Wednesday, 25 April 2012

A választás szabadsága, avagy dinnye kontra kakaós csiga

Ma hajnalban különösen hűvös volt odakint. Az ablak résnyire nyitva volt a hálószobában, így lehetett érezni bent a házban is. Valamivel hat előtt ébredtem fel, és nem tűnt úgy, hogy nagy kedvem volna a finom meleg takaró alól előbújni. Aztán rájöttem, hogy ez messze nem a kedvről szól. Miközben felkeltem és elmentem futni, arra gondoltam, lehet némi párhuzam ez és a táplálkozás között.

Mire gondolok? Kényelem, pénz, idő. Ezek a dolgok körbelengik a emberek életét. Hajtjuk a pénzt, és miért is? Lássuk csak a legtriviálisabb célokat: nagyobb ház (saját ház), jobb autó, könnyedebb életstílus. (Igen, sok esetben inkább az az adósság törlesztése, a gyerekek ellátása, a számlák kifizetése...) Alapvetően a pénz a kényelmesebb élet miatt szokott kelleni. Tehát e logika mentén haladva a kényelem motivál. Akárcsak amikor mondjuk úgy döntök, hogy maradok az ágyamban, és alszom tovább, és nem megyek ki az ötfokos, sarkvidéki széllel bélelt parkba futni. De visszakanyarodok az étkezéshez.  

Tegnap vacsorára kerek két kilónyi gyümölcsöt ettem meg. Egy kilónyi almát és egy kilónyi görögdinnyét. Két akkora pofátlanul hatalmas tálnyi étel, hogy bárki, aki egy pillantást vetne rá, elhűlne, hogy Úristen, mennyi étel! Mekkora óriási adag! Valóban sok. Olyan sok, hogy alig fért belém. Olyan sok, hogy kétszer is fel kellett keresnem éjjel a mellékhelyiséget. Igen, sok. kalóriában mennyi is? Lássuk csak: 590 kalória. Pontosan annyi, mint egy normál tábla csoki, vagy két pecan plait ( vagy kakaós csiga). Vagy egy fél doboznyi jégkrém. Csakhogy ha megeszem ez utóbbiakat, kivétel nélkül azt érzem, hogy húú, de finom volt, és ennék még. Ellenben a két kilónyi gyümölcsöt konkrétan alig bírtam megenni. És teljesen tele lettem tőle.

Mégis milyen előnye van a két giga tálnyi gyümivel szemben a két péksüteménynek? Nos...először is diszkrétebb. Képzeljük el, hogy egy társaságban töltjük az estét (lehet családi kör, lehet baráti társaság, vagy csak meghitt édeskettes). Gondoljuk csak el, mennyivel egyszerűbb beülni a tévé elé egy kistányérral, amin van két guszta péksütemény. Senki sem akadna ki rajta, normál vacsora, nincs benne semmi extra. Pikk-pakk megesszük, és még utána minden társadalmi megütközés nélkül elrágcsálhatunk negyed kiló sósmogyorót, továbbá meihatunk egy doboznyi narancslevet. Teljesen rendben van optikailag. Ez összesen hozzávetőlegesen 2500 kalóriás vacsit jelent. Ez több, mint az egész napi szükségletünk. Ráadásul elmondhatjuk/megmutathatjuk, hogy lám, milyen szerény kis vacsit ettünk....Namost gondolatban az előző elképzelt szituációba képzeljük el, hogy beülünk a tévé elé két lavórnyi gyümölccsel. Egészen más az optikája. Arról nem beszélve, ha már a diszkréciónál tartunk: pl. ha vacsoravendégeket várok, akkor a két péksütit/táblányi csokit pillanatok alatt be tudom kapkodni a konyhában, amíg sürgök-forgok, és összeszedem a társaságnak az üdítőket, kipakolom a rágcsálnivalókat, vagy szervírozom a kaját. És akkor az optika mégjobb, hiszen mindenki azt látja, hogy a házigazda nem is eszik. (Újabb táptalaja annak, hogy hát én nem tudok tenni az ellen, hogy kövér vagyok, ilyenek a génjeim, stb...az ismerősök, akik megerősítik bennem, hogy tényleg vazze, nem is eszel olyan sokat! - saját tapasztalat

A diszkréción túl másodszor kényelmesebb is, hiszen kivenni a zacskóból a péksüteményt mennyivel egyszerűbb, mint nekiállni almát csumázni, összevágni, dinnyét felvágni. Előtte megmosni őket, lemérni...ez több munka, sokkal.

Aztán olcsóbb is. Két csokis croissant nincs egy euró, de legfeljebb másfél. A tegnapi dinnye alma kombóm pontosan 5 €-ba került. Egy négyeurós görögdinnye fele, és hat, egyenként ötvencentes alma. Ötször többe kerül tehát.

Látható tehát, hogy diszkrétebb, olcsóbb, és kényelmesebb az egészségtelen kaja, mint az egészséges. A választás szabadsága azonban megvan mindenkinek. Ha rászánjuk azt a két percet, hogy végiggondoljuk, mit is készülünk elfogyasztani, vagy mit is készülünk csinálni, akkor nagyon hamar rájöhetünk, hogy hosszú távon jobban járunk az óriási adag gyümölcsvacsival, és a reggeli futással.

Tudom, hogy ebben a blogban sokszor írok ugyanarról. Ugyanarról, ugyanoda kilyukadva. Körbe-körbe járok. Igyekszem minél több szempontból megközelíteni, de nagyjából mindig ugyanazt a dolgot. Dehát végül is az evés is egy olyan dolog, amit születésünktől fogva halálunkig, folyamatosan ismételünk :)

4 comments:

  1. OMG! Megint mennyire igazad van! Hiába no, a rutin meg az évek. :):):)

    ReplyDelete
  2. Trendi a mai tarsadalomban, hogy mindent szofisztikaltan kell veghezvinni. Minden elelmiszerbol lehet mar kapni individualis csomagolasut, 100 kaloriasat stb sbt..mindegy csak gyorsan kezbefogahto es elfogyaszthato legyen es jol nezzen ki kozben az ember. Es ha lehet a ruzsodat se maszatolja szet..(a kover arcodon)

    ReplyDelete
  3. Hahh, milyen jokat irsz megint.. es amikor mar minden feloldozas megvolt kaphatsz egy extrat valamelyik fogyiscegtol.. mint pl. a zsiregeto kakaoscsiga.. OMFG! En is beleestem abba a hibaba, h azt hittem, hogy ami egeszseges, az fogyaszt is.. de mennyire hulyenek kell mar ahhoz lennie valakinek, hogy bevegye, hogy egy kakaoscsiga zsirt eget...
    Megint T.

    ReplyDelete
  4. Köszönöm a kommenteket mindenkinek, teljesen egyet értek azzal, amit írtok :)

    ReplyDelete