Thursday 29 April 2021

Régi barát

 Büszkén tettem közzé a közösségi oldalon, hogy akkor énnekem sikerült április hónapban 1000 km-t bicikliznem. Nagyjából azért szoktam megosztani az ilyesmit, mert egyrészt nyilván imponálni szeretnék az ismerőseimnek, másrészt megosztom az örömömet a sikerem felett...és nem utolsó sorban azért, mert aki engem ismer, az tudja rólam, hogy tizenévvel ezelőtt még 200 kilót nyomtam, és gyakorlatilag mindenki úgy nézett rám, mint egy menthetetlenül elhízott szerencsétlenre.

És ilyenkor jönnek a kommentek, a lájkok, amiknek én nagyon örülök. Virtuálisan hátba veregetnek a haverok, és adott esetben még a távolabbi ismerősök is elismerésre méltatnak egy lájkkal vagy egy gratulációval. Szuper. És akkor valaki, akit 30 éve nem láttam, nem beszéltünk, de ismerősök vagyunk a faccebook-on, hiszen együtt jártunk iskolába, sokat lógtunk együtt, és nagy barátok voltunk kamaszkorunkban...,és bejelöltük egymást valamikor tán még a történelem előtti időkben...naszóval azt írja nekem a srác, hogy ez igen, és hozzá teszi, hogy az apósa, aki 62 éves, két nap alatt 800 km-t teker le.

Lenyűgöződtem, és már lelki szemeim előtt láttam, hogy a srác nyilván egy kaliforniai atlétacsaládba házasodott be, és ki tudja ki lehet az apósa....de ugye csak bassza a csőröm, utánanézek. Ott a facebook, kb 2 perc alatt ott virít a képernyőn az egész család, az após is...egy normális-átagos pali, vidéken dolgozik, van egy kis vállalkozása, stb. Nem kaliforniai atléta. Miért nehéz ezt nekem megérteni?

Azért, mert ahhoz, hogy valaki 2 nap alatt 800 km-t tekerjen, vagyis napi 400-at, ahhoz mondjuk az kell, hogy mind a két nap mondjuk 10 órán keresztül megállás nélkül, 40km/h-s átlaggal nyomja. Itt hozzá teszem, hogy nekem ideális körülmények között 25km/h örül van az átlagom. Ha megtolom, elérhetem a 30km/h-t, ha hegyen-völgyön megyek, inkább csak 20km/h. Tehát a 40 az sok. Ha viszont egy átlag 25km/h-val számolok, az azt jelenti, hogy 16 órán keresztül kell menni ennyivel, hogy összejöjjön a 400. Mondjuk reggel hattól este tízig. Közben meg kell állni inni, enni, üríteni. Aztán csucsuka, és másnap újra. Nézzük meg, egy profi milyen számokat tud produkálni:

Kerestem egy profi atlétát, aki előadást tart arról a youtube-on, hogy hogy hogyan tegyünk meg 400 km-t és közben mit érdemes enni/inni, hogy pihenjünk, stb. A strava-n ha megnézem ugyenennek a profinak az adatait, (aki nem egy 62 éves, magyar vállalkozó), akkor azt látom, hogy egy 400km-es út során ő 21,3 km/h-s átlagsebességgel ment, és 19 óráig tartott neki.  Csak halkan jegyzem meg, előző és következő napon is pihent. Tehát nem indult újra mondjuk 4 óra alvás után, hogy újra menjen egy másik 400-ast :)



Mi következik ebből számomra? Hát, ezeket tudom feltételezni:

  • Vagy az illető apósa professzionális atlétákat megszégyenítő módon bringázik - a szabadidejében,
  • Vagy van valami olyan "mellékes" információ, hogy mondjuk eletromos bringával, vagy rekumbens bringával tette meg a 2 nap alatt 800km-t....ami azért erősen más kategória
  • Vagy valami félrement, és téves az információ
Ami viszont mindegyik esetben kérdés nekem: vajon miért volt fontos megemlíteni ezt annak kapcsán, hogy elismerését fejezte ki a srác a teljesítményemmel kapcsolatban. "Tök jó, ügyes vagy, mentél ezer km-t egy hónap alatt, de 62 éves apósom két nap alatt megy közel ugyanennyit" ??

Na mindegy, ezt most jól kiírtam magamból. :)


6 comments:

Lazac said...

Olvastam ezt a hozzászólást, megmondom őszintén, erősen sántított nekem is az egész. Gondoltam elírhatta 80 km-t megy az após 2 nap alatt, mondjuk az is szép teljesítmény ebben a korban már.:) Ne szívd fel, vannak akik csak azért is képesek elrontani más örömét. Önmagadhoz képest, de merem állítani, hogy az átlag emberhez képest ez a havi 1000 km, egy ragyogó teljesítmény, úgyhogy legyél büszke magadra, és ne foglalkozz hülyékkel. :D:D:

Alan said...

Köszi :) Abszolút büszke vagyok a teljesítményemre. A szuperapóst meg áldja meg a Csatkai Szűzanya, hogy ilyen komoly eredményei vannak :):)

Tomi said...

Mamgyar ember irigység nélkül az olyan mint a kupleráj szifilisz nélkül.

Ridita said...

Minden okod megvan a büszkeségre. Valóban magyar szokás, hogy ha valaki sikert ért el, azt mondjuk, hogy az semmi, mi nagyobb sikerről is tudunk. Pedig ez bizony nem semmi, főleg ahhoz képest, hogy honnan indultál.

Alan said...

:) nagy igazság :)

Alan said...

:) Köszi