Saturday, 18 August 2012

Életmód élesben

Sok blogon olvasok érdekes információkat. A probléma csak az, hogy a hitelesség megkérdőjelződik bennem. Hiszen egyrészt az információ forrása számomra ismeretlen, másrészt ezek olyan dolgok, amik nemcsakhogy egyénenként változnak, hanem jó része az emberi testben lévő folyamatoknak nem ismert a tudomány számára. Értem ezalatt az endokrin rendszert elsősorban, továbbá az agyműködést. Szóval amikor valaki mondjuk leírja valahol, hogy mittudomén reggelizni muszáj, mert a test megkapja a jelet, hogy nem éhezem, és lehet égetni a zsírt...ez egyrészt lehet, hogy így van, másrészt baromi jól hangzik, de sem bizonyítani nem lehet, sem olyasvalami, ami egyformán igaz minden emberi szervezetre.

Tudom én, hogy olyan nincs. De anyagcsere, meg egyensúly, az kérem van. Meg elhízás is. Szóval ilyen alapon nem lehet a szőnyeg alá söpörni a problémát. Olyat is olvastam valahol, hogy valaki arra kér tanácsot, hogyan hagyja abba a kalóriaszámolást, mert már elérte a kitűzött célt, sőt. Komolyabban el is kezdtem beleolvasni, aztán amikor kiderült, hogy az induló súly valami 62 kiló volt, a kitűzött cél meg talán 58...na akkor tovább álltam. 

Az internetes társadalom életmóddal, fogyással foglalkozó szegmensének jelentős része tevődik össze olyanokból, akiknek a problémás túlsúlyuk annyira elenyésző mértékű, hogy sok túlsúlyos ember megirigyelné. Ugyanakkor az is tény, hogy nagyon sok olyan igazán kövér/elhízott ember van, aki pedig magasról tesz rá, hogy mi a helyzet, nem érdekli. Vagy úgy gondolja, hogy ugyanmá', ja, van egy kis túlsúlyom, de kinek nincs.

Amikor életmódról beszélünk, alapvetően egy komplex fogalomról van szó. Amiben az étkezési szokások ugyanúgy benne vannak, mint a mozgási szokások vagy az életszemlélet. Nyilvánvalóan kulcsszerepe van a testben lezajló folyamatoknak. És nyilván mindenre van ésszerű magyarázat is. Arra is, amikor valaki ezer kalóriát eszik egy nap, és mégis baromi kövér, és nem fogy. Meg arra is, amikor másvalaki meg a világ cukrát-zsírját összeeszi, és modellalkatú marad. 

Én mozgás nélkül fogytam le. Semmit nem mozogtam. Kalóriát számolva adtam le több, mint 100 kilót. És amikor a testem alkalmassá vált a mozgásra, elkezdtem lassan. Először kis gyakorlatok. Hasprés, súlyzózás, kis ugra-bugra, nyújtások. Aztán elkezdtem futni, teniszezni. Majd biciklizni. Mára kifejezetten rosszul érzem magam, ha legalább 40 km-t nem tekerek le egy nap. Ma már nem tudom elképzelni az életemet mozgás nélkül. És ez nem csak passzió. Azért nem, mert az "egészséges életmód" címke nemcsak marketing. Jelentése is van. Mégpedig az, hogy a teljes élethez hozzá kell tartoznia a mozgásnak is, máskülönben az embernek koplalnia kellene élete végéig, hogy ne hízzon el.(újra.) Ha viszont mozog, és ügyel arra, hogy elég vizet, elég rostot, elég fehérjét, ÉS ne túl sok szénhidrátot fogyasszon, akkor hiszem, hogy tartható egy normális súly és egy kiegyensúlyozott életforma.

Ez is csak egy hipotézis, aminek a bizonyítása folyamatban van, és talán lesz is még jó darabig, nem tudom. A konklúzió, amit levonhatok magamnak, talán leginkább az, hogy a mozgásnak a súlymegtartásban van nagy szerepe, és nem a súly leadásban.

1 comment:

  1. Tökéletesen igazad van, a fogyáshoz nem kell feltétlen mozogni. Viszont utána tényleg muszáj, ha nem akar az ember villámgyorsan visszahízni. Bírom a kitartásod a bringázás terén is:)

    ReplyDelete