Wednesday 25 November 2015

Hasznos munka

Példátlan erejű vihar volt a napokban, itt nálunk nemigen van nagyon szélsőséges időjárás, nyilván a Golf-áramlat miatt. Most viszont  nagy szél kidöntött egy fát szembe a főúton, amit a kivonuló városi brigád a házunk előtti rétre takarított el.

Nem voltam rest berángatni a leszakadt ágakat a kertünkbe, és afféle anaerob edzés gyanánt nekiállni felvagdalni őket. A nyolc évvel ezelőtt a teszkóban vásárolt olcsó rókafarkú fűrészemmel és az otthonról hozott kis szekercével....mit mondjak, nem kevés izommunka, míg egy emberesebb tuskót szétvág az ember :)


Viszont cserébe finom meleg lesz a kandallóban, ráadásul illatos fából, még ráadásul ingyen LOL. Tény, hogy nem kis kuplerájjal jár, de a kis alkalmi "tornaszobám" pont megfelelő terep volt a fanyűvésre :)







Saturday 21 November 2015

Több irányú változás

Kétféle előadótípust ismerek: aki visszanézi magát, és aki sosem. Nyilván mindkét verzióban van ráció, inkább a személyiség lehet, ami meghatározó lehet a kérdésben. Gondolom a blogot író emberek is megoszlanak. Magamat azt hiszem úgy sorolnám be, hogy alapból nem olvasgatom a saját írásaimat, de néha beleütközök egyikbe másikba, és akkor van hogy el tudok mélyedni az emlékekben.

Ilyenkor mindig arra a következtetésre jutok, hogy a világ, és benne mi magunk is, örök változásban van. Él, pulzál, lüktet, halad, előre, hol lineárisan, hol logaritmikusan, hol teljesen kiszámíthatatlanul. A mozgó világban nem könnyű eligazodni folyamatosan. Egy adott pillanazban, egy adott problémakörre működhet egy adott metódus.....de ahhoz, hogy az ember folyamatosan egy kijelölt úton járjon ahhoz más is kell.

Tuti, hogy írtam már erről, többször is....ahhoz stratégia kell, na meg persze princípiumok. Olyan alapelvek, amire szilárdan ráállhatunk, és amik nem álszent dolgok. Sajnos hajlamosak az emberek beszűkülni, beragadni egy dologba, és nem észrevenni, hogy az idő mindentől függetlenül halad előre. Olyan dolog ez, mint a környezetérzékeny súgó egy operációs rendszerben. Ami észleli, hogy éppen hol vagy, és ott, abban próbál segíteni. Persze általában lótúrót nem szokott érni, de az elv, az szerintem szép. Mármint az az elv, hogy a bennünket irányító fontos tételeket sem szabad kőbevésni egy adott pillanatban, hanem alkalmazkodtatni (van ilyen szó egyáltlán?) a folyamatosan változó világhoz, ami körbevesz bennünket.... 

A saját hozzáállásom, a gondolataim, a következtetéseim....nos, úgy tűnik, ezek is változnak, nemcsak az életkorom :)....nyilván ahogy öregszem, ahogy megyek előre az utamon, úgy leszek egyre tapasztaltabb, higgadtabb, átgondoltabb, és talán kevésbé vehemens. Nehéz a változó világban ugyanannak lenni, ez biztos. Mert a világ egyszerre tud többfelé, több irányba, és több szinten változni, sokszor követhetetlen módon.

Konklúzió? Van. A változás örök.

Thursday 19 November 2015

November

Megdöbbentő, milyen régen nem posztoltam. Már ahhoz képest, amennyire aktív szoktam lenni. Talán annak is része van ebben, hogy elcsendesedni látom a hullámzást, amit a fogyásom keltett bennem. Talán elég régen történt mindez ahhoz, hogy ne hasson az újdonság erejével sem maga a tény, sem az azóta rutinná váló, rutinná vált életmód-váltás.

Na igen...életmód-váltás. A szénné koptatott kifejezés, ami valóban lassan már a csapból is folyik. A világ viszont nem tűnik úgy, hogy egy irányba menne. Valahogy mintha menne ki a divatból a jó megjelenés. Egyre több kövér, túlsúlyos fiatal (és kevésbé fiatal is) van, aki kvázi erényként aposztrofálja a túlsúlyt, és megjelennek a divatbemutatókon, a showműsorokban is a molettebb, vaskosabb szereplők. Az persze nem újdonság, hogy megjelennek, hanem inkább az, hogy valamiféle vad szenvedéllyel összepárosított módon úgy viselik ezek az emberek a túlsúlyukat, mintegy az életigenlést, a belevalóságot, a tökösséget jelentő és hirdető tulajdonságot.

Nekem ez kicsit fából vaskarika....amikor legyártjuk a filozófiát az adott körülményhez, csakhogy kényelmesen hátradőlhessünk, és önfeledten mosolyogva igazoljuk a hibás döntéseinket. Értem én, hogy a szépségideál mindig változik....Rubens-idomok,, Willendorfi Vénusz, és a többi. De ma már annyi okos tudományos tény van, annyi információ hozzáférhető az anyagcseréről, a cukorbajról, a keringési problémákról, a koleszterinről, és mindezek kapcsolatáról a túlsúllyal és a mozgásszegény életmóddal.

Na mindegy...de mostanság azért ez eléggé szembeötlik nekem, és egyáltalán nem tetszik.

Személyes fronton nincs semmi különös, most annyira nem zökkenőmentes az életünk, és nem könnyű napról napra hozni-vinni-tolni ezt a szekeret...de azért megoldjuk. Mostanában rámentem kicsit az erősítésre, fekvenyomok, evezek,és elég sokat súlyzózok, persze a napi minimum 2 óra bicikli mellett, bár ez már szinte mindig csak szobabringa, hiszen szinte mindig esik :-(

Az is tény, hogy közeledik az évvége, ami az arra hajlamosoknál nagyon veszélyes üzem. Örök kérdés, örök dilemma, hogy az ember savanyújóskaként megtagadja magától a sok finomságot, miközben a környezet önfeledten tobzódik az ízekben, vagy lazít, ami által hosszú hónapokig tartó fogyókúrára kárhoztatja magát, ami jó esetben Húsvétra újra formába hozza, amikor is kezdődhet előlröl a kör :)

Hát igen, a világ már csak ilyen, ez sem újdonság. Megint nincs konklúzió, csak az a fránya, bonyolult élet :)