Sunday 23 September 2018

A-betűs szavak

Ez a blog már lassan nyolc éve megvan, és időről időre változik, volt, hogy bezártam, volt, hogy meg akartam szűntetni, volt, hogy elvettem belőle a publikusságot. Nem is tudom hányszor írtam már le, hogy e mögött a legtöbbször valamiféle makacs, dacos izé áll....hogy én bizony megfogadtam, hogy a blog nem szűnik meg...juszt sem. Mert milliószor bosszantott fel, hogy jó, érdekes, hasznos (mármint persze szerintem ilyennek talált) blogok elenyésznek az éterben. Pedig ugye ennek az egész életmódváltásnak/fogyásnak/súlytartásnak van egy trendvonala....az ember belevág, megcsinálja, kialakítja, és nagyjából egy idő után ugyanott forog minden....az ösvényen maradás...lehet unalmas is. Hiszen nem izgalmas és érdekes, ha az ember egyhangú fogyós étrendet követ, vagy ha órákat tölt kardiógépeken minden nap. 

Mindegy, vannak visszatérő gondolataim, amiről rendre írok a blogon, és az egyik ilyen nagy témakör az okkeresés. És nemcsak annak az oka érdekel nagyon, hogy ki miért hízik el. Az is egy nagy kérdés, ez tény....de engem az is baromira foglalkoztat, hogy ki miért nem sikeres, amikor fogyni akar. Hogy mi teszi a különbséget a siker és a kudarc között? Jó, rá lehet vágni, hogy mittudomén, "nekem nincs akaraterőm"...meg " á, én erre képtelen vagyok"...de ugye tudjuk, hogy ezek sosem igazak, hiszen ha van, aki meg tudja csinálni, és annak sincs három feje vagy öt füle....akkor egyértelmű, hogy a kudarcnak nem fizikai képesség lehet az oka, hanem valamiféle mentális hozzáállás...

Például nagy visszatartó erő lehet, ha valakinek akkora igazságérzete van, hogy nem tud felülemelkedni bizonyos tényeken. Tehát hogy az nem igazság, hogy a Jóska ehet akármennyit, és megihatja a napi két rekesz sört, és mégsem lesz kövér, maximum kis sörpocakot növeszt, én meg a két kis pogácsám miatt egy tehén vagyok, pedig salátát is eszek a csülökhöz....Mert az életben igenis van olyan, amit az egyén, tehát mi magunk, nem érthet meg. Ahogy bármennyire imádom a kutyámat, arról sosem fogok tudni vele elbeszélgetni, hogy a Cédúr után milyen dögös átvezetés a céeszfiszá szűkített szeptim.....mert kutya. Meg sem próbálom tehát, mert nem vagyok hülye, és értem, hogy nincs értelme. Ugyanígy az emberi folyamatokban is vannak olyan dolgok, amiket akárhogy feszülünk, nem értjük meg. Vagy azért mert meghaladja a képességeinket, vagy azért, mert nem vagyunk milliomosok, és nem élünk örökké. De végülis az ok nem számít, a lényeg, hogy ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, hogy ez axiómaszerűen így van és kész, és ne harcoljunk ellene, hanem elfogadjuk, ahhoz kell egy bizonyos alázat, ami sok emberben egyszerűen nincs meg.

Mert alázat kell ahhoz, hogy saját magunkat alárendeljük olyan magasabb szintű dolgoknak, amik körbevesznek. Az univerzum egységét, struktúráját sem értjük, nem látjuk át. Tudjuk hogy az Einsten-Rosenfeld híd az nem a Duna felett ível át....jó esetben...de ez nem elég. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a területen, első körben azt kell megértenie, hogy milyen kicsi és milyen buta. Ehhez kell szerintem az alázat, ahogy ahhoz is, hogy megértse valaki, hogy ha neki olyan anyagcsere jutott, amilyen, akkor neki ahhoz kell életmódot választania, nem pedig az igazságot keresni, és nagy ívben tenni az életmódra.

Hiszek az emberiségben. Nem mindig, ez igaz. De azért néha igen....és meg vagyok győződve arról, hogy az emberek többségének elég lenne az információ ahhoz, hogy sikeres tudjon lenni egy életmódváltásban. Hiszek abban, hogy hátat lehet fordítani a pénz és a hatalom által társadalmilag generált és okosan manipulált fogyasztási szokásoknak. Hiszek abban, hogy közös érdek mellett, hasznos tapasztalatok megosztásával, összefogással lehet javítani az arányon.
De nem könnyű. Az alázatosság hiány amellett van még egy A-betűs szó, ami mindig előjön, és ez az arrogancia. Talán van összefüggés ott, hogy megértem: "vannak dolgok, amiket úgy kell elfogadnom, hogy nem értem őket", és ott, hogy "leszarom, nekem ne mondja meg senki, mit csináljak, majd azt én tudom". 

Nem vagyok sem lélekbúvár, sem csodaguru....szóval ezek csak az én gondolataim a témáról...de valahogy én abban hiszek, hogy ezen a téren kellene sok embernek változtatni, és ez lehetne a kapu a sikeres életmódváltáshoz. 

Sunday 16 September 2018

Gyúrunk, vazze...? Nem.

Egy éve kezdtem el az edzésemet. A cél az volt, hogy izmosra gyúrjam magam, és hogy elősegítsem az anaerob mozgás által kiváltott zsírégetési folyamatokat. Az egy év alatt 176 edzést csináltam meg. Abszolút látható a fejlődés, hiszen bár régebben is gyurogattam, de 73 kilóval sosem tudtam rendes 4*8-as szériákat fekvenyomni, vagy egykezes bicepszgyakorlatot 19 kilóval végigtolni. Szóval eredmények vanank, mégis leállok vele. Miért...?

Valahol tisztában voltam azzal, hogy a tömegnövelés az azt jelenti, hogy növekszik a tömegem, de valamiért azt gondltam, hogy optikailag, érzetileg ez csak pozitív irányú változást hoz majd. Viszont nem így lett. Egy olyan súlyt tartok ezzel az edzéstervvel (a súlyzós edzések mellett aktív kardió, napi 2 óra átlag meglegyen összes mozgásra, mellette 1800-2200 közti átlagolt kalóriabevitel), ami nekem túl sok. Fittnek, erősnek érzem magam, de ahhoz, hogy a felszedett izmok optikailag is megjelenjenek, ahhoz nekem kés alá kéne feküdnöm. Oly nagymértékben voltam elhízva olyan sokáig, hogy rengeteg bőr/zsírszövet rajtam maradt a lefogyásom után, így akármennyi izmot építek alá, az sosem fog meglátszani, ellenben tolja ki az izomszövet feletti zsír- és bőrszövetet, amitől a tömegem mellett a testkörfogataim is csak növekednek.

Gondolom, ha leműttetném magamról a felesleget, és rásegítenék valami cuccal a gyúrásra, hogy jó sok vizet kössenek le az izmaimban a szteroidok, akkor lehetnék optikailag is esztétikus, de ezek közül egyik sem fog megtörténni soha a jószántamból. Kés alá sem megyek, és cuccolni sem fogok.
Inkább a gyúrásokat lecsökkentem heti 2-3 alkalomra, és a súlyokból is visszaveszek, mert az ízületem eléggé megviselték ezt az egy évet....és rámegyek a kardiógépekre....bicikli, cross trainer, evezőpad....inkább ezeken nyomom le azt a napi két órát, és meglátjuk, hogy az átlag 2000-es kalória bevitel meleltt hogy alakul a súlyom. Ha nem indul meg lefelé, akkor csökkentem tovább. Most ez a tervem.

Panaszra amúgy nincs okom, mert alapvetően megvagyok, de nekem egy 10 kilóval kevesebb súly kényelmesebb lenne, azt hiszem. Úgyhogy most ezt kitűzöm magam elé, és majd meglátom, ha odaérek, akkor hogyan tovább.

Mindig a középútról papolok, nyilván a nagy fogyásom utáni gebe állapot nulla mozgással sem volt jó, meg ez a mostani medve-style sem az igazi...úgyhogy irány a középút.
Érdekes amúgy, mert ezekből a súlyingadozásaimból még a közvetlen családtagjaim sem vesznek észre semmit, azt hiszem igazán csak engem zavar az a plusz, de hát elsősorban ugyebár magammal kell együttélnem, szóval nem hagyhatom szó/tett nélkül a saját érzéseimet...

Wednesday 12 September 2018

Tökös süti

Itt van az ősz, itt van újra....és vele együtt a sütőtökszezon is, amit egyébként nem szeretek különösebben, viszont fillérekért lehet kapni, és tudvalévő, hogy a tökben lévő összetevők, és a hozzá tartozó tápértékek számai igazi "superfood"-dá teszik. Úgyhogy legott nekiveselkedtem, hogy készítsek belőle egy jó kis egészséges, cukormentes süteményt.
Jelentem, sikerült. A tészta összetevői a következők:


  • 900 gramm sütőtök, megsütve, kihűlve, kikaparva, pépesítve
  • 100 gramm dió összecsopperelve
  • 125 gramm kókuszliszt
  • 8 tojás (a sárgája mehet a masszába, a fehérjét habbá verve a végén beleforgatva érzéssel :)
  • 4 kávékanálnyi fahéj, őrölt
  • édesítő ( 264 miligramm sodium cyclamate ezúttal)
  • 2 kiskanál baking soda
  • 2 löttynyi citromlé
  • vanília 
  • púpozott késhegynyi őrölt gyömbér
Kikókuszzsírozott sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon, 30 percig, légkeveréssel süttem. Miután kicsit kihűlt, kiborítottam, hagytam teljesen kihűlni, és mehetett rá az icing, ami egy csomag mascarpone, egy maréknyi eritrit lekávédarálva, és egy löttyenet citromléből állt. Ezt majdnem mind felkentem rá, és már szeleteltem is. Citromhéjjal díszitettem.

Ez nagy tepsi, negyven szelet lett belőle, egy szelet 70 kalóriára jön ki, ha az icingot kihagyjuk, akkor csak 50! :)

Ja, és lisztmentes, cukormentes, zsiradékmentes...!