A mai világunkra annyira fájóan jellemző, hogy a felszín és ami alatta van, sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással. Emberek élnek kettős életet, van egy kép, amit a közösségi médiákban mutatnak magukról...az instagram-on, a facebook-on, a twitter-en, meg a többi sok helyen, már egy ideje úgysem követem, éppen melyik a menő app....a whatsapp vagy tic-toc vagy hogy hívják. Tökmindegy.
ja, tudom, egy online publikus blogon álszentnek tűnik ha valaki a közösségi médiát fikázza....ás nem akarok álszent lenni, hiszen én is nyomom a facebook-ot is, sőt, ugyebár egy csoportunk is van fent, szóval nyugodtan eldugulhatnék...de bennem folyamatosan, most már 10 éve dolgozik ez a szándék, hogy másoknak segítsek, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam. Tulajdonképpen a legfőbb oka az én online jelenlétemnek ez. Az egy másik kérdés, hogy mennyire sikeres ebből a szempontból ez a jelenlét.
Orwell-i rémképeim szoktak lenni a végtelenségig manipulált embertömegről....akik belehajtva valamiféle embertelen igába, a nap túlnyomó részét azzal töltik, hogy önmagukat nem kímélve hajtják a pénzt a bankoknak (merthát ugye a lakáshitel, a kocsitörlesztő, stb), és a kevés szabadidejükbe fáradtan bambulják a telefont vagy a tabletet, s elhiszik a sokmindent, amit ott látnak.
Mindeközben elveszik a lényeg: Önmagunk. A saját testünk, életünk, egészségünk...az lesz az utolsó, amire áldozunk akár pénzt, akár időt, akár energiát.
Azt olvastam, hogy az átlagember a kutyájáért is előbb mozdul meg, mint saját magáért. A gyerekeinkért ölni tudunk, a kedvenc állataink miatt is hozunk rendszeresen áldozatokat....de magunkért vajon hányan vagyunk képesek komoly áldozatot hozni?
Sok ember elbukik az életmódváltás felé vezető úton...Vajon mi áll a kudarc mögött, miről szól a mese valójában?...A kényelemről, a gyengeségről, a gyávaságról, a közönyről, a megkeseredettségről? Vagy a fáradtságról, az információhiányról..?
Nem tudom.
Nem számolom hanyadik menet ez már, ami erről szól. De én továbbra is lankadatlanul hiszek abban, hogy az embereknek többet....sokkal többet kellene tenni saját magukért, és akkor is meglépni a lépéseket, amikor az kényelmetlen, vagy kellemetlen, vagy drága, vagy sokáig tart, vagy mittudomén......
4 comments:
Én tudom, min bukok el, végtelenül lusta vagyok, ez az igazság. Sokkal egyszerűbb kényelmes életet élni, mintsem tenni azokért a dolgokért, amiktől megváltozna az életem. Ez van, de legalább nem kamuzok.:):)
Hát ismerlek már annyira, hogy tudjam: lusta biztosan nem vagy. És azt sem hinném, hogy elbuknál...szerintem Te is olyan vagy, aki hajthatatlanul megy előre :)
Aranyos vagy, de tényleg nem vagytok kitartó :)
Én szó szerint belefáradtam az állandó küzdelembe. Mostanában nincs erőm edzeni és többet eszek a szükségesnél, mert így próbálom pótolni az energiát.
Post a Comment