Gondolatok egy parkolóban

Mostanában  a napjaim valamiféle kötéltánc-féle koreográfiára az evés-mozgás tengelyen billegve tellnek. Továbbra sem tettem le arról az ideámról, miszerint létezik olyan életmód a számomra is, amikor jelentős korlátok nélkül fogyaszthatok ételeket, és mégsem hízom. A jelenlegi állapot szerint ez simán megvalósítható, „mindössze”  azt a napi három óra (zömében aerob) sportot oda kell rakni a mérleg serpenyőjére. Ez egyfelől nem könnyű, hiszen a három óra, az három óra, és ha valakinek ez új, akkor valahonnan el kell venni ezt az időt. Másfelől viszont mégsem akkora kihívás,hiszen ha mindenki őszintén belegondol a napjába, akkor talál –ha akar- olyan időt, amikor lenne lehetőség a mozgásra. Hogy mást ne mondjak, egy óra reggel, egy óra este... úgy értem, a felkelés előtti és a lefekvés utáni időből „lopva”. Nekem mindenestre működik az a megoldás, hogy hajnalban letudom az első 100 percet.  Ezek után napközben, van hogy délelőtt, van, hogy délután találok alkalmat a következő hatvan percre, és általában este (de ez opcionális) még egy fél órát rászánok a dologra. Így a legtöbb napon több idő összejön, mint három óra.

Hozzá kell tennem, hogy emellett továbbra is erőteljesen odafigyelek néhány dologra, úgymint a szénhidrátdús ételek mennyiségére, /ezekből igyekszem nem túl sokat fogyasztani.Többnyire sikerül.../, aztán arra, hogy ha már kenyér, akkor barna vagy teljes kiőrlésű / tehát alacsony GI-jű/, aztán arra, hogy edzés előtt toljam a fehérjedús ételeket (hal, csirkemell, mogyoróvaj, sajt), edzés alatt folyamatosan a vizet, és hogy továbbra is sok gyümölcsöt és zöldséget egyek.

Úgy tapasztalom, nagyon sokan vanank elcsúszva az önképükkel. Olyanokat is ismerek, akik úgy gondolják, hogy fogyniuk kellene, pedig nem, és olyanokat is, akik meg vannak győződve arról, hogy tökéletesek, holott bizony el vannak hízva. Én ezért szeretem bázisként a testtömegindexet használni. Az ugyanis fehéren-feketén megmondja a frankót. Lehet rá bátran építeni. Ha a BMI értéke 25 felett van, akkor túlsúlyról beszélünk. Ha 30 felett van, az már elhízás. Természetesen a testépítők és a nagy izmokat felépítő sportolók más tészta, de most nem is róluk írok, hanem a nagy átlagról.

Itt tenném hozzá, hogy nem ítélem el azokat, akik nem tudják a mindennapi  rutinba beépíteni ezeket a – nem tagadom- igen jelentős változtatásokat , hiszen tényleg nem apróságokról van szó. De ha egyszer életmódváltásról beszélünk, akkor bizony ezeken a lényeges dolgokon fog múlni az, mennyire lehet valóban élethossziglan betartani.  Nem ítelem őket, de velük kapcsolatban is szilárdan hiszem, hogy képesek a változtatásra, csak arról van szó, hogy az élet egyéb területein való helytállás/szerepvállalás fontosabb számukra, mint egy egészségesebb életmód kialakítása. Nincs ezzel gond, de egy fenékkel ugye csak egy lovat lehet megülni.  

Valahogy úgy gondolom, ahogyan a svéd tengerészima is mondja: „uram adj erőt ahhoz, hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok, türelmet ahhoz, hogy elviseljem azt, amit nem, és bölcsességet ahhoz, hogy ezt a kettőt felismerjem” – vagy valami ilyesmi....Szóval ha például valaki bypass műtét/gyomorgyűrű beavatkozásra szorul, mert nincs elég erős jelleme, akarata, kitartása a fogyáshoz önerőből, és az élete veszélyben forog az állapota miatt, azt elfogadom. De azt, hogy erre büszke, ezt reklámozza, és buzdítja rá embertársait....azt nem. Én aláírom, hogy van ilyen, nyilván van, aki nem tud elég erős lenni, és tényleg szüksége van az efféle segítségre.....ahogy például egy drogfüggő, vagy egy alkoholista is gyógyulhat úgy, hogy elvonóra vonul....de az emberek általában erre nem büszkék, és nem reklámozzák, hiszen ez a gyengeség jele.

Bármikor el lehet határozni a dolgokat. Mindennap lehet különleges és mérföldkő. Nem kell hozzá Újévnek lennie, vagy születésnapnak, vagy elsejének. Vagy hétfőnek. Vagy holnapnak. A hátralévő életünk első napja ma van. Most van.