Sunday 29 April 2012

Osztott pálya


Azt mondják, ha valaki lefogyott, sokkal nehezebb megtartani a súlyát. Az az igazi kihívás. Fenntartani azt, amit elértünk. Olyan kicsit ez, mint az autóvásárlás...nem megvásárolni kerül sokba, hanem fenntartani. Legalábbis errefelé ez nagyon így van. Az autóm piaci értékénél többet kifizetek évente a hozzá tartozó adókra és biztosításra, ehhez hozzáteszem azt az évi kb 5000 €-nyi benzint, amit beletankolunk, akkor rögtön egyértelművé válik, mire gondolok. 


Lefogyni sem könnyű. De soványnak maradni...nem két hónapig, nem is két évig....hanem életünk végéig. Ez az igazi kihívás. Hiszen itt az érvényesül, amit meg tudunk valósítani "életmód-váltás" téren. Ha a súlyfeleslegtől úgy szabadulunk meg, mint a gyöngyhalász, aki nagy levegőt vesz, és a tenger mélyére indul, akkor nem fogunk sikerrel járni. Mert a gyöngyhalász sem tud élni a víz alatt. Lehet, hogy hosszú percekig vissza tudja tartani a lélegzetét, de előbb-utóbb a felszínre jön levegőért. Sajnos sokan vannak úgy, hogy lefogynak X kilót, de amint elfogy a levegő, kieresztenek, és visszatérnek a régi szokásaikhoz.

Kifogásgyártás területén sokat hallani, hogy "nem tehetek arról, hogy kövér vagyok, ilyenek a génjeim". Nyilván a génjeinkben a sok információ között akad olyan is, ami a testalkatra vonatkozik...meg az anyagcserére. Elbújni azonban a gének mögé véleményem szerint nem szabad. A saját tapasztalataim alapján jelenleg úgy gondolom, van egy elég vastag sáv az ideális testsúly minimuma és maximuma között. Ezen a sávon belül bárhol helyezkedünk el, a BMI értékünk OK lesz. De a sávon belül is lehet valaki soványabb, teltebb, izmosabb vagy punnyadtabb. Talán a génekben lévő információ ebben a sávban mutatkozik meg. Talán ebben a sávban szélesebb spektrumban toleránsabb a szervezet, és jobban kordában tartja az anyagcsere a beérkező mennyiségeket és minőségeket.

Kicsit konkrétabban: A sávon belül a szervezetünk jobban tolerálja, ha többet eszünk, és egészségtelenebb ételek is lecsúsznak olykor. Viszont ha kikerülünk ebből a tartományból, kicsúszik a talaj a lábunk alól, és nagyon....nagyon sokat kell küzdeni azért, hogy visszakerüljünk a pályára.

Persze ez csak elmélet, annak is csak kezdeti, hiszen még csak nyolc hónapja tartom a súlyom...és ennek a dolognak is, mint annyi mindennek az étkezési szokások témakörben, elképzelhetetlenül sok aspektusa van.

1 comment:

Lazac said...

Megtartani nagyon nehéz, az állandó kontroll miatt. Amúgy, régebben mindig csak azt lehetett hallani, hogy megtartani nehezebb, de az odavezető utat teljes homály fedte. Tudom miről beszélek, már lefogytam egész életem során a jelenlegi testsúlyomat, pedig az nem kevés....megtartani soha nem tudtam még eddig. Most már jóval több ismeretem van a megtartásról legalábbis elméletben, aztán majd meglátjuk. :):)