Tuesday, 3 April 2012

Ennyi

Furcsa megtapasztalni azt, ahogy azok az emberek, akik eddig kedvesek, érdeklődők, és előzékenyek voltak, hogy válnak velem szemben egyre ellenségesebbé, elutasítóbbá és rosszindulatúbbá. Furcsa és szar érzés. És mellette elgondolkodtat...tényleg ennyire szálka lennék mások szemében....? Elképzelhető, de simán továbblendülök ezen a dolgon. Ezeken az embereken. Közben továbbra is úgy gondolom, nem vagyok se hülye, se valami freak...most biztos hogy nem. Sokkal inkább lett volna indokolt, ha közel 200 kilósan akadnak efféle társadalmi problémáim, de érdekes módon akkor nem voltak. Sőt. Voltak olyan kövér ismerőseim, akik kifejezetten szerettek a társaságomban mutatkozni, ugyanis én még kövérebb voltam :)

Márpedig nem rám kéne haragudni. Az út, amin járok, jól látható. Nem titkos, de nem is könnyű. Ha valaki nem érzi magában az erőt, hogy lefogyjon, hogy le tudjon fogyni, akkor nem fog.


Igenis tudomásul kell venni, hogy ha fogyni akarok, akkor nem ehetek azokból az ételekből, amitől meghíztam

Hiába szeretem. Hiába nehéz megállni. Hiába kell adott esetben végignéznem, ahogy másvalaki az orrom előtt elfogyasztja. El kell dönteni, mit akarok, és tudomásul kell venni, hogy ez mindenkinek a maga harca, amit magának kell megvívni, és amit meg kell vívni magának. Lehet védekező mechanizmusként elfordulni azoktól, akiknek sikerült, és lehet tanulni nemcsak a másik kárából, hanem a másik sikeréből is. 

3 comments:

  1. Sajnálom, ha támadnak és ellenállásba ütközöl. :(
    Nem lehet jó érzés.
    Az talán pici pozitívum, hogy vannak olyanok, akik ebben a mostani életedben lettek a barátaid? :):):)

    ReplyDelete
  2. Milyen igazad van! Fel kell tudni ismerni, hogy amit eddig ettem felhizlalt es amitol ugy nezek ki ahogy.. hany es hany olyat olvas vagy hall az ember hogy csak egy kicsit ettem a sutibol (sulyosan elhizottakrol beszelek) .. mikozben fogyozik és attol (is) nez ki, mint egy malac..
    megint T.

    ReplyDelete
  3. Kedves T,

    Sajnos nagyon sok negatív példa van, én is látok ilyeneket a neten...az én blogomnak pont az volna a célja, hogy a saját megélt tapasztalataimmal segítsek másoknak megoldani a dolgot...akármilyen szinten is. Persze azt hiszem mindenkinél létezik egy pont, amin át kell lendülni, és ehhez szükséges, hogy megértsük a bennünk zajló folyamatokat. Legalább nagy vonalakban...

    ReplyDelete