Futás

Sokszor írtam már sokfélét a mozgásról. Leírtam, hogy nem vagyok a mozgás ellen, de ha extrém módon elhízott emberek lefogyasztásáról beszélünk, akkor annak annyi köze van pl. a futáshoz, mint krumplinak a hipertérhez. Mert ha valakinek van 50-60-70-80-90-XXX kiló súlyfeleslege, akkor nem tud annyit futni, hogy elérjen a zsírégetés szintjére.

Amikor kezdtem a blogomat, keresgéltem a neten ilyen nagyfogyásos írásokat, cikkeket, blogokat, de elvétve találtam csak. Belefutottam többször a magát "Dagadtköcsög" névvel illető fiatalember blogjába is, amit nagy élvezettel olvastam végig. Szimpatikus, humoros srác, érthető és élvezhető stílussal. Nem volt olyan nagyon elhízott, asszem olyan százhuszonkilóról indult. A blogja tulajdonképpen nem a fogyásról szól, hanem a futásról, gyakorlatilag életformájává tette a futást. Egy másik blogon, amit szintén gyakran olvasok (Málnapuding) olvastam, hogy valaki megkérdezi: "Hogyan lehet a mindennapi edzést beilleszteni az életedbe?" A frappáns válasz: "-Úgy, hogy az az életed"....Nos, én is így gondolom ezt.

Akinek van egy élete....család, munka, háztartás.....gyerekek, kutyák, autók....hitelek, számlák, kiadások...és az életét úgy alakította ki, hogy abban a mindennapi edzésnek, mozgásnak nincs helye, az képtelen lesz beilleszteni új elemként. Vagy ha képes rá, csak komoly kompromisszumok árán. A nagyfiamon is látom, aki ugyan még gimis, jövőre fog érettségizni....de komolyan atletizál, és most, hogy iskola mellett szünetekben és hétvégeken dolgozni kezdett, hát bizony sokszor megszenved, hogy beleférjen az életébe az iskola mellett a napi edzés, és a hétvégi munka is. Hogy a zenét már meg se említsem (gitározik, zongorázik) Vagy a friss jogsiját....már most gondot okoz neki, hogy kevés az idő. Pedig még itthon lakik, velünk, felesége, gyerekei nincsenek, háztartást sem kell vezetnie, továbbá számlákat sem kell fizetnie, vásárolnia sem kell, meg főznie sem....meg gyereket nevelni sem.

Mindig annak a szószólója voltam, hogy tudatosan kell élni, és tisztában kell lenni azzal, honnan jöttünk és hová megyünk. És mit vállalhatunk. Ennek tükrében szoktam hangoztatni, hogy a nagy súlyfelesleg leadásához nem kell a mozgással foglalkozni. Annyit nem fog tudni az elhízott ember mozogni, hogy szignifikáns hatása legyen, viszon nagy a veszélye annak, hogy feloldozza magát az étrendi korlátok alól, a mozgásra hivatkozva.

Viszont a súlytartás és a megváltozott életmód szintentartása már más tészta. Ott több dolog miatt is tendálhat a mozgás felé a mérleg nyelve. Először is a képesség ugye. 22-es béemivel más érzés futkorászni, vagy focizni a kölykökkel, mint 55-össel. Ez nyilván logikus. Másodszor egy kiegyensúlyozott étrendnél sokkal szignifikánsabb tud lenni egy bizonyos mennyiségű -mondjuk egy órai kocogással ledolgozott- kalória, mint egy kontrollálatlan étrendnél. Előbbinél a napi bevitel egy ötöde. Utóbbinál mennyi lehet? Egy huszada....?? De tökmindegy, egy 55-ös BMI-vel rendelkező ember nem tud egy órán át kocogni, ezt bizton állíthatom. Max 10 perc, de akkor már sanszos az infarktus. 

Mindezen dolgok tükrében rászántam magam, és tegnap vettem magamnak egy futócipőt. Hovatovább ma hajnalban kis feleségemmel kiautóztunk a közeli parkba, és legott futottunk két karikát a tó körül. Nem sok, 2400 méter. Különösebben nem fáradtunk el, de kifejezetten jól esett és jó érzés volt így indítani a napot. Nem mondom, hogy mindennap, de egy héten többször jó lenne így kezdeni a napot.

Sosem gondoltam volna magamról, hogy ezeket írom/mondom....de hát változunk, folyamatosan. És a jó pap is holtig tanul, hát még ha valaki nem is jó, meg nem is pap :D:D:D