Annak idején azért kezdtem el a hajnali aerob mozgást, mert úgy éreztem, így tudom az erre fordított időt a legkevésbé problémás módon biztosítani. Merthát napközben az embernek dolga van...kinek ez, kinek az, de általában az embernek nincs felesleges 2-3-4 órája a nap folyamán. Tehát így a saját "alvóidőmből" szakítottam egy darabot.
További előnye ennek, hogy reggel kilencre már nem ritka, hogy 2000 kalóriányi fórban vagyok magamhoz LOL...ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ötkor kikászálódok az ágyból, a fürdőszobában fogmosás közben szépen magamhoz térek, és irány a bringa. Általában első alkalommal hat húsz körül szállok le, és viszem ki a nagyfiamat az állomásra. Aztán fél nyolc körül pattanok le megint, kelteni a kisfiúkat, és a nagylányomat kidobni az állomásra, ő általában a hét harmicas vonattal megy. Aztán megint felülök, és tekerem nyolc negyvenig, amikoris a kissrácokat viszem az iskolába. Ezután még általában tekerek egy fél órát, közben iszom egy kávét a nejemmel, majd fürdés, és indulhat a napi rutin. Ha hétvége van, vagy családi program, akkor is reggel nyolcra kész tudok lenni frissen borotválva, hajat mosva, lefürödve úgy, hogy mögöttem van minimum két és fél óra tekerés, ami azért 1500 kalória kábé.
Namost közben rájöttem, hogy ez miért jó még így. Nemcsak az időbeosztás miatt. Hanem más miatt is. Sokszor írtam már a glikogénről, erről a májban és izmokban felhalmozódó tartalékról, amit a szervezet először elkezd elégetni, ha mozogni kezdünk. Azt mondják, ez kb. 400 kalóriányi energia. Ha ez elégett, akkor kerülhet sor a zsírégetésre. Ezért gondolom, hogy durván elhízva nem lehet aerob mozgással zsírt égetni, mert az a 400 kalória, az durván jó félóra futás vagy biciklizés, ami simán kidögleszt egy 40-50-es BMI-vel rendelkező kövér embert.
A glikogén tartalék nyilván nem kinő magától, hanem a bevitt energiákból épül fel. Ha viszont huzamosabb ideig nem viszünk be energiát, akkor nem tud felépülni. Azaz éjszaka (már ha nem evéssel töltjük, hanem alszunk lol) szépen kiürül, teljesen de legalábbis nagy részben. És amikor éhgyomorra nekiállunk aerob mozgást végezni, hopp...nincs glikogén tartalék, és éghet egyből a zsír (igen, vagy az izom, kevésbé kedvező konstellációban, de ha fogyásról beszélünk, végülis tökmindegy.)
Természetesen nyilván nem mindenki bírja az éhgyomorra órákig tartó kardiózós edzést....de én pl. igen. Általában így kezdem a napom, és nem ritka, hogy délután 2-3 óráig nem is eszem semmit. Nem vagyok éhes. De hangsúlyozom, ez az ÉN hülyeségem, mindenki máshogy működik, amit ki kell ismernie magának, hogy a neki megfelelő módszert tudja alkalmazni.
Mindössze érdekesnek gondolom, hogy ami felé ösztönösen mentem, a mögött van olyan összefüggés is, ami nekem eddig nem jutott eszembe, ill. nem került az utamba.
No comments:
Post a Comment