Én-féle é(le)trend, avagy az aktuális "korszakom"

Vissza is jöttünk Szófiából, ahol minden szuper volt. Én szokás szerint produkáltam az 1kg/nap hízásomat, ami visszatekintve az elmúlt évekre, szinte tövényszerű minden city break-nél. Tudom, ez kurva sok, viszont amint hazaérünk, és visszaállok a normál (épp aktuális) diétámra, ezek a kilók gyorsan is mennek le.

Elutazás előtt 8 hétig ketóztam. Meg is lett az eredménye, ugyanakkor azért, csak lettek bennem kételyek. Ez a világ olyan nagy....annyi okos ember mond annyifélét, annyi könyv ír "igazságokat", hogy az ember csak kapkodja a fejét. És hát csak egy életünk van (legfeljebb kettő :))....Éshát az élet rövid. Szóval nincs idő arra, hogy az ember kipróbálja az összes elmletet, arról nem beszélve, hogy ha esetleg visszafordíthatatlan károkat okozunk, pl. a túlzott zsírfogyasztással. Vagy akármi mással.

És tagadhatatlan az is, hogy a psziché-nek is szerepet kell osztani ebben a játékban, ami nekem kicsit új, mert eddig ezzel a tényezővel egyáltalán nem számoltam. Pedig igenis a lelkiállapot befolyásolja a hormonrendszert (kortizol, stressz), ami befolyásolja az anyagcserét, ami miatt igenis lehetünk kövérebbek.

Régebben vesszőparipám volt, hogy az orvosokhoz azért nem érdemes elmenni, mert úgyis csak annyit mondanak, hogy ne dohányozz, de igyál, ne stresszelj, és fogyjál le....mert bármi bajod van, az ebből a négy indokból van. A paciens úgysem fogja tudni ezeket mind kipipálni...vagy ha igen, akkor úgy jár, mint az öreg zsidó, aki a rabbihoz megy tanácsért hogy hullanak a libái....és 

a rabbi megkérdi: -mivel eteted őket fiam? Azt mondja a rabbi: hát kukoricával. Mire a rabbi: Hát akkor mostantól etesd őket árpával....egy hét múlva megint jön a zsidó: Rabbelében....hullanak a libák. És mivel eteted őket? Hát árpával, rabbi, ahogy mondtad! És mégis hullanak? Igen! Najó, kkor mostantól etesd őket kölessel!....egy hét múlva újra jön....ejátszák még búzával, rozzsal, majd egyszercsak szomorúan érkezik az öreg zsidó: megpusztult az összes libám, rabbi! A rabbi csóválja a fejét: és mivel etetted őket? Hát rozzsal, ahogy mondtad! És mégis meghaltak mind? Igen! A rabbi szomorúan felnéz: Kár. Pedig lett volna még pár ötletem.

Egyszóval én továbbra is azt mondom, mindenki a maga szerencséjének a pogácsa, úgyhogy az én életem, az én anyagcserém, az én testem, az én elmém....nyilván ki más hozhat jó döntéseket (meg rosszakat is) , mint én. Nem? De. Naugye.

Úgyhogy a következőket döntöttem el:

• Hétköznapokon nem eszem délután négyig semmit, csak iszom
• Heti 5 alkalommal minimum 1 órát edzek (akár kardió, akár súlyzós)
• Tartom a clean étkezést: nincs semmilyen mesterséges vagy feldolgozott étel. Nincs glutamát, nincs tartósítószer....nem eszem felvágottat, májkrémet, krémsajtokat, margarint, ketchup-ot vagy bármi gyári szószt. Nem eszem semmilen gabonából készült cuccot: nincs kenyér, liszt, cukor, csokoládé,sütemény. Nincs cukros üdítő vagy szörp, csak víz, zöldtea.
• Ha édesítés kell, maradok az eritritnél vagy a steviánál, mert állítólag ezek nem indítanak inzulinválaszt, beindítva ezzel a zsírraktározást
• Gyümölcsöket is eszem, bármit, kivéve a banánt, azt csak sportolással kapcsolatban (vagy előtte, vagy alatta, vagy utána)
• Zöldségekből bármi jöhet, kivétel ez alól a krumpli, a borsó, a kukorica, ezeket csak akkor fogom enni, ha csak elenyésző mennyiségben van jelen az ételben (pl. gulyáslevesben a krumpli, vagy chili con carne-ben a kukorica)
• Nem eszem konzerv és fagyasztott ételeket, ez alól kivétel a kókusztej, a vörösbab, a kukorica/borsó, és a tonhal(bár azt nem szoktam enni, mert nem szeretem lol)

Nyilván a krémsajtok tiltásánál a különböző ízű bekevert sajtkészítményekre gondoltam, a ricotta, és a mascarpone oké. Oké továbbá a vaj, a sajt, a tejszín, a tejföl....ezeket én természetes anyagoknak veszem, annak ellenére, hogy nyilván feldolgozva kerülnek a boltokba. A gyári szószok, öntetek között is tettem kivételt: a French mustár, ebben ugyanis cukor legalább nincs, viszont ha majonézt csinálok, akkor abba kell egy kis mustár. Üdítő-témában is van kivétel: a diétás tonik. Tudom, hogy az sem eritrites sajnos, de akartam hagyni egy kiskaput, ha esetleg higítanám az alkoholt, amit megiszok :D

érdekes egyébként, hogy a kokakólában az édességet az aceszulfám-K és az aspartame adja, de az olcsó lidl-ös zérókólában már van ciklamát is. Nem is értem, miért nincs olyan üdítő, amit eritrittel vagy steviával édesítenek cukor helyett.

A lisztet helyettesíteni lehet mondjuk valamilyen magliszttel...mandula, kókusz vagy len.....például ha nagyon ennék egy melegszendvicset, akkor tudok csinálni keto-kenyeret (tojásfehérje, és mandulaliszt), ami hasonló a kenyérhez állagban és ízben is. Tény, hogy ritkán csinálok, mert macerás....de a lehetőség ott van. Szószok helyett én magam csinálom a majonézt, tojásból, olajból, mustárból, citrommal, és nagyon finom. Ha édességre vágyom, készítek ketocsokit, vagy mákuszt (őrölt mák, eritrit, kókuszvaj, vanília, citromhéj)....de csinálhatok egy jó diós-répás sütit is, amiben a teljes kiőrlésű liszt helyett kókusz- vagy mandulalisztet használok. Vagy egy mascarponés-kókusztejszínes krémet, dióval,mákkal,vaníliával, vagy akármivel. Vagy egy cheesecake-et....vajjal, mandulaliszttel, tejszínnel, túróval, akármivel. Vagy egy kakaós-rumos kockát....szóval vannak receptjeim bőven.

A legtöbb esetben van alternatíva bármilyen stílusú étel is legyen amit az ember megkíván. Inkább két fronton van nehézség....na jó, három fronton:

1. Beszerzés: Vannak dolgok, amiért messzebb kell menni. Eritrit, túró, mák, mustár, kókuszvaj,vanília...pl.
2. Macera: Tény, hogy mindezzel extrán foglalkozni kell. Tervezni, elkészíteni, tárolni megfelelően. Múltkor például elöl hagytam a majonézt...ilyenkor kuka sajnos, hiszen nyers tojás, nyilván hűteni kell.
3. Pénz. Vitathatatlan, hogy többe kerül, mintha mondjuk nokedlit ennék meg palacsintát....

Mindemellett ott van az a fránya genetika is....ami ellen nem tudok küzdeni....és tetszik, nem tetszik, a súlyom kb 8 éve ugyanazon a sávon mozog fel-le....csakhogy nekem ez a sáv annyira nem tetszik...Jobban szeretném ha a libikókázás olyan 10-15 kilóval lejjebb történne....De benne van a pakliban, hogy egyrészt a genetika, másrészt a kinyúlt bőröm extrasúlya (az is minimum 10kg) miatt ez a büdös életben nem fog megváltozni. Minden esetre én megpróbálom most ezt a módszert, és bízom a testemben, hogyha megkímélem a műanyagoktól, és minőségi ételt adok neki, akkor meghálálja majd, és jól fog működni az anyagcserém.

Nyolc hét ketó után

 Kicsit több mint 8 hét után eljött az offos hét....Szófiai city-break, szülinap, satöbbi. Az ezt követő héttől persze újra jön a diéta, viszont lehet, hogy változtatok majd megint egy kicsit.

Az előző nyolc hét mérlege kicsit több mint 12 kiló fogyás, ami tulajdonképpen jó eredmény. Indítottam a dirty ketóval, aztán félidőtájt Fung professzor könyve hatására változtattam: 

• délután négyig általában nem ettem semmit, 
• elhagytam minden mesterséges adalékot (beleértve az édesíő szereket is persze),
•  a kardióról a súlyzós edzésre helyeztem a hangsúlyt, tehát 1 óra súlyzós edzést követően 15-30 perc kardió jött, de nem minden alkalommal.
• felvettem a napi teendőim listájára egy 15 perces meditálást is. (stressz, kortizolszint miatt)

Menet közben két alkalommal is volt poblémám: egyszer a kelbimbó fogyasztása után, másodszor a kelkáposzta fogyasztása után tört rám a görcsös hasmenés, nagyon kellemetlen volt. El is könyveltem, hogy oké, akkor ezeket nem eszem.

Viszont ma reggel megint görcsölt a hasam, és hasmenésem is volt...pedig az előző napi étkezésem ez volt: cukkinifőzelék csirkemellel, kókusztejes mákkrém, és ementáli sajt. Ebből mi a fene f*sathatja meg az embert....? Semmi, hiszen ezeket folyamatosan eszem mindig, és sosem volt bajom.

Szintén ma reggelre a fogínyem is kicsit begyulladt, ami szintén nem egy kellemes dolog. Ja, és kb 1 hete a jobb kézfejemen.....****na most beütöttem a szótárba, hogy magyarul hogy van a "knuckle"....tehát ha az ember öklöt formáz a kezével, az a négy kis ízület-domb....de nem lettem okosabb....mindegy***, szóval a mutatóujjamhoz tartozó kis ízűlet-dombon van egy apró szemölcs....már évek óta, gyakorlatilag alig lehet észrevenni, csak ha konkrétan ebből a célból nyúlok oda a másik kezemmel.....szóval kb 1 hete ez a szemölcs elindult, és pillnatok alatt valahogy kinőtt a kezemből jópár milliméterre, és a gyors kinövés miatt a töve sebes-véres is lett....ezáltal szuperérzékeny, undorító, sebes valami lett ott, amit utáltam, mert mindenbe beleakad, még ha le is ragasztom, satöbbi. Persze rögtön elkezdtem kezelni, fertőtlenítés, szalicilsav, gyulladáscsökkentő krém....mostanra sikerült valamelyest rendbetenni, de még mindig nem tökéletes.....

Miért írom le mindezt....azért, mert ezek az apró problémák valahol mind arra utalnak, hogy esetleg gyulladás van a testemben....tehát hogy nem tökéletes a sejtek egyensúlya....további fura jelenség, hogy a szokásos derékfájásomra gyakorlatilag se a ketodex se a cataflam nincs hatással, pedig ezekre mindig javul. Talán pont egy gyulladás vagy valami egyéb probléma miatt nem tud felszívódni, nem tudom....de úgy érzem, ezek mind kapcsolatban állhatnak az étrendemmel. Igaz, napi szinten tolom a cé és a dé vitamint, meg a gukozamint is....de tulajdonképpen nyolcadik hete nem eszek gyümölcsöt, gabonát, zöldségeket, meg úgy általában véve szénhidrátokat.

Minden test és minden anyagcsere egyedi, én ebben hiszek. Tehát ki kell ismernem a saját testemet, mire hogyan reagál....szóval lehet, hogy változtatok a csapáson, és egy hét múlva úgy módosítok, hogy behozom az étrendembe a zöldségeket, a gyümölcsöket, esetleg a teljes kiőrlésű liszteket, hüvelyeseket....persze a az időszakos étkezést, a mesterséges adalékok elkerülését, és a napi edzést megtartva....nem hinném, hogy az olyan élelmiszerek, mint a sárgarépa, az alma, vagy néhány hüvelyes fogyasztása egészségtelen lenne....

Az a baj, hogy szinte végtelen számú ismeretanyag elérhető az interneten erről, és akár egymásnak teljesen ellentmondó okfejtések vannak teljesen hitelesnek tűnően alátámasztva. Mind hihető, de persze mindre rá lehet mondani, hogy nem jó...vagy hogy populista....vagy marketing, mert el akar adni valamit. Szóval ez kicsit azt hiszem, hit kérdése is.

Szeretnék a testemben megbízni, és hinni abban, hogyha minőségi, teljes, természetes táplálékot adok neki, akkor cserébe egy normális, rugalmas működésű anyagcserém, és egy jól működő endokrin rendszert kapok cserébe. Hát, meglátjuk....majd jövö ide, és íro, mi van. Egyenlőre most jön akkor ez egy hét OFF. Juhéj.

Új szempontok

 

Történt, hogy kedves blogolvasóm megküldött egy linkkel, és így a látókörömbe került a Fung professzor, akinek végighallgattam egy előadását a neten, majd annyira felfokozta a kíváncsiságomat, hogy a hétvégén ki is olvastam a könyvét. Érdekes volt, mi több: sokmindenben elgondolkodtatott. Néha kifejezetten mintha magamat hallottam volna, miközben olvastam a sorokat, és sok ponton éreztem, hogy aha, akkor ez is így van, ahogyan én feltételeztem.

Nem minden szavát tekintem szentírásnak, amúgy Feldmárosan csinálom: elolvastam, megemésztem: amit tudok belőle hasznosítani, azt beépítem, amit nem, azt kiszarom. Hamár anyagcsere….ugyebár.

Az elmúlt kb 10 évben folyamatosan arra a következtetésre jutok, hogy van egy talán genetikailag kódolt testtömege mindenkinek, amiről eszelősen nehéz eltávolodni….és ha ez a súly történetesen nagyobb, mint ahogy az ember jól érzi magát, akkor csak kínok kínjával lehet lejjebb menni, olyan extrém fogyókúrával, amit én is csináltam hosszú ideig….és amit nem szeretnék soha többet csinálni (napi 5-700 kalória) Ezzel szemben, vagy mindemellett ennek a „genetikailag bekódolt” súlynak a környékén meglepően toleráns a szervezet, azaz szinte mindegy, hogy egy tól-ig határon belül mennyit eszek vagy mozgok, nem távolodom el ettől a ponttól.

Namost a professzor úr mesél egy dániai kutatásról, merthogy Dániában az örökbefogadott gyerekeknek megvan a nyilvántartás a biológiai szülőkről, és hozzá is lehet férni, szóval az átfogó kutatásnak az lett az eredménye, hogy a gyerekek a biológiai szüleiktől örökölték a testalkatukat, függetlenül az örökbefogadó család étkezési/mozgási szokásaitól, illetve azok testalkatától. Szumma szummárum, 70%-ban a genetika határozza meg a testalkatot, és NEM a táplálkozás-mozgás. Puff neki.

A másik téma, ami szintén mindig bennem volt….ti. mindenki mondja, hogy ha túl keveset eszek, akkor a szervezet vészüzemre kapcsol, és lelassítja az anyagcserét…..és én erre mindig azt gondoltam, hogy na und….akkor ha meg túl sokat eszem, miért nem gyorsítja fel? Nem lehet olyan hülye, csak az egyik irányba tud elhajolni, a másikba nem? Elvégre nem valami ódivatú bimetál kapcsoló….namost a professzor úr hosszan magyarázza azt, hogy a kalória-felhasználása a testnek egyáltalán nem konstans…hanem hormonálisan szabályozott….tehát amennyiben több energia megy be, igenis képes több távozni is…hőtermelés, agyműködés, kiválasztó szervek, meg még millió dolog, ami között ott van a zsírraktározás is….

És vajon mi dönti el, hogy a sok energiafelhasználási mód közül melyik legyen….hát ofkorsz a hormonok….és vajon melyik hormon küldi a zsírraktárba a felesleges energiát? Az inzulin…és akkor itt gyakorlatilag a fél könyv erről szól, hogy az inzulin tehet a felesleges zsírraktározásról…

Tehát 70% genetika, a maradék pedig az inzulin indokolatlan jelenléte. De miért lehet indokolatlanul jelen az inzulin? A könyvnek több fejezete van, és pl. az egyik az édesítőszerekről szól. Én rendkívül mélyen beleástam magam pár éve az édesítőszerek témába, és arra jutottam, hogy a cukorlobbi egyszerű anyagi érdek-ellenérdek viszonya tehet arról, hogy lépten-nyomon irtják az édesítőket….hiszen még jó, amikor többszázszor/ezerszer édesebbek a cukornál, és olcsóbb is az előállításuk. Logikus. A könyv viszont arról beszél, hogy a sok, mesterségesen előállított kémiai anyag a testbe jutva inzulinreakciót vált ki, akkor is, ha kalóriáról szó sincs. Így tehát nem közvetlenül, hanem közvetetten, hormonális úton okoz elhízást az édesítő. De ugye olyan, hogy édesítő, nincs is.

Mert nagyon sokféle van, és akkor most mindegyik inzulinválaszt vált ki? Létezik a glikémiás index mellett az inzulin index is (erről pl. nem tudtam), ami az egyes ételek inzulin termelő képességét mutatja. Persze az édesítőszerekről nem találtam ilyen táblázatot…..viszont több dietetikus oldalán találkoztam több véleménnyel is, és pl. a cyclamate, amit elég rendszeresen használok az elmúlt években, na az tipikusan a sötét oldalhoz tartozik. Viszont az eritrit, a másik általam gyakran használt édesítő….az állítólag megbízható ebbő a szempontból. Mert ugyan tény, hogy a vékonybelek falából kiváltja az ún GLP-1 nevű enzimet (vagy hormont….pff), ami tényleg inzulinválaszt küld az agy felé, viszont ha nincs jelen glükóz, akkor nem érvényes. Puff neki.

Olvastam ám olyat is, hogy pusztán az édes íz érzékelése már önmagában inzulinválaszt vált ki, de ezt két dietetikus is cáfolta, mondván, hogy csak városi legenda.

Az is tény, hogy az inkretin hormonokról nem hallottam még…ezek azok az anyagok, amiket a gyomor és a belek termelnek, és ezek is befolyásolják az egész endokrin hóbelevancot, leptinestül, ghrelinestül, inzulinostul, adrenalistul, oxitocinostul, serotoninostul…..satöbbi. Jó lenne érteni hozzá, de sajnos még mindig nem vagyok mikrobiológus. Óriási mák viszont hogy az egyik gyerekem immunológus lett, a másik meg jövőre végez mint mikrobiológus…..sőt még egy van, aki most kezdte az egyetemet, kémia vonalon…szóval van remény arra, hogy nem halok meg csonthülyén a témában….

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ez egy elég nagy terület, és finoman szólva is vannak homályos foltok….de visszatérve a könyvhöz meg a tyúkszaros kis életemhez: a könyv hatására feladom az édesítők közül azokat, amik nem természetesek, és amikről lehet tudni, hogy inzulinválaszt váltanak ki. Továbbá eltávolítom az étrendemből a mesterséges, feldolgozott ételeket….ez egyébként sokkal nehezebb/drágább, mint azt gondolná az ember, mert sem leveskocka, sem majonéz, se virsli….és így tovább.

Ezenkívül többnyire tartom az időszakos koplalást is….de a napokon át tartó böjtöt inkább passzolom, na meg az ecetet is, akármilyen üdvös, egyszerűen ki nem állom…ez van. Abban is adott némi fényt a könyv, hogy az inzulinon kívül a kortizol-ról is ír, és hát gyerekként, asztmásként mi mással kezeltek volna a 70-es 80-as években, mint kortikoszteroidokkal, ami gondolom még tovább fokozta a hormonrendszerem széjjelrombolását….és ha még a genetika is ott van, meg a sok műkaja….akkor talán kezd derengeni, miért lettem kétszázkilós.

Fung professzor elmélete szerint mindenkinél van egy „bevésett súly”, ami ha rossz, azért rossz, mert az összezavart hormonrendszer nem megfelelően működik, és a sok indokolatlanul jelen lévő inzulin állandó zsírraktározásra kényszeríti a testet, ahelyett, hogy a bevitt energiát máshogy használná fel. Simán lehet, hogy ezen már – így 50 felé – én nem nagyon fogok tudni változtatni….de ha így is van, a fittségen, az izom-zsír arányon biztosan lehet még dolgozni….

Tervezem még átolvasni többször is a könyvet, mert nem volt könnyű követni mindig…és nyilván lesznek mg konzekvenciák, amiket le tudok vonni belőle, így első körre is elég sok fejtörést okozott….jó pap is, hát még én…ugye LOL

Amikor nem annyi az annyi :)

 

Biztos vagyok benne, hogy sokszor előfordul másokkal is, nem csak velem. Amikor az ember következetesen betartja a határokat, amiket maga köré húzott, és teljesíti, sőt: túlteljesíti a mozgásos kitűzött célokat is, mégis mikor örömteljes várakozással a mérlegre lép, finoman szólva is arcára fagy a mosoly, mert nemhogy nem kevesebbet, de többet mutat, mint legutóbb. Ilyenkor erősen megmozdul valami az emberben, és azt mondja, hogy

„látod, lófaszt nem ér az egész, hiába küzdesz mint disznó a jégen, nem megy ez neked, nem kell erőltetni, mert csak a csalódás jön úgyis”

Nem lenne nehéz erre a hangra hallgatni, hiszen annyiszor kisakkozta már az ember, hogy úgyis genetika, meg úgyis hajlam, különben is ott van a jóskapista, vagy a lujza, aki szarik rá, mit és mennyit eszik…ja, és a testmozgása kábé annyi, hogy a távirányítóért nyúl. És sovány. Naugye.

Meggyőződésem, hogy ezen a ponton lehet eredményt elérni. Fejben. Hogy nem hallgatok a hangra, hanem végiggondolom, mennyi minden oka lehet annak, hogy nem lett fogyás az adott időszakban (általában itt hetekre gondolok) Nézzük pontokba szedve:

1.      Ha a mérési körülmények nem mindig ugyanazok, akkor ez is lehet ok. Ha hetente mérem magam, mindig ugyanazon a mérlegen, ugyanazon a helyen, ugyanolyan öltözékben, és ugyanolyan napszakban kell megtennem, hogy az eredmények érdemiek legyenek. Egy napon belül saját magamnál akár másfél-két kiló különbséget is tudok produkálni. És még mindig ott van a legyengült elem, vagy a mérleg megbízhatatlansága.

2.      Bár senki sem szeret erre gondolni, de bizony az is lehet az oka, hogy tévedtem. Rosszul számoltam ki/becsültem meg a bevitt kalóriákat, hanyagul bántam  a mérleggel, túl nagyvonalúan hagytam ki lényeges hozzátevőket. Tipikus hogy készítek egy omlettet, de a zsiradékkal nem számolok. Ha az eredménytelenség trend-szerű, érdemes pontosítani, mert lehet, hogy ez az ok.

3.      Ha a mérést megelőző napon/napokban olyan ételt ettem, ami több sót tartalmazott, akkor a több só megkötheti a szervezetemben a vizet, ami által a tömegünk növekszik, bár az csak víz, amit előbb utóbb kihajtok magamból. Sajnos azonban 1 liter visszatartott víz bizony egy plusz kiló a mérlegen.

4.      Ha a mérést megelőző időszakban esetleg változtattam a mozgásomon, mondjuk elkezdtem egy súlyzós edzést, vagy atletizálok naponta, vagy –mittudomén- traktorkülsőket pakolok egész nap……szóval ha megnövekedett izommunkát végzek, akkor az izmaim képesek gyarapodni, ami ugyebár szintén tömeg, ráadásul az azonos térfogatú izom nehezebb, mint az ugyanakkora térfogatú zsír. Ez is lehet ok, hogy bár a tömegem nem csökkent esetleg a testemen belüli izom-zsír arány javult.

5.      Lehet, hogy beteg vagyok. Talán észre sem veszem, hogy bujkál bennem valami, egy kis vírus, vagy valami más….amitől a szervezetem máshogy kezd működni az anyagcsere nagyon bonyolult folyamat, nincs rálátásom, nyilván. De ha a szervezet nem a normál keretek között van, akkor ez kihathat a raktározás-anyagcsere folyamatokra, és ez szintén okozhat átmeneti stagnálást, vagy tömegnövekedést.

6.      Ha nem eszem eleget (igen)…az is lehet az ok. Paradox, tudom, de azt mondják, hogyha az ember lényegesen kevesebb tápanyagot visz be a testébe, mint amennyit az megkívánna, akkor a szervezet ún. „vészüzemmódba” kapcsol, mert azt hiszi, baj van és nincs elég kaja…úgyhogy extra raktározási folyamatokat indít be, aminek az eredményeképpen megint csak a lelassult anyagcsere jöhet, meg a felesleges raktározás. Tehát tömegnövekedés, vagy a fogyás stagnálása.

Szóval az előbb hat okot soroltam fel, amik miatt előfordulhat, hogy nem tetszik a heti mérés eredménye. És ez a hat ok mind előfordulhat akkor is, ha

·        nem léptem túl a kalórialimitet

·        tartottam a megcélzott makronutriens arányokat

·        nem blicceltem el a mozgást

·        Nem volt „off”-nap

Nyilvánvalóan, ha a fenti négy pontnál is van elcsúszás, akkor olyan szintű következményrendszert indíthatok el, ami szinte követhetetlenné válik, pillanatokon belül.

A fent leírtakból is látszik, mennyire nem egyszerű annak a feladata, aki fogyni akar. Nem elég a szándék, és nem elég a megvalósított terv, bizony számolni kell ezekkel a tényezőkkel is. Hogy mi a konklúzió? Egyszerű:

Egyrészt le kell szarni a mérleget, hogy mit mutat egy alkalommal. (Ha trendről beszélünk, nyilván az más. Ha három héten át az ember hízik, amikor pedig fogynia kéne, akkor bizony le kell állni és újragondolni, mi lehet a baj. ) Másrészt következetesen és kitartóan kell menni előre, nem feladni egy-egy heti kudarcnál. Hinni kell a számokban, és hinni kell abban is, amit meg tudok tenni a saját érdekemben. Meg tudom tenni, hogy felmászok a kardiógépre, vagy befekszem a fekvenyomópadra. Meg tudom tenni, hogy külön csinálok magamnak olyan kaját, amiről úgy hiszem, hogy nekem kell. Meg tudom tenni, hogy nemet mondok valamire, és meg tudom tenni mindezeket akkor is, ha épp nincs kedvem vagy nincs hangulatom hozzá. Vagy túl hideg van, vagy túl meleg van, vagy akármi. Tehát ezeket a dolgokat, amiket meg tudok tenni, ezeket meg KELL tenni, és akkor hosszú távon meggyőződésem, hogy megjön az eredmény is.

40 nap ketó után

 Nagyjából negyven nap telt el amióta hazajöttünk Normandiából, azóta ketózom. Még sohasem tartottam ilyen sokáig a ketogén étrendet, valamiért azt gondoltam, hogy pár nap csupán az átállás a szénhidrát-alapú anyagcseréről a zsír-alapúra....viszont most olyanokat olvastam, hogy 4-6 hét (!) is lehet az átállás, ez az ún adaptív szakasz. Eltarthat ilyen hosszú ideig is, mire a szervezet tényleg tolerálni kezdi a megváltozott makronutrienseket.

10 napig csak szobabringáztam napi szinten, (féltem a nagy súlyommal nekiesni a cross-trainernek (nem egy komoly darab), a szobabringám egy nagyon masszív pro-form, az bírja minden gond nélkül), de utána áttértem az elliptikus trénerre, majd kb 2 hete súlyzós edzéseket is csinálok. Nyilván ha hirtelen olyan az időjárárs, hogy nem ömlik az eső (tegnap), akkor kihasználva ezt felpattanok a vasparipámra, és lenyomok egy 10 kört itt a Clooney-n (55km). 

Az elmúlt 40 napban az átlagos kalóriabevitelem 1900 kalória körül van, a szénhidrátmennyiség átlagban napi 23 gramm.

Az első 3 hétben töretlenül fogytam, a negyedik héten volt egy megtorpanás, aztán utána megint elindult a fogyás. Keto ide vagy oda, a saját eddigi tapasztalataim alapján letiltottam magam a mogyoróvajról, mert bár teljes mértékben beilleszthető a keto-étrendbe, én nem tudom mértékkel fogyasztani, annyira szeretem. Úgyhogy a mogyoróvajnak taka lett.

Eddig 10 kiló (9,9) ment le rólam , aminek persze örülök, de a tempó azért lehetne gyorsabb is. Igaz, nem szabad telhetetlennek lenni. 

A súlyzós edzések némiképp ellentmondhatnak a testtömeg-csökkentési folyamatnak, mert ugyebár az test-építés, viszont két dolog is van ezzel kapcsolatban:

1. Az okosórám analízise szerint a cross-tréneren töltött időm 90%-ban kardió-tartományba vágja a szívverésemet, ellenben a súlyzós edzés kb 80%-a meg "fat-burn", azaz zsírégető tartományba. Úgyhogy rájöttem az optimális edzésformára: 1 óra súlyzózás (zsírégető üzem), majd 15-30 perc taposás (kardió-üzem)

2. Óriási, és sokszor elpuffogtatott közhely, hogy ha fogysz, az izmaidból is fogysz, és ha csökken az izomtömeg, akkor lassul az anyagcsere és a zsírégetés, hiszen alapvetően az izom végzi a zsírégető munkát. Tehát valahogy úgy kell okosan intézni, hogy úgy menjen le a testtömeg, hogy közben az izomtömeg nem, vagy csak minél kevésbé csökkenjen. Ezt viszont a súlyzós edzésekkel el lehet érni.

Kellemes tapasztalata a ketózásnak, hogy tényleg nincs az a mardosó éhségérzés, hogy "ölni tudnék egy falat kajáért"....volt egy olyan szakaszom, hogy 34 órán keresztül nem ettem egy falatot sem, és nem voltam se elmebeteg, se túlzottan éhes sem ezalatt.

Másik kellemes tapasztalatom, hogy tartalmas kajáktól tényleg jól lehet lakni, azaz például csináltam magamnak egy rakott karfiolt, fetával, tojással, tejföllel, sajttal....és konkrétan a jénai tálat 3 napig kajáltam. Szolid adag, amire a szemem azt mondaná, hogy semmi, valahogy mégis elég volt, és nem volt bennem indíttatás, hogy egyek még belőle.

 Történtek kellemetlen tapasztalataim is....az egyik az volt, amikor Tomi átjött, és (bár már kipipáltuk az évfordulónkat, de mégis) hozott nekünk az évfordulónkra egy különleges whiskey-t meg egy gin-t is. Persze este megkínált egy jó szivarral is, és hát a szivar mellé lecsúszott egy 5-6-7 pohár Jameson is. (Carrantouhill edition)....namost ezzel nem szokott gond lenni - általában. Viszont most valami elmondhatatlanul szar éjszakám volt, és a másnap is borzalmas volt. Nem tudtam hova tenni a dolgot, és rákerestem...hát kiderült, hogy ha valaki ketózisban van, akkor igencsak óvatosan kell alkoholizálnia, mert máshogy működik a lebontás, és sokkal szarabb minden. Hát megtanultam.

A másik akkor volt, amikor az egyik alkalommal iszonyú hasmenés tört rám. Azt hittem ételmérgezést kaptam....mivel mindent írok, hogy mikor mit eszem, így simán visszanéztem az előző napi menümet... lengyeltúró kókusztejhabbal, májkrém, sajt, natúr csirkemell párolt kelbimbóval, ez volt nagyjából a kajám. Gondoltam biztos a lengyelboltban vett túró a ludas, mert bár a szavatossága még jó, ki tudja, lehet hogy nem volt hűtve rendesen. Bármi lehetett, mert ezekből csak én ettem, senki más. Csakhogy a túróból és a májkrémből ettem két nap múlva is, amikorra már túlestem ezen, és akkor nem lett semmi bajom. Tehát kizárásos alapon a kelbimbóra vertem rá a balhét, gyorsan ki is dobtam még ami volt itthon (mivel a helyi boltban nincs, ezért mindig ha nagyobb bevásárlást csinálunk, veszek pár zacskóva, hogy legyen itthon), gondoltam biztos szalmonellás volt vagy valami. A történet pár hét múlva folytatódott, amikor vettem egy cuki kis fej kelkáposztát, és főztem magamnak egy főzeléket belőle, amit csirkemellből készült pörivel el is fogyasztottam jóízűen. Hát néhány óra múlva ugyanaz történt, mint a kelbimbóval :-( Szintén utánakerestem, és nahát, kiderült, hogy a ketó alatt bizony a kel-félék okozhatnak valami bél-szindrómát, mert van bennük valami olyan szénhidrát, ami összeakad a belekben található akármivel, és akkor ilyen történik. 

Konklúziót levontam: mérsékelt alkoholfogyasztás, és NINCS se kelbimbó, se kelkáposzta.

Azt mondják kétféle ketó étrend van: a dirty, meg a clean. A koszos és a tiszta. A koszos az, amikor nem érdekel semmi más, csakhogy alacsonyan tartsd a CH-t. Tehát lehet enni kolbászt, szalonnát, virslit, hurkát, szalámit....ilyesmiket. A tiszta viszont az, amikor elkerülöd a feldolgozott kajákat, a vörös húsokat, tehát igyekszel csak természetes, és egészséges dolgokat enni. Fehér húsok, halak, tojás, sajt, zöldségek....

Próbáltam-próbálom az én étrendemet minél inkább a clean felé terelgetni, de ezek a kelbimbós sztorik nem segítenek. Bizony sokszor nincs időm/energiám másra, csakhogy a frankfurti virslibe sajtot tegyek, és legrillezzm....full ketó, de dirty. Ez van.

Ezúttal hosszabb távra tervezem a ketózást, mert nem érzem jól magam a bőrömben, és fogyni szeretnék. Nyilván nem célom a 76 kilós önmagam, mert az túlzás volt, és akkor ugyebár full izomtalanul, unfitten voltam annyi. De jó lenne az elkövetkezendő 1 évben tartósan ledobni még10-15-20 kilót. Ezzel némiképp szembemegy, hogy most nov30-dec5 ig OFF hetem lesz.

Tudom, ha kiesek a ketóból, újabb HETEK mire visszaállok, plusz jön a karácsony is....de szülinapomra Verus elvisz egy 5csillagos szállodába, 3 éjszakára, Szófiába, ahol még nem voltunk, tehát nyilván sem erre a 4 napra, sem az ezt követő hétvégére nem akarom elrontani a hangulatot azzal, hogy affektálok, mit eszek meg és mit nem. Tehát offolok. DE: utána jön megint a ketó, és a karácsony sem lesz kivétel. Nagyon sokféle finomság készíthető ketogén verzióban is, úgyhogy nem kell sem éheznem, sem visszafogni magam...mindössze a szénhidrátot száműzöm. Jelen terv szerint dec5-től mondjuk jövő tavaszig vagy nyárig. Azt még meglátom majd.

Kiruccanás

 

Már nem kezdem úgy a bejegyzést hogy úristen, megint hetek teltek el...ez van, lelassult a blogom. Végülis érthető, a fogyás már a múlt, a fellángolás, hogy megosszam a sikereiemet-tapasztalataimat már rég lecsillapodott, marad a súlytartás-visszahízás-folyamatos harca....ami nyilván nem annyira izgi. Ebben az évben leszünk Verussal 30 éve házasok, és ebben az évben leszek 50...úgyhogy összevonva mindezeket egy előrehozott, szeptembervégi utazással ünnepeltünk....autós Normandiai túra formájában. Nem hogy naplót/blogot írni nem volt idő/energia, de annyira kevés volt az a 8 nap, hogy szinte biztosan vissza kell még mennünk. Ez nem kifejezetten egy utazós blog, így nem fogok részletes útiélményeket megírni itt, de beillesztem ide azokat a sorokat,  amiket a hajóúton írtam odafelé és visszafelé is.

*

Akartam írni mielőtt elindulunk a nagy normandiaia utunkra, de végül nem lett rá idő. Annyi minden történt, ahogy Charlie is megénekli :)…Jancsi végül talált magánk helyet Dublinban, felköltözik az egyetem utolsó évére. Marcit felvették a szuper pontjaival az egyetemre, megkezdte ő is a képzést. Rengeteg elintéznivaló volt ezekkel az „apróságokkal” is….Közben Tomiék elmentek Ausztriába, közben az Önkormányzattól kiküldtek valami embert, aki ellenőrzi a ház állapotát, merthogy hamarosan letelik a 10 éves szerződésünk….közben Beninek véget ért a TY, kezdődik a kőkemény érettségi előtti év, az ötödik.  Szóval kábé összesűrűsödött minden, így nemigazán tudtunk koncentrálni magunkra….

Ezért aztán már későn derült ki, hogy a nagyvárosokba Franciaországban csak akkor tudunk behajtani, hogyha megvásárolunk egy „környezetvédelmi” matricát, aminek van egy hivatalos menete, pl. le kell fényképezni az autó papírjait, elküldeni a fotót a hatóságnak, akik mondjuk 1-2 héten belül megküldik a matricát. Ja, persze pénzért…nyilván. Szóval ebből kicsúsztunk, úgyhogy az utolsó pillanatban át kellett a foglalást módosítani, mert persze hogy ezen a zónán belül volt a hotel. Mindegy, Verus pikk-pakk elintézte, hogy máshova menjünk. Én kicsit füstölögtem azért, mert attól biztos hogy nem kerül kevesebb szennyezőanyag a levegőbe, hogy fizetek egy matricáért…meg akkor mi a bronztérdű marinéni retvás hónaljának van rendszám az autón…miért nem lehet egyszerűen csak egy benzinkútra behajtva, bediktálva a rendszámot megvenni ezt a szart a kocsira…ott van a nemzetközi nyilvántartásokban minden olyan adat, amiből meg lehet határozni, hogy az autónak milyen a környezetvédelmi besorolása.

Mindegy, ezen túllendülve szépen bepakoltuk a kocsit, és elindultunk. A hajó, amivel átkelünk a kontinensre, a W.B.Yeats nevet viseli, a híres ír költő után…és 2018-19ben épült, nagyon modern, nagyon nagy. Jó korán beértünk a Dublin Port-hoz, de inkább szeretünk időben ott lenni, mint késni. A hajó nagyjából pontosan indult, de elég lassan ment az „embarking”…jó fél órát egerésztünk a sorban, mire leállíthattam az autót. Elfoglaltuk a kabinunkat, kipakoltunk, ettünk, fürödtünk, és felmentünk a deck-re. A látvány leírhatatlan ezen a kompokon. A végtelen tenger minden irányban, az óriási motor brummogása…van valami nehezen visszaadható sajátságos hangulata, amit mi nagyon szeretünk. Csak sajnos elbaszottul drága. Így kettőnknek, ősszel „csak” 650 euró volt a jegy, de ha nyáron, négyen akarnánk jönni, 2000 körül lenne, ami nevetségesen sok.

Felfedeztük a hajón lévő egységeket..van shop, vannak éttermek, bárok, reggelizők, különféle hencsergők. Érdemes a pókhasú igénytelen, mezítláb-tangapapucsban, trikóban, borostásan, kilógó hassal közlekedő kamion-sofőreket figyelni, hova tanyáznak le, azok ugyanis a legkényelmesebb helyek. Amúgy nincsenek sokan, kellemesen szellős az egész hajó. Tapasztalatból tudjuk, hogy amint kihajózunk Írország területéről, és beérünk a nemzetközi vizekre, ott nem érvényes az EU-n belüli egységes roaming tarifa, hanem kábé horror áron lehet telefonálni, internetről nem is beszélve. Úgyhogy mobildata ki, wifikeresés ki….persze lehet vásárolni wifi-t, asszem óránként 8 euróért…de nem halunk bele egy napi internet-detoxba…nem? De nem ám.

A kabinunk nagyon kompakt, van benne tévé, kis fürdő, kisasztal, puff. Amúgy az ágyak is kényelmesek, és a fürdő sem túl szűk. A víznyomás és a melegvíz egyenesen isteni. A naplementét a fedélzetről néztük, csodálatosan szép volt. Persze van szél, úgyhogy pulcsi, mellény, és sapka az alapfelszereltség. A naplemente után/közben elfogyasztottunk egy kupica RedBreast Whiskey-t, ami szerintem az egyik legfinomabb az ír versenyzők közül…otthonról hoztam kis laposüvegben…szintén a gazdaságosság jegyében ( a négy centnyi pia itt 15€)…A fedélzeti bóklászás után meg behuppantunk a bárba, ahol Verus egy cidert, én egy Guinnes-t ittam, és hallgattuk a szuper élőzenét. Két ötvenes pasi volt, nagyon szimpik, az énekes tisztára úgy nézett ki, mint a Kulka, a másik meg ázsiai volt, ő volt a virtuózabb játékos. Takamine gitárral nyomta, a Kulkának valami dreadnought testű öblös nagy gitárja volt…nem mondom, hogy J200, de valami hasonló. Szuperek voltak, játszottak Shadowst, Elvist, Buddy Holly-t meg még nagyon sok jó nótát. Szimpatikus duó volt. Este 11 körül aztán visszavonultunk a kabinunkba, és próbáltunk aludni. Nem volt könnyű. Túl meleg volt, pedig 18 fokra állította Verus a hőmérsékletet…Az ágyak kényelmesek voltak, de valahogy mégsem sikerült jól aludni. Nekem háborgott a gyomrom (nyilván az elfogyasztott szénhidrátok miatt, amiből az elmúlt hat hétben max napi 50 grammot ettem). Sajnos az alvás-scoreomat nem tudom megnézni….mert hiába a karomon az okoscucc, kezemben a telefon, valahogy mégsem tudnak szinkronizálni…mert nincs net! Röhej….semmi közöm a saját adataimhoz, és még ezért fizetek is….nah mindegy. Összekapartuk magunkat, és feljöttünk a tizedikre reggelizni-kávézni…és most írom ezt a posztot a laptopomon. Hát nagyjából ennyi. A hajón utazók átlagéletkora szerintem 50 fölött van, nyilván egyrészt az iskolaidő miatt, másrészt meg egy ilyen utazáshoz kocsi kell, meg jó sok pénz, szóval jobbára jólszituált középkorúak vannak, akik a bárban a hatodik Guinnes után is nyílegyenesen mennek a pulthoz a hetedikért lol. Amúgy az árak a pofátlan kategóriában vannak, az alap pizza 18 euró, egy normál reggeli egy személyre 25-30 körül jön ki. Hát kérem, ez van.

 

**  újra a hajón**

 

Mögöttünk van Normandia…1650 km autóval, 2 nap Párizs, kb 50 km gyalog megtett út, rengeteg látnivaló, nagyon sok élmény és tapasztalat, és talán még több érzés és benyomás. A kompút sajnos annyira nem smooth, mint odafelé volt, szegény Verus nem nagyon tudott aludni az éjjel, mert zavarta, hogy a ha hánykolódik, engem ez annyira nem érintett meg, én viszont valami mástól voltam nem túl jól….talán többet ettem, mint kellett volna, nem tudom….de nekem sem volt túl jó éjszakám. Most reggel van már, valamennyire összeszedtük magunkat, letusoltunk, felöltöztünk, a kabinunkban összenyitottuk az egyik ágyat kanapénak, és itt húzzuk ki a maradék 2-3 órát, amíg kiköt a hajó. Verus azt mondta, nem szívesen menne ki a hajó mozgása miatt. Szerencsére még langyos a kávé, amit a termoszban felhoztam és amit még Giverville-ben főztem a kotyogóval a szállásunkon, úgyhogy tudunk inni kávét. Reggelinek való is van, de szerintem egyenlőre egyikünk sem tud kjaára gondolni. Ír idő szerin 8 óra van, asszem 11 körül kötünk ki…ha jól emlékszem. A hajó indulásakor kint voltunk  decken, aztán amikor elkezdett esni, akkor behúzódtunk a bárba, ahol elüldögéltünk pár óráig. Hallgattuk ugyanazt a két palit akik szolgáltatták az előzenét, kb ugyanazokat a számokat nyomták, mint az idefele-úton. Aztán amikor már unalmas volt a tenger látványa (ilyen is van lol), akkor visszavonultunk a kabinunkba. Kajáltunk, és a laptopomon néztük a séfek séfét, meg a nyerő párost….még a szállásunkon töltöttem le részeket. Megint úgy jövünk, hogy se wifi, se mobilnet lehetőség nincs a telefonjainkon. Ha nem kapcsolnák ki, horror pénzeket kéne fizetni. Ezért szedtem le ilyen kellemesen semmitmondó, szórakoztató műsorokat…..most is az lesz, hogy benyomom valamelyiket, és kávézás közben tudunk rajtuk zombulni. Szuper élménydús egy hetünk volt, amíg élek nem fogom elfelejteni a látványt a Montparnasse-torony tetőteraszáról, vagy az Eiffel tornyot, vagy a Mont St. Michelt….meghát persze a többi szuper élményt.

Nyaralás előtt és után

 Jó sok minden történt, amíg nem írtam. Talán a legmeghatározóbb, hogy voltunk nyaralni. Három hét, Magyarországon, némi szlovák kiruccanással. Idén leszek 50 éves, és hála a Jóistennek jártam már pár helyen...de ilyen pokoli hőséget még nem sikerült tapasztalni sehol. Volt, hogy a napon 52 fok volt, de árnyékban sem volt 40-nél kevesebb. Némi túlsúllyal fűszerezve ez gyakorlatilag elviselhetetlen. Kizárólag a klíma alatt, vagy a klímás kocsiban, vagy egy klímás étteremben lehetett túlélni, na meg estefelé a tízemeletes ház tetején, nézve a naplementét egy jó szivar és whiskey társaságában. Gondolom a klímaváltozás hatásai ezek, egészen elképesztő volt látni, hogy a légkondícionálás ma már ott nem luxus, mint fiatalkoromban volt, hanem létszükséglet.

A cukrot mellőztem a nyaralás alatt, egyedül csak pár alkalommal tettem kivételt, csakhogy ne legyek ünneprontó....viszont megdöbbentően finom cukromentes fagyikat lehet kapni, nem beszélve a cukornélküli túrórudiról. Magyarországon minden is van...igaz, az árak valami olyan szinten elszálltak, hogy 2019 he képest kábé a dupláját költöttük, pedig visszafogtuk magunkat. Hát ez van. Háború, meg infláció, meg olajválság meg energiaválság...ja, meg a kovix. *** szarkazmus***

Megtörve a hagyományt, nem saját kocsival mentünk, hanem repültünk, és béreltünk autót....suzuki Scross típusút....ahhoz képest hogy milyen aprócska motor volt benne (ezer cm3:-o), egész jól bírta. Hát a méretekkel nem lehet mit kezdeni, össze-vissza vertam hol a lábam a műszerfalba, hol a fejem a csomagtérajtóba...dehát istenem...Így jár, aki a nagy kocsik megszállotja. Ja és még örülhetek, hogy lett autó...mert eredetileg a BMW-Sharenow lett volna ahonnan bérelünk (mint Münchenben).....de a huszonnyolcadik rendszer-lefagyás-módosítás-telefonálgatás- ja próbáld meg újra, idő kell a rendszernek- történet után inkább elengedtem....igaz, az X2 sem lett volna sokkal nagyobb az Scrossnál, asszem 1 centivel szélesebb talán. Plusz mivel azoknál nincs kulcs, hanem csak app, ezért gondolom lett volna probléma, mivel a tlefonjaink nem kifejezetten kultiválták az 50 fokos hőmérsékletet...előfordult lefagyás a túlmelegedés miatt.

Viszont rengeteg élményt gyártottunk magunknak, voltunk Balatonozni, voltunk a Visegrádi, a Budai, a Siroki várban a srácokkal, voltunk fürödni a Dunán, voltunk fent a Kékestetőn, bejártuk a Mátra környékét, és néha átruccantunk szlovák testvéreinkhez jóféle szivarokat beszerezni (meg olcsó piát). Voltunk kisvonatozni a Szalajka-völgyben, libegtünk a város felett, megnéztük a Mátyás templomot, a halászbástyát, és ettünk Ruszwurm krémest. Na és persze a fergeteges 30 éves jubileumi Parno Graszt koncerten, amire elcsábítottuk a nagybátyámékat is, akik szintén nagyon élvezték. Szerintem a nagybátyám a maga 69 és fél évével a rangidős szurkoló képzeletbeli díját el is hozhatta volna.

Hazatérve még volt pár nap szabadság, úgyhogy el tudtunk menni Kari Diplomaátadó ceremóniájára, ami -két év csúszással a covix miatt- most lett megtartva. Szuper volt, megható és fennkölt beszédet mondott a profeszor (nem a dékán, hanem valami elsőtitkár féle :)), volt állófogadás kaja-pia, aztán utána Kari levitt minket vacsorázni egy elegáns dublini étterembe. Szuper volt.

Másnap már be is pakoltunk mindent a mi imádnivaló szuper és NAGY kocsinkba, és lehúztunk az óceánpartra vadkempingezni....a két srác sátorban, mi a kocsiban....volt szuperhold, tábortűz, gitár, reggeli kávézás a kocsiból szemben az óceánnal...Egyszóval nagy élmény volt. A kocsi alja viszont nem sík, Verus szépen kibélelte hálózsákokkal, meg plédekkel, de én azért itthon az elmúlt pár napban zerkesztettem egy szétszedhető, lapra "szerelt" platót, így ha legközelebb megyünk, akkor szuperkényelmesen fogunk tudni aludni a kocsiban.

Ez a blog elsősorban életmódos-fogyós izé...úgyhogy leírom, hogy sikeült 6 kilót felszedni a szabadság alatt, viszont az tök jó, hogy most egy hét alatt már hármat visszadolgoztam.../instant ketó :) Bringázni nemigen tudok, mert gyakran elered az eső, meg elég sok tennivaló van itthon, lévén, hogy nagy erőkkel készülünk a Normandiai kiruccanásunkra, amivel összevonva ünnepeljük meg a 30. házassági évfordulónkat, meg az én szép kerek ötvenedik szülinapomat. És ide saját kocsival, komppal megynk, kettesben természetesen....sokmindent látni akarunk, de Párizs és Mount St. Michel a két fő attrakció. Verus volt már Párizsban a lányokkal, de én még nem.

Úgyhogy megy a szervezés....szállások, programok, helyek...útvonalak, belépők, stb. Közben meg kell tervezni az itthon hagyott "gyerekeknek" a kajáikat, végig kell gondolni mit vigyünk, miket szeretnénk ott beszerezni, ésatöbbi ésatöbbi.

Közben Beninek 2 nap múlva kezdődik a suli, Marcinak még napok múlva derül csak ki, milyen lett az érettségi, aztán utána pá nappal hogy hova sikerült bejutnia. Jancsika lassan felmond a nyári munkahelyén, a szalonnagyárban :)....és belevág az egyetem utolsó évébe. Nem lesz egyszerű, lévén hogy a barátnője meg 10 hónapra megy Augsburgba, Erasmus-programban.....A kislány most volt 20 éves, Jancsi meglepte őt egy rapid Edinburgh-i city-break-kel, nagyon jól érezték magukat.

Hát nagyjából ennyike volt az elmúlt időszak :) Rakok fel pár random képet is :)

Bringa megint

 A hozzánk viszonylag közeli LoughDerg tó partján három olyan kistelepülés van, ahova el szoktam tekerni. Az idei szezonban eddig még csak kettőnél voltam, Terryglass-ben és Dromineer-ben, de Killaloe-ban, a harmadikban még nem. sűrűn nem indulok erre, mert oda-vissza 100 km körül van a táv, és ahhoz, hogy ennyit menjek, kell a jó idő, a jó bringa, meg a jókedv :):) is hozzá. 

Egyszer Marcival együtt tekertünk el Dromineer-e, de visszafelé félúton Marci bringáján elszállt a külső...úgyhogy Verusnak kellett minket kimenteni. Amíg értünk jött, toltuk a bicikliket 8 km-en át, na akkor dobtam ki azt a cipőmet, amiben biciklizni szoktam.....realizáltam, hogy sétára nem alkalmas :) Na azóta már külső gumit is rakok a táskámba, ha hosszabb útra indulok.

Viszont amikor hétfőn csináltam a gyakorlóköreimet, az ötödik kanyar után éreztem, hogy lapos a hátsóm. Még haza tudtam jönni vele, de sajnos nem a belső szállt el, hanem a külső engedte el magát. kilukadt. Gondoltam semmi baj, kicserélem a pótkülsőre, ami hordok magamnál. No, hát elő is vettem, de olyan gatya állapotban volt, hogy nem raktam fel. Tényleg maximum vészhelyzetben alkalmas, mondjuk hazajutni. Nincs mese, hiába van itthon vagy 8 levetett külsőgumim, csak ki kéne dobni mindegyiket, mert ugyan nem lukasak, de utolsó idősek mind.

Úgyhogy vettem rá két új külső gumit a Halfordsban. Szerencsére találtam két egyformát...mert azért itt ez sem olyan egyszerű...na és akkor csütörtökön gondoltam hogy bepótolom még a nyaralás előtt Killaloe-t, úgyhogy összepakoltam a kis hátizsákomat (Pongival ofkorsz), és el is indultam az új gumijaimmal.

Viszonylag sima út volt, silvermines-ban megálltam pihenni, az út mellett van egy jó kis hely, kispatakkal, árnyékos padokkal, ideális a pihenésre. Innen indultam tovább....és le is értem szépen Killaloe-ba.

Itt a tóparton ittam egy jó kávét, megettem a szendvicsemet, és indultam vissza. Amikor kikanyarodtam a parkolóbó a főútra, leugrott a lánc. Oké, előfordul....félreállok, visszarakom....megtekerem, megint leugrik...

Hát eltartott egy ideig, mire rájöttem mi a baj...mondjuk addigra már a kezem olyan lett, mint Rémusz bácsi feje :):)....szóval valahog elgörbült a kikönnyített alumínium lánckerék, és minden tekerésnél az elgörbült résznél egyszerűen lelökte a láncot. Áttettem a láncot tehát a kisebb kerékre....amit szinte soha nem használok. Itt nem ugrott le a lánc, bár minden tekerésnél az elgörbült nagy lánckerék megbökte kicsit.

Megfordult a fejemben, hogy kérek megint műszaki mentést Verustól....de inkább szeretek megoldásokban gondolkodni, úgyhogy elindultam haza így, kiskeréken, kattogó lánccal....ez kábé olyan, mintha az autón csak 1-es meg 2-es fokozatban lehetne közlekedni. 

Gond nélkül hazajöttem, csak sokáig tartott, aminek annyira a hátsó részem nem nagyon örült, de legalább cserébe nem kellett sokat erőlködni a hosszú emelkedőkön, lévén, hogy a bringa "hegymenetben" volt. Itthon aztán előszedtem a régi, lecserélt nehéz acél lánckereket (milyen jó, hogy nem dobok ki semmit), és kicseréltem, így most nem kell újabb 60-70€-ért újat beszereznem, pláne hogy a két gumi sem volt ingyen.

Hát ez van. Eleve a biciklizés pénzbe kerül, de ha valaki relatíve sokat megy, (idén 2300 km-nl vagyok, tavaly 5800-at mentem), akkor bizony kopnak a kopó-fogyó alkatrészek. Most mindenesetre a bringa oké, szóval ha visszajöttünk a nyaralásból, lehet megint nyomni neki. Juhéj.

Bringaút a tengerhez

 

Hát végre sikerült összehozni a tengarparti bringautat Marcival, amit már tavaly óta toltunk magunk előtt. reméltem hogy sikerül olyan konstellációt találni, hogy Marci is már túl legyen az érettségin, hétvégée is legyen (hogy Verus le tudja hozni a kocsit), jó idő is legyen, meg a bringák és mi is olyan állapotban legyünk, hogy kivitezhető legyen a dolog.

Reggel hétkor indultunk, én már előkészítettem a cucokat előző este...a szokásos történet: hátizsák, benne sok folyadék, kávé, egy szendvics, 2 banán, zsebkendő, szerszámok, 2 tartalék belső, 1 tartalékkülső, pumpa, pótkendők-és sapkák, egy kis törölköző.....ez így 5-6 kg, ami elég sok, de én magam sem vagyok pehelysúlyú, szóval ez már mit számít....

Dél felé indultunk Thurles-Holycross irányába, én kinéztem az első pihenőhelyet 35km után....meg is találtuk, de nem igazán volt alkalmas a pihenésre, leülni sem lehetett, csak formátlan nagy kövek voltak, meg rettentő sok gaz. A google bevitt minket valami erdős-mocsaras földútra, olyan kátyúkon kellett átmennünk, hogy volt olyan, hogy mindkét kulacstartómból kiugrott a kulacs :-o Ködös, párás nyirkos idő volt, nem volt melegünk. Még :)

Innen továbbmentünk Clonmel felé, és felcsatlakoztunk a Blueway-re, ami a Suir folyó partján kanyarog, ide szoktunk járni biciklizni máskor is. Szuper, mert nincs autósforgalom, szinte teljesen sík, a látvány leírhatatlanul szép, gyönyörű folyópart, szemben kastélyok, menetközben kis hangulatos hidak, és kb 5 percenként van pad, ahol lehet pihenni. Maga a blueway Clonmel és Carrick-on-Suir között húzódik, a közepe körül megálltunk egy padnál pihenni. Kaja, kávé....meg persze Ponginak is megmutattuk a helyet :)

Innen úgy gondoltam (hetvenvalahány km volt mögöttünk) hogy a vége felé 10 km-enként azért álljunk meg 5 percre pihenni, mert mégiscsak meleg lett közben (rajtam 5 réteg ruha felül)....úgyhogy továbbindultunk. Carrick-on-Suir után jött egy kényelmes 20km-es szakasz, nagyjából sík, néha enyhe lejtéssel...megállásra viszont nem volt lehetőség, ez egy rendes számozott nagyforgalmú főút volt. Láttam a telefonomon, hogy 4km múlva lekanyarodunk, gondoltam akkor majd utána csak meg tudunk állni. Hát a kanyar után egy brutál emelkedő jött, aminek nekimentünk, de egyszerűen nem lehetett látni a végét. Kb 5 perc után lehúzódtam, mert úgy éreztem, nem tudok tovább menni, pihennem kell. Az út mellet volt egy kőfal, a kőfal és az út között kb 40-50 centis gazos rész, na ide félretoltuk a bringákat, és a falnak dőlve lihegtünk pár percig. 

Továbbindultunk, de még kétszer meg kellett állni ugyanígy, kb 5-10 perc haladás után...mert csak felfelé vitt az út, és sehol egy kiállás, se egy pad, semmi.....csak a tűző nap, a meredek emelkedő. Túljutottunk valahogy a hegyen, és Waterford mellett kanyarodtunk rá az utolsó szakaszra. A nagy körforgalomnál láttam, hogy van egy öböl rögtön ahogy kijöttünk a körgorgalomból a széles útra, az öböl mögött járda, ami feljebb van, és egy épített sziklaperem választja el a járdát a főúttól. Ide lehúzódtunk pihenni. Konkrétan kiültünk a sziklaperemre, és a járda betonjára feküdtünk le nyújtózkodni kicsit. Ekkor már 100 km volt mögöttünk, meg a brutál hegy, amin át kellet jönni. A váltóm még mindig hegymenetben volt, csak ezután raktam vissza a nagyobb kerékre a láncot. Ez a pihenő nagyon jól esett, itt volt, hogy a fekete kötöttsapkámat már levettem a sisak alól...folyadékunk már nem volt sok, kaja volt még, de nem tudtam enni, mert hányingerem volt.

Szívverésem alakulása: (Karinak eltört a tracker-e ----okoskarkötő---, és vett másikat magának, ezt meg lehozta nekem, mondván én úgyis meg tudom csinálni. És tényleg. Megcsináltam, és azóta hordom, egész megszerettem....fitbit charge4, mindent mér, mindent tud, van benne gps, még fizetni is tudok vele, meg irányítani a spotify-t meg mindenfél egyéb dolgot....meg persze az időt is mutatja)

Innen továbbindulva már csak az utolsó 12 km volt hátra, a Tramore felé vezető rész már végig bringaúton vezetett, nulla emelkedéssel, tiszta fáklyásmenet volt. Ahogy közeledtünk, egyre inkább lehetett látni, hogy nyaralóövezetbe érünk, sok ember, eperárusok, bringások (már nem olyanok, mint mi, beduinnak öltözve, hátizsákosan, hanem félmeztelenül, sisak nélkül, gyökketővel poroszkálva az úton). A tengerpart parkolójába érve a töltésen ott állt Verus, és mosolyogva, integetve üdvözölt minket a célnál. Valahogy megérezte mikor jövünk, és pont kiállt a töltésre.

A kocsiban aztán levetkőztünk, átöltöztünk, bevágtuk a bringákat, és irány a part. Kellemes szellő, olykor tűző nap, rengeteg ember, igazi nyári hangulat volt. Elhevertünk, ettünk-ittunk, később Verussal elmentünk hoztunk mindenkinek Fish and chips-et is, aztán valamikor estefelé összekapartuk magunkat, és elindultunk haza.