Friday, 21 September 2012

Blogológia - by me

Elborzadva realizáltam, hogy egy hete nem sikerült írnom a blogba. Ennek több oka is van. Egyrészt beindult a szeptember, ami azt jelenti, hogy jelentős mértékben megnövekedtek a tennivalók, hiszen a legidősebb már az egyetemet kezdi, a legfiatalabb meg az általánost :) Úgyhogy egyre szélesedik a frontvonal, ha lehet ilyet mondani. Tovább haladva ezen a gondolatmeneten, a helyzetet súlyosbítja az is, hogy alakítgatom bőszen a mozgásos-egészséges-súlymegtartó életmódot, ami effektíve napi 3-4 órát jelent vagy kerékpáron, vagy szobabiciklin, vagy evezőpadon, vagy egyéb olyan helyen, ami ott és akkor csak arról szól, semmi másról. Nyilvánvalóan amikor az ember az evezőpadon hajt, akkor nem tud se a gyerekkel tanulni, se a munkájával haladni, se blogot írni. Egyértelmű.

Aztán az is ott van még, hogy bennem időről időre előjön, hogy ez az én blogom nem olyan, hogy leírom napról napra, hogy például ma mit ettem, meg mennyit mozogtam, meg mi történt velem. Ha így lenne, nyilván sokkal sűrűbb és rövidebb bejegyzések születnének. Én azt hiszem, inkább ennek az egész lefogyós-életmódváltós dolognak a lelki hogyanjait próbálom boncolgatni, meg a kicsit elvontabb, kicsit mélyebb gondolatokat monitorra vetni. Azonban ha nem akarok - márpedig nem akarok- olyan blogger lenni, aki szép lassan elenyészik, egyre ritkábban ír, majd végül egyszercsak azon veszi észre magát, hogy egy éve nem írt semmit sem, akkor időről időre igenis szakítanom kell időt az írásra, mi több, talán szakítanom kell azzal is, hogy ragaszkodom a magvas, bölcs igazságokoz, meg a boncolgatós-analizálós eszmefuttatásokhoz. Ugyanis életbölcsességeket meg végkövetkeztetéseket nem lehet napról napra letenni az asztalra, hacsaknem ismételi magát az ember folyamatosan. 

Oké, ismételni kell, és fontos dolog, hogy újra meg újra megerősítsük magunkat, az elveinket, hiszen akár erőt is lehet ezekből az ismétlésekből meríteni. De valahogy ezt sem akarom túlzásba vinni. Az élet produkál folyamatosan helyzeteket, amik ismétlődnek. ha cinikus akarnék lenni, most előhoznám a mókuskerék hasonlatot, hiszen az életünk is ismétlődő napokból, meg rutinszerűen ellátott feladatokból áll. Az ember már csak ilyen. Úgy értem, az átlagember, amilyennek én is gondolom magam....nyilván ha valaki milliárdos, és az életet úgy éli, ahogy akarja, akkor megteheti akár azt is, hogy ne legyenek a napjai ugyanolyanok. De a többség valamiféle periodikusan ismétlődő tevékenységekből álló életet él. Sokszor nem is olyan könnyű ezt megélni.

 Hogy írjak valami témába vágót is: Azt hiszem, lassan kirajzolódik bennem a saját testalkatomról valamiféle olyan kép, ami hosszú távon is tartható, és aminek talán van valamiféle genetikai értelme is. Mert ugye amikor szénné hízva az ember azt hajtogatja, hogy "hát ilyenek a génjeim sajnos...", az ugye nem egészen állja meg a helyét. Viszont nyilvánvalóan létezik ténylegesen olyan, hogy valaki csontosabb, vagy máshogy mondva robosztusabb felépítésű. De nem jelenti azt, hogy akkor már kövérnek, esetleg elhízottnak is lennie kell. Saját magammal kapcsolatban azt hiszem, hogy most a legproblémásabb rész az a bőrből, zsírsejtekből, meg ki tudja még miből álló anyag, ami a fogyásom után rajtam maradt, és amitől fogyással nem lehet megszabadulni, ill. akármennyi edzéssel sem lehet eltüntetni, mert hiába építek alá izmokat, az attól még ott fog lifegni. Valahogy úgy tudom ezt elképzelni, hogy mondjuk veszek tíz palacknyi ásványvizet, majd mindegyikből kiöntöm a tartalmát, és a palackokat összetaposom jó laposra. Miután összetapostam, nyilván sokkal kevesebb helyet foglal, mint amikor tele voltak vízzel....de a kiürült és összetiport palackok is foglalnak valamennyi helyet, és abból már kiönteni semmit sem tudok. Azt hiszem, a nagy súlyfelesleg után megmaradt "container" is valami hasonló lehet. Mindestre ezzel vagy együtt él az ember és elfogadja, vagy megy a kés alá. Én még továbbra is az első verzió mellett vagyok.

14 comments:

  1. Nem baj, ha csak hetente írsz, mert a gondolataid mindig jók és magvasak. Szerintem az sem baj, ha simétled magad, mert mindig máshogy, más szövegkörnyezetben hangzanak el az ismétlések.
    Nagyon hasznos és jó dolgokat osztasz itt meg, ezt már mondtam párszor, de én is ismétlek. :):)

    ReplyDelete
  2. Végre! Itt az újabb feltöltés, amit már nagyon vártam (vártunk), mert az elmúlt héten elolvastam mindent a blogon. Mert én még csak 2 hete kezdtem. Az eleje lehet nehezebb... (Nem tudom, mert sem a végén, sem a közepén nem jártam a fogyásnak). Mindig ilyentájt adtam fel. Volt két kontrollált hetem. Három kilóval kevesebbet mutat a mérleg. Amíg nem találtam rá a blogodra, 2-3 nap után mindig összezavarodtam. Aztán feladtam. Most könnyebb. De kellett az új bejegyzés :) Amúgy kész csoda, hogy munka, gyerekek és 3 óra sportolás mellett marad időnk ránk, olvasókra is:) Az pedig, hogy minden bejegyzésre reagálsz, külön öröm. Feldob és új erőt ad. Ami azt illeti, a fennmaradt bőrt nem plasztikáztatnám a helyedben. Később sem. Az életed része volt a korábbi tested is. Legalább nyoma maradt. Örökre emlékezetet, hogy milyen fantasztikus dolgot hajtottál végre:)Remélem, nekem is csak ilyen bőrfeleslegeim lesznek jövő ilyenkor:)Üdv: Anonymous

    ReplyDelete
  3. Kedves Anonymous,

    Köszönöm a soraid, nagyon jól esnek :) Az meg pláne, hogy segít a blogom. Tudod, ezért kezdtem el :) Szorítok neked, köszönöm az elismerést és a kommentet.
    Amúgy bőr-ügyben én is pontosan így gondolom, ahogy írtad :)

    ReplyDelete
  4. Kedves Alan! Véletlenül nem mérleg a horoszkópod? Csak úgy tippelek :o).
    Nem semmi ez a napi 3-4 órányi tömény sport!
    Ezen aggódom picit én is, hogy mennyire lifegnek majd a dolgaim a fogyi végén, nekem 85-ről (illetve korábban voltam 94) 66 a cél, meglátjuk.

    Kedves ANONYMUS! Hajrá-hajrá az életmódváltáshoz! Igen, az eleje nehezebb, amíg meg nem szokod a változásokat, és be nem épül szokássá az új életmód! Én az első héten voltam nagyon éhes, utána már jobb lett, most meg néha már úgy érzem, teljesen kielégít az az 1200 kcal.

    ReplyDelete
  5. 1x már írtam neked22 September 2012 at 06:32

    Kedves Alan, csak azt nem értem, miért ülök már 34 perce a blogod előtt- és végre megérkezett 10 perce egy kaposvári "néző" is -, szóval, öröm látni, mennyien vagyunk a világ minden tájáról itten... de: miért is olvasgatok itt, ha mégsem változom? ez persze az én hibám. illetve ez is most egy állapot lehet csak, egy állomás az úton. a nehezén már én is túl vagyok, ez tény, csak túl kicsi lépésekben haladok. nagyon bosszantó! bár nem vagyok türelmetlen (ami nálam új jelenség). talán az lehet, hogy még mindig ragaszkodom a túlsúlyomhoz; vagy mintha ő még nem eresztene... összenőttünk nagyon. de nem is magamról akartam írni. amióta ide járogatok, azt kutatom leginkább: vajon Te hogyan és miben változtál meg az utóbbi másfél évben? a súlyodon kívül.úgy látom, az önbizalmaddal soha nem volt baj, s ez jó. itt lehet a lényeg! akaraterőből sincs hiányod, és sztem nem is lelkizted agyon magad, hanem MEGCSINÁLTAD. ne azt kutassa az ember, hogy kitől/mitől lettem túlsúlyos, szeretem-e, elfogadom-e most éppen magam? a fenébe is már hogyan szerethetném ezt a 20-25 - akár 35 kg - pluszomat???? nőként meg pláne! néha már nem is érzi magát nőnek az ember, csak egy amorf lénynek. annyira zavaró. mármint agyilag is zavaró. kész tudathasadás. se önbizalom, se akaraterő. ja, és az elfogadás varászszót ki ne hagyjam. miért kellene előbb elfogadnom ezt az állapotot? (mondják: megjön a változás, csak előbb fogadd el magad. brrr. marhaság.)
    már mást és keveset eszem. olykor már 3 féle módszert ötvözök: a vércsoportosat is figyelem, a paleot is, és amiket tőled látok-hallok. mozgás még nincsen, max. gyaloglás. nagy túlsúllyal ne is ugráljon az ember. maradna a jóga. (szeretem.)
    nos, én annyira átalakultam legbelül az elhízásom miatt, hogy igen nehéz az igazi énemet (+ a saját módszeremet) megtalálnom. itt lehet a kutya elásva!! vagy csak a nők képesek ennyit lelkizni mindenen, tök feleslegesen? inkább ugorjak bele, és csináljam. igaz! szorítkozzak a szigorú életmódkövetésre, semmi kibúvó, semmi mélyfilozófia. evés,számolás, kontroll. majd mozgás is. ugye, azért tanultam valamit? még ötletszerűen olvasgatok ám itt nálad-tőled, de hamarosan időrendben is elolvasom, végig az írásaidat. mert jók! s a stílusod miatt járok ide, eléggé igaz ez is. a jelened érdekel: van időd mindenre, mindenkire? gondolom, sokkal több lett az energiád, s jobban osztod be az idődet is, amióta elégedett vagy magaddal. mi változott benned, más lettél, hogy képes vagy erre a hatalmas teljesítményre? vagy inkább: végre újra régi vagy? én már néha azt sem tudom, ki vagyok, de azt sem, hogy milyen voltam. tudom, változunk.. (menjek pszichológushoz? ez vicc volt. de egy kineziológus talán nem ártana...) várom erről a véleményedet. bár ez a blog nem a lelkizés miatt jött létre, tudom. bár... sokat segítesz, várom mindig, hogy írj! nekem a legfrissebb a lényeg, az, hogy MOST hogy vagy. üdv. néked, s tudd, ez a blog sokkal jobb, mint pl. celebnek lenni. és még egy: őrültség senkinek nevezni magunkat. boldog, szép napokat! s köszönet néked!

    ReplyDelete
  6. Kedves D. Röfik!

    :) Nem mérleg vagyok, nyilas...sőt, az aszcendensem is nyilas. Biztos vagyok benne, hogy Neked/Nektek nem lesznek ilyen bőrgondjaitok, hiszen az csak olyan extrém nagy túlsúlyról indult fogyásnál fordulhat elő, mint amilyen nekem volt.

    ReplyDelete
  7. Kedves "1x már..."! :)

    Köszönöm a kommentet, és az elsimerő szavakat. Biztos vagyok abban, hogy lelkizés, és "mélyfilozófia" nélkül a fogyás csak fizikai teljesítmény. A gyöngyhalász, aki képes három percig visszatartani a levegőt a víz alatt. Az is ilyen fizikai teljesítmény. Az igazi, élethosszig tartó "súlyfeleslegtelenség" az sokkal inkább, akarom mondani mindezeken túl még lelki teljesítmény is, hiszen ha valaki lelkileg nem tudja/érzi/éli meg a változtatást, akkor előbb-utóbb elfogy a levegő, és kénytelen lesz a felszínre jönni, mert úgy érzi, megfullad, ha nem zabálhatja tele végre magát. A hozzáálláson kell változtatni, a szemponton, a látószögön, ahonnan szemléljük a saját életünket. Én valahogy így látom.
    Kövéren elfogadni magunkat? Lehet. Írtam sokszor erről a dologról, hogy az ember elfogadja magát, és megtanul együtt élni azzal, ahogy kinéz. Sőt, gyárthat filozófiát is hozzá, mondhatja, hogy lám, ez a karma, ez van megírva a nagykönyvben. Nos, szerintem a változás nem akkor jön majd, ha elfogadod magad. A változás akkor jön, amikor eleged van a képből, amit a tükör mutat.
    Ha idáig eljut valaki, akkor jöhet a kontroll, a számok, és terítékre kerül az akaraterő, a kitartás, továbbá a tippek-trükkök, és sok-sok tanulás. Legalábbis én sokat tanultam az anyagcsere folyamatokról, az egésznek a tudományos hátteréről. Ez is kell ahhoz, hogy az ember kézben tudja tartani a gyeplőt. És ez még mindig csak az út eleje, mert az eredményeket nemcsak elérni, hanem megtartani is kell...
    A jelenem...az idővel állandóan harcban állok, jellemzően úgy, hogy egy adott időintervallumban kellene parallel több dolgot csinálni, ami ugye lehetetlen. De hiszek abban, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Biztos, hogy nem könnyű. Amit kimondhatatlanul élvezek ebben a megváltoztatott testemben, hogy minden gond nélkül tudok mondjuk órákig focizni a srácaimmal, vagy lenyomni egy tizenkilométeres hegyi túrát....vagy biciklizni 60 kilométert megállás nélkül. Ezek a teljesítmények folyamatosan adják azt a pluszt, amiért érzem, hogy mennyire jó az, amit sikerült elérnem. Nem újra a régi vagyok, mert gyereknek is kövér voltam. Nyugodtan mondhatom, így közeledve a negyvenhez, hogy soha nem voltam ilyen jó fizikai formában, mint most vagyok. Asztmás, allergiás, kövér gyerek voltam, sportolni semmit sem tudtam, mert ha mozogtam mindig befulladtam :-/

    Kívánok Neked sok sikert a céljaidhoz, és még egyszer köszönöm a hozzászólást!

    ReplyDelete
  8. Lassan kialakul egy "Alannal fogyok" baráti kör:)
    Dagadt Röfik (mókás egy név) köszi a biztatást, neked is sok sikert, Te már tudsz valamit. Csak így tovább! Akik itt nőként vannak jelen, azokhoz intéznék egy kérdést: nem lehet, hogy Alan azért van ilyen mágikus hatással ránk, mert tetőtől talpig férfiból van ? :) :) :)
    Üdv: Anonymous

    ReplyDelete
    Replies
    1. Először szeretnék gratulálni Alan! Le a kalappal, amit a súlymegtartásért teszel!
      Szerintem egyszerűbb a fogyás szakasza, mert ha megvan a motiváció, és elkapott a gépszíj, akkor nagy valószínűséggel lefele megy a súly. Én azt szoktam mondani,akkor biztonságban vagyok.Attól fogva, hogy úgy gondolod, most már jó vagy, nincs akkora motiváció, hajlamos az ember eldobni a mérleget a sarokba.Aztán egyre többet és többet enged meg magának.Így aztán oda a szép eredmény, amire csak túl későn kapjuk fel a fejünket.Én már 23 kiló mínusznál tartok, hátra van még 10 kg.Ezért örülök Alan az írásaidnak, mert már most hangolom magam,hogy mit kell tennem, ha célt érek.És a cél nem az álomsúly elérése, hanem megtartása.
      Most reagálnék Anonymus kérdésére. Ha egy nő tudna ilyen reálisan, sallangok nélkül őszintén írni, vagy egy nő ért volna el ekkora eredményt, akkor tudnánk az ő írásaiért is rajongani.

      Delete
  9. Kedves Anonymus,

    Lehet, hogy ez is egy ok, hogy Alan férfiből van. Bár azt hiszem, ha egy nő ilyen hiteles lenne, akkor neki is elhinnénk, sőt, ha egy nő ilyen hiteles, akkor neki is elhisszük.
    Én pl egy nő oldalán "találkoztam" először Alan kommentjével és kerültem ide. Én is úgy voltam, hogy szinte abbahagyhatatlanul olvastam el az írásait. Mégsem ezért írtam neki először, amit itt olvastam. :)
    Teljesen más motivációm volt, jelesül az, hogy egy vidékről származunk, legalábbis akkor én ezt még így hittem. Aztán kiderült, hogy nem teljesen így van.
    Engem is motivált Alan, hát hogy a viharba ne! Én is fogyni vágytam, a jelentős túlsúlyomból. Fogytam is 20 kg-t, de ott én megálltam. Nem azért mintha nem kellene még többet leadnom, hanem azért, mert úgy éreztem, nekem ennyi elég. Most már nem így érzem. :)
    Nekem is kell még csökkentenem a testsúlyom, de próbáltam megtartani az elért eredményt. Nem túl sikeresen, mert nem követtem ebben Alan tanácsait. Pedig kellene, mert rám visszajött 5 kg az elmúlt 5 hónapban, amióta nem figyelek arra, mit eszek.
    Szóval, Alannak ebben is igaza van.
    A másik dolog meg az, hogy annyira szerencsés vagyok, hogy ezt az embert immár a barátomnak mondhatom. :) Nagyon kedvesen meghívott magukhoz, a vendége lehettem 1 hétig, és testközelből figyeltem meg az életmódját. Mondhatom minden hiteles. :) Ugyan mi akkor nem diétáztunk, amikor ott voltam, mert hát nem is nagyon lehetett ( a sajttortát is meg kellett kóstolni :D:D:D) de mégsem híztam vissza 1 dekát sem, azon a héten. Mert még így is egészségesen éltünk. Néha csak egy egy mondatot szólok itt hozzá, nem mintha nem lenne több mondanivalóm is, de mivel én most nem diétázok, így csak csendes megfigyelőként vagyok jelen. :):):)
    Majd belendülök, hamarosan megint. :)

    ReplyDelete
  10. Kedves Anonymous, ez (is) szentigaz! Alan, nagyon köszönöm a válaszodat! kitartok; sikerül, érzem. tudom. nem hiszitek el, blogolvasók, nekem amiatt van néha lelkifurdalásom, hogy Alant a családjától vesszük el ezzel az újabb függőségünkkel... ám gondolom, Alan, neked ugyanannyira fontos ez a blog, mint nekünk! hajrá! és kösssz!!!!!

    ReplyDelete
  11. "Rajongó":

    Köszönöm a gratulációt, és nagyon gratulálok a 23 kilóhoz, nem semmi teljesítmény. Jól írod, ha már valaki benne van a fogyásban, akkor és ott valóban talán könnyebb előre haladni. A megtartás kicsit keményebb dió, mert mindenkinek ki kell dolgoznia a neki megfelelő, működő, és élethosszig tartó "akciótervet" :) További sok sikert az utadon!

    Vcs: :)

    "1x már...":
    Hajrá :) Lelkifurdalásnak pedig nincs helye, hiszen én indítottam el ezt a blogot, ráadásul publikusan, és valami olyasmi céllal, hogy másoknak (Nektek :)) segítsek a megélt tapasztalataimmal. Ha látom, hogy olvasnak, kérdeznek, felhasználnak abból, amit leírok, az nekem öröm, hiszen azt mutatja, hogy volt/van értelme az ötletnek :)


    ReplyDelete