolgok vannak. Van olyan is, amikor valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül. Ilyenkor derül ki igazán, ki mennyire erős. Mert nagy igazság az, hogy csak az vét hibákat, aki csinál egyáltalán valamit. Hibátlan ember nincs. A kérdés az, ki hogyan viszonyul a hibáihoz. Mert mondani könnyű, hogy okos ember a más kárán tanul, meg hogy a hibáinkból le kell szűrni a tanulságot. A valóságban ez is más, mint papíron, vagy elméletben.

Aki foglalkozott komolyabban a fogyással, az pontosan tudja, miről beszélek. Egy fogyás egésze is lehet persze sikertelen, de a közbenső szakaszok is lehetnek kudarccal telt egységek. Akkor vagyunk jók, ha a kudarcainkból valóban tudunk építkezni. Ha nem elkeseredünk, depláne nem feladjuk, hanem megrázzuk magunkat, és górcső alá vesszük azt az ominózus kudarcot, és széjjelanalizáljuk, hogy miért történt úgy, ahogy történt. 

Én a magam részéről hiszek a megismerés erejében, és vallom, hogy ha higgadt fejjel végiggondolja az ember a történteket, akkor meg lehet találni a kiváltó okokat, és rá lehet lelni a helyes útra.
Azt persze nem mondom, hogy könnyű. Nagyon is nehéz. Ilyenkor az ember újra meg újra kételkedik magában, vagy az elméleteiben, vagy a világban, ami körülveszi. Súlyosabb esetben akár haragszik is arra. Testközelből élhettem át az ilyesfajta élményeket, a fogyásom idején. Sokkszerűen hatottak rám azok a pillanatok, mikor a heti mérésnél arcon csapott a kijelző. És hiába csináltam mindent ugyanúgy, ahogy addig, a fogyás nem hogy megállt, de egyenesen híztam.

Amióta elértem a megálmodott súlyt, azóta küzdök azzal, hogy megvalósítsam azt az életmódot, ami hidat ver az elmebeteg (már-már orthorex) számolás-tervezés-analizálás, és a gondtalan élet között, amikoris az embernek nem az teszi ki a mindennapjait, hogy kitalálja, mit, mikor, mivel és miért egyen. Ha már az ember nem kövér, lehetővé válik a különféle sportok űzése, amik elősegíthetik ezt az utat. Elképesztően nehéz megtalálni az ösvényt, és rajta maradni, kapaszkodás nélkül. Persze úgy simán megy, ha az ember koplal és/vagy széthajtja magát. 

Ha egy hegyi ösvényen becsukott szemmel kellene végigmenni, úgy hogy nem kapaszkodhatok a korlátba, és nem léphetek le az ösvényről, akkor is minden gond nélkül lehet haladni, ha csigalassúsággal rakom a lábam egymás után, és nagyon lassan óvatosan haladok. A probléma ott van, ha időben el kell érni az út végét, és gyorsan kell haladni. Gyorsan, kapaszkodók nélkül, vakon....ááá....

Nyilván ha valaki aszkéta-életet él, és mindig mindent optimálisan csinál, összhangban a tudomány aktuális eredményeivel....akkor biztosan nagyon egészséges és hosszú életet él meg. De vajon akarnék-e cserélni a Kaukázusi 120 éves bácsika életével, aki egész –hosszú és egészséges- életében kecskesajton, meg pálinkán élt. Szóval a civilizált világ, minden nyűgével-bajával...az az én világom, abban érzem jól magam, aminek része mindaz az élvezet, amit nyújtani tud. Köztük a változatos, színes, és gazdag kulináris paletta is, naná....azt hiszem, az igazi nagy dobás, az igazi nagy titok ott lehet, ha valaki a két véglet közti középutat képes megtalálni....aki képes nem tyúklépésben, de nem is életveszélses vakrepüléssel végighaladni azon a bizonyos ösvényen.

11 comments:

  1. Hat sokszor egyszerubb azt mondani, hogy sz*rni ra es koplalni mert az nem kerul semmibe, meg nem vesz el sehonnan idot csak lemondassal jar.
    De igy elni nem lehet sokaig szoval hajra neked tovabbra is.
    Megint t.

    ReplyDelete
  2. Szia T,

    Köszi, és igen, jól írod, elég nehéz elképzelni a számolásos verziót élethosszig....bár végül is az is jobb, mint egy cukorbaj....:) Mindenesetre még van bőven mit kidolgozni :)Köszönöm a kommentet.

    ReplyDelete
  3. Szia Alan!
    Hát most engem is pofán vág a mérleg, a 40. napnál tartok, és az elmúlt héten semmi nem ment le. Kicsit elkeseredtem, de nem adom fel, csak hiányzik a sikerélmény.Én még a mozgást nem építettem be az életembe csak a kalóriát számolom,1000-1200 kcal között van a napi mennyiség. Mit tegyek? Mozogjak? Egyek kevesebbet? Te mit csináltál ilyenkor? Üdv: Rapi

    ReplyDelete
  4. Szia Rapi,

    Köszönöm a kérdést, értékelem az őszinte beszédet. Első körben én mindig magamban kezdtem kételkedni, a méréseim pontosságában. Ha ilyen kevés kalóriabevitel mellett nem fogysz, akkor kell lennie valami oknak. Persze az is fontos, mennyire tendenciózus a dolog. Mert egy-egy mérésnél beleszólhat sokminden más, mint a víz, a fűszerek, a vírusok, a ciklusok, az emésztés, a bioritmus. Szóval ha egy alkalomról van szó, akkor a vizsgálódáson kívül szerintem ne csinálj semmit, várj ki a következő mérésig. Ha a nem fogyás tendencia, akkor kell valahogy továbblépni. Sokan mondják, hogy ennél kevesebbet nem szabad enni, mert veszélyes. Őszintén mondom, én ezzel nem foglalkoztam egyáltalán, és ha megmakacsolta magát a mérleg, bizony bedurvultam, és volt, hogy 5-600 kalóriát ettem csak. Most ezt nem azért írom, hogy erre buzdítsak másokat, inkább azért, hogy szemléltessem a saját esendőségemet. Viszont működött...Persze az alap, hogy feladni semmiképpen nem szabad. Pláne hogy már 40 napon vagy túl. Ehhez külön gratulálok, és remélem sikerül kiegyenesíteni a folyamatot!

    ReplyDelete
  5. Rapi, én ugyan még csak félúton vagyok így bő fél év után, de sok mindent próbáltam már variálni. Időnkénti bűnözéssel, de tartom az 1200 kalóriás határt. Magamon azt figyeltem meg, hogy ha aláeszem, akkor sem fogyok többet, mint ha tartom. (Eddig közel 33 kilót adtam le, 120+ról indultam.)

    És nem mindegy, hogy miből jön össze az 1200 kalória. Amikor képes vagyok a napon belül normálisan elosztani az adagokat, tehát hogy vacsorára ne maradjon meg a napi kalória fele, hanem max. 400, és figyelek arra, hogy szénhidrátot a nap második felében már ne nagyon, de legalább ne finomított formában egyek, na akkor fogyok.

    Ha este túl fűszereset, sósat (pl. sajtot, hiába sovány, viszont sok a só benne), vagy hagymát (imádom) eszem, akkor reggelre "hízok", vagyis egy csomó vizet tartok vissza. Ha valami sovány felvágottat vagy húst zöldséggel, akkor nem.

    Nem tudom, hány kilóról indulsz, fiú vagy-e vagy lány... :-)), de szerintem azt kéne csinálni, hogy pár napig leírsz mindent, amit megeszel, mikor, miből, mennyit, és aztán ebből a naplóból kiindulva nekiállni variálni, egyelőre az 1200-as határon belül.

    Az én abszolút laikus meglátásom az, hogy az első reakciónak nem a kalóriacsökkentésnek kell lennie, hanem azon belül az átrendezésnek.

    ReplyDelete
  6. Szia Alan és MaManjana!
    Köszönöm a válaszokat, jó érzés, hogy nem vagyok egyedül :). Nem adom fel, nem csökkentek kalóriát, megpróbálok esténként kevésbé sós dolgokat enni és valamilyen mozgást lassan elkezdeni.MaManjana:lány vagyok, bár inkább öreglány (45) :)és kb 40 kilót szeretnék fogyni (112.8-ról indultam). Üdv: Rapi

    ReplyDelete
  7. Nos, Kedves Alan, telibetaláltál nálam is. Rapi bejegyzését akár én is írhattam volna, csak épp nem 40, hanem 30 napja tartom a diétát. Egy hete nem fogytam, sőt, híztam! Az első hiba a sógornőmnél esett meg. Olyan szülinapot rittyentett a fiának, hogy 2000 kalóriára csúsztam fel aznap. A mérleg nyelve pedig 80 dekával feljebb.Ezt követően visszabillent fél kilót, melyet sikeresen tartottam is. Tegnapig. Hogy ott mi történt, nem tudom, ma reggel újra többet mutatott a mérleg.
    MaManjana talán tudja a titkot, én csak néztem értetlenül. Most már sejtem, hogy az ajvár lesz a bűnös. Kegyetlenül erősre sikeredett és este ettem belőle. Remélem, csak ennyi. Holnaptól ügyelek arra, hogy este semmi fűszereset ne egyek.
    MaManja, ossz meg még titkokat:) Neked is gratulálok az elért eredményhez.
    Üdv mindenkinek: Anonymous

    ReplyDelete
  8. Mamanjana, gratulálok én is az eddigi eredményekhez! Ez az egész folyamat türelemjáték is, fel lehet fogni egyfajta tréningnek, hiszen az ember a saját határait feszegeti. Ugyanakkor az elért eredmények nagyon tudnak motiválni, és erőt adnak a továbbiakhoz. Nemhogy nem könnyű, hanem szerintem a legnehezebb magunkat legyőzni.

    Rapi, ne is add fel, ha már belevágtál. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen megtorpanások elsősorban csak az elménket teszik próbára, és ha következetesen mész előre, akkor jönni fog az eredmény. Jönnie kell.

    Anonymous, nálam mindig működött az önelemzés. Ha dokumentálom, mikor mit és mennyit eszem, akkor egész biztosan megtalálható, hol volt a gyenge láncszem, és mi okozza a magtorpanást. Ezek által a "kis" buktatók által leszünk egyre okosabbak és naprakészek a saját testünkkel és anyagcserénkkel kapcsolatban. Végső soron még hasznosak is, ha innen nézem :)

    További sok-sok erőt és kitartást mindenkinek! :)

    ReplyDelete
  9. Rapi, a 45 még nem öreg, na. :-) Hajrá! És tényleg javaslom, hogy pár napig írjál étkezési naplót, rá lehet jönni abból, hogy hol a bibi. 1200 kalóriával elvileg mozgás nélkül is meg kell induljon a fogyás szerintem.

    ReplyDelete
  10. Anonymus, minek méred magad naponta??? Fél-egy kiló simán ugrál ide-oda, csak idegesíted magad vele. :-O És igen, az ajvár lehetett a hunyó...

    Titkaim pedig nincsenek, főleg nem olyanok, amik mindenkire érvényesek lennének. Figyelem a szervezetem reakcióit, és annak megfelelően próbálom alakítani a kajálásaimat. Én annyira gáz módon étkeztem (rengeteg kenyér, pizza, sós-fűszeres nassok, chipsek, és mindezt főleg este), hogy csak az, hogy ezen változtattam, nagyon sok eredményt hoz.

    Alan, egyetértek, ez egy belső utazás is, rendkívül tanulságos, és nem mindig könnyű. Rohadt démonok folyton el akarnak szabadulni. :-)

    ReplyDelete
  11. MaManjana, nekem szükségem van a napi visszajelzésre. Kb. 3 éve van olyan mérlegem, ami 10 dkg-nyi pontosságú. Azóta nem volt jelentős kilengésem, mondhatnám stagnált a súlyom. Nyáron másfél hónapig nem álltam mérlegre, meg is volt az eredménye, 3 kg plusszban. Ezzel elértem azt a lélektani határt, ami hatásaként kezdtem a mostani diétát.

    Megküzdünk a démonjainkkal. Néha nehéz. De nekünk is sikerülni fog.
    Anonymous

    ReplyDelete