Kétféle előadótípust ismerek: aki visszanézi magát, és aki sosem. Nyilván mindkét verzióban van ráció, inkább a személyiség lehet, ami meghatározó lehet a kérdésben. Gondolom a blogot író emberek is megoszlanak. Magamat azt hiszem úgy sorolnám be, hogy alapból nem olvasgatom a saját írásaimat, de néha beleütközök egyikbe másikba, és akkor van hogy el tudok mélyedni az emlékekben.
Ilyenkor mindig arra a következtetésre jutok, hogy a világ, és benne mi magunk is, örök változásban van. Él, pulzál, lüktet, halad, előre, hol lineárisan, hol logaritmikusan, hol teljesen kiszámíthatatlanul. A mozgó világban nem könnyű eligazodni folyamatosan. Egy adott pillanazban, egy adott problémakörre működhet egy adott metódus.....de ahhoz, hogy az ember folyamatosan egy kijelölt úton járjon ahhoz más is kell.
Tuti, hogy írtam már erről, többször is....ahhoz stratégia kell, na meg persze princípiumok. Olyan alapelvek, amire szilárdan ráállhatunk, és amik nem álszent dolgok. Sajnos hajlamosak az emberek beszűkülni, beragadni egy dologba, és nem észrevenni, hogy az idő mindentől függetlenül halad előre. Olyan dolog ez, mint a környezetérzékeny súgó egy operációs rendszerben. Ami észleli, hogy éppen hol vagy, és ott, abban próbál segíteni. Persze általában lótúrót nem szokott érni, de az elv, az szerintem szép. Mármint az az elv, hogy a bennünket irányító fontos tételeket sem szabad kőbevésni egy adott pillanatban, hanem alkalmazkodtatni (van ilyen szó egyáltlán?) a folyamatosan változó világhoz, ami körbevesz bennünket....
A saját hozzáállásom, a gondolataim, a következtetéseim....nos, úgy tűnik, ezek is változnak, nemcsak az életkorom :)....nyilván ahogy öregszem, ahogy megyek előre az utamon, úgy leszek egyre tapasztaltabb, higgadtabb, átgondoltabb, és talán kevésbé vehemens. Nehéz a változó világban ugyanannak lenni, ez biztos. Mert a világ egyszerre tud többfelé, több irányba, és több szinten változni, sokszor követhetetlen módon.
Konklúzió? Van. A változás örök.
No comments:
Post a Comment