Január vége felé

Harmadik hete csinálom megint a ketót. Nincs okom panaszra, szépen mennek lefelé a kilók. Átlagosan 2000-2200 kalória körül fogyasztok, 22-25 gr CH-val, és napi minimum két óra edzéssel. Délelőtt általában nem eszem semmit. Koradélután lecsúszik egy pohár túró, vagy egy rántotta, esetleg sült fetasajt (úgy csinálom, ahogy az étteremben csinálták Korfun...isteni). Este pedig a szokásos virsli-haloumi sajt kombómmal zárom az evést. Egész pontosan a mai napot megelőző 18 napból tizenhét alkalommal ez volt a vacsim. Unalmas? Egyhangú? Igen.

Miért teszem fel a kérdést? Azért, mert felmerült most a napokban megint ez a dolog...ha valaki fogyni akar, akkor miért gördít olyan mondva csinált akadályokat a célja elérése fel vezető útra, hogy " na de nem elég változatos"....meg "nem ehetem mindig ugyanazt"...én pedig erre azt kérdezem: MIÉRT NEM?

Vannak prioritások az életben. Vannak célok, amiket el akarok érni, és ha abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tisztában vagyok a módszer mibenlétével, akkor mi a probléma? Igen, aki fogyózik, annak az étrende kétféle lehet: vagy elégséges, de unalmas, vagy változatos, de kevés. Sokféle úton el lehet érni egy célt. Budapestről Debrecenbe mehetek Győrön át is....csak hülyeség.

Egy fogyási projektnél is valahogy így látom a kérdést. Hisztizhetünk, hogy jaj, nem elég változatos az étrend, meg hogy de én a tarját jobban szeretem, mint a csirkemellet, meghogy jajistenem, nem akarok az izmaimból veszíteni, és folytathatnám a sort reggelig. Vagy hiszti helyett végiggondolhatnánk, hogy mit akarunk elérni, és hogyan akarjuk. Uff

Vannak, akiknek azért megy ez nehezen, mert az alap hozzáállásukkal van gond. Fejben kellene megváltozni először, attitűdben. Utána mindjárt más lenne egy-egy projekt sikere. Én így látom. Nincs olyan módszer, olyan étrend, ami egyformán mindenki által támogatott lenne. Innentől kezdve csak szándék kérdése, némi erőfeszítéssel könnyedén találunk negatív véleményeket. Ismerem jól ezt a típust, apám is ilyen....ha neki a toronyóra kell láncostul, és lehozod neki, akkor arra fog panaszkodni, hogy ha felnéz, nem látja mennyi az idő. 5 perc alatt találok akár a ketogén, akár a kalóriadeficitre épülő, akár a lugosító, akár az intermittent fasting, akármelyik módszerre "hiteles" szájból való negatív kommentet, aki elmondja, miért borzasztó veszélyes ez vagy az a módszer. Ugyanaz, mint a cukor-édesítőszer vonalon. Mindegyik édesítőszernél kiabálás van, hogy ha napi X mennyiségnél többet fogyasztasz, akkor majd milyen szörnyű betegséget okoz. De a cukorról mélyen hallgatnak....én egy doboz/zacskó cukron nem láttam még olyan figyelmeztetést, hogy ha X mennyiségnél többet fogyasztasz, akkor elhízást cukorbajt, szív- és érrendszeri betegségeket ohozhat...pedig ugye....ugye.

Visszatérve a ketóra, okés vagyok, némi fejfájás azért van, de szorgalmasan tolom a napi 3 liter vizeket, meg a vitaminokat, és rostról is gondoskodom, mert időnként eszem valami kelbimbót vagy zöldbabot. Most például karfiollevest főzök magamnak, mert olyan szépek voltak a boltban reggel, hogy kénytelen voltam venni egyet. Az egész kondér levesben van kábé 40 gramm CH, szóval még ha a felét belapátolnám is (nem valószínű), akkor sem vészes.....

Nyilván nem akarom az idők végezeteéig elhúzni a ketogén diétámat...a nyálam csorog olyan szép Piel de Sapo dinnyék vannak relatíve olcsón...de még 1-2 hétig valószínűleg csinálom....aztán majd meglátom, hogyan tovább.