Tudom, írtam már erről (...is...miről nem LOL)..de direkt nem olvasom vissza, hogy ne befolyásoljon...szóval megint feljött a téma, hogy pozitív önkép. Konkrétan egy tévéműsorban szereplő stand-up-os csajról beszélgettünk, akit beválasztottak valamelyik üzletlánc pozitív énkép-programjába reklámarcnak. Egy túlsúlyos fiatal hölgyről van szó.
Rengeteg kérdés merül fel ilyenkor bennem, sajnos általában sokkal több, mint ahány válasz. Az biztos, hogy támogatom én is azt, hogy az ember legyen pozitív. Lehetőleg mindenben, persze az Önképében is. De mit is jelent ez? Lehetek pozitív úgy is, hogy elfogadom a testem olyannak, amilyen, és nem akarok tenni azért, hogy jobb/egészségesebb legyen? Akkor nem csak simán lusta vagy tunya vagyok? Illetve lehetek büszkén magamat elfogadó, pozitív énkép-harcos reklámarc úgy, hogy közben harcolok, dolgozok, küzdök a jobb testért, vagy ez egyben azt is jelenti, hogy elfogadtam ezt ami van, és azt vallom, hogy ez így jó. Erre vagyok büszke, és ezt hirdetem, hogy fogadjuk el magunkat....??
Lehetek pozitív úgyis, hogy elfogadom az anyagcserém, a genetikám, a körülményeim, a lehetőségeim....és mindezek mellett törekszem arra, hogy minél jobb, minél fittebb, minél egészségesebb testet alakítsak magamnak. ÉS mindeközben hirdetem, hogy légy pozitív, és fogadd el magad. DE közben bátorítalak arra, hogy törekedj az egyre jobbra. Ahogy csak tudsz.
Ez csak nekem ilyen kusza? Mert a gondolataim is hasonlóan nehezen követhetők ám, mint a fenti mondataim. Én eddig életem során úgy alakultam, hogy mostanra már szeretek nem könnyen ítélkezni, és szeretem elfogadni mások élethez való hozzáállását. De vajon hol van a határ az önmagunk elfogadása és a lustaság között?
Én azt mondom, hogy az egészség-betegség egy jó irányadó lehet. Ha valaki túlsúlyos, de ez a túlsúly nem jelent számára egészségügyi kockázatot, vagy problémát, akkor csupán esztétikai "kövérségről" beszélünk, ahol igenis van létjogosultsága annak, hogy fejlesszük magunkban a pozitív énképet. Hogy ne legyünk elégedetlenek a kinézetünkkel, hogy ne akarjunk ötvenévesen tizenhétnek látszani. Hogy megértsük azt, hogy a kinézetünk kettő emberre tartozik, és igazából ez a két ember is nagyjából az összes, aki foglalkozik vele: önmagunk, és a partnerünk. Ha van. Ha nincs, akkor csak önmagunk.
AZ igazság az, hogy se a szomszédot, se a boltban a pénztárost, se a banki ügyfélkezelőt, se a kalauzt a vonaton.....nem érdekli az, hogy hanyas a béemmink.....én így látom.
És ha az ember nem cukorbeteg, nincs magas vérnyomása, nincs keringési problémája, rendben van az endokrin-rendszere, szóval kizárólag esztétikai kérdést képez a túlsúlya....akkor talán egyszerűbb a saját esztétikai értékrendünket átvariálni, mint koplalni egy életen át.
2 comments:
Én az utolsó bekezdéseddel értek egyet.:) Egész életemben küzdöttem a túlsúllyal, de nem győztem. :) Egy idő után bevettem a lesz*rom tablettát és próbálok egészségesen étkezni, úgy, hogy közben a BMI értékemtől minden dietetikus pánik rohamot kapna, az is biztos.:):)
Szerintem van értelme a body positivity mozgalomnak, csak ezt is túltolták. Én azt gondolom, hogy ahogy az utcán, a munkahelyen és az életben sok kövér emberrel találkozunk, ezeknek az embereknek is helye van az újságokban, műsorvezetőként, sőt modellként. Én például sokkal szívesebben veszek meg egy ruhát, ha egy hozzám hasonló alkatú modell reklámoz, mert akkor legalább egy kis esély van rá, hogy rajtam is jól fog kinézni. A stand up komikusok közül Ráskó Eszter a kedvencem, aki erősen túlsúlyos és nyíltan beszél is az ezzel kapcsolatos problémáiról. Youtube-on követem Kruchio Évit, aki próbál harmóniában élni a túlsúlyával. Szerintem ők nagyon jó, követendő példaképek. Magyarországon még nem nagyon találkoztam azzal a nyugaton elterjedt szélsőséges gondolkodással, ami arra próbálja rávenni az embereket, hogy zabáljanak és semmiképp se fogyjanak le. Ennek Tess Holliday a leghíresebb képviselője. Szerintem tulajdonképpen ezt a mozgalmat az elkeseredés szülte, mert sok ember egész életében fogyókúrázik, nem lát eredményt, pedig sokat szenvedett és végül bedobja a törölközőt, mert egyszerűen belefáradt a folytonos küzdelembe. Én is sorozat fogyókúrázó vagyok, sokat okultam az évek során ezért már nem kezdek divatdiétákba.
Post a Comment