Hiszek az élet szeretetében. hiszem, hogy az evés, a főzés, mint része az életnek, pozitív dolog. Egyrészt az étel örömforrás. Másrészt megalkotni egy ételt a civilizált élet egyik olyan területe, ahol megnyilvánulhat a kreativitás, ahol szárnyalhat a fantázia, ahol kiteljesedhet a kísérletezőkedv. A konyha egy nagy játszótér, ahol játszani lehet, próbálkozni, tesztelni. Egy hely, ahol kamatoztathatja mindenki a tanult tudását, ötvözheti az anyagcsere-folyamatokról megszerzett ismereteit az egyéni ízlésvilágával.
Nem hiszek abban, amikor valaki arról beszél, hogy monoton módon ugyanazt az ételsort eszi le napról napra. Általában azzal érvel az illető, hogy ekkor nem kell foglalkoznia azzal, hogy mit egyen, így jobban tud koncentrálni a munkájára. Nos, ilyen alapon az evést száműzni is lehetne az ember életéből, bevehetnénk reggel-délben-este egy egy pasztillát, melyben megfelelő arányban vannak összeállítva a tápértékek. Iszunk mellé sóoldatot, oszt halleluja. Az evés nem valami szükségszerű rossz.
Ahogy a szex sem csupán fajfenntartó ösztön-eszköz, hanem élvezeti forrás, úgy az evés sem a létfenntartásról szól kizárólag. Igen, tény, hogy ott van Ázsia, ahol elég kevés az elhízott ember, pedig a fő táplálék a rizs, ami ugye tömény szénhidrát. A legtöbb kövér ember természetesen az USA-ban és Európában, annak is a nyugati felén van. Nyilván ott a kapcsolat a kövérség és a magas(abb) életszínvonal között.
Ami kihívás, az pont az, hogy a sokszínű kínálat, az ingergazdag gasztro-világ, és a rendelkezésre álló anyagi kapacitás mellett kialakítani azt az étrendet, ami gazdag, változatos, ízletes, és nem hizlal. Olcsó megoldás az ausztrál bennszülöttek táplálkozási szokásait előhozni. Éljen a monotónia, együnk magvakat örökké...naná, hogy nem hízik el senki. Jó, ha éhen nem hal...Szerintem a civilizált világhoz igenis hozzátartozik a sokszínűség, és a gazdag kínálat. Attól is olyan fejlett az adott közösség, amilyen.
Az evés, mint kapocs is működik, társadalmi szinten, hiszen megannyi szociális tevékenység hozzáköthető. Hány olyan terminológia létezik, hogy üzleti vacsora, vagy családi ebéd, vagy ötórai tea. Ezek mind sokminden mást is jelentenek a konkrét táplálékfelvételen kívül. Legfőképp az emberi kapcsolatok terén, nyilván. A mondás is azt tartja, hogy a jó üzlet fehér asztal mellett köttetik.
No comments:
Post a Comment