November

Megdöbbentő, milyen régen nem posztoltam. Már ahhoz képest, amennyire aktív szoktam lenni. Talán annak is része van ebben, hogy elcsendesedni látom a hullámzást, amit a fogyásom keltett bennem. Talán elég régen történt mindez ahhoz, hogy ne hasson az újdonság erejével sem maga a tény, sem az azóta rutinná váló, rutinná vált életmód-váltás.

Na igen...életmód-váltás. A szénné koptatott kifejezés, ami valóban lassan már a csapból is folyik. A világ viszont nem tűnik úgy, hogy egy irányba menne. Valahogy mintha menne ki a divatból a jó megjelenés. Egyre több kövér, túlsúlyos fiatal (és kevésbé fiatal is) van, aki kvázi erényként aposztrofálja a túlsúlyt, és megjelennek a divatbemutatókon, a showműsorokban is a molettebb, vaskosabb szereplők. Az persze nem újdonság, hogy megjelennek, hanem inkább az, hogy valamiféle vad szenvedéllyel összepárosított módon úgy viselik ezek az emberek a túlsúlyukat, mintegy az életigenlést, a belevalóságot, a tökösséget jelentő és hirdető tulajdonságot.

Nekem ez kicsit fából vaskarika....amikor legyártjuk a filozófiát az adott körülményhez, csakhogy kényelmesen hátradőlhessünk, és önfeledten mosolyogva igazoljuk a hibás döntéseinket. Értem én, hogy a szépségideál mindig változik....Rubens-idomok,, Willendorfi Vénusz, és a többi. De ma már annyi okos tudományos tény van, annyi információ hozzáférhető az anyagcseréről, a cukorbajról, a keringési problémákról, a koleszterinről, és mindezek kapcsolatáról a túlsúllyal és a mozgásszegény életmóddal.

Na mindegy...de mostanság azért ez eléggé szembeötlik nekem, és egyáltalán nem tetszik.

Személyes fronton nincs semmi különös, most annyira nem zökkenőmentes az életünk, és nem könnyű napról napra hozni-vinni-tolni ezt a szekeret...de azért megoldjuk. Mostanában rámentem kicsit az erősítésre, fekvenyomok, evezek,és elég sokat súlyzózok, persze a napi minimum 2 óra bicikli mellett, bár ez már szinte mindig csak szobabringa, hiszen szinte mindig esik :-(

Az is tény, hogy közeledik az évvége, ami az arra hajlamosoknál nagyon veszélyes üzem. Örök kérdés, örök dilemma, hogy az ember savanyújóskaként megtagadja magától a sok finomságot, miközben a környezet önfeledten tobzódik az ízekben, vagy lazít, ami által hosszú hónapokig tartó fogyókúrára kárhoztatja magát, ami jó esetben Húsvétra újra formába hozza, amikor is kezdődhet előlröl a kör :)

Hát igen, a világ már csak ilyen, ez sem újdonság. Megint nincs konklúzió, csak az a fránya, bonyolult élet :)