Thursday, 14 June 2012

Park kontra konyha

Lehet, hogy nincs semmi összefüggés, de megfigyeltem magamon, hogy amióta bevezettem az életembe a rendszeres mozgást, azóta sokkal kevesebbszer vetemedek arra, hogy főzzek magamra. Lehet, hogy lustaság, nem tudom. De tény, hogy hónapok óta nem álltam neki mondjuk egy töltött gombának, vagy egy mediterrán csirkének.

Nyilván, persze az embernek megvannak a napi dolgai, amibe adott esetben a főzés is benne van, de akkor a családnak főzök, és általában az nem az a fajta étel, amit fogyasztok. Az embernek van egy kialakított élete, a napi teendőkkel, és amikor bejön a képbe a rendszeres mozgás, akkor valamiféle kiegyenlítődési szabály szerint valami másnak el kell(ene) tűnnie. Persze ha valaki tudatosan alakítja az életmódját, akkor elméletileg dönthet ezekben a dolgokban. De végülis ha az ember sodródik, akár azt is mondhatja, hogy igen, az a szándékom, hogy sodródjak. 

Idevág az általam csak "papucs-paradoxon"-ként emlegetett jelenség, vagyishogy amikor egy férj szereti a feleségét, és ebből fakadóan a kedvébe akar járni, és teszem azt egy kérdésben, amiben nem értenek egyet, a felesége kedve szerint dönt, akkor a kívülálló azt mondhatja, háhá, mekkora papucs, hiszen nem az van, amit ő akar, hanem az, amit az asszony. De valójában ez nem igaz, mert ha a férj is azt akarja, amit a feleség, akkor nem mondhatjuk, hogy nem a férj akarata szerint történik meg a cselekvés. Mert a szándék az meglehetősen szubjektív, és rugalmas dolog, nem olyan egyszerű ez.

A tudatos életmód része a kontroll. De azt hiszem más az a kontroll, amikor én irányítom azt, hogy mi történik, és az, amikor úgy döntök, hogy én akarom/akartam azt, ami történt. Nyilván egyszerre egy seggel csak egy lovat lehet megülni. Legeljebb kettőt vagy hármat.....de nyolcat biztosan nem.

2 comments:

  1. Van abban valami csodalatos, hogy a Te gépedről irom a kommentem. :):)

    Egyetértek az elmondotakkal...nem papucsság, annál sokkal több és mélyebb...igazi szeretet.:)

    ReplyDelete