Wednesday, 6 November 2013

Backstage

Sokszor mondják, hogy egy profi, tapasztalt ember egy mozdulata mögött sok-sok megélt döntés van, azért ér aranyat a keze. Egy-egy apró, vagy annak tűnő mozzanat mögött sokszor nagyon sokminden van. Ahogy egy 5 perces könnyed, szórakoztató előadás mögött is egy csapat áll a háttérben, egy felszerelt, komoly team....eszközökkel, trükkökkel, kigyakorolt módszerekkel, és rengeteg jól-rosszul meghozott döntés tapasztalatával.

*
Fel lehetne sorolni oldalakon keresztül mindazokat a mozzanatokat, hiszen az egész világ arról szól körülöttünk, hogy FOGYASSZ!....egyél-igyál, vásárolj, költsd a pénzed...és ha nem volna elég a kívülről jövő nyomás, ott van rögtön a belső ösztön is, ami a génjeinkbe van táplálva, és ami ellen nem lehet küzdeni...a fajfenntartás örök és állandó ösztöne, hiszen enni kell.

Namost ezek dolgok teljesen nyilvánvalóak, mégis újra meg újra tudatosítani kell magunkban, mert ha egy kicsit lankad a figyelem, akkor gyorsan beszippanthat a társadalom fogyasztás-örvénye. Ez valami olyasmi, amihez erőt kell meríteni minden nap. Márpedig mindennap erőt meríteni csak úgy lehet, hogyha ez a folyamat a mindennapjaink...az életünk részévé válik. Azaz attitűdváltás kell....ami pont jól jön, hamár életmódot váltunk, nemde?

Van egy néhány olyan dolog, amit közel lehet a tűzhöz tartani...mindig. Például az erkölcsi erő tudata, arra a varázslatos érzésre gondolok, ami a sikerélménnyel jár együtt. Az a pontosan körüljárható, kézzel fogható gondolat, hogy nálam van a kontroll, én irányítok. Vagy a cél elérése/megtartása. Az embernek rutinszerűen végig kell gondolnia olyan dolgokat, hogy honnan jöttem, hová tartok, és hogy tervezek eljutni odáig. Ezt megdöbbentően sok ember nem csinálja....pedig rendkívül hasznos, és nemcsak az étrend-életmód vonalon jön jól, ha rendet tudunk vágni a dolgok között.

A világ nagyon színes, és összetett, benne mindenki egy-egy középpont a saját univerzuma gyújtópontjában. Ez az, amiért nem létezik doktrína, ez az, amiért soha nem lesz olyan tuti megoldás, olyan séma, rendszer, ami egyformán sikerrel alkalmazható mindenkire.

Mindenkinek egyedileg kell felkutatnia a saját elme-kapaszkodóit, amiket sokszor, akár naponta meg kell ragadni, és a segítségükkel ösvényen maradni. Nem könnyű....persze, hogy nem az. De sose feledjük, hogy a mérlegnek mindig van egy másik serpenyője is. Amikor az adott pillanatban döntést hozunk, az a döntésünk befolyásolni fogja a következő döntéseket is. Saját példán szemléltetve:

Amikor nekem hajnali ötkor megszólal a telefonom, és én hunyorgó szemmel, tapogatózva kinyomom, akkor meg kell hoznom egy döntést: felkelek, vagy nem kelek fel. Ha összeszedem magam, és 10 percen belül már tekerem a biciklim, akkor mire indul a nap, kilenckor én már túl vagyok 1500 kalóriányi letekert kilométeren. Úgy indul a napom, hogy sokat tettem már az elején az egészért. Százezerszer kisebb az esély arra, hogy a nap folyamán elkapjon a "leszarom-hurrikán"....biztos mindenki ismeri ezt az érzést, amikor hirtelen a púpja tele lesz mindennel....számolgasson, kalkuláljon, figyeljen a radai rosseb, elegem van, nem érdekel, leszarom......ez a gyorsan támadó érzés mindenféle apró kis perembe bele tud kapaszkodni, lett-légyen az egy baráti kínálás, vagy egy hirtelen jött ebédmeghívás....vagy egy reklámtábla, hogy akciósan féláras a kedvenc hamburgerem......Ha korán reggel nincs meg az erőm, hogy felkeljek és beindítsam magam, akkor úgy indul el a napom, hogy tudom, időt kell szakítani napközben, akár egy, akár több alkalommal is, hogy a megcélzott kalóriamennyiséget lemozogjam. Ez egy teher. Egy nyomás, ami pluszba tevődik rá a vállamra egész nap. Ilyenkor, ha jön ez a perem, sokkal könnyebben bukik fel a rendszer, hiszen már hátrányban vagyok a magam elvárásaihoz képest, és komoly mozgás-mennyiség vár még rám. Könnyebb azt mondani: most már úgyis mindegy, úgyhogy akkor kit érdekel, ez a nap már eleve el van cseszve.

Szóval valahogy így értem, hogy egyik döntésből születik a másik. Hány és hány fogyókúra, életmódváltási kísérlet dől meg azon, hogy egy döntésből dominószerűen lesznek egyre nagyobb mennyiségben olyan fordulatok, aminek a végén ott van, hogy áááá.....hagyjuk az egészet...és akkor ott is van a hatvannyolcmillió kifogás, hogy a gének, meg a pajzsmirigy, meg a mellékvese, meg különben is erős csontú vagyok, meg egyébként sem küzdhetek a karma ellen. 

9 comments:

  1. Reggel öttől kilencig ülsz a biciklin és tekered?? ciripp ciripp Éhgyomorra?
    Szerintem én erre képtelen lennék. Egyszer 2 órát tekertem, én olyan büszke voltam magamra...de négytől meghónék. Fanatikus vagy...vagy fantasztikus, fene tudja.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Általában igen. 3-4 alkalommal megszakítom, mert kiviszem az egyetemista gyerekeimet az állomáshoz (általában sosem mennek ugyanazzal a vonattal lol), meg az iskolás gyerekeimet az iskolába. Éhgyomor...szokás kérdése, én az a fajta vagyok, aki nemigen eszik délelőtt semmit sem. Kávé, natúr zöldtea esetleg. Ha nem felejtem el, szoktam egy ujjnyi banánt enni, hogy valami legyen a gyomromban, de nem mindig. Gratula a két órahosszás tekerésért! :) nekem egyhuzamban, megállás nélkül megvolt már a négy óra, nem nagy élmény :).....de órás etapokban, 5 perc szünetekkel simán kivitelezhető ...
      Köszönöm a kommentet.

      Delete
  2. Ó...én meg mindenhol azt olvasom, hogy ne álljunk meg biciklizés közben, hanem tekerjünk, tekerjünk...
    Jó olvasni, hogy megállhatok. Nem mondom, hogy holnap kipróbálom, mert a gyerkőc nem örülne neki, de hét végén szerintem rápróbálok, addig majd apja abajgatja:D
    Kommentet ne köszönd, nálam ez kényszeres:D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hát, nem hinném hogy nagy mértékben befolyásolná az a két perc, amíg az ember elszalad pisilni, vagy feldob egy kávét főni :) Biztos, hogy ezen nem múlik. Az elégetett kalória, az elégetett kalória :)

      Delete
  3. És megint milyen igazad van!!
    (felkelek. fel én! és jólesik, mert jólesik, na meg mert legyőztem a kisördögöt ott belül)

    ReplyDelete
  4. Alan Bácsinak tisztelettel jelentem, a reggeli tekerést megtettem :P!
    Megittam a tejeskávémat, és amíg férj itthon volt, vigyázott a gyerkőcre, én pedig adtam az érzésnek. Csak 40 percre volt időm, de erre rá fogok szokni. Azt csinálok délután, amit akarok :).
    Mondom én, Te vagy a világítótorony a fogyókúra zavaros tengerén :D

    ReplyDelete
  5. :) A világítótornyos metafórát köszönöm, a lebácsizást nem :)

    ReplyDelete
  6. áááá... ez nagyon teccikk :D Hiába... szókimondó kislánynak írói vénája van :P

    ReplyDelete