Egy hoszú nap

Tegnap hosszú napom volt. Vannak ilyen napok az ember életéen, legalábbis az enyémben, a miénkben előfordulnak rendszeresen ilyen napok. Hogy egyszerre több dolog történik. Történt, hogy elindultam hogy elvigyem Pongit Silvermines-ba.

*

Ki az a Pongi...Tudom, infantilisek vagyunk...de mindegy. Szóval Pongi, azaz Pongrác egy plüss mormota, amit Verustól kaptam. Nagy kedvencem a Big Lebowski, és abban az egyik azóta ikonikussá vált mondat, amit Jeff Bridges mond: nice marmot...úgyhogy ide vezet a rferencia, miért pont mormotát kaptam Verustól. Szóval Pongrác a mormota, akit miután megkaptam, kitaláltam, hogy el fogom vinni a helyekre, ahol bringázok, és mindenhol fogok róla fényképet készíteni, amint ül a bringámon, mintha ő tekerne ide-oda Írországban. És csináltunk neki egy instagram oldalt, amit Verus kezel....ennyi a story.

*

Szóval elindultam, de a városból kivezető utat teljese egészében lezárták, így nem tudtam abba az irányba menni, hát mentem másfelé, amúgy is sötét felhők voltak amarra. Szóval irány nyugat helyett dél. Kb 20 km innen Holycross, csodálatos nagy apátság, gyönyörű kerengővel, patakkal, temetővel, szent kúttal. No itt megálltunk, csináltam Pongiról tök jó képeket, majd tovább indultam északkelet felé, amerre a nap sütött. Gondoltam jövök még egy huszast, aztán majd hazafelé kanyarodok, így lesz egy 60-70 km-es kör, amit terveztem eredetileg.

Régen zenét hallgattam, aztán átszoktam a hangos könyvekre, mostanság meg podcast-eket hallgatok. Ha nincs jobb, a reggeli rádióműsorokat szoktam, azok legalább aktuálisak, bár egyik se a kedvencem. Vannak podcasterek, akiket nagyon szeretek, de ritkán jelentkezne, és nem mindig érdekel a riportalany. Pl. Tóth szabolcs Töhötömnek "Az Élet meg minden" című podcastjében imádtam akár Sajó Tamást, akár Presser Gábort....Na mindegy, a lényeg, hogy most rátaláltam Feldmár András-ék "Heti agymosó"-jára, és a 100 részből a hatvanvalahanyadiknál járok, folyamatában hallgatom őket, és nagyon élvezem. Meggyőződésem, hog az emberenek receptre kéne felírni ezeket az adásokat. Annak idején meghallgattam Orvos-Tóth Noémitől az örökölt sors hangoskenyvet is...de ezek az epizódok, meg Feldmár személyisége hihetetlen jók.

Naszóval hallgatom a műsort, oszt egyszercsak vége szakad. Először arra gondoltam, nincs térerő....és a spotify elnémult - ez előfordul sajnos néha itt az Ír vidéken - ...no és akkor lenézek a kormányra, és hopp! Nincs telefon. Tokostul eltűnt a kormányomról. Ezt a mobiltartót speciel a Decathlonban vettem...de úgy látszik nem az ír utak minőségére lett kitalálva. (Akárcsak a kulacstartók :-/)....Azonnal megálltam, visszaváltottam, körülnéztem, és próbáltam visszafordulni. Persze zakóztam egy nagyot. Összekapartam magam, és teljes idegben, futva elindultam visszafelé a kereszteződéshez, ahol nemrég lefordultam. Ki kellett mennem a főútra, mire a fülhallgatóm közölte, hogy akkor kapcsolódott, tehát tudtam, hogy 10 méteres körben lesz a cucc. Így is volt, ott fekdt tokostul az aszfalton. 

Odadutottam, felvettem, nyomkodom.....semmi. Nincs kép. Ekkor vettem észre, hogy valami repedés húzódik végig a sarok felől, de konkrétan alig látni.....Hang volt, kép nem. Elraktam a hátizsákomba, és a legrövidebb úton elindultam hazafelé. A fülest kivettem a fülemből, a podcastet úgysem tudtam hallgatni, hiszen el kellett volna indítani a telefonon, de ugye a képernyő halott. 25 km-re voltam otthontól, így reméltem, időben hazaérek, mielőtt Verus idegbe rakná magát, miért nem jelentkezem be. Ugyanis amióta elütöttek, mindig ha elmegyek bringázni, kb. óránként becsekkolok, küldök neki egy messenger üzenetet, hogy itt és itt vagyok, minden ok, ne aggódjon. Szóval fülemben nem volt semmi, és rettenetes hangokat hallottam a bringám felől. A váltó nyikorog, a kerék csörög.....

No, később kiderült, hogy 

1. A telefonom elhalálozott, valószínűleg áthajthatott rajta egy kocsi, mire odaértem. Az összes kép, és adat rajta ami van, menthetetlen, csak ha megjavíttatnám (nem fogom)
2. A hajtóművem olajat nem látott egy jóideje (ejnye-bejnye én)
3. Az első kerék csapágyas.

Úgyhogy délután elmentünk új telefont venni nekem (nem esett jól így nyaralás előtt), ma pedig rendberaktam a hajtóművet, és kicseréltem az első kereket is. Visszatettem a gyárit, amivel anno elütöttek, és deformálódott a felni...a deformációt korrigáltam, átraktam a belsőt-külsőt, most tök jó csendes. 

Nem tudom, sikerül-e feltölteni a videókat, de megpróbálom....ilyen volt-ilyen lett

    

Hogy jó hír is legyen: Mejöttek a véreredményeink. Minden tökéletes:) Mondjuk én nem szoktam orvoshoz járni, amióta itt élünk csak akkor mentem el, amikor elütöttek, akkor is csak azért mert az ügyvédem ragaszkodott hozzá....de Verus meg a gyerekek nyomására engedtem....mégiscsak 50 leszek idén, legyen már egy labor.....prosztata rák markerek, koleszterin, fehérje, cukor, mittudomén.....a lényeg, hogy minden értékem jó nekem is, és Verusnak is :)

Mondjuk az időjárás megint elromlott, pedig még szeretnék a nyaralás előtt Marcival egy tengerparti menetet....remélem összejön.