Saturday 8 April 2017

A biciklis tehénpásztor újabb kerek száma

Tegnap biciklizés közben az egyik falusi úton azt vettem észre, hogy négy tehén áll az út közepén, előttem. Pontosabban kettő az útszéli füvet csócsálta, egy pont a betoncsík közepén állt, egy pedig az út másik oldalán. Lassítottam, mert nem tudtam, most akkor mi lesz. Ahogy közeledtem hozzájuk, mind a négyen felém fordultak, és meredten bámultak rám.
Nem tudom, ki látott már közelről tehenet, én csak pár alkalommal, akkor is itt Írországban, de leginkább autóból. Hatalmas állatok. Szóval megálltam a bringával kb. két méterrel a tehenek előtt, és néztük egymást, hogy most mi legyen. Összeszedtem a bátorságom, és gondoltam, lassan eltekerek az út egyik oldalán álló és az út közepén terpeszkedő példány között, remélve, hogy egyik sem fog nekem támadni....és lassan elindultam. Nagyjából egy fél kerékfordulatot követően azonban mind a négyen egyszerre megmozdultak, és hirtelen elindultak előttem, rendezett négyes alakzatban, kettő elöl, kettő hátul. 
Én meg utánuk, lassan tekerve. Gondoltam akárhonnan is jöttek el ezek a jószágok, nyilván a gazdájuk nem fog örülni, hogy én elterelem ki tudja hova a szerencsétleneket....dehát én csak menni szerettem volna az úton tovább. Miközben ezen gondolkodtam, a tehénkék hirtelen balra befordultak, és eltűntek a szemem elől. Odaérve benéztem oldalra, és láttam egy nagy kaput nyitva, mögötte hatalmas füves terület, és legalább 50 fős tehéncsorda legelészett. Nos, a négy renitens csavargó példány tempósan ügetett vissza hozzájuk. Úgyhogy elmondhatom magamról, hogy a biciklimmel már tereltem vissza elcsavargott teheneket a csordához :)
Amúgy átléptem az ötezres számot a strava-n...ennyi kilométert már megszámoltattam az alkalmazással a nem egész két év alatt, amióta használom. Persze mentem úgy is, hogy a strava nem akart működni, vagy nem kapcsoltam be....de azért a legtöbb menetnél bekapcsolom, hagy lássam a mért eredményeket.

Tuesday 4 April 2017

Ha örömlány vagy, ágyba visznek....

Tulajdonképpen születésünktől fogva az egész életünk egy nagy kompromisszumos adok-kapok játék. Az élet különféle akadályokat gördít elénk, azokat vagy megoldjuk, vagy nem, vagy erre, vagy arra visz tovább az út a következő jelenet felé. Jövünk valahonnan, és tartunk valahová. Van aki magasról indul és a mélyben végzi, és akad olyan, aki a mélyből is fel tud törni. Sokfélék vagyunk.
Egy viszont biztos: ráfordítás nélkül nem lesz eredmény. Ha nem teszünk semmit, csak sajnálkozunk, és kifogásokat keresünk, akkor maradunk ott, ahol voltunk. Ma érdekes cikket olvastam egy amerikai oldalon, ahol azt boncolgatták, vajon hibásak vagyunk-e a kövérségünk miatt? Vajon mi tehetünk-e róla?

Van aki azt kérdi, ki más lenne? Logikus. Van aki azt mondja, mindenkinek más az anyagcseréje, mások a génjei, máshogy dolgozik a teste, amibe nincs beleszólásunk. Ebben is van igazság. Lehet ezt az egészet úgy is nézni, hogy vagy felveszem a kesztyűt, vagy nem. Ha felveszem a kesztyűt, akkor tudom, hogy harc vár rám, amit végig kell nyomni, amíg bírom. Ha jól játszok, ha jól küzdök, ha mindent megteszek, amit csak tudok, akkor nyerhetek. Ha nem, akkor veszítek. És igen, a bokszmeccs során a vesztes is sok pofont kap. Hiába nem nyer. Mert ilyen az élet.

De ahogy a bokszolók is újra meg újra felhúzzák a kesztyűt, úgy nekünk is áll a lehetőség, hogy egy-egy sikertelen "meccs" után nekiálljunk újra edzeni, harcolni, küzdeni, és esélyt szerezni arra, hogy nyerjünk. De az fontos, hogy nyerni csak akkor lehet, ha felvesszük azt a kesztyűt, és beállunk a ringbe. Ha nem tesszük meg, nem baj, de akkor tudomásul kell venni, hogy az van, ami van. Úgyhogy a választás mindig adott: bevállaljuk....vagy nem....