Wednesday, 23 January 2013

Az életmódváltás hagymája

Újra meg újra visszatérő attitűd az a bizonyos fogyókúrás paradoxon...márminthogy azért írom paradoxonnak, mert ha valaki elhízott, akkor a fogyókúrával nem fogyhat le, csak ideiglenesen csökkentheti a súlyát. Mert a fogyókúra, mint mondjuk egy bármilyen másik kúra, véget ér egyszer. És ha onnan folytatja, ahol abbahagyta, jönnek vissza a kilók.

Tudom, hogy ezt sok mindenki pontosan tudja....de közben mégis hány meg hány olyan ember van, aki fogyókúrázik, és közben szenved. Szenved, alig várja, hogy vége legyen. Pedig a kulcs ott van, hogy nem szabadna várni a végét. Mert sosem jön el. Már persze ha arról beszélünk, hogy élethosszig "tisztának maradni"....úgy értem soványnak. Vagy legalább nem annyira kövérnek...

Ha valaki csak óriási megerőltetéssel, hatalmas áldozatokkal, szenvedve-kínlódva tudja csak csinálni, úgy hogy közben utálja az egészet, meg utálja azokat, akik rendesen esznek körülötte, utálja a soványakat, mert olyanok, amilyenek....utálja a kövéreket is, mert ők esetleg pont leszarják, hogy kövérek....utál mindenkit...na akkor azt hiszem nincs értelme belevágni sem.

Csak akkor van értelme egy életen át tartó életmódváltást megvalósításába belekezdeni, ha úgy tudunk változni, hogy közben nem gyűlöljük meg a minket körbevevő világot, nem gyűlöltetjük meg magunkat a minket körbevevő világgal. Nem szenvedünk, nem kínlódunk, nem vergődünk, nem panaszkodunk, nem várjuk remegve, mikor éri el a mérleg mutatója az áhított súlyt. Mert tökmindegy, mikor éri el, hiszen mi fog változni utána? Azt kell megérteni, hogy aki így áll hozzá, hogy várja a végét, az azt várja alig, hogy megint visszahízzon. Csak sokan ezt nem látják át.

Nem könnyű ám. Sokkal rétegesebb a dolog. Messziről a hagyma is egy gömbnek tűnik, de ahogy pucoljuk meg, jön egyik réteg a másik után. Azokból áll össze. Úgy vélem, a helyes életmód is egyfajta hagyma, nagyon sok réteggel...sok olyannal, ami nem is látszik, mert megfoghatatlan, lelki dolgok ezek...át kell menni rajtuk, csak így lehet...

10 comments:

  1. Alan, ez is elképesztően jó - és igaz! hááát, erről van szó.
    még tipródom, nem haladok semerre sem, pedig már "átalakulok" nyár óta; lelkileg mindenképpen.
    köszi az új képet rólad, már nagyon vártam, küldözgettem is a tudatalatti üzenetet, hogy VÁROM. ez erőt ad, észhez térít.
    pedig tudom, hogy nem nyafogni kell, hanem csinálni. aha! de nehéz...
    üdv. néked, és kössssz ezt a sok jót! EGÉSZséget kívánok! Jusztina

    ReplyDelete
  2. u.i.: szépek a hagymák!!!

    ReplyDelete
  3. Szia Jusztina,

    Köszönöm a kommentet. Remélem minden sikeresen alakul a továbbiakban is! Sok erőt hozzá!

    ReplyDelete
  4. Nem csak hogy nem gyűlöljük meg a körülöttünk lévő világot, hanem egyenesen megszeretjük. Sőt, új barátokra lelünk :)
    Bár csak virtuálisan alakítottuk, de én még mindig számon tartom az ÉTD (életfogytig-tartó diéta) klubot, lehet csatlakozni, s együtt örülni mindennek és mindenkinek! Hajrá Jusztina, először fejben kell a változás alapjait lerakni, mint egy házépítésnél átgondolt tervek alapján. Aztán lehet majd csak az alapokat ásni, felhúzni falakat, tetőt, stb... Ez az egész életmódváltás is elemzéssel kell induljon, mi az, ami belefér az életedbe a változtatás terén, mi az amit még nem vállalsz fel. Aztán lehet bővíteni. Nálam először a diéta játszott, most már eredménye is van, s beléptem egy új fázisba, tornázom. Most kezdtem, de már tudom, hogy ezt az időt rá tudom szánni, nem túl megerőltető, nem fogok meghátrálni. Nálam lassan, de biztosan jön a változás. Ez az utam, mindenkinek megvan a sajátja. Csak tartsd magad az elhatározásaidhoz. Menni fog. Egyszer csak bekattan, hogy hopp, megvan, elcsíptem:) Sok sikert!
    Alan! Nagyon tetszik a posztod! Hihetetlen erő sugárzik még így neten keresztül is belőled. Remélem, valami vissza is verődik, mert feltöltött duracell-elemnek érzem magam olvasás után :))) Abba nem hagynám ezt, ami ilyen klassz változásokat produkál az életben, főleg, ha van kinek a nyomában lépegetni ! Üdv:
    Anonymo

    ReplyDelete
  5. A szemem csípi ezt a hagymát! :)))))

    ReplyDelete
  6. Kedves Anonymo,

    Masszázs volt a lelkemnek olvasni a soraid. :) Köszönöm :):) Ja, és az ÉTD-t én is számon tartom :):)

    köszönöm a kommentet! :D

    ReplyDelete
  7. Egyetértek! Én nem tudnék szenvedve fogyni. Nem mondom, hogy nem voltak az elmúlt 10 hónapnak kellemetlen percei, órái, napjai, de alapjában véve nem szenvedtem, és azt hiszem a hangsúly nem csak az életmódváltáson van, hanem a szemléletváltáson is. Hogyan tekintek legelső sorban magamra, aztán mindarra, amit teszek meg eszek...:) Jól van ez így, ahogy írod. És igaz ugyan, hogy a hagyma néha könnyekre fakaszt, de abban is van gyógyító erő! Üdvözöllek,
    Juli

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia Juli,

      Örülök, hogy egyet értünk :D Üdv Neked is, köszönöm a kommentet. :)

      Delete
  8. Azt hiszem nem illik ilyent leírni a sok elhivatott után, aki ide kommentelt, de én azok közé tartozok, akiknek szenvedés és alig várják, hogy vége legyen...na ezért nem is érdemes belefognom, ahogy írtad :)
    Bocsi, hogy leírtam, (szerintem nem negatív, csak őszinte) de azt hiszem köztünk az őszinteség alap, nem akarom magam megjátszani, de most ahogy olvastam a definicíód, egyből magamra ismertem.....

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, az őszintéseg nagyon fontos, jó, továbbá hasznos dolog. Azt hiszem, azoknak, akik az "aligvárós" csoportban vannak...szerintem azoknak még nem szabad nekikezdeni egy életmódváltásnak, mert abból lehet a hírhedt jojóhatás...persze ezek mind csak elméleti kérdések, a gyakorlat sajnos nem ilyen egyszerű :) Köszönöm a kommentet.

      Delete