Rohannak a napok, sok tennivaló, sok a rohangálnivaló, mégis valahogy úgy alakul -nagy szerencsémre- az időjárás, hogy kedvez a biciklizésnek. Rákaptam, hogy jó korán reggel elindulok, és jó esetben az 50 km-t letekerem, míg ébredeznek a többiek. Vagy ha nem, akkor mondjuk 35-öt, és a maradékot valamikor délután vagy este. Ez összességében véve, intenzitástól függően 2-3 óra aktív aerob mozgás, ami azért jó, mert mellette betartva az egészséges étkezés alapelveit, / úgymint sok víz, teljes kiőrlésű pékáruk, zöldség, gyümölcs, hús, sajt, tojás, joghurtok, és kevés tömény szénhidrát, vagyis cukor, fehérliszt, krumpli, rizs, tészta, csoki, és zsír, mint a vaj, az olajban sült dolgok, a majonéz, stb.../ az ember teljesen jól tartani tudja a súlyát is, és a kondícióját is.
Namost annak idején Málnapuding blogján olvastam, hogy valaki megkérdezte tőle, hogy hogyan tudja a mozgást összeegyeztetni az életével, mire így válaszolt: úgy, hogy a mozgás az életem. Nagyon igaz, és nagyon frappáns....ugyanis az életmódváltáshoz szervesen hozzátartozik a mozgás. Én jelen pillanatban valahogy úgy érzékelem a dolgot, hogy vagy koplalsz és nem mozogsz, vagy eszel ésszel, és mozogsz sokat. Így lehet a súlytartás eredményes....
A családom azért nem minden aggodalom nélkül figyeli, ahogy rendszeresen magamra húzom a biciklisnadrágot, -dzsekit, -sisakot, -kendőt, -szemüveget, -kesztyűt....és sokszor eltévedt beduin módjára szédelgek ki a biciklimmel a ház elé, ahol ráülök, és huss....Értem én, hiszen az is én voltam, aki kétszáz kilósan attól is lihegősokkot kapott, ha fel kellett menni az emeletre...szóval nagy a kontraszt. Másrészt viszont ezzel az életmóddal végre nem kell mindent kimérnem, kiszámolnom, dokumentálnom és elemeznem. Mert az anyagcserém dübörög, és eléget mindent amit beviszek. Legalábbis én így érzem. Kirobbanóan jól érzem magam, jókedvű és aktív vagyok. Amikor "csak" fogytam, mozgás nélkül, sokszor voltam rosszabb kedvű, fáradt, gyenge, stb. Szóval én jól érzem magam.
Annak idején, mikor már-már megszállott módon állítottam össze napról napra, hogy mit egyek, hogy minden nap meglegyen az ideális 55-30-15 ch-zsír-fehérje százalékarány, hogy ne menjek a kikalkulált kalóriaérték fölé, stb., megtaláltam magamnak az orthorexia nevű betegséget, ami ugye egy létező probléma, és ugyanolyan étkezési rendellenesség, mint a kóros zabálás, vagy akár az anorexia. Hiszem, hogy nem voltam/vagyok orthorex. Hiszem, hogy bár a határon billegve, de még a normális sávban mozogtam, mikor étrendeket állítottam össze.
Életem értelme, és egyetlen örök szerelme, a feleségem diszkréten felhívta ma a figyelmemet az "exorexia" nevű betegségre, amiről approximatíve a következőt lehet tudni:
leggyakrabban hétköznapi, az egészséges életmódra való törekvéssel indul, ám valahol öngerjesztő folyamatként az edzés válik az élet értelmévé, az egyént meghatározó tevékenységgé.
Szóval a lényeg, hogy ha esetleg azt venném észre, hogy hozzánőttem a biciklinyereghez, és az életemet határozza meg, akkor le kell állni :)
Tisztán látszik, milyen keskeny a mezsgye a normális sávban....gyakorlatilag bármerre kacsint az ember, rögtön szédítő mélységbe lát, és megint kezdem azt hinni, hogy az élet lovának igen vékony a háta, ellenben nemcsak két oldala van, hanem jó sok, és azok bezzeg baromi szélesek...
2 comments:
Mindenben az egyensúly a lényeg, kedves barátom. :):)
V-nak meg igaza van, nem szabad semmit túlzásba vinni. Van különbség a megszállottság és a normális életvitel között. Na ezt kell megtalálni, hogy mi a különbség. :):):):)
Drága Férjuram,
mindent tökéletesen csinálsz, jól kontrolálsz és egyáltalán nem beteges. :D Én nem aggódok, hogy ebben túlzásba esnél, depláne, hogy az exorexiához ezt is írták:
"Hiába azonban a mértéktelen testmozgás, a beteg továbbra sem elégedett külsejével, esetleg ezután is kövérnek, puhának látja magát"
:)))
Ehhhem, asszem, kimondhatom, hogy Te nem látod magad kövérnek, sem puhának :))
És nyugi, én mindenképp szólok, ha bármiben is túlzásba esnél. :DD
Love ya!
Post a Comment