Cselekvés nélkül nem lehet.

Örök kérdések, örök talányok szegélyezik az utamat, amin járok. A kognitív énem újra meg újra neki fut bizonyos kérdéseknek, a válaszokat keresve. De talán az élet egyik nagy igazsága, hogy vannak olyan kérdések, amikre sosem tudjuk meg a választ. Vagy együtt kell élni velük, vagy persze el kell felejteni őket...

Azok, akik küzdelmet folytatnak a testsúlyukkal, a kinézetükkel, az alakjukkal, ....akárhogy fogalmazom, a lényeg ugyanaz....szóval őnekik, minekünk... az életünk részévé válik a kontroll, vagy legalábbis a folyamatos törekvés a kontrollra. Egy elhízásnak általában két oldalról van oka: egyfelől egy fizikai , miszerint az elhízás az evés okozata, azaz fizikailag megfogom az ételt, a számba teszem, megrágom és lenyelem...tehát ettől hízok, nem vitás.

Van azonban az egésznek egy olyan oldala is, hogy ugyebár a kezemet, ami fogja a villát/kést/kanalat, én irányítom, én hozom meg a döntést, hogy akkor én ezt most elfogyasztom. Nem más. Nem tartanak pisztolyt a fejemhez, hogy egyek. Tehát a nemet mondás az ételre nemcsak fizikai feladat, hanem mentális is, sőt...leginkább mentális. Persze fizikailag is meg lehet közelíteni, hiszen ha egy embert bezárok egy szobába, ahol nincs étel, akkor hiába nem tudja kontrollálni magát, nem fog enni, mert nincs mit, ergo fogyni fog. Ebben az esetben ugyebár én gyakorlom a kontrollt felette.

Szóval a harcot két fronton kell vívni: egyfelől fizikai oldalról, másfelől mentális oldalról. Vajon működhet-e a dolog sikeresen úgy, hogy csak az egyik oldalára esünk ennek a lónak...? Lássuk csak: kizárólagos fizikai oldal eszközei:

• Nem tartok otthon ételt- Máshol viszont ehetek nyugodtan, leugrok a gyros-oshoz, vagy állandóan anyáméknél lógok, ahol mindig van kaja, stb....
•  rábízom a kontrollt másra (bevonulok egy kórházba, szanatóriumba, ahol azt tudom enni, amit adnak)-működhet a dolog, de szerintem csak rövidtávon, hiszen ha visszatérek az előző életemhez/hazamegyek, a probléma ugyanúgy fennnáll
• Megműttetem a gyomrom, hogy képtelen legyek egyszerre sokat enni- műtéti beavatkozás sosem kockázatmentes, plusz utána a kontroll hiánya ugyanúgy megmarad, tehát a hosszú távú eredmény bizonytalan

Mentális eszközök:

• Megtanulom elfogadni a testem, és büszke vagy rá, ahogy kinézek - nem tudom kommentelni, minden probléma ugyanúgy megmarad, ami a túlsúlyból ered
• Sokkolom magam azzal, hogy rémképeket festek fel, mi fog velem történni, ha nem fogyok le - a túlzott "agyalás" eredménye lehet anorexia, vagy bulimia, vagy visszaesés a kóros kövérséghez
• tudományosan megtervezek minden percem, minden ételem...megtanulom fejből az összes E-összetevőt, először vega, aztán vegán leszek, végül fénnyel táplálkozom majd, és csendesen meghalok....vagy kövéren, vagy soványan, vagy félúton a kettő között. - nyilván a szarkazmusomból látszik, hogy ezt sem tartom tökéletes megoldásnak, hiszen a megszállottság őrültséghez is vezethet

Meggyőződésem, hogy a helyes út a mentális és a fizikai erőfeszítések közös jelenlétével vezethet eredményre. És itt jön a rosszhír: a kulcsszó az erőfeszítés....Ugyanis ha változni akarunk, akkor erőfeszítés nélkül nem fog menni...

Tenni kell érte!

És nekünk, magunknak kell érte tenni. Nem a szomszédnak, nem a személyi edzőnek, nem az élelmiszergyártóknak és -forgalmazóknak, nem a plasztikai/gasztrosebészeknek. Igen, ez rossz hír: mert fel kell emelni a fenekünket, és meg kell mozdulni. Áldozatokat kell hozni. Nemet kell mondani. Éhesen kell lefeküdni aludni. Nézni kell ahogy mások esznek, mi meg nem eszünk. Igen. Az eredményhez csak cselekvéseken keresztül vezet az út, én eben hiszek.

És a cselekvések mellé kell a mentális tréning. A tervezés, a dokumentálás, az informálódás, a tanulás....a fejlődés. Fejleszteni kell magunkat, többet kell megtudnunk a testünkben zajló folyamatokról. Olvasni kell a szakirodalmat, kérdezni kell, kutatni, kísérletezni. Szenvedni, izzadni, lihegni, utálni a világot, érezni, hogy még egy széria és meghalok.....igen. Tenni kell. 

Ha valaki lusta, ha valaki kevés, ha valaki inkább másokat okol, vagy inkább fizet, vagy inkább legyártja a filozófiát, ami passzol a semmittevéshez - ám tegye! Lelke rajta. De a problémák attól még maradnak problémák.