Örök téma, sajnos...a kövér gyerek. Érintettként nem tudok elmenni mellette, nem tudok legyinteni rá. Nem tudok, mert én is mindig kövér gyerek voltam. Nem keresek vissza a saját blogomban most, de tudom, biztosan tudom, hogy írtam én már erről. A kövér gyereket jobban kiközösítik, mint a vak, vagy a mozgássérült társát, nem rég láttam erről egy dokufilmet. És abszolút adom, mert átéltem. A csúfolódást, a kiközösítést, a gúnyolást, a folyamatos basztatást, ami már óvodában elkezdődik, és jó eséllyel tart nagyon hosszú éveken át.
Okozva ezzel sok esetben az étkezési zavaros, különböző komplexusokkal küzdő kiskamaszokat, kamaszokat, akik a más emberekkel való érintkezést szinte folytonos szorongásos rohamokkal kísérve élik túl. Okozva ezzel tömérdek olyan elbaszott felnőtt életet, ami megtestesülhet a rossz párkapcsolatban, a méltatlanul alárendelt munkahelyi pozícióban, vagy bármilyen emiatt deformálódott orientációval, ami megnehezíti a társadalmi beilleszkedését.
Ki tehet róla? Ha adott egy 30 vagy 40 éves ember, aki elhízott, az emberek többsége ránézésre már ítélkezik, és töri a pálcát felette. Mert hát miért nem tesz érte, miért zabál, mért nem jár el futni (lol)....és így tovább. Alapvetően őt magát okolják, hiszen mindenki maga dönti el, mit eszik, mit mozog, miféle életmódot él. Oké. A kérdésem az, hogy egy 4 éves kövér kisgyereknél van bárki, aki a gyerekre haragszik? Nem. Hiszen akkor és ott ő áldozat. Hiszen egy 1-2-3-4-5 éves gyerek se nem jár el vásárolni, se nem főzi meg a vacsorát. Ő azt eszi meg, amit elé raknak. És annyit, amennyit kap. Nettó módon felelős a szülő. De vajon meddig?
A tízéves kövér gyerek már maga tehet róla? Vagy a 12 éves? 15? 18? Hol jön el az a pont, amikor elfelejtjük a szülőket hibáztatni, és már maga a gyerek lesz a hibás? Én kristálytisztán azt gondolom, hogy a szülő felelős. Egy egyébként is problémás serdülőkor ilyen extra terhek nélkül sem könnyű, és nemcsak a kamaszoknak, de a szülőknek sem. Van tapasztalatom....tehát ha olyan defekttel érkezik a kamasz ebbe az élethelyzetbe, hogy mögötte van egy jó 10-12-13 elcseszett évnyi félretáplálás, félrenevelés, akkor kvázi reménytelen hogy rendeződjön a dolog.
Olvastam, hogy Bécsben majd megbüntetik az elhízott kutyák gazdijait, mert szegény állatokat felelőtlenség túletetni. Hm.....és mi van a szegény emberekkel? A szegény gyerekekkel? Vajon mit szólnának az emberek, ha az elhízott gyerekek szüleire is büntetést szabnának ki, és mondjuk kirendelnének táplálkozási tanácsadót, és ellenőriznék, hogyan tartják be az előírásokat?? Van ötletem, milyen reakciója lenne az embereknek.
Miért nem látják a szülők, hogy mekkora kárt okoznak ezzel a gyereknek? Egy 5 éves gyereken 5 kiló súlyfelesleg rengeteg....viszont nagyon gyorsan és könnyen ledolgozható, mert gyors az anyagcseréjük, mert növekednek a csontjaik, ami köztudottan a legkalóriaigényesebb testi folyamat....mert tele vannak energiával, mert állandóan mozognak, stb. És nem nehéz, hiszen azt eszik csak, amit a felnőttek eléjük raknak. Én azt hiszem, hogy itt önzésról van szó.
Mármint hogy azért nem foglalkoznak ezzel, mert ugye azt nem lehet, hogy akkor mindenki mondjuk salátát egyen a pizza-sült krumpli helyett....mert akkor a gyerek zokszó nélkül enné az egészséges menüt.....nyilvánvalóan sírva-üvöltve követelné a pizzát, ha azt látná, hogy a szülők pizzáznak, de neki saláta van kirakva, tehát ez biztosan nem egy járható út. És akkor máris ott vagyunk, hogy követjük ugyan az elveket, de abban a szent pillanatban, mihelyst a saját komfortzónánkat kellene elhagyni....amikor nekünk kellene áldozatot hozni....na akkor már hirtelen magasról leszarjuk, hogy a gyereknek milyen lesz a jövője/élete.
Én is haragszom a szüleimre. Nekik lett volna a dolguk, hogy észrevegyék, amikor mittudomén ötévesen kövérebb voltam, mint a többi gyerek. Nem vállat vonni, hanem foglalkozni vele...utána járni, MEGOLDANI a problémát, nem elfordítani a fejet....
Node én nem ma voltam gyerek. Ma már van internet, és ömlik mindenhonnan, hogy a helyes életmód, a kalóriák, a gonosz szénhidrátok ésatöbbi. A mai világban szerintem még nagyobb bűn mindezt ignorálva megfosztani a gyerekünket a felszabadult fiatalkortól. Mert egy kövér kiskamasz SOHA nem fog felszabadultan a Balatonban fürödni, vagy focizni a többiekkel...mert a kövér gyerek attól retteg a tornaórán, hogy amikor focizni készülnek, és a tanár felosztja a trikósok-félmeztelenek csapattagokat, akkor ne ő kerüljön a félmeztelen csapatba, mert akkor le kell vennie a trikóját/pólóját. Mert a kövér gyerek nem megy el amikor uszodába viszik az osztályt, és a kövér gyerek a tornaöltözőben is félve, kapkodva öltözik át, nehogy elkezdjék csúfolni a teste miatt. Mert a kövér kamaszból lesz az a kövér felnőtt, aki önbizalomhiány miatt mászik bele egy elnyomó párkapcsolatba, mert úgy gondolja, azzal a külsővel, ami neki van, örüljön annak, amit megkap.
Dühít. Körbenézek, és látok ilyen kisgyerekes családokat...és forr bennem a düh....és sajnálom a gyerekeket, akik az én szememben mind áldozatai a szülői önzésnek.
9 comments:
A sógoréknál pont ez a helyzet :( a gyereket a szülei és a nagyszülei agyon etették és még csak nem is vállalják a felelősséget érte. Most 18 éves a srác, legalább 40 kiló felesleg van rajta. Próbálkozik, de ezeket az akcióit is kimondottan szabotálják, "egyél még, vegyéll még" alapon, de napi szinten sokszor basztatják azért amiért kövér. Mert most már felnőtt, és az ő "felelőssége", hogy az... Eszem dobom el.
:-( Sajnálom. Remélem előbb utóbb megrázza magát, és ledobja a felesleget!
Amióta az eszemet tudom, túlevéses zavarom van, de gyerekként ezt elkönyvelték azzal, hogy jó az étvágyam és még örültek is neki, hogy mindent megettem. 14 évesen kerültem először orvoshoz, mert a túlzott diéta miatt felborult az anyagcserém, viszont senki sem foglalkozott a problémával, sem orvosi, sem pszichológusi segítséget nem kaptam. Amerikában fel vannak háborodva az emberek, hogy az orvos azt mondja, hogy le kellene fogyniuk, az én orvosaimban ez fel sem merült, egyszerűen nem téma ez Magyarországon.
Én nem értem, miért van az, hogy tömik a kisgyerekeket....de nagyon bosszant, és ismeretségi körben is vannak olyan családok, ahol sportot csinálnak abból, hogy tömjék a kisgyereket, meg trükköket vetnek be, hogy még többet egyen. Holott örülniük kéne inkább, hogy a gyerek ösztönből nem olyan, hogy kétóránként eszik.Talán az az egészségtelen kompetetív hozzáállás az oka, ami miatt minél korábban akarjá a szülök, hogy a gyerek csináljon valamit....felállni, elindulni..talán azért tömik, hogy minél "gyorsabban fejlődjön", nem tudom...Igazad van, megint az attitűd a gond, fejben kell változnia az embereknek.
Nagyon felkavart amiről írtál, mert mi is ennek az áldozatai vagyunk az öcsémmel. Az anyánk szeretetnyelve az etetés volt, és a mai napig is még az. Amikor elmegyek hozzá ( megjegyzem 65 évesen) az első kérdése, hozzak valamit enni, inni, kérsz csokit, cukrot, faszomtudjamit...csak egyél valamit! A húgom elkerült otthonról 14 évesen, és Ő megúszta ezt a fajta túletetést, de mi ketten nem, és azóta is ezt nyögjük....
Sajnálom. Igen, gyanítom jó páran vagyunk így ezzel :-/
.... minket ez valahogy sosem érintett, a családunk viszonylag normális testalkatú leginkább, ha lehet így fogalmazni. Viszont a lányom az apja vonala, és most 18 évesen, az itthonlétnek köszönhetően - minimális mozgás, napközben leginkább fekszik, ha itthon van, nyomja a kütyüt, és igen, egészségtelen kajákat, csipszet tol magába, és energiaitalt, amiért állandó vita van - felszaladt rá "néhány" kiló. Mindig kicsit vaskosabb volt, de most van szerintem az a pont, ahol még talán meg lehetne állítani, hogy a kövérbe átkússzon... De fogalmam nincs, hogy. És igen, hiába kamasz, baromi lelkifurdalásom van, hogy én is hibás vagyok, és hogy mit tegyek. Viszont 18 évesként már nem tudok hatni rá, szerintem leginkább Neki kellene azt érezni, hogy kellene valamit változtatni.
Eddig úgy ment, hogy a hosszabb szünetek alatt felszaladtak Nála a kilók, aztán suliidőben, amikor baromira sokat jöttment, szépen visszaalakult - nádszálkarcsú sosem volt és nem is lesz - , most is ebben bízom, de közben úgy látom, hogy most ez nehezebb lesz.
Hogyan lehetne nekiállni, és nekem, mint szülőnek, úgy megközelíteni egy 18 éves nagyonis ellenkező és jelenleg lázadó fiatalt, hogy tudjak hatni rá, józan ésszel...? Ötlet?:)
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert ha erőlteted, talán épp ellentétes hatást váltasz ki. Szerintem, ha a környezetet megváltoztatod, azaz nem tartasz otthon egészségtelen ételeket, máris kisebb a kísértés. Ha neki kell ezeket megvenni a zsebpénzéből, kétszer is meggondolja. Be lehet vezetni egészségesebb alternatívákat, friss gyümölcs, esetleg felszeletelt sárgarépa, citromos víz, amit oda kell tenni a keze ügyébe, így ha kicsit lusta, egyből ezekhez nyúl. A főzésnél is oda lehet figyelni a kalóriaszegényebb alternatívákra, mondhatod azt, hogy te a saját egészséged miatt akarsz így főzni. Nekem az is sokat segített, hogy kisebb tányérokat használok, tehát ha ugyanazt eszi, csak desszertes tányéron, az is szinte észrevétlenül olvasztja a kilókat. Lehetne keresni valami mozgási formát is, amit akár együtt is csinálhattok, zumba vagy csak rendszeres séta, ami közben beszélgethettek is.
Én talán megpróbálnám arrafelé fordítani az érdeklődését, ha van benne affinitás az ún "food-science" iránt, akkor hátha kicsit belemászik a témába, és változtat az étrendjén-életmódján. Ha megismerünk tényeket az anyagcserénkről, a testünk működéséről, az sokat segíthet. A saját nagy gyerekeim például megdöbbentően tudatosan esznek-isznak, még akkor is, amikor lazaság van. Vízbevitel, preferált ételek. Például nemrég itt volt pár napot a nagylányom, és reggel kérdeztem, hogy csináljak-e neki is egy kávét, és azt felelte: Nem, előbb vizet iszok....és leült beszélgetni a vizeskulacsával. Nagyon nehéz időszak ez, mert már nem gyerek, de még nem is igazán felnőtt...az is lehet, hogy úgymond "kitombolja" magát pár év alatt, már ami az étkezési szokásokat illeti. Ha lázadó korszakban van, úgyis kontra-produktív lehet, ha erőlteted a dolgokat. Az is lehet, hogy ahogy "öregszik"...meg ahogy lassan visszaáll a világ a rendes kerékvágásba, szépen megoldódik a dolog magától
Post a Comment