Thursday 27 September 2012

Gondolatok egy parkolóban


Mostanában  a napjaim valamiféle kötéltánc-féle koreográfiára az evés-mozgás tengelyen billegve tellnek. Továbbra sem tettem le arról az ideámról, miszerint létezik olyan életmód a számomra is, amikor jelentős korlátok nélkül fogyaszthatok ételeket, és mégsem hízom. A jelenlegi állapot szerint ez simán megvalósítható, „mindössze”  azt a napi három óra (zömében aerob) sportot oda kell rakni a mérleg serpenyőjére. Ez egyfelől nem könnyű, hiszen a három óra, az három óra, és ha valakinek ez új, akkor valahonnan el kell venni ezt az időt. Másfelől viszont mégsem akkora kihívás,hiszen ha mindenki őszintén belegondol a napjába, akkor talál –ha akar- olyan időt, amikor lenne lehetőség a mozgásra. Hogy mást ne mondjak, egy óra reggel, egy óra este... úgy értem, a felkelés előtti és a lefekvés utáni időből „lopva”. Nekem mindenestre működik az a megoldás, hogy hajnalban letudom az első 100 percet.  Ezek után napközben, van hogy délelőtt, van, hogy délután találok alkalmat a következő hatvan percre, és általában este (de ez opcionális) még egy fél órát rászánok a dologra. Így a legtöbb napon több idő összejön, mint három óra.

Hozzá kell tennem, hogy emellett továbbra is erőteljesen odafigyelek néhány dologra, úgymint a szénhidrátdús ételek mennyiségére, /ezekből igyekszem nem túl sokat fogyasztani.Többnyire sikerül.../, aztán arra, hogy ha már kenyér, akkor barna vagy teljes kiőrlésű / tehát alacsony GI-jű/, aztán arra, hogy edzés előtt toljam a fehérjedús ételeket (hal, csirkemell, mogyoróvaj, sajt), edzés alatt folyamatosan a vizet, és hogy továbbra is sok gyümölcsöt és zöldséget egyek.

Úgy tapasztalom, nagyon sokan vanank elcsúszva az önképükkel. Olyanokat is ismerek, akik úgy gondolják, hogy fogyniuk kellene, pedig nem, és olyanokat is, akik meg vannak győződve arról, hogy tökéletesek, holott bizony el vannak hízva. Én ezért szeretem bázisként a testtömegindexet használni. Az ugyanis fehéren-feketén megmondja a frankót. Lehet rá bátran építeni. Ha a BMI értéke 25 felett van, akkor túlsúlyról beszélünk. Ha 30 felett van, az már elhízás. Természetesen a testépítők és a nagy izmokat felépítő sportolók más tészta, de most nem is róluk írok, hanem a nagy átlagról.

Itt tenném hozzá, hogy nem ítélem el azokat, akik nem tudják a mindennapi  rutinba beépíteni ezeket a – nem tagadom- igen jelentős változtatásokat , hiszen tényleg nem apróságokról van szó. De ha egyszer életmódváltásról beszélünk, akkor bizony ezeken a lényeges dolgokon fog múlni az, mennyire lehet valóban élethossziglan betartani.  Nem ítelem őket, de velük kapcsolatban is szilárdan hiszem, hogy képesek a változtatásra, csak arról van szó, hogy az élet egyéb területein való helytállás/szerepvállalás fontosabb számukra, mint egy egészségesebb életmód kialakítása. Nincs ezzel gond, de egy fenékkel ugye csak egy lovat lehet megülni.  

Valahogy úgy gondolom, ahogyan a svéd tengerészima is mondja: „uram adj erőt ahhoz, hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok, türelmet ahhoz, hogy elviseljem azt, amit nem, és bölcsességet ahhoz, hogy ezt a kettőt felismerjem” – vagy valami ilyesmi....Szóval ha például valaki bypass műtét/gyomorgyűrű beavatkozásra szorul, mert nincs elég erős jelleme, akarata, kitartása a fogyáshoz önerőből, és az élete veszélyben forog az állapota miatt, azt elfogadom. De azt, hogy erre büszke, ezt reklámozza, és buzdítja rá embertársait....azt nem. Én aláírom, hogy van ilyen, nyilván van, aki nem tud elég erős lenni, és tényleg szüksége van az efféle segítségre.....ahogy például egy drogfüggő, vagy egy alkoholista is gyógyulhat úgy, hogy elvonóra vonul....de az emberek általában erre nem büszkék, és nem reklámozzák, hiszen ez a gyengeség jele.

Bármikor el lehet határozni a dolgokat. Mindennap lehet különleges és mérföldkő. Nem kell hozzá Újévnek lennie, vagy születésnapnak, vagy elsejének. Vagy hétfőnek. Vagy holnapnak. A hátralévő életünk első napja ma van. Most van. 

4 comments:

már 3x írtam neked said...


még mindig szenzációsak az írásaid, hála és kösssz!!! a Tükör, attitűd élethez kellene írnom, bár nem is az a lényeg, hová? hanem: mit. az én újabb módszerem: megkeresem azt néhány kulcsszót/kifejezést, amely nekem is már megvolt, vagy épp hiányzik; ezzel kész is a programozás. a legutóbbiak: hozzáállás, ki kell nyitni, látni, kifogások, befelé, én mit csinálok/nem csinálok, nincs egyformán mindenkire érvényes.
a legszebb az utolsó két mondatod. nagyon szívmelengető (az élet). engem az ilyesmik indítanak be; a líraibb oldalam az erős.
az első változás, amióta a blogodat olvasom, hogy elkezdek lassacskán élni. ez még az út eleje, de végre már ébredezem. a mérleg még távoli, mert ugyanannyit mutat mindig, de eredmény van, látszik! már vki szólt is, hogy sokat fogytam. no, sokat nem, de vmicskét igen.
meg kell tanulnom türelmesnek és lassúbbnak lenni. épp ezért kérdeztem nemrég, miféle belső átalakulás megy végbe? én vmit érzek. figyelek is magamra. a blogolvasásom kezdete inkább csak képnézegetés volt. Alan, a képeidet ma is minden nap tanulmányozom! néha csak a szemed, a tekinteted változásait figyelem. a rögzítés persze csak a pillanat műve, ami nagyon esetleges, hogy épp akkor, hogyan… mégis nagyon jó megfigyelni. a testtömegedről: nekem hihetetlen volt. a 193 kg nem akart bemenni az agyamba. nem fogtam fel kb. egy hónapig. (szentigaz: ha pedig rólunk van szó, akkor hárítunk.) a másik nehezen emészthető: a mostani fényképed. az még mindig a hihetetlen ill. csoda kategóriája számomra. biztos vagyok benne, amint ez is bekattan nekem, vagyis megértem, hogy lehetséges, azaz másnak is - nekem is – sikerülhet, attól kezdve menni fog a fogyás is. tehát a saját programozásommal van a gond. az az akadály, hogy még nem hiszek magamban. több oldalról mozdul, borul az ember, s ezért kell (nekem) a türelem s az idő… már akinek kell. nekem nyilván a fokozatosság, a rendszeresség megtanulása is feladatom. nagyon össze voltam kuszálódva belül. a rendrakás pedig idő. ezer köszönet neked, hogy bírod a tempót, s van időd ránk!!! JÓL legyél, a legjobban!


Alan said...

Köszönöm a soraid...nos, ahogy mondani szokás, a leghosszabb út is az első apró lépéssel indul, amin te már túl vagy :) Szóval ha innen nézzük, akkor a siker benned van. Továbbra is örülök, ha hozzá tudok járulni ehhez, és szurkolok, hogy minél hamarabb sikerüljön megvalósítani a kitűzött célt!
Amúgy hidd el, hogy a 193 kiló nekem sem nagyon fért a fejembe, és nem akartam elhinni. Tovább megyek: a közeli ismerőseim/családtagjaim is azt mondták, hogy nemáá...nem létezilk, hogy ennyi voltál/ennyi vagy. Pedig de. Ide vezet, ha valaki nem tart kontrollt. A legnagyobb tanulsága nekem az egész történetnek talán pont az, hogy nem szabad elengedni a kontroll gombot soha.

Rajongó said...

Sok gondolatoddal, tapasztalatoddal egyetértek, és tudom, hogy a kontroll gombot sosem szabad elengedni. Azt viszont kétségesnek tartom, hogy életed végéig, vagy akár csak hosszabb távon is tartható lenne a napi 2-3 óra sportolás.Láttam, hogy a kalóriabázist is látogatod. Megnézted, hogy súlytartáshoz mennyi kalóriára lenne szükséged? Vagy mi az a napi kalória mennyiség, amihez napi 30-40 perces sporttal is tudod tartani a súlyodat? Miért van szükséged napi 4000 kcal bevitelre? Avval gondolom az emésztőrendszeredet is terheled, a gyomrod meg kitágul. Én 3 hónapja napi 1000-1200 kalóriát fogyasztok, e mellett napi szinten futok 30-60 percet. Nem vagyok gyenge, sem éhes.Én most úgy érzem, ezt tudnám tartani életem végéig.Ha nincs kedvem,vagy időm, nem megyek.Én erre a napi max 1 órámra is nagyon büszke vagyok. Többre nem is lenne időm, meg energiám.Azért kívánom, hogy bírd energiával és idővel.Nekem ezeket a gondolatokat indította el az írásod.

Alan said...

Rajongó,
A napi 1 óra mozgásra büszke is lehetsz, bárcsak mindenki meg tudná valósítani, aki akarja. Nem tudom,a Te utad honnan indul és hová tart. Sajnos én eléggé "oldalra esett" módon a túlsúlyosak közül is kilógtam az extrém súlytöbbletemmel, ezzel csak azt akarom mondani, hogy az én esetem sem nem követendő, sem nem példamutató a szó szoros értelmében. A kalóriabázis egy nagyon hasznos oldal, többen is kérték a véleményemet róla, ezért néztem meg, és ugyan regisztráltam, de csak a fórumok miatt. Én saját magamnak vezetem excelben a vonatkozó adataimat. Az meg bárcsak olyan egyszerű lenne, hogy rögtön tudnám, a 30-40 percnyi sportolás mellett mennyi kalória szükséges! Hosszú-hosszú hónapokon, és szakaszokon vagyok túl, és még messze nem rajzolódott ki bennem az a módszer, ami felé törekszem a saját életmódommal kapcsolatban. Még abban a szakaszban vagyok, ahol kísérletezem, próbálkozom, figyelem magam, a testem, a reakciókat, a fejleményeket. Kis lépésekkel megyek előre. A kérdést, hogy miért van szükségem 4000 kalóriára naponta, azt nem értem....Közel sem viszek be ennyi kalóriát.

Amúgy sosem tudni mit hoz az élet. Nem tudom, milyen sportolási szokásaim fognak kialakulni a hátralévő életem mindennapjaiban. Ahhoz, hogy ezügyben érdemben nyilatkozzak, még nem telt el elég idő a lefogyásom óta. A súlytartásom meg még csak egy éves....szóval még nincs kialakulva semmi sem. Úgy élek jelen pillanatban, ahogy jól érzem magam, és ennek örülök :) Köszönöm a kommentet.