Thursday, 17 January 2013

Más megközelítés

Érdekes megközelítésben olvastam mostanság egy amerikai oldalon arról, hogyan lehet a gyerekeinket az egészséges(ebb) ételekre szoktatni. Amerikai filmekből jól ismert sztereotípia például, hogy mindegyik gyerek sírva menekül a kelbimbó elől... Vagy a másik 'kedvenc', hogy a gyorséttermek tehetne mindenről. Ők maga a gonosz. Szóval én azt mondom, félre kell söpörni a sztereotípiákat, és hallgatni kell az ösztöneinkre. A kelbimbót el lehet készíteni úgy, hogy finom legyen. Nem mindenki szereti, de nem is mindenki utálja. Nekem pl. van gyerekem, aki szereti, és van, aki nem. (Brokkoli, karfiol, szintén). A gyorséttermekről meg annyit, hogy az embermaga dönt arról, bemegy-e és ha bemegy, akkor mit eszik. Ehet sült krumplit meg hamburgert is, meg ehet salátát vagy wrap-et, vagy halat is. Ihat cukros üdítőt, meg ihat juice-t vagy vizet, vagy akár tejet is. A döntés az övé. Szemben viszont sok más egyéb hellyel, ahol enni lehet, a gyorséttermek zömében pillanatok alatt elérhető a "nutritional facts", azaz gyorsan lehet szembesülni azzal, mennyi is az annyi. Bárcsak minden étteremben/iskolai menzán/munkahelyeken/ gyorsbüfében/stb így lenne!

Visszakanyarodva tehát nem lehet haragudni arra a szülőre, aki merő jóindulatból mondjuk nyers sárgarépát ajánlgat a kölyöknek a csokis keksz alternatívájaként. Hiszen a törekvés nemes, viszont általában zátonyra fut a próbálkozás.

Miért is....rávághatjuk, hogy azért, mert a gyerek a csokis kekszet szereti, a répát meg nem. Na persze. De ha onnan közelítjük meg, hogy a gyerek mire vágyik, mikor csokis kekszet akar...milyen ízvilágra? Édesre és keményre. Lehet, ha valami édes és kemény egészséges kaját kínálnánk neki, akkor megenné. Példának okáért alma vagy körte falatok. Vagy aszalt gyümölcs, vagy esetleg juhar szirupba tunkolt mandula... 

Ugyanígy amikor sült krumplit enne szívesen, ami sós, akkor lehetne kínálni helyette szintén sós zöldségfalatokat...sárgarépát, zellert....vagy olajos magvakat, pirított mandula, mogyoró, kesudió...esetleg egészségesebb kenyérből pirítós, megküldve kis mogyoróvajjal, vagy akár sima vajjal, sóval...vagy pattogatott kukorica. A lényeg, hogy sós ízvilág, és ropogós állag legyen. Mert akkor bejöhet a cucc, mint helyettesítő.

Mi lehet még: Mondjuk a desszertkrémek, pudingok, tiramisu-profiterol, habcukorka, sütemény, fánkok...tehát az édes-puha párosítás. Itt már egy kicsit nehezebb okosnak lenni. Bejöhetnek a képbe a házi készítésű hűtött desszertek, amik alapvetően édes gyümölcsből és joghurtból vannak, bejöhet a túrókrém, és a macerás, de garantáltan egészségesebb saját gyártású palacsinta, goffri, stb....amiket elkészíthetünk teljes kiőrlésű lisztből, zabpehelyből, és a többi ilyesmiből.

Hangsúlyozom, ezek a fent felsorolt ételek messze nem fogyasztós ételek. Egészségesek. Ha tehetjük, kerüljük a gyerekeink étrendjénél is a felesleges zsírt és az üres szénhidrátokat. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem szabad a gyereknek venni egy fánkot, ha kér, vagy hogy ne egyen csokit. Hanem azt mondom, hogy van a kölyköknél egy olyan unatkozom-nem tudok mit csinálni-akkor eszem valamit- jelenség. Amikor jön-megy, nem tud magával mit kezdeni, vagy amikor a tévé elé beülne rágcsálni valamit. Ilyenkor nem baj, ha van pár ötletünk a sok egyszerű, ízletes, de junk kaja ellenében.

4 comments:

  1. Ebben is messzemenően igazat adok! A gyerek azt eszi, amit elé tesznek..a mieink is. Mindig van mandarin, szőlő, körte, alma...és a gyerek rájár. Ha nápolyit tennék ki, vagy csokis kekszet, arra járna rá. Nálunk a nasi a túró rudi, imádják. Kevés csoki, belül túró, szerintem egészséges kaják közé lehet sorolni.
    A pattogatott kukoricát, pedig csak a sós változatot kapják, nem a vajas-sósat.
    Néha a jutalom, a mekis csíkos krumpli, de ez talán negyedévenként egyszer, kis zacsi.:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Így van :) Sajnos pont a kövér gyerekek szüleihez nem jutnak el ezek a gondolatok...

      Delete
  2. Tetszik ez a bölcselet. Ez már majdnem bölcs-élet:)
    Üdv:
    Anonymou

    ReplyDelete