Tuesday 19 June 2012

Egy blogbarátság megtestesülése

Ötödik napja van itt Vizicsibe, és azt hiszem, kijelenthetem, hogy nagyszerűen érezzük magunkat. Ebbe a pár napba igyekszünk minél több érdekességet belevinni, és köszönhetően a változó időjárásnak, kiélhetjük a kreatív énünket is, hiszen egyszerre több tervet kell fejben tartani, amit az aktuális időjáráshoz igazíthatunk. Mindezen túl természetesen voltak olyan helyek, amiket egyszerűen látni kell, függetlenül attól, hogy milyenek a körülmények. Volt, hogy metsző, hideg szél jutott nekünk, de volt, hogy gyönyörű, szikrázó napsütés. VCS minden alkalommal kijön velem hajnalban futni a parkba, így együtt csodálhatjuk a tó gőzölgő víztükrét, én pedig megtanultam, hogy az a jellegtelen vízimadár, ami se nem kacsa, se nem hattyú (ezt a kettőt ugyanis meg tudom különböztetni egymástól...), az szárcsa :)

Diéta: Nagy örömömre szolgált, hogy bemutathattam Neki az itt kapható alacsony kalóriás termékeket, amiket volt szerencsém letesztelni az elmúlt években alaposan. Extra öröm, hogy a passio-gyümölcsös és a fügés joghurtot nem kell most kidobnom, ugyanis ezeket nem szeretem azokból, amiket venni szoktam. Sokféle íz van ezekben a csomagokban, és mindegyiket szeretem többé vagy kevésbé, de a passio-gyümölcsöset és a fügéset nem. Vizicsibe viszont igen, úgyhogy tökéletesen kiegészítjük egymást ebben :)

Alapvetően az egészséges és kalóriaszegény ételeket preferáljuk, gyümölcsök, light jogurtok, light sajtok....A kedvenc salátámat is megcsináltuk: jégsaláta, koktél paradicsom, ramiro paprika, kígyóuborka, lilahagyma, fetasajt, és csirkemellcsíkok, zsírmentesen lepirítva-megsütve. "Lighter-than-light" mayo is mehet rá öntetnek, hiszen tíz dekányi mindössze 67 kalória belőle :)

Az élet bár nem mindig, de néha azért habostorta....úgy értem, vannak a hétköznapok, amikor az ember éli az életét, harcol a céljaiért, megvalósítja az álmait, megküzd a démonaival....De vannak ünnepek is, amikor lazítani kell, és élvezni az életet, elvégre azért foglalkozunk annyit az életminőség javításával, hogy legyen minél több alkalmunk érezni az élet ízét. És vannak olyan ki tudja mikor (talán soha) visszatérő alkalmak, amiket meg kell ragadni. Ide tartozott a hétvégén az Inch Beach partján elfogyasztott 'echte' ír cheese cake is, amit egy hamisítatlan ír kávé mellett tettünk magunkévá.




2 comments:

Lazac said...

Nem tudod miért bőgök? :):):)

Alan said...

:)