Amikor nem annyi az annyi :)

 

Biztos vagyok benne, hogy sokszor előfordul másokkal is, nem csak velem. Amikor az ember következetesen betartja a határokat, amiket maga köré húzott, és teljesíti, sőt: túlteljesíti a mozgásos kitűzött célokat is, mégis mikor örömteljes várakozással a mérlegre lép, finoman szólva is arcára fagy a mosoly, mert nemhogy nem kevesebbet, de többet mutat, mint legutóbb. Ilyenkor erősen megmozdul valami az emberben, és azt mondja, hogy

„látod, lófaszt nem ér az egész, hiába küzdesz mint disznó a jégen, nem megy ez neked, nem kell erőltetni, mert csak a csalódás jön úgyis”

Nem lenne nehéz erre a hangra hallgatni, hiszen annyiszor kisakkozta már az ember, hogy úgyis genetika, meg úgyis hajlam, különben is ott van a jóskapista, vagy a lujza, aki szarik rá, mit és mennyit eszik…ja, és a testmozgása kábé annyi, hogy a távirányítóért nyúl. És sovány. Naugye.

Meggyőződésem, hogy ezen a ponton lehet eredményt elérni. Fejben. Hogy nem hallgatok a hangra, hanem végiggondolom, mennyi minden oka lehet annak, hogy nem lett fogyás az adott időszakban (általában itt hetekre gondolok) Nézzük pontokba szedve:

1.      Ha a mérési körülmények nem mindig ugyanazok, akkor ez is lehet ok. Ha hetente mérem magam, mindig ugyanazon a mérlegen, ugyanazon a helyen, ugyanolyan öltözékben, és ugyanolyan napszakban kell megtennem, hogy az eredmények érdemiek legyenek. Egy napon belül saját magamnál akár másfél-két kiló különbséget is tudok produkálni. És még mindig ott van a legyengült elem, vagy a mérleg megbízhatatlansága.

2.      Bár senki sem szeret erre gondolni, de bizony az is lehet az oka, hogy tévedtem. Rosszul számoltam ki/becsültem meg a bevitt kalóriákat, hanyagul bántam  a mérleggel, túl nagyvonalúan hagytam ki lényeges hozzátevőket. Tipikus hogy készítek egy omlettet, de a zsiradékkal nem számolok. Ha az eredménytelenség trend-szerű, érdemes pontosítani, mert lehet, hogy ez az ok.

3.      Ha a mérést megelőző napon/napokban olyan ételt ettem, ami több sót tartalmazott, akkor a több só megkötheti a szervezetemben a vizet, ami által a tömegünk növekszik, bár az csak víz, amit előbb utóbb kihajtok magamból. Sajnos azonban 1 liter visszatartott víz bizony egy plusz kiló a mérlegen.

4.      Ha a mérést megelőző időszakban esetleg változtattam a mozgásomon, mondjuk elkezdtem egy súlyzós edzést, vagy atletizálok naponta, vagy –mittudomén- traktorkülsőket pakolok egész nap……szóval ha megnövekedett izommunkát végzek, akkor az izmaim képesek gyarapodni, ami ugyebár szintén tömeg, ráadásul az azonos térfogatú izom nehezebb, mint az ugyanakkora térfogatú zsír. Ez is lehet ok, hogy bár a tömegem nem csökkent esetleg a testemen belüli izom-zsír arány javult.

5.      Lehet, hogy beteg vagyok. Talán észre sem veszem, hogy bujkál bennem valami, egy kis vírus, vagy valami más….amitől a szervezetem máshogy kezd működni az anyagcsere nagyon bonyolult folyamat, nincs rálátásom, nyilván. De ha a szervezet nem a normál keretek között van, akkor ez kihathat a raktározás-anyagcsere folyamatokra, és ez szintén okozhat átmeneti stagnálást, vagy tömegnövekedést.

6.      Ha nem eszem eleget (igen)…az is lehet az ok. Paradox, tudom, de azt mondják, hogyha az ember lényegesen kevesebb tápanyagot visz be a testébe, mint amennyit az megkívánna, akkor a szervezet ún. „vészüzemmódba” kapcsol, mert azt hiszi, baj van és nincs elég kaja…úgyhogy extra raktározási folyamatokat indít be, aminek az eredményeképpen megint csak a lelassult anyagcsere jöhet, meg a felesleges raktározás. Tehát tömegnövekedés, vagy a fogyás stagnálása.

Szóval az előbb hat okot soroltam fel, amik miatt előfordulhat, hogy nem tetszik a heti mérés eredménye. És ez a hat ok mind előfordulhat akkor is, ha

·        nem léptem túl a kalórialimitet

·        tartottam a megcélzott makronutriens arányokat

·        nem blicceltem el a mozgást

·        Nem volt „off”-nap

Nyilvánvalóan, ha a fenti négy pontnál is van elcsúszás, akkor olyan szintű következményrendszert indíthatok el, ami szinte követhetetlenné válik, pillanatokon belül.

A fent leírtakból is látszik, mennyire nem egyszerű annak a feladata, aki fogyni akar. Nem elég a szándék, és nem elég a megvalósított terv, bizony számolni kell ezekkel a tényezőkkel is. Hogy mi a konklúzió? Egyszerű:

Egyrészt le kell szarni a mérleget, hogy mit mutat egy alkalommal. (Ha trendről beszélünk, nyilván az más. Ha három héten át az ember hízik, amikor pedig fogynia kéne, akkor bizony le kell állni és újragondolni, mi lehet a baj. ) Másrészt következetesen és kitartóan kell menni előre, nem feladni egy-egy heti kudarcnál. Hinni kell a számokban, és hinni kell abban is, amit meg tudok tenni a saját érdekemben. Meg tudom tenni, hogy felmászok a kardiógépre, vagy befekszem a fekvenyomópadra. Meg tudom tenni, hogy külön csinálok magamnak olyan kaját, amiről úgy hiszem, hogy nekem kell. Meg tudom tenni, hogy nemet mondok valamire, és meg tudom tenni mindezeket akkor is, ha épp nincs kedvem vagy nincs hangulatom hozzá. Vagy túl hideg van, vagy túl meleg van, vagy akármi. Tehát ezeket a dolgokat, amiket meg tudok tenni, ezeket meg KELL tenni, és akkor hosszú távon meggyőződésem, hogy megjön az eredmény is.