Trendek és állatok

Felmerült bennem valamiért az igény, hogy állást foglaljak egy bizonyos ügyben. Jelesül arról van szó, hogy mostanában megfigyelhető egy olyan trend, hogy a modellszakma által eddig preferált, és a média által általában tökéletesként aposztrofált ultra-vékony alkat helyett a teltebb vonalak közelítenek inkább a szépségideálhoz. Azért nagyon messzire nem mennek, mert például a Ralph Lauren kirakatba állított "plus size" női modellje 190 centi magasan 12-es méretű.....de mindenképpen figyelemreméltó a törekvés.

A mostanában egyre nagyobb körben előforduló anorexia és hát mondjuk ki, a drogok használata is talán felróható (részben mindenféleképp) az eddig sugallt szépségideálnak, aminek valljuk be nem sok köze volt a valósághoz. Azért mert egy tizenötéves nyurga kamaszt felnőtt ruhába bújtatok, azért még az nem jelképezi érdemben a felnőtt lakosságot. Márpedig a divatcégek is eladni akarnak gondolom én, és nem a középiskolákban, hanem dolgozó, kereső, normális felnőttek között. Akikre azért nem feltétlenül jellemző a kiugró csípőcsont meg a neoncső-kar.

A világ már csak olyan, hogy általában minden területen van túlzás, és nyilván nem lehet első löketre a legmegfelelőbb pozíciót megtalálni. Tehát mondjuk a miss amerika plus versenyeken büszkén felvonuló, másfél-két mázsás hölgyekre én azért nehezen tudnám a szépségideál szót alkalmazni. Egy amerikai blogon a következőbe botlottam: (Idézet következik, általam, hevenyészve lefordítva magyarra)

A tornaterem plakátján a következő felirat állt:

 Ezen a nyáron mi leszel: Bálna, vagy sellő? 

Valaki pedig ezt írta alá: 

- Nos, kedves barátaim, mondjuk ki: a bálnákat rendszerint körbeveszik a barátaik (delfinek fókák, és sokszor kíváncsi emberek is), szexuálisan meglehetősen aktívak, és nagy gyengédséggel nevelik fel a kicsinyeiket. Imádnak játszani a delfinekkel, és sok garnélát megesznek. Egész nap úszkálnak, és olyan fantasztikus helyekre eljutnak, mint pl Patagónia, vagy Indonézia csodálatos korall-zátonyai. Hihetetlenül énekelnek, vannak cédélemezek is, amin az énekük hallható. Impresszív és kedves állatok, akiket védelmezünk, és akiket csodálunk.

Ezzel szemben a sellő még csak nem is létezik. De ha létezne, ideje nagy részét a pszcihiáternél töltené, hogy fel tudja dolgozni a személyiségét megosztó problémát, miszerint most akkor ember-e, vagy inkább hal...Nyilvánvalóan szexuális élete sincs és gyereket sem tud szülni.Igen, lehet hogy jól néz ki, de valójában szomorú és magányos.Különben is kinek kellene egy lány, aki halszagú....?

Kétség sem fér hozzá, inkább akkor bálna legyek.

Miközben a média azt sulykolja belénk, hogy csak a vékony lehet szép, én inkább fagyizok együtt a kölykeimmel, vacsorázok a férjemmel, eszem és bulizom együtt a barátaimmal. Mi nők azért növünk meg nagyra, mert életünk során annyi bölcsességet halmozunk fel, ami már nem fér el a fejünkben, és szétterjed mindenfelé a testünkben. Nem kövérek vagyunk, hanem fejlettek...minden alkalommal, mikor a kanyarulataimat látom a a tükörben, arra gondolok: Milyen csodálatos vagyok!

Eddig az idézet. Nos, szóval én nem mennék most az állatvilágba, maradnék az embereknél. A testtömeg-index besorolások szerint a normál alkat a 20-25 közötti BMI, a 25-30 az túlsúlyos, a 30 feletti meg elhízott. Én valahogy máshogy látom. Túlzásnak gondolom, hogy valaki csodálatosnak lássa magát mondjuk negyvenes BMI-vel. És ez nem csak ízlés dolga, nem csak esztétika, hanem egészség. Az én véleményem az, hogy a legfontosabb dolog az egészség, és rögtön utána következik, hogy az ember boldog legyen, és jól érezze magát a bőrében. tehát ha valaki negyvenes BMI mellett érzi jól magát, azt nem tartom elfogadhatónak, de ha mondjuk 30-at mutat az index, azt igen. Az én általam elfogadhatónak tartott tartomány kicsit szélesebb, mint a jelenlegi besorolások. És úgy gondolom, ha valakinek van némi súlyfeleslege, ami nem gátolja őt semmiben, ami nem jelent egészségügyi kockázatot, és ahogyan ő jól érzi magát a bőrében, akkor nem szükséges lefogynia csak azért, mert a BMI szerint nem a normál kategória.

Ahogyan ez a blog sem elsősorban azoknak szól, akik mondjuk 5 kiló feleslegtől akarnak megszabadulni, hanem az elhízottaknak, akik táborát én magam is szélesítettem, a szó több értelmében is, a magam 56-os (!) BMI számával. Nekik, az ex-sorstársaimnak akarom megmutatni, hogy van kiút ebből a "gödörből". És személy szerint nem tartom túl jó ötletnek, hogy a csúnyán elhízott emberek alá lovat adjunk, és azt a hamis képet fessük fel, hogy csak kövéren lehet együtt fagyizni a gyerekekkel, vagy hogy ha odafigyelek a vonalaimra, akkor már nem ehetek meg egy vacsorát a férjemmel/feleségemmel, vagy el kell felejteni a barátokkal való bulizást. Én azt mondom, a helyén kell kezelni a dolgokat, és ésszerűen kell megközelíteni mindent.