Sunday, 24 November 2013

Semmi extra

Nagyon rég nem írtam semmit. Mondjuk ezzel kapcsolatban nincs semmilyen irányú pressure....ahogy annak idején megfogadtam azt, hogy nem fogom (juszt sem) megszűntetni a blogom, azt is elhatároztam, hogy ha nincs írhatnékom, csak azért nem fogok irogálni, merthogy hát már milyen régen nem írtam. Az úgyis megérződik szerintem. Ha kényszerből ír valaki.

Ennek a vonalnak a nyomán haladva tehát annak se sok értelme van, hogy rögtön ezzel a felütéssel indítsam ezt a bejegyzést....szóval nem mentegtőzés volt, vagy ilyesmi, egyszerűen csak tényként írtam le....hogy rég írtam.

A kerekek forognak. Az idő megy, én is minden évvel öregebb leszek, mint mindenki más. És hát ugye az sem nagy titok, hogy ahogy öregszünk, úgy válik egyre gyorsabban múlóvá az idő. Így van ez, mese nincs.

Harcos mindennapjaimban még mindig a saját anyagcserém "feltérképezése" a cél. Van egy végülis elég szélesnek mondható út, amin rajta kell maradni valahogy....viszont haladunk valamerre, és fontos, hogy ne visszafelé legyen az a haladás. Néha az az érzésem, hogy kétféle ember létezik. Az egyik, aki a szerencsés, és tulajdonképpen akármit és akármennyit ehet, nem hízik....a másik, akiknek mintha ez a funkció nem működne, és nekik -nekünk- kontrollálni kell, hogy milyen az energiaegyenlegünk.

Múltkor az shopping centerben előttem fizetett egy kiscsaj. Kifejezetten vékony 20 év körüli....láthatóan a komplexumon belül dolgozhatott, csak leugrott a supermarketbe, tízórait venni. A következőt vásárolta: 1 db vajas croissant, egy db. semi baguette, meg egy kis doboz egg mayo. Ja meg egy kiskóla. Cukros. Amíg fizetett, gyorsan összeadtam...A péksüti alhangon 300, a baguette szintén, a majonézes tojássali, 15 dekányi, szintén minimum 250, és még a kóla is....összesen több, mint egy ezres. Tízóraira. Utána lesz még ebéd, kis snack, vacsi, és még menet közben lecsúszik ezmegaz, általában. A nap végére úgy megvan háromezer kalória, mint a huzat. Ami valljuk meg, egy 160 centi körüli hölgynek nem kifejezetten az ajánlott mennyiség.

Sokan, akik nem figyelik, mérik, számolják, kontrollálják, dokumentálják, hogy mit, mikor és mennyit esznek, ugyanígy a közelében sem járnak a "javasolt" napi kalóriaszükségletnek, mert sokkal, de sokkal többet fogyasztanak. Közöttük van, aki kövér, de van, aki nem.

A saját súlyom megtartásával már régóta nem feltétlen az a kérdés, hogy igen vagy nem, (mert igen lol), hanem hogy hogyan. A cél, ami felé megyek....az az lenne, hogy minél nagyobb szabadsággal, és minél kevesebb kötöttséggel elérni a súlymegtartást. Sokkal keményebb dió, mint gondoltam. Azt már régóta tudom, hogy a mozgással ledolgozott kalória nem számít ugyanolyan kalóriának, mint amit megeszek. Tehát nem egyenértékűek. Ettől függetlenül persze van hatással az egyik a másikra, de hogy pontosan mennyire...na ahhoz kell még nagyon sok átszámolt és dokumentált hét.

Jön a karácsony. Elkerülhetetlenül :) Diétázóknak egy kicsit rémálomszerű a történet. Ilyenkor mindig felmerülnek a kérdések, hogy akkor merre menjünk ezidő alatt? Szerintem környezetspecifikus a dolog: akinek fogynia kell, és halad szépen, annak mese nincs, passzolnia kell ezt az évet, és bizony végig kell nézni, ahogy a sokminden finomság lecsúszik a többiek torkán. Vagy legfeljebb csak egy-egy falattal beérni, ami nem mindig a könnyebb út.... Lehet ezt próbatételnek tekinteni, vagy csak egy egyszerű feladatnak, amit teljesíteni kell.

Akik pedig súlyt tartanak, azoknak 3 lehetőséget látok. Vagy nemet mondanak, és élvezik a nem hízás biztos sikerét....vagy irányítottanm elhajlanak (ezt a kifejezést most már a magaménak tekintem)...és kicsit felszednek magukra, vagy odacsapva az asztalra azt mondják, hogy egyszer élünk, majd ünnepek után visszacsináljuk....és felrántanak egy tízest az év utolsó hetében.

Nos, a második vagy a harmadik esetben lehet alapozni a dologra, előtte is és utána is egy kicsit szorosabbra húzni az öveket, és akkor úgymond helyet csinálunk a "csúnyaságnak". Vagy egy idő után az ember alapból rááll a hullámzásra....karácsony kilengés, márciusig vissza, Húsvét megint ki, júniusig vissza, nyaralás megint ki...és így tovább. Végülis tökmindegy...a lényeg, hogy hát a kontroll ugye. Az meglegyen ;-)

No comments:

Post a Comment